E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
:-) Legyen:-) Végül is, az éppúgy lehet D352, mint 346, a motorsátor lemezeit lehet, hogy cserélték, épp, ami volt. A többi meg jószerivel megállapíthatatlan:-)
A többi viszont stimmel, kivével, hogy a Skoda nem mikorbusz, hanem mikrobusz, a Zil meg nem tehetgépkocsi, hanem tehergépkocsi. :-DDD
"Csepel D-352 tipusú teherautó. KIEGÉSZÍTÉS: A kép egy D705.10-es nyergesvontató, és egy P705N7 típusú pótkocsi járműszerelvénye mögül készült, előtte egy ugyanilyet tolnak.Az árokban szerintem nem egy D352 van, az ugyanis az nem összekerekes, a képen viszont látható a mellső futómű bal oldali hajtóműháza.
Ez tehát egy D346. Hátul egy Skoda mikorbusz, mögötte egy Zil vagy Zisz tehetgépkocsi van. A Csepel D-346-nak már három ovális kivágás van a motorburkolaton, ezen viszont még kopoltyúlemezes a kialakítás.Ezért gondoltam, hogy Csepel D-352.Esetleg méretileg megegyezik a két típus és felcserélhető egymással?"
Na még csak annyit, hogy még jobban elkanyarodjunk: a ditirambus az nem ritmusképlet, hanem Döbrentei Gábor meghatározása szerint:
"dal vagy óda, mely Bakkhosz ünnepén énekeltetett. - Árion, az ilyent legelőször ít, úgy fogá fel, hogy boristene, olly szökdöső képzelemmel magasztandó, millyent italának heve féktelenül ereszt szilajkodásra. Minél inkább festé tahát a részeg ember gondolatai járását, annál szebbnekk találtattik e célra. Innen a szavak szerkezetében is engedett összevisszasága. A meggyúlt ész képzelemnek lángjaiban. Tulajdonképpen Bakkhusznak mellékneve vala: dithyrambosz, mivel kétszer született, Szemelétől és Jupitertől is külön, de Schneider bizonytalannak mondja e szó eredetét, noha görög-német szókönyvében (1819) sik írót idéz arról"
alighanem latinul és görögül még működnek ezek a dolgok, mármint a versláb hangsúlya megyezik a beszélt nyelv hangsúlyával
Éppen hogy nem. A latin ugye elég ritkán beszélt nyelv, és senki nem anyanyelvként beszéli.
Az újgörögben pedig egyáltalán nem működik, mert mára megváltozott a kiejtés (eltűnt a rövid és hosszú magánhangzók szembenállása, lehetetlenné téve ezzel az időmértékes verselést).
Most ide kapcsolódok, mert csak egy hozzászólásra lehet gombnyomásra válaszolni.
A gondolatot különböző szavakkal lehet kifejezni, és itt ezeknek a szavaknak a kiejtése adja a ritmust. (az iskolában túlhangsúlyozás volt)
Másképp ejtjük a hosszú, vagy rövid magánhangzókat, függetlenül attól hogy versbe szedték-e a szavakat. A felleg szót nem úgy ejtjük, mintha feleg volna, a bús hosszabban hangzik, mint a bus, és így tovább. Anélkül, hogy verslábakkal foglalkoznánk van a hangzó beszédnek ritmusa, dallama, (hangsúlya) és nemcsak a magyar nyelvnek.
még csak annyit a témáról és ígérem, befejezem, hogy alighanem latinul és görögül még működnek ezek a dolgok, mármint a versláb hangsúlya megyezik a beszélt nyelv hangsúlyával, magyarul viszont marad a szerintem reménytelenül béna és nevetséges kántálás
na jó, nem erről szól ez a topik, de pl. Bessenyei vagy Latinovits tuti nem kántálva-hangsúlyozva szavalná, vagyis tuti hangsúlytalanná válnának a verslábak, vagyis tuti érdektelen az egész verslábazás, kedves tácsiné! (magyartanárnőm, aki nem érette, hogy miért rühellem annyira a témát)
Csak a gondolatokra elég odafigyelni akkor ha olvasod, némán. Az egész "hatás" meg úgy teljes ha úgy mondják ahogy kell, persze lehet többféle képpen is mondani és úgy más hatást lehet elérni.
Pusztán a gondolat sima próza. A szerkesztett ritmustól vers. (Mint ahogy az operát is el lehetne mesélni sokkal egyszerűbben, de mégis, zenével jobb.)
A suliban sem értettem soha, hogy mire jó ez a egész, mert ha a mindenféle verslábakat akarod hangsúlyozni, akkor csak egy nevetségesen kántáló, óvodás stílusú versmondás lesz a végeredmény. Ha pedig szépen értelmesen, szövegszerűen mondod (nem düle-dékei-den, hanem düledékeiden stb.) akkor esetleg oda tudsz figyelni a gondolatokra is...
A mai napig betéve tudom ezt és sok skandálós verset mint, Arany Tetemrehívását,
mert sokkal könnyebben tanultam meg ezeket az időmértékes verslábak miatt. Arra már nem emlékszem, hogy a Huszt daktilus, vagy ditirambus e. Majd a fiatalabbak megmodják, ők nem olyan régen talulták mint én.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
a jobb felső sarokban egy picit látszik
