Csatlakozom. Másfél hónapja nyitott ablaknál létezem, és úgy saccolom, kell még néhány hét, hogy csukott ablaknál se kelljen megdögleni a dohszagtól. (Az eső jóbarát. Igaz, ilyenkor a 84 százalékos páratartalom felmegy 90 százalékra, de legalább az üvöltözők is elkushadnak odalent, az utcán. :) )
Elsőre azt mondanám, hogy 10 fok körüli, az annál hidegebb már az extremitás kategória. Persze ki lehet kapni egy tömény taknyos-esős időt, de azért hó elején nem az az általános.
Hogy itt órázzunk: szerintem akkoriban, amikor ezek a képek készültek, még ritka volt a balkezes óra, mint a fehér holló. Biztos lehetett az Omeganál, vagy a Patek Philippenél ilyesmit kapni, de azért nem lehett általános még a Lajtán túl sem. Itthon meg az ember örült, ha Szerjózsáék után maradt óra a családban, amit meg lehetett örökölni. :-)
Ez aztán igazi surprise volt. A lökött húgom, mint kiderült, véletlenül még a titkos szervezés legelején cc-zte a férjének a meghívót. Mi nagyon meglepődtünk, amikor ez kiderült. :-)
Milyen érdekes, legutóbb vagy 10 éve utaztam a hármason, egyetlen dologban voltam teljesen biztos: a Határ úti megállónál előre kell ballagni a lépcsőhöz. Tegnap is így volt.
-
Jó Micsurinák, van-e valakinek használható receptje zöldbab-levélre?
Engem a múltkor megzavart a kettes metró. Ugyanazzal az ezeréves rutinnal vágódtam a 2. kocsi utolsó ajtóhoz, amikor rájöttem, hogy olyan már nincs. Kidobhatom a kukába az összes gyerekkori tudásomat. :-)
Mókás dolog történt ma. Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi húsz évben nem mentem a hármas metróval a Ferenc körútról a Felszab térre. (Bocs, nekem ez már így marad.) Ma viszont muszáj volt beugranom a Katona József Színházba. Ez is milyen, neten vehet az ember ajándékba jegyet, ki is fizetheti, de az utalványért be kell ballagni, ha csak nem az elektronikus számlát akarja átnyújtani az ünnepeltnek. Na, szóval, lementem a Ferenc körútnál, és közben azon gondolkodtam, hová is esik a Felszabon a mozgólépcső, hol érdemes a szerelvényre felszállni. Nem jutott eszembe, meg aztán el is terelődött a figyelmem, ácsorogtam ott percekig, végül jött a metró, felszálltam. És a Felszabon centire a mozgólépcsőnél szálltam ki. Hiába no, a pleisztocén idején kerek öt éven át, egyetemre menet minden nap ugyanott vetettem be magam rohanvást a metróba. És lám, a láb emlékszik... :-)