E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
még csak annyit a témáról és ígérem, befejezem, hogy alighanem latinul és görögül még működnek ezek a dolgok, mármint a versláb hangsúlya megyezik a beszélt nyelv hangsúlyával, magyarul viszont marad a szerintem reménytelenül béna és nevetséges kántálás
na jó, nem erről szól ez a topik, de pl. Bessenyei vagy Latinovits tuti nem kántálva-hangsúlyozva szavalná, vagyis tuti hangsúlytalanná válnának a verslábak, vagyis tuti érdektelen az egész verslábazás, kedves tácsiné! (magyartanárnőm, aki nem érette, hogy miért rühellem annyira a témát)
Csak a gondolatokra elég odafigyelni akkor ha olvasod, némán. Az egész "hatás" meg úgy teljes ha úgy mondják ahogy kell, persze lehet többféle képpen is mondani és úgy más hatást lehet elérni.
Pusztán a gondolat sima próza. A szerkesztett ritmustól vers. (Mint ahogy az operát is el lehetne mesélni sokkal egyszerűbben, de mégis, zenével jobb.)
A suliban sem értettem soha, hogy mire jó ez a egész, mert ha a mindenféle verslábakat akarod hangsúlyozni, akkor csak egy nevetségesen kántáló, óvodás stílusú versmondás lesz a végeredmény. Ha pedig szépen értelmesen, szövegszerűen mondod (nem düle-dékei-den, hanem düledékeiden stb.) akkor esetleg oda tudsz figyelni a gondolatokra is...
A mai napig betéve tudom ezt és sok skandálós verset mint, Arany Tetemrehívását,
mert sokkal könnyebben tanultam meg ezeket az időmértékes verslábak miatt. Arra már nem emlékszem, hogy a Huszt daktilus, vagy ditirambus e. Majd a fiatalabbak megmodják, ők nem olyan régen talulták mint én.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
A sziget felőli oldalon van egy nagy félkör terasz az látszik a képen. Régen jellegzetes nagy kandeláberek voltak az oszlopokon. Ez látszik a képen a jobbra az utolsó kalapos emberrel szemben.
