E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
Viszont a 14553 as képnél, nem megfelelő a Deák Ferenc tér elnevezés, mert Sopronban kezdetektől Deák tér a hivatalos neve - noha valóban Deák Ferenc-ről nevezték el.
A 13994-es kép nem 1930-ban készült, hanem jó 20 évvel korábban, 1910-ben, vagy nem sokkal később. A képen a 7727-es pályaszámú mozdony látható, mely az 1911-es átszámozás során 376,127-es pályaszámot kapott. Ez a mozdony 1910-ben készült, és a fényképen látható újszerű állapota alapján feltételezhető, hogy az első állomásítási helyén készült a fotó ugyanabban az évben.
Kedves Barátaink! A Fortepan bemutatja: Berkó Pál hagyatékát. Ezzel az ígérettel búcsúztunk két héttel ezelőtt - íme hát a képek.
1320 fotó a XX. század közepéről, rendhagyó bevezetővel N. Kósa Judit újságírótól.
Nekünk csak a köszönet feladata maradt: köszönjük elsősorban a családnak, hogy megosztották velünk a negatívokat és fölajánlották a fotókat szabad felhasználásra. Köszönet Pálinkás Zsoltnak és Varga Jánosnak a szkennelésért, pár száz órát eltöltöttek a képek válogatásával, megtisztításával. És köszönet a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fotótárának, hogy a hagyaték 1956-os kockáit (melyeknek negatívjai a Múzeum gyűjteményében találhatóak) egyesíthettük a többivel.
Régi megfigyelésem, hogy a sors mindenkitől azt veszi el, ami a legfontosabb neki. Apósomat, idősebb Berkó Pált a jó látástól fosztotta meg: attól, hogy mindennap végigböngészhesse az újságokat vagy hogy tízezer kötetes könyvtárának köteteit olvashassa. Azokban az években, amikor a közelében éltem, már pótszerekkel volt kénytelen beérni. Százával kötötte át a régi könyveket, hogy legalább ezalatt tapinthassa a papírt, érezze a nyomdafesték szagát.
Azt gondolom, emiatt a súlyos látásromlás miatt lehetett, hogy még csak nem is tudtam: korábban lelkes fotós is volt. Pedig így volt: húszas évei elején - azaz a harmincas évek közepe táján - a pesti Hatschek és Farkas fotóműszaki kereskedésben dolgozott. Raktárosként került a céghez, de aztán megismerte a fényképezés technikai hátterét, a laborálás menetét, és mindent megtanult erről a szakmáról. Vásárolt is egy Leicát, amelyet aztán magával vitt a frontra – „tudjátok, amikor visszafoglaltam Kárpátalját”, utalt gyakorta hadtápos zászlósi karrierjére –, fotózott vele a felszabadult Budapesten, az ötvenes évek nagy politikai tömeggyűlésein, majd 56-ban.
Amikor a gépnek az ötvenes évek végén, egy KIK-lakásfelújítás során (tegye fel a kezét, aki tudja, miről beszélek!) lába kelt, egy Praktina FX-szel pótolta. A nemrégiben előkerült számla szerint felfoghatatlan összeget, 6800 forintot fizetett érte.
Idősebb Berkó Pál, aki illegális kommunista és tényleges ellenálló, embermentő volt – tetteiért 2001-ben megkapta a Jad Vasem Világ Igaza elismerését –, 1945 után akár ha fényes pártkarriert is befuthatott volna. Ő azonban az elsők között ábrándult ki Rákosiból és a kommunizmus gyakorlati megvalósulásából, és akkortól kizárólag a termelésben vállalt munkát. Miközben végre elvégezhette az egyetemet történelem és földrajz szakon, vezetett erőműépítést, papírgyárat, szervezett téeszt, tanszerellátót, hogy aztán, már a hatvanas években az Országos Széchényi Könyvtárba kerüljön. Ő hozatta be az ország első Xerox-gépét, és alapozta meg a mikrofilmezési programot.
A régi filmek, amelyeket annak idején a fürdőszobában ő maga hívott elő, hogy aztán javarészt csak kontaktmásolatot készítsen róluk, tíz évvel a halála után, idén tavasszal kerültek elő egykori Szentkirályi utcai lakásában. Az első csodálkozás az elképesztő fotós tehetségnek szólt: nagyszerűen komponált, biztos kézzel készített képeket rejtettek a tekercsek. A második pedig annak, hogy te jóságos isten, hiszen mi ismertük őt, sokat tudtunk róla, elvégre kedvvel és örömmel mesélt a múltról – csak hát nem láttuk ugyanazt, amit ő. És most csak nézünk, hogy vajon kik lehetnek a képein? Hol készülhettek ezek a felvételek?
Idősebb Berkó Pál fotóival együtt megőrződött jó néhány tekercs fiának a hatvanas-hetvenes években készített felvételeiből is. A Fortepan új feltöltésében ezek együtt láthatók. Foghúzás a keleti fronton, mezítlábas felvonuló gyerek május elsején, munkásőrgyakorlat, az első Levi’s farmer öröme. Harminc év történelem a XX. század közepéről.
Az Albertirsai út kereszteződésénél, a háttérben a Kerepesi út. Valószínűleg a vasúti töltésről készült a kép, a kanyarodó vágány a HÉV Törökőr állomására vezető vontatóvágány (a mai napig megvan).
Magyar Filmhíradó 1950/44. 1950. november fekete-fehér, hangos
II. Országos Újító Kiállítás fekete-fehér, hangos
Képsorleírás: Épület, rajta felirat: II. Országos Újító Kiállítás. Elõtte emberek. Gerõ Ernõ. Rónai Sándor. Dobi István. Apró Antal. Czottner Sándor beszédet mond /hangja nem hallható/. A koreai(?) követ. Egy egészalakos Sztálin szobor, mögötte Rákosi képe. A bányászati kiállítást nézik a látogatók. A kísérleti fejtõgép. Pavel Podjarov, szovjet küldött. Mozgatják a fejtõgép fejét. Ilie Rodbosanu, román küldött . Az önmûködõ kapcsolócsoport mûködés közben. Mûködik az ultrahang anyagvizsgáló készülék. A gyûrûs fonógépet nézik az érdeklõdõk. Egy férfi a plasztik cilinder mûködését magyarázza. Mérik a sodrattovábbítóval elért sebességet. Külsõ helyszín. A cséplõgépeket meghajtó traktor.
