Polar white nevűvel. Hát messze nem lett ilyen fehéres, a fehér alig látható "stichet" adott neki. Igaz, az vékony, kúpos láb, mint egy biliárd dákó (lámpa láb). Más tölgyre nem kentem még rá.
Nagyon klassz! Emlékszem is, amikor eredetileg feltetted, akkor nem figyeltem a lábára.
Beszéltem közben a milesis fiúkkal is, ők az itt elhangzottak mellett még egy dolgot említettek: a vizes lakkok a csersavas fákkal néha egészen meglepő sárga színt eredményeznek, úgyhogy ők azt egyáltalán nem javasolták tölgyre.
A vége az én esetemben most az lesz, hogy a tölgyre natúr világos tölgy pác (hogy kevésbé érjen, sötétedjen a lakk alatt és egy matt akril lakk rendszer. A dió nem kap pácot persze.
A vas-acetátos ebonizálás (ecetsav, acélgyapot) felvetődött bennem is, de aztán valahogy hamar elvetettem. Legközelebb lehet, hogy rápróbálok. Az nem tűnik túl bonyolultnak, csak nem ártana valami tapasztalat a kimenetellel.
Füstölő pácoknak hívják ezeket az anyagokat, elsősörban a csersav tartalommal rendelkező faanyagok alkalmasak rá, pl. a tölgy. A nevével ellentétben ez nem füstölés, hanem egy vegyszergőzös eljárás. Azok az anyagok amik nem rendelkeznek csersavval, csersavpótló vagy fémsó oldattal kell kezelni.
A legegyszerűbb eljárás, ha a tölgy szalmiákszez gőzében pihen, a kezelés idejétől függ a pácolás színe és, hogy milyen mélyre hatol be az anyagba. Itt az utóbbi lett volna lényeges, mert csiszolható,marható marad az anyag, hiszen mélységeében is színez. Míg egy normál pácolás ilyen esetben eltűnik. Hasonló képpen működnek az anyagában színezett furnérok. Még a hőskorban feltettem ide egy sideboardot képekkel ca. 15 éve? Anyagában színezett, többször késelt tölgy furnérral volt borítva, mahagóni svartnival voltak az élek zárva. Azt a bútort normál pácolással nem lehetett volna elkészíteni.
Ezt az ammóniumos eljárást én is csináltam már, nagyszerűen működik tölgyön és talán innen a fórumról GPF is alkalmazta a játékainál. A te esetedben nem is kellett volna dió, a középső réteg is lehet tölgy, az előkezelés után kell tömbösítetni majd megmunkálható a "csíkos "él.
Volt itt egy játék a vinklik számának tekintetében. Paco nyerte, kapott egy elég régi füzetet a pácolásról, lehetséges, hogy vannak benne receptek a csersavas előkezelésről vagy a füstölő pácokról.
Itt egy szalmiákos videó, látható benne a végén a metszeteken, hogy milyen mélységben lehet kezelni az anyagot.
A sellak - h nélkül! - biztosan nem jó, mivel nem tapad rajta vizes lakk. Amíg nem léteztek színezett javító viaszok, rongyba tettem egy marék sellakkot, bele a forróvízbe, majd az átmelegedett már masszaként kezelhető anyagból gyúrtam, húztam rudakat. Ezekkel forrasztottam ki a hibákat. Ergo a vizeslakk semennyire sem fog neked a sellakkos felületen megtapadni. Az épületszobrászok a szilikon megjelenése előtt a sablonjaikat sellakkal kezelték, hogy a gipszelemeket le tudják választani.
"ez pl egy anyák napi fatál, (Dr. Ramaty fórumtárstól, tán Erdélyből (?) behozott dió), esztergálva. Nem amiatt teszem be hogy hűdegyönyörű az esztergálás,"
De sügér vagyok, pont a diótálat linkeltem rosszul, mert csak egyetlen képet. Itt az összes, látszik az előtte-utána állapot:
Igen .. szóval nem sok dióval dolgoztam, ez pl egy anyák napi fatál, (Dr. Ramaty fórumtárstól, tán Erdélyből (?) behozott dió), esztergálva. Nem amiatt teszem be hogy hűdegyönyörű az esztergálás, hanem hogy mennyire sötétedett be paraffinolaj+méhviasz keveréktől:
Namost, szerintem így egyben már nem sok esély van arra hogy a tölgy se sötétedjen, de a dió meg igen (vagy "tüzesedjen"). Akármit teszel rá, fog "színeződni".
"hogy megmaradjon a tölgy természetes színe és jellege" - szerintem a tölgy olajozva is igen szép tud lenni, a dió meg tuti szépen ki lesz emelve.
Ezen a képen az ülőke még nincs lekezelve, csak a háttámla. Látszik a különbség. Szerintem nem ronda az a tölgy így sem. Azt gondolnám a diónak se tenne rosszat, biztos hogy kiemelné amit ki kell.
Összecsukható kisasztal, tölgy az asztallap kerete, meg a lábak, a "betét" pedis cseresznye. Szintén Auro-val kezelve.
Azért teszem be a képeket, hogy lásd nálam milyen eredményt adott ez vagy az a kezelés.
Nem tudom ... nyilván ízlés dolga, de nekem a tölgy is meg minden fa tetszik olajozva, konkrétan Auroval még nem lett olyan hogy azt mondtam volna: na ezen senki nem látja hogy ez tölgy, meg hogy randa. De a paraffin+méhviasz kombó se randa. (plusz arra aztán még senki nem mondta hogy rossz illatú :D ). Kicsi színt kap, kicsit sötétedik? Kit érdekel (mondjuk engem nem), szép az így is. Aki ért a fához tudja hogy tölgy, aki meg nem, afelől lehet mahagóni is.
Ezeket itt fent amúgy mind valami nőszemély zsarolta ki tőlem (excsaj, exkolléganő, stb), szóval a zsűri igen szigorú volt (Egy nőnek magyarázd, hogy egy fa milyen árnyalatú ... :D) Igazság szerint ők csak a végeredményt látták, nem akarták tudni milyen a nyers tölgy, vagy a kezelt tölgy, tetsszen a végeremény, oszt csókolom. Tetszett.
De értem ha ragaszkodsz a világos, "eredeti" árnyalathoz, csak nemtom így összerakva hogy lehet ezt megoldani. Szerintem normális kezeléssel: sehogy ...
A diót anyagában kellett volna kezelni … a betétként való felhasználása előtt.
Hát, erről már lemaradtam, de hogyan lehetett volna?
És szerinted egy jól leülepített, viaszmentes shellakon is bizonytalan a lakk tapadása? Azt használják mindenféle izolálónak is. Vagy rizikós vizes lakk alatt?
A diót anyagában kellett volna kezelni - ha volt erre mód- a betétként való felhasználása előtt. Bármilyen lakkozás lesárgul, még a sárgulás mentes akril is. Olajozásnál szebben fog barnulni a dió, de a tölgy is szineződni fog.
Tüzesíteni olajjal lehet, de arra nehezen tapad bármilyen vízes lakk.
Sziasztok , ötleteket szeretnék kérni. Dió betétes tölgy bútort matt vizes lakkal szeretnék felületkezelni, hogy megmaradjon a tölgy természetes színe és jellege, ne sárguljon stb. Félek viszont, hogy a diónál ellentétes kesz a hatás, túl jellegtelen, sápdt lesz. Hogyan tudnám a dió színét mélyíteni, tüzesíteni a vizes lakk alatt, hogy nagyobb legyen a kontraszt?
Száradó olaj, pác , sellakk jutott az eszembe, amivel áthúzhatnám a dió csíkot lakkozás előtt, de látok problémákat. Van esetleg valami okosság erre?
Csak annyira kell meghúzni a leszorítónak a csavarját, hogy viszonylag könnyen lehessen az állítókereket tekerni zárt állásban is. Nem a leszorító, hanem a yoke ill csavarmenet tartja helyben a pengét. A holtjáték a yoke pöcke és a kés rése méretkülönbsége miatt alakul ki. Ezért kell mindig kifelé tolás közben állítani a fogásmélységet. Vagyis, ha csökkented a fogásmélységet, akkor a kívánatos mélységben vissza kell előrefelé tekerni a mélységállító csavart, épp addig, hogy pont fogjon a holtjáték után.
De a kés nincs leszorítva? Vagy mi nem engedi elmozdulni a kést, ha az állítócsavarnak holtjátéka van? Csak azért nem értem, mert van egy Stanley gyalum, amin van ilyen késállító csavar, de utána le van húzva a kés a testhez.
szvsz a két irány közti váltásnál akkorát lazul, és kisebb a csavarási erő, hogy egyből érezni amikor a másik irányba is elkezd mozdulni a kés. Szóval hamar ráérez az ember. Persze ahhoz már sokkal több idő kell hogy azt is tudd egy mennyit kell tekerned ahhoz hogy egyből azt a változást érd el amit akarsz.
