E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
Ismét néhány beállított kép a metróról, ezúttal a Keleti pályaudvar állomásról. A szereplők azonosak, és az utolső képen gyönyörűen meg lehet figyelni a hosszan tartó mozdulatlanságot.
Szerintem csak odaállította őket a fotós, hogy ne boruljon föl a kép egyensúlya. Amíg a magas rangú vendégekre vártak, ezzel üthette el az időt a fényképész. Persze a kordont elbontani nem szabadott, de azért igyekezett úgy berendezni a képet, hogy minél közelebb álljon a valósághoz, vagyis inkább az ideálhoz.
Érdemes még megfigyelni a középen álló diplomatatáskás férfinak a korra annyira jellemző mozdulatát: jobb kezének kinyújtott mutatóujjával védi a táskát kinyílás ellen.
A hármas metró Nagyvárad téri állomása, szerintem valamikor 1976 és 1980 között. Úgy tűnik, hogy itt éppen végállomásként üzemel - innen a dátum -, legalábbis a menetirányt jelző táblák még nem jeleznek. Érdekesség a jobb oldali lezárt peron, és a fölötte posztoló rendőr vagy katona. Talán valami politikus látogatására várhattak?
Mindenesetre a kép előre beállított, a szereplőket megkérték, hogy álljanak mozdulatlanul, amíg a fényképész dolgozik. A leginkább árulkodó jel a galéria bal oldalán látható egyenruhás árny, ami csak úgy kerülhetett oda, hogy a több másodperces expozícióba először belemozdult, majd gyorsan belépett az oszlop mögé. Jobban megnézve látszik, hogy a szereplők csak úgy csinálnak, mintha lépnének, de valójában mozdulatlanok. A legnyilvánvalóbb ez a bajszos férfi esetében, aki épp a lépcsőre „lép” fel: ha valóban lépcsőt mászna, nem nyugtatná a jobb kezét a combján.
Barátom további közlése: a kép a hetvenes évek második felében készülhetett. Ők 1972-től laktak Palotán (mi 74-től), és elmondása szerint a kis faház legelőször közért volt, az első a lakótelepen, csak később lett belőle Ápisz, amikor már megnyíltak az első „rendes”, vagyis eleve annak épített közértek. 72-ben még nem volt meg az úttest, illetve csak egy murvás-sóderos út volt, de a parkoló már le volt aszfaltozva. A parkolóban álló fehér 850-es Fiat gazdája egy bácsi volt, aki soha nem ment vele, csak tisztogatta meg ápolgatta.
Ugyanonnan fényképezték, mint a 757-est, csak nappal. Tévedtem, mert a harmadik emeletről. Az alant látható tető az ún. faházé volt, ez a lakótelep építésénél felvonulási épületként szolgált, azután meghagyták és Ápisz lett belőle, idejárt a telep többezer iskolása kék csomagolópapírért, és minden egyéb iskolaszerért. Vagy húsz éve elbontották.
A szemben, jobbra lévő épület az Erdőkerülő u. 16, a második emeleti három ablak a barátomék szüleinek lakása volt, a jobb szélső ablak mögött pedig a barátom szobája; rengeteget lógtunk ott. Ma egy lépcsőházzal arrébb lakik.
Újpalota, a Zsókavár út vége (jobbról) és az Erdőkerülő utca eleje (balról). A földszintes szolgáltatóházban leghátul egy presszó volt, ma is kocsma, aztán egy ABC áruház (ma CBA), aztán egy Patyolat neonreklámja világít, itt ma játékterem van. A képet az Erdőkerülő u 18 második emeletéről készíthették.
A Kálvin tér-Kecskeméti utca-Magyar utca által határolt foghíjtelek. A Korona szálló építését - Csontos Csaba építész tervei alapján - már megkezdték, korábban itt parkoló volt.
"A hagyomány szerint 1091–92-ben Szent László király ellenségei elöl menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás.
Az első gyógyulás a XIII. században történhetett, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt parancsolta neki, hogy ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét.
1210-ben a zarándokok sokasága miatt templomot építettek Mátraverebély faluban, ahonnan körmenetben vonultak a Szentkút völgyben lévő forráshoz. 1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt. A zarándokhely az 1400-as évektől a legnagyobb búcsújáróhelyeknek adott búcsúkiváltságokkal rendelkezett. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta."