Fantasztikus, hogy egyáltalán kihajtott. A rossz hír, hogy nem lesz ideje beérni. Mi néhány éve a balkonon ami napos meg minden, próbálkoztunk kora tavasszal elvetett lukulusz paradicsommal, de október végén is még zöldek voltak. Feltehetően előre kellett volna nevelni palántát a lakásban, de nálam erre nincs hely.
A Fortepanon az 50561 http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_50651.jpg 1964-re van datálva: ott teli van minden bódéval és felvonulási épülettel, viszont egyáltalán nincs park. 66-ban már biztosan volt valamilyen parkírozott terület, mert ilyen képeket találtam. (A lenti, családi felvétel is ott készült.)
Ezt a fotót 68-ra datálja a Fortepan: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_5897.jpg Itt sajnos pont nem látszik a híd környéke, pedig emlékeim szerint ott készült el utoljára a parkosítás. Mintha valaminek a felvonulási területe lett volna... Metró talán?
A csináltatás legfőbb oka volt, hogy alig lehetett valami normálisat készen kapni. Sem a cipőgyárak sem a férfi- nőikonfekció nem jeleskedett. Szinte kényszer volt a csináltatás. Szerintem nagyon sok nő kereste akkoriban a kenyerét mint varrónő, a saját lakásán üzemelve. De susztert is ismertem, aki ugyan valami szövetkezetben dolgozott, de otthon a konyhájában maszekolt.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy akkoriban még nem volt divat lepuccant külsővel járni a városban.
Ami a téli képet illeti, megtaláltam a párdarabját, és abból egyértelmű, hogy az Elevátor helyén, a mai Nehru-parton készült (a másik képen a Közraktár utca házai vannak a háttérben). Kábé 69-es lehet a felvétel. Vajon mik azok az építmények a hátunk mögött?
Többször volt itt szó arról, hogy az ötvenes, hatvanas években még a fizikai dolgozó családok is nagy gondot fordítottak az öltözködésre. Olyannyira, hogy nemcsak nadrágot, öltönyt csináltattak, hanem cipőt, csizmát, inget, blúzt, pulóver-kardigán szettet, fehérneműt, sőt kabátot, bőrkabátot is. Mert hogy nem voltak telek- és kocsigondok...
Az én kicsi koromban mégbiztos lehetett mindent kapni. Nagymamámnak az volt a mániája, hogy mindig hófehér ruhám legyen. Volt minden keztyű kalap fehér betétes fekete magasszárú fekete lakkcipő stb., úgy kb. 5 éves koromig. A facen van fönn egy ilyen képem. Sajnos a gép váltással valahol eltünt, de az eredeti megvan.
És a kalap melletti zsabós blúz? :-) De várj, van másik! Ami számomra a leggyönyörűbb: kesztyűvel! :) Itt azért hiányzom a képről, mert még meg sem voltam.
Tudod, értem én, hogy a hatvanas években még léteztek az egy másik korban szocializálódott varrónők, ésatöbbi. De kérdeztem anyámat, azt hogyan csinálta a tervgazdaság idején, hogy a képek tanúsága szerint nagyjából én voltam a legjobban öltözött kisgyerek Moszkva és Karl-Marx-Stadt között. Azt mondja, neki is feltűnt, de egyszerűen fogalma sincs. Rémlik valami ismerős család, ahonnan érkeztek a jobbnál jobb ruhák, de hogy ezek kik lehettek... Mindenesetre utólagos köszönet nekik, mert azóta sem voltam olyan rendesen adjusztálva, mint úgy négy éves koromig. :-)
Igen, így kellett sétálni akkoriban! Irtó helyesek és csinosak vagytok a kalapot különösen értékelem. Vajon miért csak az első kép hajlandó kinyilni nagyban is?
Ezeket a képeket különösképpen Boszorkának ajánlom nagy szeretettel. Családi séták könnyű, hétvégi viseletben, ahogy mifelénk dívott a hatvanas évek vége felé. :)
(Szenvedélyes Fortepan-megfejtőknek: a téli kép vajon hol készült? Én nem tudom, de ismerve a szüleimet, a IX. kerület, Duna-part, Műegyetem környéke, ilyesmi jöhet szóba.)
Tegnap végre elkezdtem olvasni az új Závadát (Természetes fény). Elírta előlünk. :) Egy monstre regény, részben Fortepan képekre komponálva. De megbocsátható, mert nagyon jó.
Akkor a Táncsics Mihály utcai műemlékközpont aulájában (fedett udvarában, ami mostanáig – senki által nem látogatott – kiállítóhely volt) az az elkerített sok teli polc maga az építészeti múzeum anyaga? Ki nem találtam volna, a biztonsági őrök meg titokzatoskodtak és mondták, hogy vége a kiállítóhelynek.
Azt sajnos egészen pontosan meg tudom neked mondani.
Az óbudai bázisról kiköltöztették őket, a gyűjtemény ott tárolt részét pedig behordták a műemlékvédelem egykori Táncsics Mihály utcai központjának aulájába. Ezt hívják most Forster-központnak.Gondolom, abból indulnak ki, hogy 2018-ig, míg felépül Baán múzeumnegyede, benne az új építészeti múzeummal, az a pár százezer terv, rajz és fotó guggolva is kibírja.
A dologban az a legszebb, hogy Baán már körbehaknizta a világot azzal, hogy a Liget elképzelhetetlen egy ilyen múzeum nélkül, amikor a ténylegesen meglévő gyűjteményből egy szakember kivételével mindenkit elküldtek, a múzeumépületet pedig felszámolták. A jelek szerint így kell manapság elképzelni a felelős kultúrpolitizálást és értékvédelmet.
Ami a drágán adást illeti, az meg egy külön gutaütés. Mintha nem te tartanád el őket az adódból, és mintha bármi tulajdonosi közük volna ahhoz a cucchoz, amely az évszázadok során rablott holmiként vagy köteles példányként, kivételes esetben az adókból vásárolva hozzájuk került.
a magyar közgyűjtemények tizenöt év múltán is ott tartanak, hogy csigalassúsággal digitalizálgatják a saját cuccaikat, és eszükbe sem jut, hogy a digitális értékmentés is a feladatuk lenne.
És ami van, azt is pénzért adják, nagyon sok pénzért.
Tudjátok, ha nagyon keresném, megtalálnám azokat a cikkeket, amelyeket a kilencvenes évek végén írtam arról, mi volt az akkor megszületett Neumann-könyvtár alapkoncepciója. (No nem a neten, persze, pedig anno fölkerültek, de idővel minden portál/adatbázis elenyészett, amely készleten tartotta őket.)
Akkor a bölcs könyvtárosok úgy gondolták, minden nap "lementik a magyar nyelvű internetet", hogy meglegyen "minden". Az élet kábé tíz perc alatt írta felül ezt a vágyat.
Na szóval csak azt akarom mondani, hogy olyan vágyam nekem nincs, hogy mindent meg tudjunk őrizni, és ha egy-két nagyon klassz fotókollekciót látnánk épp veszendőbe menni, azt bizonyára a Fortepan-adatbázisára is át lehetne menteni, akár albetétként. De az megdöbbent, hogy a magyar közgyűjtemények tizenöt év múltán is ott tartanak, hogy csigalassúsággal digitalizálgatják a saját cuccaikat, és eszükbe sem jut, hogy a digitális értékmentés is a feladatuk lenne. Könyörgöm, egy nemzeti könyvtárnak nem volna elemi dolga figyelni, hol képződik különösen értékes magyar nyelvű tartalom, és azt időről időre "biztonságba helyezni"??!!
