A most folyó párbeszédek rendben vannak, a töröltekkel van ugye mindig a gond. De akinek nem tetszik a topik (az az egy két nick), az itteni, inkább konzervatív, mint liberális hangnem, ugye annak ott a lehetőség, hogy indítson, vagy keressen egy, a saját elképzeléseinek leginkább megfelelő témát, fórumot.
Csángo73 barátunk vetette fel, ha jól emlékszem, hogy vállaljuk a saját nevünket itt. Ezt ugye 3-4-en tettük csak meg, elhalt ez a nagyon is egyenes, derék kezdeményezés és ez sem véletlen.
Olyanokat kérdezel, amihez, mint a fórumra író felhasználónak nem sok közöd van (és ezt általánosan értsd, ne vedd személyeskedésnek), ezt egyik fórumon sem kötik a felhasználók orrára, itt sem teszi meg ezt senki, én sem, legyen annyi elég, hogy a moderáció nem egy emberkére bízott tevékenység. ;-)
Ami fontos, hogy a politikai közhangulat emelkedésekor (választások környéke, magyarokat érintő külpolitikai események, rossz értelemben vett liberális próbálkozások stb.) szalad félre a téma, amúgy nem véletlen, hogy egy élő és értékes fórum vagyunk az egyre inkább lezüllő és eltűnő fórumok sokaságában.
(Topikgazdaként engedjetek meg egy megjegyzést: jó volna ha mindenki egy fő csapást követne, ami a fórumunkat illeti, azt, ami az 1999-es indítósorokban kialakult és megmaradt. Voltak és lesznek biztos még itt czifra dolgok, amennyiben az itteni megszokott és majd 100%-ban elfogadott színvonal alatti, azokat értelemszerűen a moderatúra törölni fogja, ahogy eddig is tette.)
Én, a nagyobbik leánykámmal, Szentgyörgy felől, a kaszálóktól másztunk fel.Olyan 45 fokos dőlés...Mire felértem, erősen reszketett a kezemben a fotómasina... :-))) Filmes fényképezőgép volt, Zenit-E... Miféle vita? Arra nem figyeltem most, mikor kikerestem a képet...
Neee... ezt nem szabad... nem szabad engedni, hogy egy gyűlölködő ember miatt bárki is elmenjen innen!
Úgy hogy itt a helyed!
Mijo: egy topikban mindenki(!) azonos jogosítványokkal vesz részt! Nincs senkinek sem több joga, mint a másiknak! Igaz ez a topik indítójára is! Ő sem rendelkezik több joggal. Egyetlen igazodási pont van, ez pedig nem más, mint a fórum szabályzata!
Ha úgy érzed, bárki a hozzászólásával megsérti a fórum szabályzatát, akkor fordulj a moderátorokhoz!
Napok óta szolid, alpári stílus mentes a társalgás, a topik témájától idegen téma sem lett felhozva, akkor mi a problémád?
A néphagyomány szerint, az Tündér Ilona barlangja!:-) Nehéz, nagyon nehéz oda felmenni, Torockó és/vagy Torockó-Szentgyörgy felől de, megéri! Ha visszalapozol(jó sokat, mert szerencsére sokan járnak Erdélyben!), találhatsz egy fényképet amit onnan lőttem!:-)
Na jó. Örömet szerzek neki, nem írok ide egyelőre. Elegancia, demokrácia? Ugyan már! Meguntam ezt a gyűlölködést, van nekem más bajom is. Ha ez teszi boldoggá, legyen. Büszke lehet magára. Miközben fogalmam sincs mit vétettem neki. Pedig a kedvenc falvam képeivel még adós maradtam. Na, persze azért nem végleg távozom, hiába szeretné, majd októberben benézek. De egyelőre egy bizonyos szint alá nem megyek, nincs nekem ilyenekre (27007 hsz.) szükségem.
Szerintem, amíg valaki társalgási céllal leír valamit, nem bántóan, addig írja. Még egy kis győzködés is belefér, de a sértegetés nem. Az, hogy ki mit gondol a világról, és mennyire van meggyőződve saját igazáról, még nem jogosítja fel a durvulásra. Az elegancia olyan erény, amin még a legnagyobb diktatúra sem tud kifogni, éljünk hát vele.
Az offot arra értettem, hogy ez a feszültség amit te forszírozol nem ide való, és nem is akarok választ a kérdéseimre.
Mindig elolvastam az írásaidat, sokszor egyet is értettem veled, sokszor nem. De soha nem vettem a bátorságot, hogy más véleményed miatt támadjalak, vagy emiatt bármi megjegyzést tegyek. Tiszteltelek, mint ahogy mindenkit aki itt van. Csak úgy látatlanban.
Amúgy nem tudom mit vársz czimbitől, 10 parancsolatot? Amiben leírja ki, mit, miről írhat ezen topikba? Ugyanmár. Ha jól tudom, ez egy nyilvános topik, ahova bárki írhat a témához kapcsolódóan. Vagy tévednék?
Amit én írok, az itt nem "off", de tudod mit, van egy javaslatom: kérjük meg czimbi gazdát, mint e témakör nyitóját, hogy ő fogalmazza meg tömören az itteni elvárásait. Osztand majd, ha ezek olyanok lesznek, melyek pölö esetemben nem lennének ínyemre, seperc alatt húzom a belem az ótvarba innaj, de ha netán olyanok, melyek némelyek fanyalgását váltanák ki, hát akkor bizony szíveskedjen ez a fajta belátó következetességet tanúsítva egy új, és számodra még ennél is tetszőbb virtuális vitaéletet kezdeni máshol. Nos?
Ma érkeztünk haza Erdélyből. Nagyváradtól Nagyszalontáig végig csinálják az utat, eléggé sok a lámpás várakozás, aki arra szeretne menni. Be kell kalkulálnia az időt. De egyébként semmi gond nem volt sehol sem. Ha valakit érdekel, a benzin ára jelenleg 4,6-4,7 lei között van, ez a 95-ösre értendő. Csak azért írom, mert én anno kérdeztem, de biztos senkinek nem volt friss infója.
Tényleg nem értelek. Valami bajod van azzal, hogy itt normális eszmecsere folyik? Ha valami nem tetszik, írsz, megbeszéljük. Miben nincs tisztelet a topikkal szemben? Mivel verem szét? Mi az hogy karöltve? Mi az hogy lassítsak? Nem sietek, normális hangnemben beszélünk. Konkrétan mi zavar?
Komolyan elvárnád, hogy többen bizonygassák, miszerint nem te/ti vagytok a "mindenki"?
Nehéz észrevenned magadat?
Az, hogy egy bizonyos réteg mit tesz itt, az nem meglepő és alapból lesajnálandó, de benned semmi tisztelet nincs a topikkal szemben, amikor képes vagy ezekkel karöltve totálisan szétverni?
Dehogyis. A dőlt betűvel írottakat idéztem egy weblapról. Én nem tudok románul. A képek és a versikék nem tartoznak össze. Mindent a netről szedegettem le, mert én még nem jártam itt.
Van aki háborúban esett el, van akit autó ütött el, van aki hétköznapi módon élt és halt. Nem tudom ez giccses-e, engem a naív népi művészek munkáira emlékeztet.
Fura ez. Én az Alföldön élek, s felénk is sokan megcsináltatják maguknak a sírkövet előre. Ugyanis egyre többen tartanak attól, hogy nem lesznek méltó módon eltemetve, hiszen hatalmas költség ma már egy temetés, egy sírkő. De az idősek még azt a fajta temetkezést szokták meg, sokan idegenkednek, főleg falun a hamvasztástól. Az meg korábban is megszokott volt, hogy ha meghal egy házaspár egyik tagja, a másik részére is megcsinálják a sírkövet, s csak majdan az évszámot vésik bele. Szegény nagyanyám 27 éven át nézte a saját nevét egy sírkövön, amíg aztán az ő évszámát is be kellett vésni az 19 után. Gyerekkoromban nagyon szurkoltam, hogy érje meg a 2000. évet, hogy ne legyen igaza annak, aki bevésette az 19..-at. Nem sikerült, sajnos. 1990-ben halt meg. Pedig csak 10 év kellett volna még...
A szaploncai temető sírfeliratai giccsesek? Igazából a sztori: "A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Patras kezdeményezésére. Akkortól kezdődik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summázata. A temető valóságos szabadtéri múzeum, külföldiek által sűrűn látogatott idegenforgalmi nevezetesség.Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét a sírfeliratok maguk jelentik, amelyek általában rövid alkotások. A vidámság is tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó komplett életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok mindegyre ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk a föld illetve a fejfánk alá feküdni, ahová elvárunk majd mindenkit, csupán idő kérdése az egész.A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története.A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően .
Ízelítőül leírok néhány jellegzetes sírfeliratot:
"Itt nyugszom én idelenn Braic Ileana a nevem Volt öt legénygyermekem Isten tartsa valahányat Neked Griga megbocsátok Bár a késed belémvágtad Mikor leszúrtál részegen, De eltemettél tisztesen Itt a nagy templom tövén Te is megtérsz majd mellém"
"Itt nyugszom én idelenn Pop George Ocuta a nevem Amíg világomat éltem Sok-sok disznyót megperzseltem Rengeteg húst is megettem Ez lehetett tán a vesztem. Jó lett volna még pár év Még egy kicsi öregség De a halál nem hagyott A föld alá parancsolt. Életemnek búcsút mondtam 43 éves korban."
Ami viszont engem kicsit megdöbbent Erdélyben, az hogy az emberek nemcsak hogy megveszik a saját sírhelyüket ( ez még úgy ahogy beleférne) de megcsinálják a saját sírkövüket, névvel, képpel stb. Szegény keresztapám kb 3 éve csináltatta meg, emlékszem eléggé ledöbbentem amikor megláttam akkor a sírkövet, kérdeztem is miért tette. Mondtam is neki, hogy úgy érzem, ezzel kihívta a sorsot maga ellen. Erre szegény a tavaly nyáron, amikor épp külföldön voltunk, leesett a nagy melegben a szekérről és a szekér áthajtott rajta, azonnal meghalt. Nagyon, nagyon szomorú voltam, és nem hagy szabadulni az a gondolat, hogy nem volt jó ötlet az a sírkő...
Kicsit a falvak általános állapotához szólva mondom, hogy Csíkban sok faluban elkezdték felújítani a régi fürdőket, mofettákat, szóval azért vannak jó kezdeményezések a falvakban, olyanok is, amelyek nem feltétlen a magyarországi turizmusra épülnek. Ezekben a kis, nem Szováta-szerű helyeken inkább a helyiek, környékbeliek lesznek ott, s szépíti, gazdagítja a falut. Kalákákban újítják fel őket, már 10 felett járnak.
A közterületek állapota azt idézi, ami nálunk is volt korábban, magunk is csodálkoznánk, hogy miként nézett ki sok park 20-30 éve itthon. Nálunk is igényesebbek az emberek, egyre kevesebben dobálják szét a csikket, sőt már kevesebben is szívják, annyira drága. Az emberek életformájával változik a gondolkodásmód, amíg otthon tart valaki jószágot, addig elnézőbb az ilyesmivel, mert az óhatatlanul nagyobb rendetlenséggel jár. "Igényessé" az állatot nem tartó, fűnyíró ember lesz. Tapasztalható ez a közeli falvakba kiköltöző városiak esetében is. Modern, nyugatias módon kevesen tartanak állatot nálunk is, s ha igen, akkor meg nagyban. Hogy egy baromfit, disznót, tehenet tartó család körülményei egy kényesebb ízlésű városinak is megfeleljenek, s emellett szép virágoskertje, pázsitja legyen, az szerintem nagyon ritka Magyarországon is. Ha egy szép házas, lakáskultúrás lapot a kezembe veszek, nem nagyon találok benne haszonállattartó helyeket.
Azért írtam, hogy a Partiumban inkább. Láttam én is bornapokon Temesvár és Arad környéki borokat, bár nem kóstoltam. Sajnos még vörös aszúhoz se volt szerencsém. A Küküllő menti borokról se hallottam. Na, van mit pótolni.
Ja, a kérdés. A központban, a kúttól jobbra van egy felfelé vezető út, azt néztem ki, hogy arra mennénk fel legközelebb, de sok energiát nem fektettem a dolog tisztázására, az útitársaim lefoglaltak. Mivel én szerveztem az utat, sok mindent kellett figyelnem.
Nagyon érdekesnek tűnik ez a falu ezekkel a pincékkel. Romániáról, Erdélyről nem a borok jutnak eszünkbe. A Partiumban azonban több helyen is termelnek bort, érdekes lehet annak, akit érdekel az ilyesmi. Én is jártam már néhány pincefaluban, érdemes lenne ezt is megnézni. Állítólag egyébként Nagyenyed környékén is vannak egészen jó borok, pedig az már Erdély, más, jobb bortermelő helyet Erdélyben nem ismerek.
Igen, én voltam. Sajnos kétszer aludtunk Torockón, de először este érkeztünk. Reggel mentünk tovább Tordára. Másodjára ugyanígy, csak reggel helyett délben indultunk. Délelőtt viszont a Székelykőre érdemes felmenni, mert az van keletre, s úgy nem süt szembe a nap. 2007-ben pedig még ez nem jutott eszembe, csak a Székelykő, meg akkor a környék felfedezésével voltam elfoglalva.
Itt vannak kifejezetten faluképnek mondhatók is, és a táj rendezettségére se lehet panasz. Ezek a marosfői képek nem az enyémek, a netről szedtem össze.
Ezek is klasszak, sajnos, most sem sikerült ide felmásznom, ahonnan az utolsó kép van. Ilyet akartam készíteni panorámával, de nem jött össze. Majd legközelebb. Nagyon szép szerintem még Marosfő is, bár nehéz azt mondani, hogy a falu, mert olyan széthúzódott település, inkább marosfői tájról lehet így beszélni. Na, tényleg jóccakát!
Hát, igazából ez se győzött meg, megerősítette a korábbi vélekedésemet. Szépek ezek a régi parasztházak, de ilyet máshol is látni. Értem, hogy itt minden ilyen, s ez a különlegesség, de ezt az ember úgyse tudja érzékelni, ez inkább elméletben érdekes. Ilyen utcarészletek vannak Farkaslakán, Korondon is. A látkép, a táj se nagyon szép, se igazán egyedi, sok ilyen van Udvarhely környékén vagy Csíkban.
Hm....ezek nagyon jó hírek. Szászföldön nem jártam még, s arra tervezem legközelebb. Idáig mindenütt azt hallottam, kiürültek a szász falvak, elvesztek, csak öregek vannak meg beköltöző románok, cigányok, s a falvak mennek tönkre. De akkor ezek szerint mégse?
Ha Erdélybe megyünk, mi magyarok Székelyföldet irányozzuk be leginkább, pedig a leglátogatottabb vidék Szászföld. Talán ezért van, hogy a legszebb falut keresve nálunk is már a második szász falu jön szóba.
Tényleg, mi is volt eddig?
Városoknál: Marosvásárhely Segesvár
Falvak: Torockó Énlaka Erked Szászfehéregyháza
Valamint a gyimesi falvak, nem nagyon tudom, melyik Középlok, Felsőlok, csak egyszer jártam arra, meg ezek is tovább oszthatók különféle "Patakákra".
Nekem egyébként van egy személyes kedvenc falvam, majd holnap teszek fől képeket arról is, jó éjszakát!
Igen, bal oldalt, Tudnivalók menüben Moderációs topikok, majd a "Megkérdeztük a régiómoderátort" almenü. De természetesen ott csak az itteni problémákkal lehet fordulni, mivel ez a topik oda, azaz a Regionális közösségek-be tartozik.
Én úgy látom Doki, hogy Veled kapcsolatban senki sem fog moderációt kérni, nem olyan a stílusod. Ahhoz sokkal impulzívabbnak kellen lenned, szerencsére nem olyan vagy! :)
Jó, kíváncsi vagyok és meggyőzhető, ha jók a képek. Úgye, ott megy el az ember a közelben, Korond és Farkaslaka között, de még nem mentem be, mindig sietős volt arrafelé, és ugye az út azért nem egy sztráda oda.
Ha lenne időm tennék fel néhány fotót. Többször jártam már ott, és mindig elvarázsol. Tényleg eredeti, ami főleg a nehéz megközelítés miatt van. Majd igyekszem pár fotót leméretezni.
Torockó szerintem is az egyik legszebb falu, s nemcsak Erdélyben. A közterületeket rendbe tenni lehet bárhol, de Székelykő nem terem mindenhol. Pl. nekem ilyenek miatt tetszik nagyon.
Jó, de nem alakítanak vele ki olyan tájat. Van Csíkban és másutt is. De a falvak lent a síkon nem a táj miatt tudnak szépek lenni, a hegyi falvak pedig erdősek. Tusnádfürdő vagy Ivó a Hargitában tele van fenyővel, a lelegeltetett gyimesi hegyoldal a kis facsoportokkal nagyon jellegzetes. Majd teszek be képeket én is.
Na, igen. Énlaka. Azt hiszem a Világörökség részeként jelölték.
Nem jártam ott, de láttam róla képeket. Nekem nem volt meggyőző, illetve nem volt másabb mint a többi erdélyi falu. Állítólag az benne a szenzáció, hogy minden épület eredeti, nincs sátortetős ház vagy más modernebb épület. De szerintem ez csak egy statisztikai adat. Ha megállok egy faluban, s van egy szép utcarészlete, akkor nem érdekel, hogy 1 km-rel arrébb van egy sátortetős ház is. Olyan falu pedig másik is van, ahol egész utcarészletek még régi típusúak. Teljes falu lehet, hogy nincs.
Ausztria gyönyörű, tiszta, rendezett. De valami mégis hiányzik, ami Erdélyben megvan. Nehéz ezt szavakkal elmondani. Inkább érzi az ember. Ahhoz tudnám hasonlítani, miért van az, hogy a magyarok sok mindenért tisztelték a szászokat, svábokat, de nem szerették őket és viszont. Kérges szívűeknek tartották őket, fordítva meg volt valami lenézés. Mindkettőnek megvolt az oka. Ez is hasonló, a németeket mindenki tiszteli igényességük, tisztaságuk miatt, de ha szeretetre méltó nemzetet kell említeni, akkor nem ők jutnak először eszünkbe nekünk se, másoknak se.
Úgy gondolom, azért alakulnak a dolgok, csak idő kell hozzá. A turisták által látogatott helyekre előbb el fog ez érni. Kalotaszentkirályon már vannak szép közterületi részek.
A fűvágás nem nagyon működik, mert faluhelyen az is haszonnövény még, majd lekaszálják az állatoknak, ha elég nagy lesz, vagy ráengedik a csirkét, libát stb. Éppen ezért az én egyik kedvenc vidékem az, ahol nagyon is van fűvágás, igaz természetesebb módon. Legeltetik a hegyoldalakat. Nem más ez mint a Gyimesek.
Austriát én is példaként akartam említeni, de aztán meggondoltam magam. Nagyon sokat járok oda, főleg a hegyekbe (szakmai ártalom) és az ottani faluk mondjuk úgy, tökéletesek. Persze ott is működik a gazdálkodás, a tehénszar bűz mindenhol ott van, de mindenhol rend és tisztaság van. Engem nem zavar, sőt. Persze ilyen nem lesz soha Erdélyben, de a kettő között jó lenne valami.
Segesvár most kezd szépülni, 3-4 éve voltam ott, de akkor még sokkal lepukkadtabb volt. Mi egy szép napsütéses napon voltunk ott, nem is akaródzott elmenni onnan. Itt van még pár kép
Igen, Torockót szokták a legszebb erdélyi faluként emlegetni. Szépek ezek az egykori sváb házak, de a falut azért igazán a Székelykő koronázza meg. Gyönyörű látvány.
De szerintem van más szép erdélyi falu bőven. A közterületek gondozottsága is csak egy dolog. De vannak települések, amelyek már a fekvésük miatt is csodálatosak, ahogy Torockónál is ez adja a szépséget, nem a rendezettség. Ilyet még?
Igen ez lett volna a másik kérdés, melyik a legszebb város. Fura volt, hogy amikor nyáron kint voltunk, a társaság egy részének nem tetszett Segesvár, lepukkantnak tartották. Én nem alkottam különösebben véleményt, mert tudtam mire számíthatok, számtalan fotót, leírást láttam, az élet ezt igazolta vissza. De nekem tetszett. Mondtam nekik, hogy a 80-as években 100-szor rosszabb volt a helyzet, de a lepukkantság, állagromlás csak egy dolog. A szépet emögött is meg kell látni. Hiszen akkor milyen alapon lehetne eldönteni, mit érdemes felújítani? Károly herceg is meglátta a szépet a szász erődtemplomokban, de nyilván azért alapított alapítványt, mert felújításra szorultak. Ha csak az a lényeg jó állagú legyen valami, akkor lakóparkokba lehetne utazásokat szervezni, de szerencsére ez még nem így van.
Amit láttam városokat, ott a marosvásárhelyi főtér tetszett legjobban, ha a közterületeket nézzük. De tetszik Nagyvárad belvárosa is, ahogy megújulnak az épületek. A közterületek elhanyagoltsága sajnos általánosan jellemző Erdélyben, ilyen tekintetben Magyarország jóval előbbre jár. A városok már kezdenek szépülni, de a falvak nem. Az is igaz, hogy a kicsinosított falvakból ugyanakkor el is tűnik valami természetesség. A térköves, szökőkutas helyeken, már elkezdik szidni majd az utcán a tehénhajtókat, az árokparton libát legeltetőket.
Van egy erdélyi származású ismerősöm, aki többször járt az Alpokban, s azt mondta, őt zavarja, hogy ott a fűszálak is vigyázzban állnak, Erdélyben a szép természetesebb. Szerintem is így van, de néha ez igénytelenségnek is tűnik. Nyári útitársaim a temetők állapotát is kritizálták, sokszor jogosan, gazosak, elhanyagoltak voltak sok helyen.
Bárki töröltethet bármilyen topikban? Vagy a topikgazda teheti meg ezt csak?
Egyszer én is megtettem egyik általam nyitott topikban, mert sok spamet nyomott az illető, szó nélkül törölték. Ja az első verziót használtam, nem is tudtam hogy van 2. lehetőség...
Nekem is pontosan ez a bajom a falukkal. Szépek lennének, de annyira nem foglalkoznak semmivel, hogy az már fáj. Tudom nincs pénz semmire, de azért sok olyan dolog van, amit ingyen, vagy csak munkával meg lehetne csinálni. Gondolok itt a takarításra, fűvágásra stb. Segesvár melletti német faluk, ugyanígy le vannak pukkadva...
Igazad van. Maroshévizet pl. a helyi magyarok is Toplicaként emlegetik. Ezek sajnos meghonosodó jövevényszavak, mint pl. buletin, mojó, karióka, kalorifer, stb.
Őszintén nagyon régen jártam kimondottan más falukban, mint ahol szoktam járni. Marosvásárhely mellett Keresztúr, Szentivány, Panit stb. Egyik sem szép a szó szoros értelmében, ott az emberek nem adnak arra, hogy valami szép, gondozott legyen. Gondolok arra, hogy nincs park, közterület, sok ház elhanyagolt stb. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs ilyen, csak most nem ugrik be ilyen... A turisták által látogatott faluk, pl Korond, sem valami szép, épp a bazárjelleg miatt. Városok közül már tudnék mondani, pl nekem kimondottan tetszett Vásárhely, nagyon szépen karban tartva minden, de Kolozsvár is szép, bár közel sem annyira mint MV. Szerelmesek parkja
Somostető nagyon szép és gondozott
A Rózsák teréről nem is beszélve.
A másik kedvencem Segesvár, gyerekkoromban sokat jártam ott, az unokatestvérem miatt. Nagyon hangulatos kisváros, főleg, hogy most kezdik felújítani az egész várost.
Van falu, amelynek kiosztották egyesek az Erdély legszebb faluja címet. Gondolom elsősorban a magyar falvakra gondoltak, mert egy ilyenről van szó. De ti mit gondoltok, melyik Erdély legszebb faluja? Vagy ha érzitek, hogy talán van szebb is, de nektek mégis van egy kedvenc, akkor melyik az? Akár a lakosság nemzetiségi összetétele nélkül nézve is egész Erdélyt. Szóval mi a kedvenc falvatok, vagy a szerintetek legszebb falu Erdélyben? Akár képekkel is indokolva.
Úgy tűnik, ha igazak az okok, amiket említettetek, akkor a román kormány jobban átgondolta az ügyet, mint a szlovák. Én meg azt gondolom, a néplélek is benne lakozik abban, hogy kik vezetnek egy országot. Hogy a magyar kormány jól vagy rosszul tette a törvény elfogadását, lehet vitatéma, de valójában az az érdekes, hogy miért csak a szlovákoknak van vele problémájuk ilyen szinten, holott ugye kiderül, hogy náluk is visszaüthetnek az ellenlépések, nemcsak a románoknál.
Meggyőződésem, hogy ez az egész ügy, korántsem olyan jelentőségű, mint amit tulajdonítanak neki. Persze, fontosak a gesztusok, megemlékezések, de ezek mégsem létkérdések. Hogy legyen magyar nyelvű iskola, az sokkal fontosabb.
Mijo hagyd már abba a paranoiát. Vagy én vagyok vak, vagy te, de én nem látok semmi olyan történést itt az utóbbi napokban, ami miatt haragudnod kellene bárkire. Normális, civilizált eszmecsere folyik itt dolgokról, legnagyobb örömömre. Rég nem volt ilyen jó normális hangulatú párbeszéd itt az indexen, főleg nem ilyen kényes témákról. Régebben sokat voltam az indexen, de az itteni emberek miatt leszoktam nagyjából, kivéve ezt a topikot, meg még pár autóst. (ugyanis nagy autórajongó vagyok)
Amit mondtam az előbb a magyar sajtóról, azt most is fenntartom. Figyelmesen végigolvastam, de egy szóval sem említik azt, hogy már folynak a tárgyalások a kormányban, hogy miként szüntessék meg ezt a törvényt, mert rájöttek hogy ezzel a legtöbbet a saját állampolgáruknak ártanak (nemcsak a magyar nemzetiségűeknek) akik már tiltakoztak ezen törvény ellen. Ugyanis több tízezer szlovák él és dolgozik Csehországban, Angliában stb, akik ha felveszik az ottani állampolgárságot (cseheknél hamar megkapják) akkor elveszítik a szlovákot. De eddig senki nem veszítette el az állampolgárságát, legalábbis nem hallottam róla. Szerintem az lesz, hogy addig várnak amíg kitör a balhé, azaz valakitől elveszik és elkezd tiltakozni nyilvánosan. Ez mindig segít. Sajnos a mostani kormányban is vannak olyanok akik támogatják a törvényt, így nem 100% hogy el tudná fogadni a parlament a módosító törvényt.
Amúgy ezt kialakult helyzetet a jelenlegi kormány hibájának tartom, ugyanis mindenki számára tiszta volt hogy nem kellett volna AKKOR elfogadni a törvényt, ráért volna a szlovák választások után. (amúgyis csak jövő jan. 1 től lép életbe, akkor meg minek a nagy sietség) De nem, akkor kellett elfogadni, amikor a szlovák választási kampány volt, így ez lett belőle. A mostani kormány nem csinált volna problémát ebből, nekik fontos az együttműködés. Tudom, tudom, ne szóljanak bele más kormányok a magyar kormány döntéseibe, de ha csak egy kicsit számított volna nekik az itteni magyarság sorsa nekik, akkor kivárták volna az a 2 hetet. Ez is bizonyítja, hogy minden alá van rendelve a politikának.
Gondoltam, leírom, hogy érthető legyen, miért maradt meg bennem inkább a Szkörisoara név, mint Aranyosfő.
Amikor sok éve ott kenyeret vettem, de olyan kenyeret, amelyet még életemben nem ettem, olyan finom volt, nos, ahhoz a bizonyos kenyérvásárláshoz kötődik ez a név.
Motorokkal jöttünk szintén hazafelé, az volt talán az első út visszafelé az Aranyosi völgyben, s már éhesek, fáradtak voltunk, s nem néztük, hol állunk meg, csak valahol valamit enni tudjunk, ez volt a lényeg. Kajáltunk, megvettem a kenyeret, s kifelé a faluból a falu határában a tábláról jól bevéstem a település nevét.... Scarisoara... hogy tudjam majd itthon azonosítani, hol álltunk meg, hol ettünk, stb. csak ezért.
Hogy érthetőbb legyen, térkép nem volt éppen kéznél, el volt rakva, GPS-t nem használok, tudtam, csak előre kell menni, végig a völgyön, s majd a végén jobbra, Belényes irányába, fejből ment az egész. Nem kellet a térkép.
Csak miután haza jöttünk, néztem meg, hol is álltunk meg, honnan hoztam azt a finom kenyeret, akkor láttam meg, hogy a magyar neve Aranyosfő.
De a Szkörisoara már örökre bevésődött.... .
Azonban nekem például Belényes Beius helyett, Bánffyhunyad Hueiden helyett, Temesvár Timisoara helyett, Kolozsvár Kluj Napoca helyett és még sorolhatnám.
Szal nem kellen talán rögtön a negatívumot keresni mindenben.
Sajnos a tegnapi vitát nem tudtam még átolvasni, most más egyéb sürgős teendőim vannak, de annyit fűznék hozzá a magyar állampolgárság megadásához, hogy Románia azért nem "mocorog" ebben az ügyben, mivel Moldovával kapcsolatban hasonló helyzetben van, így önmagának kellene ellentmondania. Így tudom, de lehet, nem teljesen ez a helyzet.
Csak az lett törölve, amelyre én harmadikként felírtam magam. És ez kétszer is megtörtént viszonylag rövid időn belül. Te voltál a második, az úgy is maradt, megvan.
Véleményem szerint nem sértettem semmilyen moderációs szabályt.
Csak két dolgot emelnék ki a tegnapi Románia kontra Szlovákia vitához.
"Szlovákiában rémhírek tarthatnak vissza sok embert" A kilátásba helyezett ellentörvény miatt ugye ez nem csak a magyar sajtó kitalációja.
"Romániában a megkérdezettek szerint nem aggódnak az esetleges retorziók miatt, az országban nem élezte ki az ellentéteket a magyar törvény elfogadása."
Tudom, hogy Tőled származik, csak miután 2 alkalommal is feliratkoztam az általad kezdeményezett listára, majd ezek a listák feliratkozásom után mindig törölve lettek, azt gondoltam, hogy Te moderáltattad.
Nem volt egyértelmű számomra, hogy mi történt, ne haragudj, nem akartalak Téged megbántani!
Egy több mint ezer éves államisággal rendelkező ország történetében 90 esztendő nem számít hosszúnak, bár - igazad van - ez relatív pl. 17 éves északi szomszédunkhoz képest.
Na megvolt a mai észosztás is, én is nyugovóra térek. Jó éjt!
Szerintem nem kellene.Úgy van ahogy és abból hozzuk ki a lehetőségeinkhez képest a legjobbat!Tök felesleges ezekbe a dolgokba belemenni.Mindenki ott érezze magát jól ahol van!Nem kell a másikat piszkálni,hogy ott jobb vagy nem...
Mindenki ott született ahol és ott szeretne minél jobban élni.De ez nem áll egyenesarányban azzal,hogy a másik földönélő sokkal rosszabb!,mint én vagy egy másik.
A nézetekkel van nagyon komoly probléma.Belénksujkolta a politika és a média.
"nem is oly rég" Szerinted mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy rég legyen? Mert nekem nagyon "régnek" tűnik, főleg hogy akkor még apám sem élt, nemhogy én. Nekem ez már csak történelem, nem rágódom ezen, mert nem látom értelmét. Persze nem szabad elfelejteni, de ezen rágódni, szerintem hülyeség.
Hmmm...ügyeltek (valóban úgy korrekt a mondat, ha a múlt időt is hozzátesszük) és ügyelnek a területi integritásukra: betelepítések korábban színmagyar határmenti vidékekre és nagyvárosokba. Meg persze nem csak a határmentiekbe is. Már az I. világháború után is látszott, hogy a frissen megszerzett területek tartós birtoklására rendezkednek be a környező nemzetek.
Egy román többségű Szatmárnémeti vagy Nagyvárad mellett (a románok schengeni övezethez csatlakozása után) a lepukkant határőrbódék csak illúzióját keltik a határnélküliségnek. Egy magyar többségű Bákó vagy Jászvásár esetében egy sör mellett hátradőlve talán én is eljátszanék a "nincsenek már határok" gondolattal.
Kelet-Európa több évszázados nemzetiségi és vallási feszültségeit nem lehet egy alapvetően gazdasági közösséggel és a hozzá gyártott ideológiával feloldani.
Szép ez "nincsenek határok" gondolat, nem is vitatkozok az elvvel, de itt a Trianon által nem is oly rég átplasztikázott Kelet-Európában nem látom sok realitását.
Igen. Nándorfehérvár viszont már elveszett....Névben is. Bécset nem mondják Vínnek, Kassát Kosicének, de Gyulafehérvárt "Alba Júliának" igen. Iasit én is egészen sokára azonosítottam be Jászvásárként, bár az sem volt Magyarország része.
Persze, vannak határok. Nincs rendelkezésünk az ottani területek fölött.
De azért ez akkor is nagy dolog. Valamikor nem is lehetett menni egyes helyekre sehogy. Nagyon jó érzés, hogyha úgy gondolom, bármikor beülhetek az autóba és mehetek. Hogy kint tölthetek sok időt. Hogy vannak akik kint dolgoznak, vagy odaköltöznek és jól is érzik magukat. Hogy egyre többen megyünk, s visszük a magyar jelenlétet. Enyhítjük a vágyakozásukat a kintieknek, akik egyre jobban érzik magukat odahaza is. És ez nagyon jó, nagyon jó, ha 600 km-re innen is lesznek magyarok, lesznek magyar falvak, ahol medvejárás van, ahol egészen más életet élnek. Jó, ha nagyobb marad a magyar élettér, s ez a határátlépősdi sokat segít ebben.
Nem tudom pontosan mit akarsz mondani a "környező népek kínosan ügyelnek is területi integritásuk hangsúlyozására" mondatoddal, ugyanis ezzel nem szembesülők határátlépéskor, csak út átsuhanok a lepukkadt határőr bódék mellett, bármely irányban... (Schengeni övezet, persze)
Az EU-ban is VANNAK határok, legfeljebb az átlépésükhöz (a schengeni országok között) nem kell személyazonosító okmány. A környező népek kínosan ügyelnek is területi integritásuk hangsúlyozására, csak nekünk Trianonban megnyomorított magyaroknak marad ez a "nincsenek már határok" szlogen. Úgy érzem, ilyenkor savanyú a szőlő:(
Akkor lehet, hogy nem is írtak akkora baromságot. Mert ugye nem egyes emberekről volt szó, hanem családokról, akik évszázadokig birtokolták a kastélyt. Mindenesetre (és most én vagyok a hibás, mert nem értek szlovákul) ránézésre sikerült szlovák neveket faragniuk ezekkel a többesszámokkal.
Lehet, hogy szerencsésebb lett volna az Andrássy rodina felirat.
Mindig azt mondom, mivel már EUban élünk, nincsenek már határok (HU-RO nemsokára megszűnik) ki kell használni ezt, olyan ez mint egy nagy ország, különböző nemzetekkel.
Erre én is büszke vagyok, eddig én is nagyon sok olyan embert vittem Erdélybe akik soha nem jártak ott. Köztük anyám jelenlegi férjét is, aki azóta minden hónapba menne, ha tehetné.
Ha emlékszik valaki, már volt erről szó, és akkor említettem, hogy szerintem minden magyarnak kötelessége Erdélybe elmenni 1x az életében.
Ez is baj... Nekem van egy szatmárnémeti születésű kollégám, aki Bratislavába ment konferenciára. Mondtam is neki, hogy bratislavai fényképekre nem vagyok kíváncsi, ellenben ha pozsonyiak lennének, azt megnézném... Nem értette.
Tudod, elolvastam a Czimbi által belinkelt cikket és néhány kommentet. Ahol a kintiek szokásos reakciói is ott vannak, mennyire nem tudják az itthoniak, hogy vannak kinti magyarok meg, hogy nem minden erdélyi magyar székely stb. Így van ez a hagyományokkal is. Nem bántásképpen mondom, de természetes, hogyha valakinek a magyarsága is fenyegetve van, akkor nagyobb szükségét érzi, hogy ápolja ezt. Az erdélyi magyaroknak a fenyegetettség miatt nyilván többet jelent himnuszt énekelni. De ha ideköltöznek, a gyerekeik már sokszor nekik is ugyanolyanok mint az itteniek. S amúgyis hagyományosabb az élet kint, a gazdasági okok miatt is. Ha Székelyföld visszakerülne, természetes lenne a magyar lét, ott is változnának a dolgok. Paradoxon, de ilyen szempontból majdhogynem jó is, hogy vannak külhoni magyarok. Nyilván nem kell ezt komolyan venni, bár egy országban élnénk mind, de ha nem így van, lássuk meg, használjuk ki az előnyeit. Én is azt hiszem, lehet nekünk mit tanulni a kintiektől, ezért is szerveztem ki a nyáron egy kis csapatot, akik még sohasem voltak Erdélyben. Remélem nem utoljára mentünk.
Ja, úgy. Az más. De Erdélyt írtak a kollégák. A bojárokról persze, hogy hallottunk. Ilyenjük persze, hogy nem volt a szlovákoknak, nem mintha ez túl sokat jelentene.
Dehát én folyamatosan Erdélyről beszéltem. Ott voltak jobbágyok a románok, ott nem voltak nemesek, stb. Ez a lista meg eléggé vicces, a fele lengyel, a fele hazugság, a többi meg valószínűleg kisnemes, amilyenből több tízezer volt, mondjuk az összes székely, pl.
"Tény az, hogy a szlováknak nevezett szláv népesség a Kárpát-medence északi részén a honfoglalás kora óta létezett, de egységes államot soha nem hoztak létre."
Francokat... Ez is az egyik probléma (már nem nekem, számomra ettől nem kevesebbek, hanem nekik), hogy maga a "szlovák" elnevezés sem idősebb 200 évnél, a köztudatba leginkább 1848 után került be. Tehát éltek szlávok régebben is a Felvidéken, de abszolút nem tartották magukat szlováknak, nemzettudat pláne nem létezett. (Nem is létezhetett, mert a nemzet Közép Európában 1848 előtt csak a nemességet takarta, abból pedig ha volt is északi szláv (biztosan volt), akkor is magyar nemesnek tartotta magát, a magyar natio része volt.
Azért nem kell mindent bekajálni az angol wikiről sem... (Ez már leginkább Bopatnak szól.) Semmivel sem objektívebb, mint a magyar - csak a slovensko szócikkre leginkább a szlovákok gerjednek - így ők is írják, úgy ahogy tanítják őket.
Pedig az objektivitás nem lehet az erősségük. Pár éve jártam Krasznahorkán a kaputorony falán volt egy tábla, hogy kik voltak a vár urai. Mariassyovcov Bebecovcov Andrassyovcov (SIC!)
Nem volt nemességük, hát csináltak maguknak. Én meg fuldoklottam a röhogéstől. Idióták... Pedig egy múzeumban elméletileg történészek dolgoznak, akiknek lehetne annyi esze, hogy legalább szerencsétlenek nevét nem írják át.
Tudtátok, hogy ezek szerint Andrássy Gyula igazából Andrassyovcov Grigorij (francba, a Gyula túlzottan magyar név, én nem vagyok annyira kreatív, mint ők)
Pedig Erdélyben tényleg nem volt román nemesség. Mikor, hogyan, kik? A magyar nemesek hozták a Kárpátokon túli területekről a kezesebbnek gondolt románokat be Erdélybe. Jobbágyokat. Wass Albert is mennyit írt erről. Nem is értem a románok kikre gondolnak erdélyi román nemesekként. Pl. az erdélyi fejedelemség idején hol voltak? Egész Erdély szinte két ember szobraival van tele, ha Romulusékat nem számítjuk. Mihail Viteazul és Avram Iancu. Egyik se volt erdélyi nemes. Akkor kik vannak a tankönyvekben? Magyarországon számos nemesünkről vannak szobrok, Rákóczitól, Széchenyin át Wesselényiig. Nekik miért nincs Erdélyben?
Mert ott születtem :) Viccen kívül, úgy érzem, hogy ott jobban jelen van a magyar történelem, a hagyományok jobban tiszteletben vannak tartva, no meg millió más apróság.
Nocsak, többre nem futja a szellemi képességekből? :)
Nem régen még magyargyalázó agyhalott zsidó-komcsi voltam számodra, igaz, volt, aki megtoldotta ezt ordasproletár jelzővel is. Ezen jelzők használatának mindegyike nyilvánvalóan nagyon mélyérzésű, tiszta lélekre vall..... de hát ez napnál világosabb!
Pedig Erdélyben nem volt, ezt még a románok sem tagadták. Persze, megpróbálták belopni a Hunyadi családba a román vérvonalat, de ez ilyen erőtlen kísérlet. A polgárosodott románok rendre elmagyarosodtak, de ezekből is igen kevés volt, a XIX. században a magyar és szász népesség kb. 25%-25%-a volt városlakó, míg a románság csak 5%-a lakott ilyen helyeken.
De azért próbáljuk ki: mondjál egy román nemesi családot Erdélyben :-)
"Scarisoara-an (nem tudom a magyar nevét, térképet most elővenni nincs kedvem). Remélem, a magyar név nem tudása nem ad alapot semmilyen személyeskedésre!"
Szlovákia vagy a szlovákok jöttmentek a nézetek szerint? Mert Szlovákia most jött csak, az tény. A szlovákok viszont honnan jöttek volna? Itt voltak, azt hiszem úgy tanítják, hogy az volt inkább az érdekes, hogy nem alkottak még egységes nemzetet, nyelvet a honfoglalás idején, később, a magyaroktól való különbözés okán is alakult ki az egység a szláv csoportokból.
Az angol verzió nem feltétlen objektív, sok esetben az anyaállam dolgait veszik át. Egyik példa a dáko-román kontinuitás, amit a románoktól szinte kritika nélkül átvettek. Annyira nem érdekli őket Kelet-Európa. Egy jóval profánabb példa. Szeretek útifilmeket nézni, s a legtöbb angolszász. Egyszer egy angolszász ember Kassán járt. Szépen elmondta a régi dolgokat, mit építettek mikor, és így a király, úgy meg az a király. Hogy a város Magyarország része volt ezer évig, arról egy szó sem esett. Hogy az emlegetett építkezésekért felelős király, Károly Róbert Magyarország királya volt, az sem lett megemlítve. Természetesen Rákócziról sem esett egy szó sem. Ha ezt valaki látta Londonban, azt látta, hogy a szlovák király milyen dolgokat épített régen Kassán. És nem hazudtak, mert nem állították, hogy szlovák volt, csak aki nem ismeri a történetet, annak úgy tűnt. A korrekt műsor úgy kezdődött volna, hogy ez magyar város volt évszázadokon keresztül. De erre a műsorvezetőnek nem terjedt ki az agya. A végén ki volt írva, hogy a műsor elkészítéséhez a szlovák turista hivatal vagy valami ilyesmi szervezet nyújtott segítséget, azaz derék angol barátaink arra se vették a fáradságot, hogy fellapozzanak egy régi térképet, elmondták, amit leírtak egy kassai prospektusban.
A szlovákok akarták a válást 93-ban. Úgy érezték, hogy a csehek elnyomják őket, kihasználják stb. A csehek nem akarták a szétválást, de mégis bekövetkezett. Nehéz lenne megállapítani, hogy megérte, de annyiban mindenképpen jobb hogy a szlovák nyelv most tisztábban van jelen. Ugyanis előtte csak cseh könyvek, folyóiratok, cseh szinkronos filmek voltak mindenhol.
Valamiért ők mégis különválasztják. Ez egyébként nem ismeretlen jelenség, lásd dán-flamand-vallon-német-stb. "különbözőség". Ilyen alapon egyébként ide lehetne csapni a lengyeleket is, hiszen a lengyel csak kicsit különbözik jobban a csehtől, mint a szlovák.
"Ha maguk a szlovákok nem gyökértelenek, akkor az identitásuknak sem kell bizonytalannak lenniük. Úgy tekinthetnek az államukra, mint egy nagy nehezen kivívott eredményre. Célt értek, büszkék lehetnek, elvileg önrendelkezést értek el a magyar és cseh fennhatóságok után. Szerintem sokan így is gondolják, s egyszerűen a múltbéli és az elképzelhető jövőbeni revíziós sérelmek miatt nem kedvelnek bennünket. A komplexus az olyan gondolkodású embereknél jelentkezik csak, akik elhiszik, hogy többet érnek, ha egy régóta országot alkotó nemzet tagjai.''
Nem is bántásból írom. A XIX. század előtti nemzetfelfogás nem nyelvi alapon definiálta a nemzeteket, sőt. Ez hosszabb történet, nem is megyek bele, Erdélyben az oláhok, ahogy akkor hívták őket, a nehezen megművelhető, kitermelhető helyekre betelepített jobbágyok voltak, román nemesség gyakorlatilag nem volt. Az ilyen helyek: Máramaros, Maros-völgye Régentől Maroshévízig, Görgényi-hegység déli része, Hátszeg, Bihari-középhegység (mócok), meg még egy pár.
Népi kultúra tekintetében már más a történet, lásd még a Vadrózsa-pör, ott több kötődés található, de ez tényleg megint más, és nem idevágó olvasat.
Nem. Én speciel Dél Tirolra gondoltam, oda sokat járok, sokat olvastam/hallottam erről. Tudom hogy az nagyon fáj az osztrákoknak, és a nagyon bonyolult tartományi törvényekkel valahogy megoldották hogy Dél Tirol önálló független életet él Olaszországban.
Érdekes hogy egyszer szlovákokról beszélünk, egyszer szlávokról. A szlovákok tulajdonképpen ugyanonnan erednek mint a csehek, azaz szláv népcsoportból. A nyelv is tulajdonképpen megegyezik, stb. Tehát nem lehet különválasztani a két nemzet történelmét.
Csak annyi joguk lett volna a kinti magyaroknak, mint amennyi a dél-tiroli osztrák-németeknek van most. Közel se fanyalogtunk volna ennyit Trianon miatt.
"Szóval a Szlovák állam gyökértelen, ugyanakkor nyilván nem gyökértelenek a szlovákok a Felvidéken. Ugyanakkor ez a gyökértelenség bizonytalanná teszi az identitásukat,"
Ha maguk a szlovákok nem gyökértelenek, akkor az identitásuknak sem kell bizonytalannak lenniük. Úgy tekinthetnek az államukra, mint egy nagy nehezen kivívott eredményre. Célt értek, büszkék lehetnek, elvileg önrendelkezést értek el a magyar és cseh fennhatóságok után. Szerintem sokan így is gondolják, s egyszerűen a múltbéli és az elképzelhető jövőbeni revíziós sérelmek miatt nem kedvelnek bennünket. A komplexus az olyan gondolkodású embereknél jelentkezik csak, akik elhiszik, hogy többet érnek, ha egy régóta országot alkotó nemzet tagjai.
Éppen a hétvégén beszélgettem ilyesmiről. Az ősmagyar történet volt a téma. Mondtam, hogy nem hiszek abban, hogy a "valós" történetet szándékosan eltagadják. Lehet, hogy nem igaz a mai álláspont, de szándékos eltagadásban, - azért, hogy alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat,- nem hiszek. Többek között azért sem, mert nem érzem alacsonyabb rendűnek attól magam ha az Uraltól jövünk, s akkor sem érzem feljebbvalónak, ha sumérok az őseink. Aki így gondolkodik, magából indul ki, holott az emberek többségét se itt, se külföldön ez ilyen szinten nem érdekli. A dicső, kulturált ősökre lehetünk büszkék, de a jelenlegi státusunkat azért nem ez alapján kell megítélni. El is gondolkozott a vitapartner amikor megkérdeztem tőle, hogy ő többre becsül-e egy görögöt mint egy németet vagy angolt. Pedig a görögök két és fél ezer évvel ezelőtt már színházba jártak, amazok nem annyira. Valahogy így lehet ez a szlovákokkal. Ha ők itt voltak régen is, magukénak érzik azt a földet, akkor nem az identitásukkal van probléma. Kisebbségi komplexusuk, félelmük lehet, persze, ahogyan nekünk is volt, van törökkel, némettel, románnal, orosszal szemben.
Igaz, elírtam, 93-ban alakult. Ajánlom figyelmedbe a wikipédia cikkét, ami eléggé részletesen leírja a szlovákok történetét. Azért angolul, mert nem a magyar vagy szlovák verzióra vagyok kíváncsi. History De ha mutatsz más linket erről a témáról ( nem magyarul, azaz nem magyar szemszögből ) akkor hálás leszek. (ugyanis nem vagyok nagyon tájékozott ebben a témában, őszintén nem érdekelt, csak az ilyen viták miatt kezdtem olvasgatni ezügyben) Az tény, hogy Szlovákia fiatal állam, de az is, hogy a szlávok még a magyarok előtt itt voltak. Tehát azzal érvelni hogy Szlovákia jöttment ország, eléggé egyszerű dolog. (nem rád értem).
Végülis mindegy, annyira nem izgat a téma, főleg nem itt kellene erről beszélnünk, én amúgy is Erdélyt tartom az igazi MO-nak.
Igen, de ha Szlovákiát emlegetünk, akkor azt nézzük, s ne keverjük ide se Csau idejét, se a prágai vezérlés idejét. Nézzük csak 1993 óta a nemzetiségi helyzetet. Akkor is Szlovákia jön ki jobban nemzetiségi toleranciában? S nyilván az se mindegy, Székelyföldön vagy a szórványban éltél, illetve a Csallóközben élsz-e most vagy máshol. Nem egyértelmű. Csau alatt senki se élt jól, a románok se, nem is a gazdasági helyzet a lényeg, hanem az átlagember mentalitása. A nem kiszolgálásos, köpéses történetek valahogy mindig inkább Szlovákiából jöttek, ha még valahonnan máshonnan, az Szerbia. Romániából ilyen dolgok kevésbé hallatszódnak, s itt is szinte mindenki így látja. Személyes tapasztalatokból is, nem a sajtó miatt.
Szerintem egyébként ennek az urbanizáció is az oka. A szlovákok urbanizáltabb társadalom, s ezért is akad több ilyen dolog. A szélsőségesek sohasem a falusi parasztbácsikák közül kerülnek ki. Ha valakinek letörik a tükrét Romániában, inkább Kolozsváron, mint a máramarosi falvakban. De Szlovákiában kevesebb ilyen hely van, a Felvidéken az ember amúgy is inkább a városokra kíváncsi, mert a népesség nagyobb része él ott, s velük találkozik inkább.
Az is érdekes, hogy Romániában rengeteg helyen lehet vásárolni Trianonos, Nagymagyarországos dolgokat, olyasmit, amit valószínűleg nem szívesen látnak, amin csodálkozom, mert ez már egyáltalán nem egyértelmű, hogy engedik. Már Trianon-emlékmű is lett Farkaslakán, Szlovákiában eléggé elképzelhetetlennek tartom ezt. Képzeljük el, hogy mondjuk Méhkeréken olyan pólókat árulnának, ahol Románia a Tiszáig terjed. Fura lenne, s ezért tartom elképesztő nagy dolognak, hogy lehet ilyesmit szabadon árulni mondjuk a Tordai-hasadéknál. Ahol ugye sok román is megfordul.
A legtöbb ember nyilván Szlovákiában se utálja a magyarokat, de nagyobb arányúnak tűnik a türelmetlenség. Hogy vannak jó dolgok is, arra példa, hogy Mosonmagyaróvár környékén egy csomóan vesznek házat szlovákok (nem ottani magyarok) a kedvezőbb adófeltételek miatt, tehát nem félnek tőlünk. Olyasmi ez mint a szlovák rendszámú autók.
Bopat szerintem arra gondolt, hogy Ausztria is követelhetné vissza Magyarországot. Csak ott téved, hogy Magyarország de jure soha nem volt Ausztria része. (Mint ahogy Horvátország sem volt soha Magyarország része.)
Az erdélyi románok és a szlovákok tipikus cseléd- vagy jobbágynemzet volt a XIX. századig. Nemesség, irodalom, polgári kultúra és különösebb történelem nélkül, ezekben az időkben ez jelentette a nemzetet. A szerbek, horvátok, szászok, svábok, görögök, stb. saját nemességgel, stb. rendelkező, az akkori értelemben is nemzetnek számító nemzetek voltak Magyarország területén - nincs is ilyen jellegű problémájuk a magyarokkal.
Ez nem akar lealacsonyító lenni, viszont tény. Ezt főleg nem a magyaroknak kell feldolgozni, viszont a kollektív történelmi tudat emlékszik rá, főleg, ha ezek a nemzetek rugdossák a ht magyarokat...
Szlovákia tényleg nem 2003-ban alakult, hanem 1993-ban. Azért ezzel az alapítással is a legfiatalabb európai állam, ráadásul gyökértelen is. (A semmiből nem szoktak államok keletkezni, az újjáalakult országoknak általában van történelmi előzménye, Szlovákiának nincs, hacsak a Tiso-féle Szlovákiát nem tekintem annak)
Azt, hogy miben hiszek könnyen ellenőrizheted - nem szoktam váltogatni a neveimet, nézz körül a fórumokon. Annyit könnyítésül, hogy Székelyföld matrica van az autómon, nem Nagymagyarország.
Szóval a Szlovák állam gyökértelen, ugyanakkor nyilván nem gyökértelenek a szlovákok a Felvidéken. Ugyanakkor ez a gyökértelenség bizonytalanná teszi az identitásukat, a bizonytalan identitás pedig magyargyűlölővé - hiszen nem tudják máshoz mérni magukat, más ellenségük gyakorlatilag soha nem volt. A románoknak volt Mircea cel Batrin-ja, a szerbeknek Szkander bégje, a horvátoknak 1000 éves királysága, egyedül szerencsétlen Szlovákia lóg a levegőben.
Soha életemben nem néztem le egy szlovákot sem (viccből ugyan szoktam mondani, hogy a szlovák az a cseh, aki beszél magyarul...), többet sem várok el annál, hogy ne nézzenek kutyának a magyarságom miatt.
Szerintem a magyarok SOKKAL többet szenvedtek Romániában, mint Szlovákiában. Ezt személyesen tudom, nem kell más tapasztalatára támaszkodnom. Gondolj csak bele mennyi balhé volt a magyarsággal Romániában, mennyi megkötés, szigor stb. Szlovákiában szó sem volt ilyenről. Itt a magyaroknak olyan jogaik voltak/vannak, amiről én nem is álmodhattam Romániában. Csak egy példa: suli évvégi bizonyítvány - mindig is románul kaptam, itt mindig magyarul. Csak kb 10 lett kétnyelvű, emlékszem tiltakoztak is ellene, de nem értettem miért.
Az átlagember nem utálja a magyarokat, tudom, mert nagyon sok emberrel vagyok kapcsolatban, sokszor beszélünk erről.
Meg ne haragudj, de ez nem igaz. Szlovákia nem 2003-ban alakult, a szlovákok nem akkor jelentek meg ott. Ez amit mondasz, az olyan emberek szeretik emlegetni, akik csak a Nagymagyaroszágban hisznek. De ha egy kicsit komolyabban utánajár az ember, akkor kiderülnek más dolgok is, de azok nem népszerűek...
A szlovákok sokkal" civilizáltabbak", jobban éltek mindig is mint a románok, soha nem volt akkora diktatúra mint Romániában. Emlékszem sokszor volt erről szó, elborzadva hallgatták a sztorikat a jegyrendszerről. Persze itt sem volt dúskálás, de akkora szegénység sem mint Romániában.
Megmondom őszintén, engem kimondottan bánt ez a felfogás ami a magyarok körében alakult ki Szlovákiával, Romániával szemben, ez a lenéző "úgyis a miénk volt, ti csak paraziták vagytok" felfogás. Ezért is van az hogy a magyarokat nem szeretik sem Romániában, sem Szlovákiában, sem Szerbiában stb. Meg kellene már végre érteni, nem szabad a múltban élni, állandóan az igazságtalan dolgokat felhánytorgatni a mostani szomszédoknak (amúgy is, mit tehetnének) stb. Mert ha MO jönne területi követelésekkel, akkor Ausztria is jöhet, amely elvesztette több mint a fél országát, és mégis milyen jól megvannak. Mi értelme lenne az egésznek?
Igen, magam is így gondolom. Eddig semmilyen rossz tapasztalatom nem volt Romániában a románokkal, Szlovákiában meg igen. Néha volt olyan, hogy olyan érzésem volt, lenéznek bennünket. Amikor nyáron Tordán vettem úthasználati díjat a következő hétre, fintorgott a nő, amikor nem értettem a kérdését, s magyarul vagy angolul próbáltam tudakozódni. Odahívott egy takarítónőt, s az tolmácsolt. De az odahívás inkább odaintés volt, felsőbbrendűségi öntudattal, így beszélt velünk is. De kiszolgált. Ez volt a legnagyobb gond. Parajdon egymás családját fényképeztük le egy román családdal, Marosvásárhelyen hevesen érdeklődött egy ember a főtéren mennyire tetszik a város. Nagyon tört magyarsággal. Kalotaszegi szállásunkon együtt vágta a disznót Feri bácsi, a szomszéd román emberrel, s őt választották képviselőnek is a többiek, a románok is. Tudom, persze mik mennek a háttérben, s a politika bugyraiban, s hogy miért volt félszeme Sütő Andrásnak, elkeserítő látni az ortodox kolostorok, templomok térhódítását. De az átlagember szintjén nem éreztem azt az utálatot mint Szlovákiában, s másoktól is ezt hallom.
"itt árulnak sorsjegyet" magyarul. az abc, kávézó és néha kocsmaként is működő falusi kisboltokra volt kiírva, hogy az arra járó tudja, ott ez is kapható:-)
Itt is vannak idióták, nem tagadom, tuti hogy megtörténtek hasonló esetek amiket leírsz. Ami viszont érdekes, hogy csak magyarokkal történtek ilyenek, a szlovákok minden szomszéddal jóban vannak, kivéve a magyarokat. Ami a Slovan Fradi meccset illeti, én csak azt sajnáltam hogy nem zárták be őket jópár hétre a börtönbe, ezek a "szurkolók" a foci szégyenei.
Amúgy meglepődnél ha tudnád, a magyarok sem különbek. Ugyanúgy utálatosan viselkednek a szlovákokkal, persze nem általánosítani akarok, de történtek ilyenek. Egy velem is, tavaly ősszel, Pesten.
Ami az ellentétek gerjesztését illeti, az az előbbi kormány fegyvere volt (Fico, Slota), mert ugye semmi mást nem csináltak, csak hergelték az embereket. Mióta az új közép - liberális-magyar- jobboldali kormány van, hallottál te valami negatív dolgot ?
A magyar sajtó sajnos egyáltalán nem szavahihető, csak a botrány, bulvár érdekes, semmi más. Azon az áron is hogy nem mondanak igazat.
Ha már a stoppolás szóba került.... pár éve történt, motorokkal jöttünk hazafelé az Aranyosi völgyön, s megálltunk egy kávéra azt hiszem, Scarisoara-an (nem tudom a magyar nevét, térképet most elővenni nincs kedvem). Remélem, a magyar név nem tudása nem ad alapot semmilyen személyeskedésre!
Szóval iszogatjuk a kávénkat, múlatjuk az időt, elnézegettem a templomból frissen betért embereket, az arcokat. Ez egy "bar+magazinmix" volt, olyan kocsma és vegyesbolt együttese. Eredetileg azért álltunk meg, mert évekkel korábban én egy fantasztikus helyben sütött kenyeret vettem ott az egységben. Gondoltam, most is viszek haza pár darabot. Nem sikerült, úgy tűnik az EU miatt már nem lehet ilyen házi jellegű kenyeret sütni. Ez csalódás volt.
Közben odaült egy helyi 50-esnek kinéző móc, és beszélgettünk, nem beszélt magyarul, de megértettük egymást. Feltűnően segítőkész volt, kávés csészéket vissza vitte, segített vissza vinni a motorhoz a hátizsákot, s csak akkor esett le, mit akar, amikor indítottam a motort s minden áron fel akart ülni a motoromra. Jeleztem, hogy ez így valahogy nem lesz jó, mivelhogy a hátsó ülést és csomagtartót teljes egészében elfoglalta 2 hátizsák és a málhazsák, amelyben a cuccok voltak. Oda képtelenség volt ülni.
Végül is megoldottuk a lehetetlen helyzetet, emberem végig hátsó a lábtartókon állva(!), alatta a csomagokkal kibírta azt a cca 15 km-t, ameddig el akart jutni. Nagy látványosság volt, mindenki szájtátva nézett, ahol elhaladtunk. Én közben azért szorítottam, nehogy a helyi policájba bele fussunk valahol.
Nekem a bátyám nemrég kitelepedett, felhúzott faházakat, (amiket kint kulcsosházaknak hívnak) és azokat adja ki Zetelaki víztározó közelében. Én még előtte nem voltam kint de volt szerencsém most meglátogatni és valami hihetetlen élmény volt! Azok a tájak, az emberek, az érzés, leírhatatlan...
Voltunk a fogarasi havasoknál és nyár közepén hógolyóztunk, meg a békási szorosban is csak ámultam bámultam. Az egész éves stresszhalmaztól megszabadultam egy hét alatt állítom nektek :) Már alig várom, hogy újra kimehessek és felfrissüljek testileg és lelkileg egyaránt!
Napjainkra inkább a régi valamikori vásár nosztalgiája maradt meg, az igazi népművészeti árusok, darabok, értékek lassan kikopnak, van helyette ricsaj, műanyagárusok, bóvlihegyek, sok sok cigány Erdély minden zugából, sok magyarországi kíváncsiskodó, a körülmények elég vadak, de próbálják megoldani, ahogy ott tudják. Van egy sajátos hangulata, ezt el kell ismerni...
Szállást Nagyváradon foglalj magadnak (góbé panzió pölö, a Vár mellett) és onnan autózz Feketetóig, sokkal kényelmesebb.
Pff, én életemben egyszer vettem fel stoppost, szimpatikus ausztriai, de török nemzetiségű gyerek volt. Tök jókat beszéltünk, de saját bevallása szerint is 4 napja volt úton, szerintem ezidő alatt nem is fürdött és fogat sem mosott :-)))
Volt már valamelyikőtök a Kőrösfeketetói vásárban?Szeretnénk menni ezért kellene róla valami infó.Nem a netre gondoltam,mert onnan már kiolvastam róla mindent,hanem a személyes tapasztalat.
Pl. melyik napon érdemes menni,vagy milyen szálláslehetőségek vannak esetleg lehet-e a környéken kempingezni (kocsiban aludnánk) stb.
Valaki tudna nekem ebben segíteni vagy néhány ötletet adni?
kb. 20 éve, hogy a román nénikét felvettem, sármástól vásárhelyig lyukat beszélt a hasamba, azt hittem soha nem érek vele haza, aztán egyszer egy bakát vettem fel, szegénynek olyan büdös volt a lába, napokig szellőztettem a kocsim:-)))
harmadik és utolsó stoposom bremerhaven-drezda útvonalon, egy keletnémet nyugdíjas építész, vele nekem is élmény volt:-)
Nemcsak a magyar sajtóból tájékozódunk. Hanem személyes tapasztalatból is. Amikor nem szolgáltak ki '86-ban Kassán az újságosnál miután magyarul beszéltünk, 2008-ban Losonc környékén úgy tettek, mintha nem vettek volna észre egy benzinkútnál amikor látták a magyar autót, s bezárták az ajtót. Mikor másik gimis osztályunk buszát látva köptek az arra járók a Tátrában, mikor látjuk a magyarokat a Dunába feliratokat. A sajtóban is megjelennek persze Malina Hedviges, Slovan-Fradi meccsen szurkolókat verő rendőrös, pozsonyi idegenvezetést ellátó magyarországi tanárok megbüntetéséről szóló cikkek a Sólyomot át nem engedő, a nyelvtörvényes és a Meciar-Fico-Slota féle egyéb dolgok mellett. Vannak persze, jó tapasztalatok is a tót atyafiakról, tavasszal üzleteltem is eggyel, de nem mindig segítőkészek. Hogy a magyar sajtó mennyire mutat valós képet az ottani viszonyokról, nem tudom. Nálunk szerintem ilyen nincs, hogy nem szolgálnak ki valakit, akármilyen nyelven is beszél, vagy hogy köpnének. Legfeljebb pár éve, amikor nálunk is elkezdődött a jobboldali radikalizálódás a fiatalabb generációnál. Nem festegetik le a más nyelvű táblákat, mégha volt is egy eset pár éve a sok ottani esemény hatására. A szomszéd országokban ez már évtizedes gyakorlat. Nyilván náluk jelentkezik fokozottan a nemzetiségi kérdés, de ugye mentségnek ez is kevés. Félreértések elkerülése végett, ennek ellenére úgy gondolom, az emberek többsége ott is normális, csak mintha ott nagyobb érdekek fűződnének a politikában a feszültség gerjesztéséhez.
Bizony, rendkívül érdekes, hogy nálunk kik állnak az út mentén. Itt a stoppolás szinte kiveszett, ott pedig pont, hogy van. Viszont olyan lányok nem állnak az út mentén. Ennek az okát tudja egyébként valaki? Megbüntetik őket?
Az egyébként nem semmi, ha egy ilyen tömegközlekedéssel bíró országban valaki nem autóval indul el országot járni.
Ez tényleg fura. Nem is kicsit. Ezt bármely családnál megteszik, még kérés nélkül is, illetve ők kérdezik. De egy panziónál? Akkor Ferkó Zoltán ottléte nem oldott meg ilyesmiket? Ő egyáltalán nem ilyen képet mutat a könyvben. A honlapon külön van tarifája az ételnek. Nem lehet, hogy volt valami különös oka? Vagy ez már régebben volt? Tényleg nagyon furcsa.
Oké, akkor már csak az nem derült ki, ki olvasta a regényt! (nem komoly:-) S egyetértesz a Gyimesekre emlékeztető hasonlattal? Nekem, őszintén szólva jobban tetszik mint a Hargita, tipikusabb, mint a sűrű fenyőerdő.
Paranoiás vagy... Ültök 3-an az autóban, mit tehetne veletek egy stoppos fényes nappal? Vagy egy hátizsákos párocska, akiken messziről látszik, hogy bakancsos túristák. Vagy egy tökromán 70-es nénike? (mindre volt példa, mind aranyos volt, élmény volt velük utazni)
Gyerekkoromban kezdtek beindulni a maxitaxik, igaz akkor még nem magánvállalkozók üzemeltették, ha jól emlékszem.
Stopposokat sokat látok, bár nem veszek fel senkit, valahogy nem érzem biztonságosnak. Tudom, paranoiás vagyok, de akkor sem akarok felesleges gondokat, no meg általában 3-4 -en ülünk az autóban.
Mi délután érkeztünk, kicsit autóztunk a környéken, ennyi. A házakat végignéztük, egyikben laktunk, maga a panzió a skanzen, ha jól tudom. Kértünk reggelit, mert már kevés kajánk volt, eleinte nem akartak, azt mondták nem tudnak adni, aztán amikor mondtuk, hogy dobjanak össze egy rántottát nekünk, belementek, de láttuk hogy nem örültek neki. Aztán később visszamentünk és lemondtuk, nem akartunk nekik kellemetlenséget. Fura volt, na.
De, jártam már Erdélyben. Sőt, Bözödújfalunál és Kőrispatakon is. Igyaz, cska egyszer, 2004-ben, akkor viszont ismerősökkel, kocsival. Azóta eltelt 6 év, fejlődött sok minden, míg más inkább hanyatlott.
Inkább az óvatosabb típus vagyok, aki többször kérdez, és kevesebbszer lepődik meg. :) Azt mondod, hogy Maxitaxi (emlékszem ezekre :) , sokat használtuk kisebb távolságokra) van arrafelé. Szerintem nagyjából ennyi elég is. Erdőszentgyörgy és Kőrispatak között 15 km a táv (köszönjük GoogleEarth), ami relatíve nem sok (oda-vissza 30, ami egy kb. nekem kalibrált átlagos, vagy kicsit nagyobbacska 1 napos túra). De ha valaki netán felvenne út közben, az csak tiszta haszon. De tényleg, akár gyalog is megoldható.
Még egyszer köszönöm a hozzászólást, megnyugtattál, hogy legalább valamiféle közlekedés van arrafelé. A részleteket ráérek már kint kinyomozni, arról nem beszélve, hogy biztosan találok kint "ismerőst" (pl. a szálláson) aki - mint abszolút helyi - fog tudni egész konkrétumot is mondani.
Az erdélyi tömegközlekedésről tudni kell, hogy nem is hasonlít a magyarországira. Ezeket a menetrendeket legfeljebb akkor tudod használni, ha nagyvárosokba tart az utad. Állami volán társaságok nem léteznek, csakis magántársaságok - itt az állam még megrendelőként sem játszik, ergó buszok oda és akkor járnak, amikor és ahová megéri a buszcégnek. Kis falvakba általában nem éri meg.
Csefere... Ez is egy érdekes cég... Sokszor nem élveztem a szolgáltatásaikat, de... Erről is tudni kell, hogy rendkívül ritkán jár még a fővonalakon is. (Igazán nem csoda, a pár utazásom alatt jegyet csak én váltottam előre, a bevett szokás a kalaúznak csúsztatni pár lejt - ennyiből szerintem Bukarestig is el lehet így menni... Ellenben legális bevétel sem lesz.)
Elméletileg Erdőszentgyörgyre jár vonat... Szerintem gyakorlatilag is, mert kereszteztem már az útját, de menetrendi felvilágosítást nem tudok adni.
Ellenben Erdőszentgyörgy főút mellett fekszik, arrafelé Marosvásárhelyről viszonylag gyakran járnak ún. maxitaxik. Ezek kisbuszok, nem drágák. Keresd a Székelyudvarhely, Szováta felé menő járatokat, Vásárhelyen a helyiek megmondják majd, hogy honnan indul és mikor várható az érkezése. (Szerintem 1-2 óránként járhat kb. ilyen járat.)
A Bözödi tó és Kőrispatak nehezebb történet. A Bözödi tó Erdőszentgyörgyről gyalog sincs igazán messze, ugyanakkor Bözödújfalu eléréséhez meg kell kerülni a tavat - így már messze van. Ugyanakkor a volt faluhoz garantáltan nem jár semmiféle tömegközlekedési eszköz.
A Bözödújfalu és Kőrispatak közötti úton soha nem jártam, az elágazásig murvasztráda vezet (kösz az elnevezést Csángó!), utána nem tudom milyen az út.
Van ugyanakkor Erdélyben egy Magyarországon már kiveszőben lévő közlekedési mód: a stoppolás. Ez ott teljesen elfogadott, olyannyira, hogy pár lejt itt is szoktak adni a sofőrnek. (Én nem szoktam elfogadni...) Szóval ha más lehetőség nincs, akkor stoppolj, sokkal hamarabb fel fognak venni, mintha Magyarországon próbálnád.
Motorom ugyan nincs, de én is Honda Jazzel jártam meg Erdélyt már kétszer. Gyergyószárhegyre, ha eljutsz, szerintem menj tovább Maroshévíz felé is egy kicsit a motorral, vagy akár Borszékre. A Gyergyói-medence gyönyörű, több részében a Gyimesekre emlékeztet, persze elfogult vagyok, én idejárok, itt vannak barátaink.
Az út teljesen jó, Szárhegyen belül ugyan tragikus egy részen, de pl. Ditróban belül is tökéletes.
S ha már Torockó. Most kezdtem el olvasni Jókai Egy az Isten c. regényét, aki nem olvasta, talán érdekelheti, hogy Torockóról szól jelentős részben.
Az az érdekes, hogy én még csak nem is mondtam véleményt. Csak kérdeztem. Azáltal sodródtam egy oldalra, hogy sohasem szerettem, ha valakit igazságtalanul bántanak, mert nekem is meggyőződésem, hogy abban az ominózus véleményben semmiféle rossz szándék nem volt.
A lerománozás eléggé nagy tuskóság, de sajnos gyakori. Éppen ezért kell a fejekben rendet tenni. Kárpátaljai barátom sokáig mondta, kellesz - kell, úszó - pedző, ó betű á-val való indítása, de valójában a magyarországi nyírségi tájszólással megegyező mindez, annak része. A tájszólás országon belül is okoz sértődéseket.
Hogy Szlovákiában jobb tapasztalataid vannak, az azért nagyon sok körülménytől függhet, szerintem ott se fenékig tejföl minden, vannak más történetek is.
Egy ilyen kérdésre nem igaz, hogy csak polidili-szinten lehet válaszolni. Ha igen, akkor az nem objektív. A másik topicban sikerült kulturáltan vitázni, de ez nyilván nem megy mindenkinek. A gondolkodó ember, kérdez vitat, a kulturáltan gondolkodó pedig ezt anyázás nélkül tudja megtenni. Attól, hogy valaki mást gondol valamiről vagy kérdez, nem feltétlen alattomos, átlátszó(?). Lehet egymásnak bólogatni s attól hinni, hogy egy hely "kedves kuckó." '89 előtt az elvtársak voltak azok, akik nagyon nem tűrték a kérdéseket és a más véleményeket. Nagyon vártam, hogy azok az idők elmúljanak, de az ilyen megnyilvánulásokban sajnos visszaköszönnek. Nehéz az ilyen gondolkodás ellen tenni, de az elvtárs kifejezést minimum meghagyom neked.
Kb 3 hét múlva megyek Erdélybe pár napra, Kolozsvár és Marosvásárhely környékére. Az lenne a kérdésem, hogy a Kőrispatakra (Crişeni) Bözödi-tóhoz (Bezid), illetve Erdőszentgyörgyre (Sângeorgiu de Pădure) hogyan tudnék eljutni (Marosvásárhelyről, vagy Kolozsvárról).
Se a román vasútnál (www.cfr.ro) se a buszoknál (www.autogari.ro) nem találtam információt, pedig biztosan el lehet jutni. Nagyon szeretnék ide eljutni, és dühít, hogy Marosvásárhelytől alig 30 km-re van, és nem találok ide semmit.... :-(
Háttér: 2005. óta minden évben (általában szeptemberben), karitatív céllal motoros túra indul Dévára vagy a Csaba testvér által működtetett valamelyik gyermekotthonba. A főszervező 2008-ig Bujdosó Janó volt, tavaly óta Dombi Ábel. Motoros klubok, baráti társaságok, de magányos farkasok is jelentkezhetnek a több netes fórumon is meghirdetett útra.
2005-2008 között Déván jártunk, beszámolót két útról készítettem:
Nem olyan érdekes az. Ott abban az időben román részről olyan agymosás folyt, hogy szinte mindenhol horogkeresztes zászlókkal várták a bevonuló katonákat.
Nem olyan régen törölhették... Ebben a hsz-ben igencsak nyomosan kérik a topik gazdáját, hogy végre moderálja már a Téged is és másokat is állandóan felkérdező, molesztáló olvtárs ámokfutását...
Jómagam ugyanígy vagyok ezzel - lásd: "nagyon tudom tisztelni a szlovákokat. Meg sok más miatt is, de az nem tartozik ide" -, mert sosem voltam hajlandó bedőlni a szokásos magyar agymosásnak, de ettől te még nagy sajnálatomra az általad vehemensen hangoztatott bősz liberalizmusoddal egyre inkább azt a kategóriát képviseled, mely kártékony e topik nem kimondott alapszellemiségére.
A Mazda már nálam is a múlté, most van egy sokkal érdekesebb hobbiautóm, bár még nem készült el. Első utam nem kérdéses hova lesz .
Nemrég egy másik autós fórumon, egy elég csúnya vita alakult ki a magyar-szlovák-román viszonyokról, közben lerománoztak, leszlovákoztak, olyan "igaz magyarok", akik magyarul sem tudnak helyesen írni. De már nem érdekel, igyekszem nem megosztó lenni, hanem összefogni az embereket, vagy legalábbis rávezetni arra őket, hogy belássák hogy a széthúzás/vita nem vezet semmire. Teszem ezt olyankor amikor a megosztás nemzeti sport ma MOn. De szerencsére a választások óta csitultak az indulatok, ami jó jel, kíváncsian várom a fejleményeket. Viszont nem hinném, hogy vissza tudnék menni lakni MOra, inkább és ez biztosabb Erdélybe mennék vissza, ugyanis ott jól érzem magam mindig magam. Még akkor is ha a hivatalos nyelv nem a magyar...
Az én Édesanyámtól már 1971-ben - ekkor jött férjhez Debrecenbe - megkérdezték, hogy hol tanult meg ilyen szépen magyarul...mellesleg Jánossy a vezetékneve...
...történt ez mindössze 31 évvel a sokat emlegetett észak-erdélyi bevonulás után.
Erre a fajta agymosásra csak Rákosiék és Kádárék gyökértelen rendszere volt képes.
Egyébként köszönöm a választ. Úgy gondolom, a toleráns gondolkodásmódod az életutad következménye.
P.s.: a Mazda6 fórumról is ismerlek, ott jezjazz néven szerepeltem (egy JEZ rendszámú Honda Jazz okán). Azóta már a Mazdi is a múlté...
Mijo, hagyd már, nem akar ő rosszat, csak másképpen látja a dolgokat. Szerintem egyáltalán nem zavaró amiket ír, nézz csak át a polidilibe (már leszoktam róla). Ha meg odafajulna a dolog, akkor van aki behúzza a kéziféket.
Hát ez elég hosszú de röviden: miután elhagytam Romániát 18 évesen, MOn laktam kb 4-5 évig, de nem éreztem jól magam ott, valahogy csalódtam, mondjuk az emberekben inkább. Főleg az fájt akkor, hogy lerománoztak néha, csak azért mert pár szót nem úgy ejtettem ki ahogy azt elvárták. (haverom - haverem és társai) Természetesen hamar megtanultam mindet, de ez úgy megmaradt bennem. Mivel én nagyon sokat és nagyon szeretek utazni, olyan munkám volt amivel megtehettem ezt. Előbb a Karib tenger és környéke, majd Amerika (Miami és Charleston SC) jött. Ott ismerkedtem meg a mostani feleségemmel (Matej jól tippelt :) aki szlovák (cseh szűletésű) , de ő nem magyar lakta területen lakott, azaz itt kb 100 magyar van az egész városban. Tehát tulajdonképpen 96-97 környékén kerültem ide, persze egy ideig még volt fel-alá utazás, amíg megtaláltam a helyemet. (SK- HU- USA) De itt vagyok, nagyon elégedett, soha senki nem románozott, vagy magyarozott le, és ezért nagyon tudom tisztelni a szlovákokat. Meg sok más miatt is, de az nem tartozik ide.
"A többiek láthatóan bojkottálják a fórumot, lelkük rajta, ha szerintük ez bármire is vezet."
Ebből is látszik, hogy akad egy olyan jelentős rétege e topiknak, mely az ilyenek, mint te és pár elvtársad, békés és szótlan ignorlásával bízik abban, hogy tőletek mentessé válik e kedves kuckójuk, bármilyen görcsösen is igyekeztek provokálni a többséget.
Nem ma kezdtük, tehát felesleges olyan alattomos, de átlátszó kérdések feszegetésével próbálkozni, melyekre az objektív válasz csak polidili-szintű és tartalmú lehet.
Mi aludtunk ott, egy fenti házban. Hogy is fogalmazzak, igazából nem voltam elragadtatva az egésztől, pedig minden rendben volt. Csak az volt a bajom, hogy az ágyak kényelmetlenek, az ágyneműk is furák voltak, egyszóval nem aludtam jól. Igaz csak 1 éjszakát voltunk ott. De ez legyen az én bajom, kicsit elszoktam a spártai dolgoktól. No meg étkezés is komplikált, nem tudtunk megegyezni a reggeliről, aztán inkább nem kértük, mert láttuk hogy túl nagy gond lett volna...
Mindenkinek ajánlom, nagyon kellemes helyen van a szállás, onnan lehet menni egy kicsit offroadozni...
A tisztánlátás kedvéért, én Erdélyben születtem, és hosszú kerülőúton kerültem Szlovákiába...
Természetesen magyarok adták el. Arra gondoltam, hogy nem nagyon nevezheti magát magyarnak, aki ilyen előnytelen szerződéseket szándékosan, lefizetve vagy ki tudja milyen meggyőződésből köt az állam nevében. Ilyenkor szoktak egyesek zsidózni. Én azonban nem gondolom, hogy erről van szó. Sajnos mindig akadnak emberek, akik ilyesmire - mármint a vagyon eltékozolására - képesek. csak nálunk túl sokan, vagy túl jó pozícióban. S nyilván voltak naívak, tudatlanok is, akik elhitték, hogy majd tényleg működtetni fogják a cukorgyárat. Ilyen esetben azonban még ez se lehet mentség, egy ilyen döntés bizony nagyon nagy felelősség.
De mindegy is, hagyjuk a témát, mert ez tényleg nem idevaló. A többiek láthatóan bojkottálják a fórumot, lelkük rajta, ha szerintük ez bármire is vezet. Én egyelőre nem zavarom a társalgásukat pár napig.
Gondolom, igen. Én még nem voltam ott, csak felkeltette az érdeklődésemet, miután a napokban elolvastam a könyvet, amely Ferkó Zoltán itt, a Gyimesekben töltött napjairól szól. Kíváncsi lettem volna más véleményre is. Olyan skanzen szerű, ahogy láttam a honlapon is, de meg is lehet szállni ezekben a házakban, egyelőre nagyon tetszik.
Érdekes lehet, hogy te más országbéli kisebbségként miként látod Erdélyt, az ő helyzetüket.
Igen, szerintem is Romániában de még Szlovákiában is jobban működnek a nemzeti dolgok, mert ebben összefogás van. (kivételek vannak persze)
Utolsó mondatodat nem tudom értelmezni. Ugyanis minden magyar állami tulajdonban volt, azaz magyar tulajdonból adták el. Akkor hogy lehet hogy nem magyarok adták el?
Idén voltunk ott. Egy nagyon érdekes dolog történt velem akkor, ott. Amint megérkeztünk, beszélgettünk a tulajdonossal, és közben odajött egy pocakos ember, aki magyar rendszámú autóval volt. Előtte napon voltak a választások Szlovákiában, és szóbajött ez a téma is. Ahogy megtudta, hogy ott lakom és miután elmondtam neki az eredményt (azaz Fico és a bandája megbukott) könnyes szemekkel megfogta a kezemet és hosszasan kezet rázott. Nagyon fura, de mégis nagyon jó érzés volt, akkor még jobban értettem milyen jó magyarnak, összetartó magyarnak lenni.
Ez ügyben ott van Jelenczki István filmje, ahol nagyon erős véleményt mondanak ezekről az ügyekről. Nyilván lehet vitatni a film állításait, de a tényadatok nagyon is elgondolkodtatóak. Csak kicsit más. Olvastam, hogy a Brassótól délre fekvő egykori királyi kastélyokat (pl. Peles) visszakapja/ta? az egykori király. Nálunk azonban szó sem volt ilyesmiről, csak egy jelképesnek mondható kárpótlást kaptak az egykori tulajdonosok. Vajon miért?
A privatizációs ügyekről nyilván mindenkinek van véleménye, nehéz átlátni. A film kifejezett összeesküvést sugall, s ilyenekben nem szokás hinni, mégis az eredmény magáért beszél. Romániában mintha ez is jobban működne, a nemzeti érdekek jobban érvényesülnek, s most ebbe a nemzetbe a székelyeket is beleértem, talán helyesebb lett volna országérdeket említeni. Szóval, nem tudom, magyarok adták-e el a cukorgyárakat, de hogy nem magyar érdekeket szolgáltak, az biztos.
Kérdem én, miért kellett elsősorban eladni a gyárakat? Ki adta el őket? Magyarok, nem? Az hogy a vevő mit tett az más kérdés, de elsőként felelős az eladó...
Sajnos Székelyföldön is csökken a termelés, mert a torz viszonyok miatt olcsóbb behozni mint megtermelni. Ez nem jó, nem vagyok gazdasági szakember, nem tudom hogy kellene megoldani. Én csak annyit tudok tenni, hogy követem a saját magam felállított szabályt: vásárolni csak a régióból országból szomszédos országokból EU-ból vásárolok. Persze vannak kivételek, de nagyjából ez a sorrend nálam. Kínai fokhagyma monnyon le !
Sajnos igen. Az Eu versenyt jelent, ez lehet jó, s lehet rossz. Lehetnek benne visszaélések. A cukorügy egy nagyon súlyos, etikátlan visszaélés, de leginkább a saját töketlenségünk eredménye. Meg kell védenünk az érdekeinket az Eu-ban, mert nekik is szükségünk van ránk, s ugyanígy kell tenni ezt a székelyeknek vagy a romániaiaknak is. Egyébként úgy tűnik, mintha okosabban csinálnák.
Arra azért kíváncsi lennék mi is volt az a virágzó mezőgazdaság. Mert azért ott is vannak problémák, s a kor halad, a székelyek is szeretnének tengerparton nyaralni, plazmatévét venni, internetezni és így tovább. Hamis idill, hogy ott csak bajszos parasztbácsikák vannak. S ezért van szükségük az Eu-ra, s annak a kockázataira. Mert a fiatalok mást akarnak. Fontos cél, hogy a modern kor kihívásait le tudják küzdeni úgy is, hogy ott maradnak, s megőrzik magukat székelynek.
Hogy az EU-ban nincsenek határok, az jó, csak ez nehogy határtalan kizsákmányoláshoz vezessen (pfúj; már megint ez a politika!)! Magyarországon 12 cukorgyár volt a 90-s években; már csak egy működik, s behozatalra szorulunk cukorból! Egy éve virágzó mezőgazdaságot láttam Székelyföldön! Nagyon szeretném hinni, hogy ott évek múlva sem fog a termelés csökkenni!
Őszintén mondom, nagyon jólesik azt olvasnom, hogy azért sokan megértették, -nem értették félre- véleményemet. Hallatlanul jólesik ezt látni.
Két dolgot kell leszögeznem.
Egyrészt mivel nem teljesen egyértelmű volt megfogalmazásom, kijelentem, hogy a 2 VH közötti időszak revíziós törekvéseivel és a bécsi döntésekkel, a bevonulásokkal egyetértettem, egyetértek.
Az azt követőekkel nem tudok azonosulni. Pont.
Másrészt mivel félreérthető volt megfogalmazásom, itt kérek mindazoktól elnézést, akiket így akaratlanul megbántottam. Őszintén, jóindulattal mondom.
"Persze vannak még bepótolnivalók, de szerintem nem jó ha állandóan revízióról meg visszacsatolásról beszélni."
De ő nem is arról beszélt, hanem Erdély önrendelkezéséről. Ebben pedig én semmi kivetnivalót nem látok. Esélyt sajnos keveset, de az országhatárok nem mozdíthatatlanok teljesen. Vannak rá példák a környékünkön is. A Kárpátok ma is nagy választóvonal, de igazi jelentős érdek nincs az önálló Erdély mögött, ezért kicsi az esély.
A székelyföldi autonómia sokkal inkább napirenden lévő kérdés, ma amikor Koszovó önállósodik, Katalónia majdhogynem kiválik, Belgiumban recsegnek a dolgok, s komoly autonómiával bírnak Finnországban, Olaszországban kisebbségek, akkor már nagyon időszerű lenne autonómia ennek a területnek. Ez az ami ma fontos és reális cél, s amit a legkomolyabban kellene támogatnunk.
"Amúgy ezt a fekete-fehér (vagy aki nincs velünk, az ellenünk van) felfogást, ami MOn uralkodik, nagyon nem szeretem, nagyon károsnak tartom. ...Szóval legyünk toleránsak a más véleménnyel rendelkező emberekkel, ez lenne röviden a lényeg.."
Az a szomorú, hogy ezt 20 évvel a rendszerváltoztatás után még mindig magyarázni kell. Az emberek egy része nem érti, másik része pedig nem is akarja érteni a demokráciát.
Ezért írtam pár napja én is hogy csak 50%-os vagyok, ugyanis én liberálisnak érzem magam ( a szó szoros értelmében, nem ami MOn kialakult erről) de egyúttal toleráns is vagyok. Eddig 4 országban éltem, a legrövidebb 4 év volt, épp MOn, (ahol legkevésbé toleránsak az emberek) és csak azt mondhatom, hogy toleránsnak lenni az egyik legfontosabb dolog. Mert ugye anélkül nagyon nehéz élni. Bárki bármit gondol, én magyarnak érzem, vallom magamat, akárhol is lennék a világon, büszke vagyok rá, még akkor is ha sokszor hátrányom származott belőle. Live and let live !
Ne érts félre, de szerintem ez eléggé nem aktuális dolog. No nem azért mert nem lenne szép, meg jó, de mi értelme? Ugye most EU van, nincsenek határok, nincs vám, mindenki odamegy ahova akar, a jogok is egyirányba mutatnak, most a dolgok afelé haladnak (legalábbis kellene) hogy európaiak legyünk mindannyian. Persze vannak még bepótolnivalók, de szerintem nem jó ha állandóan revízióról meg visszacsatolásról beszélni. Igen, megszívta a magyarság a történelem folyamán, de nem szabad csak a múltban élni, előre kell nézni.
Na ha most emiatt leköcsögkommunistáz valaki azt valagon rúgom :)
"Erdély teljesen más, nem volt soha liberális, de toleráns. Ezt nem értik sokan."
Idézet a fórumról 3 nappal ezelőttről.
Tényleg ezt nem bírják felfogni sokan. A toleranciát összemossák a liberalizmussal, annak is a neo-verziójával. Ha én toleráns vagyok valaki véleményével, ami nem egyezik másikéval, akkor a másik szemében máris liberális-kozmopolita-judeobolsevik-szabadkőműves vagyok?
Vagyok egy fenét...
100 Hz fórumtársunk pár kételyt fogalmazott meg néhány 70 évvel ezelőtti - tényleg gyönyörű és megható - filmrészlet ill. fotó kapcsán. Állítom, hogy az aggályai ellenére is lehet jó magyar ember.
Igen, én is visszaolvastam vagy 2x, de sehol nem láttam gyalázó kommentet. Szerintem is csak elmondta a véleményét, ami különbözött a többiekétől. Mindig is azt mondom, legyetek elnézőbbek/megértőbbek egymással, a világ NEM fekete fehér (szerencsére) és meg kell tudni élni egymás mellett, akkor is ha történetesen éppen más véleménye van az illetőnek.
Amúgy ezt a fekete-fehér (vagy aki nincs velünk, az ellenünk van) felfogást, ami MOn uralkodik, nagyon nem szeretem, nagyon károsnak tartom.
Mondok egy példát. A facebookon találkoztam egy ismerősömmel, akivel együtt jártunk suliba Vásárhelyen. Első pár üzenetváltás után előjött a politika, és olyan szinten nekem állt amiatt hogy nem imádom Orbánt (nem értek vele egyet, stb.) , hogy teljesen kiábrándultam belőle, sőt nagyot csalódtam. Ezt nem kellene, egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy másnak más véleménye lehet. Én elfogadom az övét, bár nem helyeslem. De nem fogom győzködni az igazamról, max próbálom rávezetni arra hogy más forrásból is tájékozódjon. (bár ez nem nagyon sikerült, pont a fent említett okok miatt)
Szóval legyünk toleránsak a más véleménnyel rendelkező emberekkel, ez lenne röviden a lényeg..
Engem nagyon könnyen megtalálhattok, mert én mindenhol ezt a nicket használom, tehát nem bújkálok.
No meg az a tény hogy több mint 10 éve vagyok itt az indexen, ugyanazzal a nick-el, az sem a bújkálást jelenti...
Az ha valaki idejön és tájékozatlanul beleront valamibe, az még nem olyan nagy vész, ha igyekszünk meggyőzni hogy tévedett az szerintem sokkal jobb, mintha teljesen, egyből, ignoráljuk őt. Persze ha idióta, provokál a továbbiakban is, akkor lehet ignorálni, de előbb szerintem legalább meg kell próbálni meggyőzni... hisz felnőttek vagyunk, vagy mi?
Én támogatom. E-mail címem publikus, pont úgy hívnak, ahogy a címemben szerepel, ráadásul a néha felpakolt picasa albumokban látni is lehet (bár ez nem nagy élmény senkinek, tudom, sajnos van otthon tükör...)
Tisztelendő a törekvésed, annó a topik indításánál ez is felmerült, de sokan csak akkor merészek és nagy megmondók, kemény fotelforradalmárok, ha nicknevek mögé bújhatnak. A nevem, nicknevem ugyanaz, tehát ez részemről is támogatott, másik kérdés, hogy nem lesz sok követőnk, annak ellenére, hogy máshol viszont (facebook, twitter, iwiw) mindent kiteregetnek magukról...
Lássuk be, moderálás nélkül rég süllyesztőbe került volna ez a topik is.
Én ezt nem olvastam Tőle, azt viszont igen, hogy aki távol tartja magát mások ócsárolásától, az nyilvánítsa ezt ki és csatlakozzon a kezdeményezéséhez.
És, hogy legyen más is, mégiscsak egy kérdés. Talán volt már téma, de olvastátok-e Ferkó Zoltán könyvét Borospatakáról, a Boros panzióról? Volt-e már itt valaki közületek, s milyenek voltak a tapasztalatai? Kedvet csinált a könyv ahhoz, hogyha ismét ellátogatok a Gyimesekbe, megkeressem ezt a panziót.
Pontosan. Van olyan ember, aki a tények minél körültekintőbb megismerése alapján alakítja ki a meggyőződését. Van aki pedig a meggyőződéséhez igyekszik alakítani a tényeket. Szelektálja őket. Az előbbi a gondolkodó, elemző típus, a másik a "menetelő", a hatalomra törők által kihasználható ideologikus.
Sajnos vannak, akik nem szeretik a vitát. Nem szeretik a többféle nézőpontot. Nem szeretik a másféle véleményen lévőt, mégha az nem is ellenséges vélemény, csak más.Nem akarnak új dolgokat tanulni. Hanem legyen egyféle nézőpont, egy irány, egy vezér, egy gondolat. Aki gondolkodik, kérdez, ellenség. Ez jutott eszembe:
"Schiller nevét sem ismeri? De ismerem mondta a német őr. És Rilkét? Őt is mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t."
Én úgy gondoltam egy teljesen idevágó kérdést tettem fel, nem értve az indulatokat, aztán örülhetek, hogy másutt legalább beszélhetünk róla, s ott akár vitatkozni is lehet. Én ugye éltem már a rendszerváltás előtti Magyarországon, nem kívánom vissza azokat az időket, amikor kötelező volt egyetérteni, különben ellenségnek voltál kikiáltva.
Nem akarom senki oldalát fogni, de azért az ilyen viták sokszor hasznosak, most is sok okos dolgot tudtam meg. A viták sokszor hasznosak, persze az anyázás nem az, de azért nem kellene teljesen elűzni minden másképp gondolkodót, más véleményen levőt, mert ugye, az okos ember egész életében tanul. Pontosan emiatt szeretek több forrásból tájékozódni, hogy megismerjem a témát több szemszögből.
Ezt a provokáció kifejezést egykor nagyon sötét időkben lehetett sűrűn hallani. Ha valakinek nem tetszik a véleménye, az már provokátor az Erdélyi fórumon.
Nos, itt van egy topic, amelyikbe belefér a téma.Nem polidili, mert továbbra is történelmi kérdésnek tekintem a dolgot, hiába erőltetnének rá mást mások. Ide beidéztem a kifogásolt írásokat - érdekes ezek maradtak itt is - ha valaki tényleg veszi a fáradságot és elmondja az ő 'igaz" verzióját, megteheti. Nem kívánok róla vitázni, ha az nem tud kulturált maradni, mert mindenki Szentírásként hiszi a magáét. Pedig az lenne jó, érdemben, feltárva a valóságot. De ha ez nem megy, legalább azt jó lenne tudni, pontosan mik is a nézetkülönbségek. Remélem, ez még maradhat itt.
Értem. Látom törölve is lett a kérdésem. De ha az ember nem érti egyesek reakcióit, nyilván kiváncsi rá, mit gondolnak másképpen, azt hiszem, ez természetes. Azt gondoltam, történelmi kérdésről van szó, amit "polidilis" jelleg nélkül is meg lehet beszélni akár itt is, mert végülis Erdély múltjáról lenne szó. De ha nem lehet, hát nem. Majd szétnézek, van-e erre megfelelő topic.
A Bechtel útépítő vállalt képviselői szerint a munkálatok már a vége felé közelednek, így jövő hónap végén valószínűleg megnyitják ezt a szakaszt.
A 10 km-es szakasz megépítése az előzetes becslések szerint 75 millió euróba kerül. Az autópálya építése azonban a vállat vezetői szerint jövőre sem lesz halad majd gyorsabban. Úgy vélik, hogy jövőre is csak egy 10 km-es szakasz fog elkészülni, mivel kevés pénz van a beruházásokra. (erdelyfm.ro)
"... sokadszorra jelzem a többiek mellett/után én is, hogy nem volt/nem lesz itt "politikai vita" és egyéb finomság, annak megvan a helye (polidili és egyéb szennyhelyek...)."
ennek ellenére te pitiáner próbálkozásnak, provokációnak nevezed azt ha valaki nincs veled egy véleményen ....
Nyugodtan kell kezelni ezeket a pitiáner próbálkozásokat, sokat láttunk tapasztaltunk 1999 óta! Habár egyre kevesebb az ilyen provokáció az utóbbi egy két évben, megszűnni sosem fog.
Én úgy gondolom, hogy az aki- mikor betettem Kolozsvár visszatérésének 70. éves évfordulójának cikkét,- szándékos magyargyalázásba- politizálásba kezdett ezen a helyen! Többen csatlakoztak hozzá, támogatták őt ebben a tevékenységében! Visszanézhető!
jó reggelt évek óta naponta benézek ide, mindig szerettem a szolid, jó hangulatát ennek a helynek kiegyensúlyozottságáért jó lenne, ha így maradna a továbbiakban is három éve forma írtam is néhány hsz-t (akkor még más nevem volt)
Látom sokan fórumot tévesztettek, sokadszorra jelzem a többiek mellett/után én is, hogy nem volt/nem lesz itt "politikai vita" és egyéb finomság, annak megvan a helye (polidili és egyéb szennyhelyek...).
figyelmedbe ajánlom az előbb linkelt képtárból a 276.-os képet a Főtér van rajta, csak azon nem látszik az ortodox templom tornya (ennek a balján, látni)
OFF Tőlem legyen érdemi vita, de ne itt könyörgöm! Ha csináltok egy új topikot, akkor vitatkozzunk ott. Ugyanakkor figyelmetekbe ajánlanám a topik 27000 hozzászólásának szellemiségét, témáit. Itt annak van helye, nem a polidilis acsarkodásnak. ON
És most... Képeket szeretnék, útleírásokat, zenéket, ételeket, sztorikat, bodegát, mindent, amiért én ezt a fórumot, az itt lakókat és Erdélyt szeretem.
Mindenkitől elnézést, hogy reagáltam. Ígérem többé nem fogok itt trollokat etetni és oktatni.
Nem maradsz egyedül Csángó, de remélem nem haragszol meg, ha pár mondatban még reagálok. Nem Rád, mert teljesen igazad van... Ugyanakkor nem állom meg, hogy megpróbáljam kissé nyitogatni a szemeket. Ígérem utoljára és ezen túlmenően ignorálom a témát.
Szóval: Játszunk el a gondolattal: Magyarország elfogadja, hogy a SZU támogatja a bécsi döntéseket és nem lép hadba a SZU ellen. Lássuk ezt a forgatókönyvet:
1. Az első bécsi döntéssel érintett területeket ez nem érintheti, Csehszlovákia, mint a Kisantant tagja régebbi motoros a témában, mint Magyarország, ergó a Felvidék déli része akkor is elveszik.
2. Kárpátalja: Ez a terület 20 és 39 között Csehszlovákiához tartozott, 45 után hogy-hogynem mégis a SZU kebelezi be. (Ennyit arról, hogy mit jelent győztesként befejezni egy háborút. Az a nagy baj, hogy a történelemoktatás nem tanítja meg, hogy a békéket a győztesek írják, a nagy győztesek. A kis győztesek koncok. (Lásd Kárpátalja, de lásd a már említett Lengyelország - Kelet Lengyelországgal, Katyinnal, Molotov-Ribbentrop paktummal... De megemlíthető Finnország, akinek annyi volt a bűne, hogy megpróbálta megvédeni Karéliát, vagy a balti országok, akiket mindenestől bekebeleztek, annak ellenére, hogy ki akartak maradni a játékból.)) Megegyezhetünk, Kárpátalja is elveszett volna.
3. A Délvidéken Sztálin nem diktált, Titó volt az úr, a Vajdaság, Bácska és Bánát is ugrott.
4. Elérkeztünk a témához: Észak Erdély. A terület sorsa ebben az esetben is minimum két esélyes lett volna. Ne felejtsük el, hogy Románia alapvetően nem a békerendszer felrúgásában volt érdekelt, Németország mellé csak azért állt, mert ettől remélte a területi egységének fenntartását. Ahogy történt is - az első orosz katona Besszarábiába lépése után azonnal átáll. Mi történt volna közben Magyarországgal? Elnézte volna azt Hitler, hogy Európa közepén egy ország kimarad a buliból? 1941 júliusában még biztosan. De 41 végén a megtorpanásnál? Vagy 42-ben az első nagy vereségek után? Vagy 43-ban a nagy visszavonulások idején? Aligha... és nem lett volna annyira idióta, hogy hadsereggel, harcolva jön. Úgy csinálta volna, mint 44-ben: puccs, bábkormány. Innen a forgatókönyvünk visszavált a történelem által bejárt útra. Nyilasok, kitartás a végsőkig.
Erdélybe ezek alatt éppenúgy betörnek az oroszok, a románok közben átállnak. Ne feledjük, hogy Besszarábiát Molodva néven bekebelezi a SZU. Romániát kárpótolni kell (mennyire analóg a sztori Lengyelország áthelyezésével...), mert mégiscsak győztes lesz - megkapja Észak Erdélyt.
A történelem nem annyira egyszerű és dialektikus, ahogy a tankönyvek írják. Ennek ellenére én is azt gondolom, hogy a nagypapinak sok dolga nem lett volna a Donnál, ő sem élvezte azt a túrát, de a végeredmény szempontjából - sajnos - gyakorlatilag nem releváns az, hogy a 2. magyar hadsereg ott járt.
Európának ezt a szerencsétlenebbik felét kelet felől "szabadították fel". Törvényszerű, hogy Románia '44 augusztusában hamarabb ugrott ki a háborúból, mint a nyugatabbra fekvő Magyarország.
Ha publikus lenne az e-mail-ed, akkor nem itt válaszolnék, így elnézést kérek mindenkitől, hogy pár szóban összefoglalom a (szerintem) méltatlan vitát.
Igen, a vita a 2. bécsi döntés utáni magyar bevonulás belinkelt videójával kezdődött. Erre a videóra reagálva írta egy olvtárs, hogy az a kár, hogy a képeken szereplő bakák pár év múlva a Donnál meghaltak - szerinte nem kis részben azért, mert Magyarország a bécsi döntések miatt elköteleződött a németek mellett és nem tudott kimaradni a háborúból.
Erre írtuk aztán néhányan, hogy abból a háborúból nálunk nagyobb, erősebb országok sem tudtak kimaradni, a magyar katonák mindenképpen meghaltak volna, legfeljebb nem a Don, hanem a Tataros, az Olt, vagy éppen a Tisza, Duna partján. Az sem biztos, hogy az oroszok ellen harcoltak volna (megjegyzem szerintem még mindig ez lett volna a jobb opció), de sajnos az összes közép-európai ország a miénkhez hasonló veszteségeket szenvedett a 2. világháborúban, elkerülni senki sem tudta.
A paraszt okos tud lenni a vásár után, de én utlólag sem tudnám megmondani, hogy a két világháború közötti magyar külpolitikának mit kellett volna csinálni. Egyszerűen annyira elrontottak mindent 1918-20-ban, hogy Közép Európa mindenképpen vesztessé vált.
Én már mentem át a határon régi típusú személyi igazolvánnyal és lakcímkártyával. Nyírábránynál mentem ki és Létavértesnél jöttem vissza. Egyik helyen sem volt gond.
Ha jól olvastam, egyesek ünnepelték az erdélyi bevonulás 70. évfordulóját, más meg kifejtette, hogy ennek az volt az ára, hogy csapatokat kellett irányítanunk a Don felé. De mi a probléma?
Nem így volt? Nem szeretnék személyeskedő, veszekedést, de a normál vita érdekelt volna. Mit gondolnak azok, akiknek ez nem tetszett? Mi történt akkor az ő olvasatukban 1940 szeptembere és mondjuk 1945 között? Érdekelne, komolyan. Ugyanis bármilyen a történetírásunk, a legtöbb ember ezt így tudja. Ha úgy gondoljátok itt nincs helye, lehetne másutt is beszélni erről, érdekel a történelem, nyitott vagyok a másfajta megközelítésre is, de ehhez meg kellene ismernem. Aztán majd eldöntöm mit hiszek el. Nemrég tudtam meg azt is, hogy tudatlan az, aki szerint csak 1100 és nem több ezer éve van a magyarság a Kárpát-medencében. Ezt is meghallgattam, s gondolok valamit erről, ennél is így lenne jó.
Igazából azért néztem be, hogy megkérdezzem: Kinek van legfrissebb infója a benzin árakról? Szombaton indulunk, és én kb 300.-ft-os áron kalkuláltam a tankolásokat (95-öst eszik az autó), de egy pontosabb árat előre is köszönök. Ha találok kinn Salvator innivalót, akkor ha jól emléxem, valaki keresett, és még aktuális a kérés, szívesen hozok neki. Már csak azért is érdekel a téma, mert a párom is szereti a keserű italokat, és szívesen vennék neki is, bár ő majd személyesen is véleményt mondhat róla, ha sikerül találnom valahol.
Én is a napokban kérdeztem meg. Igaz, a lányomnak új fajta személyije van, és azt elfogadják már a határon. De! A Vám és Pénzügyőrségen azt mondták, hogy fel kell hívni a Rendőrséget, mert már ők is hozzájuk tartoznak, és ők mondják meg biztosan, hogy mi is van igazából.
Csakhogy a gyermekek nélküli farkasnak legfeljebb olyan jelentése lehet, hogy "mostantól farkastörvények uralkodnak", míg két kisgyermekkel ellentétes értelmű jelentése van!
A farkas kérdése... Az 1940-es képen, a farkas alatt nincs ott a két gyerek.A zilahi képen van két gyerek. Innen lehet következtetni bizonyos "történelmi" tételekre. Visszaolvasva, láttam igen érdekes képeket...Anno, volt egy fénykép Horthy szatmári bevonulásáról. Én még emlékszem a régi polgármesteri hivatal épületére, amelynek erkélyéről beszélt. A '70-es évek közepén/végén bontották le, azután alakították ki azt a teret a virágórával meg miegymással. A régi épület előtt, TAXI-állomás volt, a hivatal lebontásáig és az új park kialakításáig.
Így már érthető! Hagyomány-őrzőknek gondoltam a katonákat, csak a szobrok voltak furcsák! 1940-ben a magyar katonák közt volt apám is, ha kép nem is készült róla! Mi látható még a régi Zilahból most?
Jó; de Kolozsváron is jártam, igaz, hogy csak kétszer, de a Mátyás szobor előtt nem láttam ezt a farkast! Ugye csak montírozva van? Biztos vagyok benne, hogy a szoborcsoport renoválása még folyik!
Két fontos gondolatot találtam Bertrand de Beaufourt fórumtárstól, melyek számomra tanítás értékűek, valahogy az erdélyi ember lényegét tükrözik:
"Erdélyi ember nem felejt, de nem is hőzöng."
"Erdély teljesen más, nem volt soha liberális, de toleráns. Ezt nem értik sokan."
Sejtettem korábban is ezeket az igazságokat, de nem tudtam megfogalmazni. Köszönöm szépen.
Ezek a II. Bécsi döntés utáni bevonulásokról készített dokumentumfilmek, pontosabban az azokból kivett képkockák. Ez a fotórészlet épp szeretett szülővárosom főtere, Gyergyószentmiklós. A videókat itt nézhetitek meg, érdemes!
Vita A székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 17 év múlva visszamegy. Kérdi az asszony: - Hol voltál? Mire a székely: - Kinn!
Egy székely és a fia elmennek a Hargitára medvére vadászni. Néhány óra múlva találnak is egyet, az öreg pedig gyorsan le is lövi. Nagy nehezen felrakják a szekérre, majd hazaindulnak. Útközben az öreg megszomjazik, és bemegy egy útszéli kocsmába inni, a szekeret pedig a fiúra bízza. Eltelik 1/4 óra, az öreg kijön, látja, hogy a medve sehol. Kérdi a fiát: - Hol van a medve? - Milyen medve? - Fiam, kimentünk a hargitára. - Így volt édesapám. - Lőttem egy nagy barnamedvét. - Igen, így volt. - Feltettük a kocsira. - Hát persze, édesapám. - Elindultunk hazafelé. - Igen, édesapám. - Én bementem a kocsmába inni. - Így volt. - Kijöttem, és a medve nem volt sehol. - Igen, így volt. - Na akkor hol a medve? - Milyen medve?
A teljes neve Görgényhodák, a Görgényi havasok aljában van, onnan hozták be 1990 március huszadikán busszal a románokat magyart verni. Pl. Sütő Andrással beszéld meg ezt a román-ellenességet, neki pl. kiverték az egyik szemét. Nyilván nem tudod megbeszélni, már meghalt, de érted.
maps.google.com, majd keress a hodac romania szavakkal.
Örülj neki, de amikor mondjuk 25 éven keresztül csak negatív tapasztalatod van a románokkal kapcsolatban, és ez lehetetlenné teszi a létedet, akkor másképpen fogsz gondolkodni.
És a kérdésedre a válasz: nem, nem az ellenségkép átruházhatóságáról van szó. Arról van szó, hogy valakit bántanak a magyarságában több évtizedig, önhibáján kívül, és ezért elköltözik egy olyan helyre, és azért, hogy ott majd nem fogják ezért bántani, de amikor mégis, akkor csúnyán kinyílik a bicska a zsebében.
Tehát ellenszenvesnek tartod a román-gyűlöletet? Akkor, kérlek szépen, költözz közéjük, mondjuk Hodák községbe. A buta liberalizmus ugyanúgy buta, mint a buta akármi-ellenesség. Amikor a budai hülyegyerek trianonozik, az éppoly gyomorforgató, mint amikor a belvárosi hipszter arról papol, hogy meg kellene érteni a románokat (mondjuk, nem rád értettem).
Az életben minden ilyen... így a fejlődés (legyen az társadalmi, gazdasági, kulturális, műszaki, stb) soha sem egyenes vonalú, úgy is mondhatnám, hullám szerű a mozgása.
Egyszerűbben fogalmazva, kettőt előre, egyet hátra.
>És persze ráadásul senki sem tudhatja, hogy nincs-e az ősei közt román, német, szlovák, német, cigány vagy zsidó. Ezért kár turbómagyarnak lenni, valamint kár zsidózni.
És a történelem tudománya nem érzések és érzelmek terepe, hanem nagyon szigorú eljárások és módszerek alkalmazása, aminek megvan a maga módszertana. Nagyon egyetértek Veled!
Tehát mindegy, csak az ellenségkép valakikre ráhúzható legyen?
Én személy szerint nagyon ellenszenvesnek tartom úgy a román- mint a zsidó ellenességet.
Személyes tapasztalataim alapján csak pozitív benyomások értek mindeddig úgy a románság mint a zsidóság részéről. Ezért nincs okom, hogy hozzáállásomon változtassak.
A személyes tapasztalataimon kívüli történésekről tudomást veszek, de nem engedem, hogy érzelmileg befolyásoljanak.
Bizonyos szinten azért én értem ezeket a reakciókat, még ha nem is találom helyesnek. Amikor Magyarországra költöztünk, a román elnyomás elől, akkor kb. a harmadik hónapban ment neki apámnak egy akkor fideszes, felvállaltan zsidó önkormányzati képviselő, hogy jöttetek ide magyarkodni, meg lakást kapni ingyen (úgy jöttünk, hogy egy adott iskola állást és szolgálati lakást ígért, ezt később egyesek nehezményezték). Természetesen az általánosítás helytelen, de az addig románokra kihegyezett idegsejtek könnyen fordulnak zsidók ellen. Ez ilyen.
Moulin, nagyon örülök, hogy intelligens, tájékozott hozzászólásaiddal segítettél árnyalni az egykori történéseket!
Én sajnos nem tudom szó nélkül hagyni begőzölt, érzelmileg túlfűtött megamagyarok mocskolódásait. Ha személyeskednek, én is hasonló stílusban lépek fel, bár eddig csak az irónia, a gúny eszközével éltem.
Döbbenet, hogy néhány mondat után máris zsidóznak egyesek, pedig családomban -csak tényként közlöm- nicsenek zsidó felmenőim. De az itt tapasztaltak után már egyáltalán nem bánnám, ha lennének.
"Gyermekkorom következő fejezete 1940 őszével vette kezdetét. Amire élénken emlékszem: bejelentették a bécsi döntést. Marosvásárhely fellobogózva várta a honvéd csapatok bevonulását. Édesapám kora hajnaltól keményen dolgozott, hogy az Ideál Illatszertár kirakatai méltók legyenek a nagy ünnephez. Magyar zsidók voltunk, a román hatalom húsz esztendeje alatt következetesen megőriztük magyar kultúránkat, szolidarizáltunk a város magyar kisebbségével.
Alig egy héttel a honvéd csapatok bevonulása után, minden addigit felülmúló ünnepség vette kezdetét. Megérkezett Horthy Miklós kormányzó. Fehér lován vonult be a Főtérre. De ezt én nem láttam, ahogy Édesapám sem. Egy hét elegendő volt, hogy ráébredjen: akik bevonultak, nem azok voltak, akiket ő húsz éven keresztül várt. Horthy és a magyar adminisztráció a zsidótörvényeket hozta magával, az államilag támogatott antiszemitizmust. Rövid egy hét alatt Édesapámat kétszer vitték be a Kémelhárító irodáiba, ahol már korántsem a magyar kultúrája mellett kitartó embert, hanem a másodrangú, jogaiban korlátozott zsidó állampolgárt vallatták. Aznap, amikor a kormányzó érkezését ünnepelte a város, Édesapám látványos gesztussal ideadta legjobb cipőjét: rejtsem el a veteményes kert valamelyik sarkába: ha véletlenül mégis ki akarna menni a Főtéri ünneplésre, cipő hiányában ne tehesse meg."
Ehhez hozzátenném azt, hogy nagyapám állomásfőnök-helyettes volt 1940-ben, Szatmárnémetiben. Hithű magyar ember, enyhe sváb beütéssel. Amikor "bejöttek a magyarok", majd kiugrott a bőréből, egészen addig, amíg megjött a pesti kinevezett állomásfőnök (a román állomásfőnök helyére), és a második napon torkaszakadtából kezdett üvöltözni nagyapámmal egy szakmai kérdéssel kapcsolatban, hogy maga itt semmit sem tud, megértette, maga román-barát, örüljön hogy megtűrjük magát itt, stb.
A történelem, főleg a részleteiben eléggé sokszínű, hogy úgy mondjam.
Jujj, ez kemény. A képet mondjuk árnyalja Erdélyi Lajos önéletrajza, aki megjárta a vásárhelyi gettót (a téglagyárban volt). Érdemes végigolvasni.
A másik meg, hogy hiába ugyanolyan elnyomottak voltak az erdélyi szászok, mint a magyarok, sokkal jobban szerették a románokat, mint a magyarokat, akiket felfuvalkodott, nagyképű társaságnak tartanak még mindig, főleg a magyar idők alatt. Az észak-erdélyi svábok már másképpen gondolkodnak.
A helyzet sajnos korántsem ennyire egyszerű... A tény az tény, sajnos a 2. Magyar Hadsereget gyakorlatilag koncként dobták oda az orosz télbe. Ugyanakkor olyan harapófogóban volt egész Közép Európa, amelynek egyedül még a legnagyobb ország sem tudott ellenállni. (Lásd Lengyelország, amelyet a legnagyobb egyetértésben osztottak fel a németek és az oroszok egymás között. Aztán jutalomból a háború végén azt kapták, amit mi büntetésből. (Győztesként azért nem egyszerű lehetett megélniük, hogy a keleti területeiket megkapta a SZU - amiért nyugaton kaptak "kárpótlást").)
Csupán csak annyit akartam írni, hogy a nagyhatalmak úgy játszottak itt mindenkivel, mint macska az egérrel, a folyamatokat még a "kis győztesek" sem bírták befolyásolni. Az egyetlen reménysugár Közép Európa együttműködése lett volna, amit viszont 18-ban szétvertek.
Ugyanakkor a bécsi döntések utáni határok hasonlítottak leginkább az etnikai határokra, ha már 18-ban ott húzzák meg a határvonalat, akkor könnyebb lett volna utat találni az együttműködéshez.
Ha figyelmesen nézed a filmet, akkor láthatod az arcokat, azoknak az örömét, akik 20 év után ismét magyarországiakká váltak és ennek elmondhatatlanul örültek.
A bakákat persze sajnálni kell, de az a rossz hír, hogy a pusztulásuk elkerülhetetlen volt. (A magyar katonai áldozatok nagy része nem a Donnál, hanem magyar területeken halt meg, két évvel a doni katasztrófa után.) Területet és ellenséget választhattunk a halálukhoz, de elkerülni nem tudhattuk volna...
Hidd el, nem célom az ünneprontás, de ezeknek a szerencsétlen bakáknak a jó része néhány évre rá örökre ottmaradt a Don-kanyarban.
Rossz nézni a sok gyalogos, biciklis, egylövetű Mauser(?) puskás, az akkori csúcstechnikát "képviselő" lóvontatású légvédelmi ágyús egykori hadseregünk boldog arcait, hogy aztán pár év múlva már soha ne térjenek vissza az orosz télből. Esélyük sem volt az szovjet túlerővel szemben.
Súlyosan elhibázott politika, erőn felüli akarás kellett mindezek megtörténéséhez.
És tényleg nem akartam ünneprontó lenni, de ezek az örömteli képek az érem egyik oldalát mutatják csupán.
De nekem más is eszembe jutott ennek kapcsán..... megfigyeltem, hogy az idős emberek a régi, nehéz sorsú életükről egyáltalán nem fájdalommal beszélnek... sőt, örömmel, szívesen beszélnek azokról az időkről, bármennyire is nehezek voltak azok.
Örülni nem kell, de szerintem azért néha nem rossz beszélni erről, csak hogy értékelni tudjuk a mostani életünket. Mert most is sír mindenki, pedig ha tudnák, hogy ahhoz képest milyen jól élünk. Tudom, tudom minden relatív, de akkor is.
Persze, csak ugye erdélyi magyarok (de románok túlnyomó része úgyszintén) kifejezetten rühelltük/jük eme két gnómot és mindazt amit az akkori ideológia jelentett és ugye megérted, hogy nem tudunk őszintén örülni ezen újra bevágott lozinkáknak....
1. csango73 2db 2. D.B. 1 db 3. hitike 2 db 4. Gurg ? db 5. VegetAryan 2 db 6. Muity Mijo 3 db 7. Phally 2 db ..köszönettel előre is 8. RoSto 1 db 9. Bopat 2 db. 10. Árpi76 2 db 11. cselle 1 db
Dédanyám úgy élte le az életét Galócáson (Maroshévíz mellett), hogy nem tudta kimondani Ceausescu nevét. Mikor többszöri nekifutásra is Csócseszku volt a maximum, mindig megsértődött, ha kinevettük:)))
Egy helyi rendőr megkérdez egy román parasztot: - Elégedett a Ceaucesu rendszerrel? - Nem én! Jobb volt a királyságban! - hangzik a válasz. - Miért? Hány gatyája volt akkor magának? - Nyolc. - És miből volt? - Gyolcsból. - És most hány van? - Három. - Miből van? - Abból a nyolcból.
Hm.... tetszik a Barátod megfogalmazása, már csak azért is mert az én fogalmazásom gyakorlatilag ugyanezt fedi le. Számomra a motor nem más, mint egy nagyszerű közlekedési eszköz, amely csodálatos, ismeretlen tájakra visz el.
A fényképezőgép nálam is alap, bár mostanában egy apró digitálissal örökítem az útjainkat, de van egy F70-es filmes Nikon is, vele kissé mostohán bántam még ebben az évben, mindig itthon maradt. Pedig minőségben... nem is kell mondanom, egy jó filmmel mit tud.
Románul mi is felszedtünk némi szókincset, sokszor aranyat ér, még a legmordabb románnak is láthatóan meglágyul a szíve, amikor megszólunk az anyanyelvén.
De csak alap udvriassági formuláig jutottunk, jónapot, szia, viszlát, köszönöm, kérem, kb. ennyi..... :) De sokat ér!! Már vettem egy szótárt is, de mindig itthon hagyom! :)
Én kimondottan kedvelem a románokat, főleg a vidékieket. Egyszerű, dolgos, vallásos emberek... még nem tapasztaltam semmilyen negatívumot velük kapcsolatban.
Visszatérve a nyelvre... van egy olyan mondás, hogy.... "ha Rómába mégy , tégy úgy, mint a rómaiak... " az én fordításomban ez többek között azt is jelenti, ha én megyek oda, legalább az udvariasság szintjéig meg tudja szólalni románul.
A Ti motorjaitokkal még a régi szép murvás időkben is nagy élvezet lett volna a Transalpina:)))
Ezen a fórumon szándékosan nem megyek bele a motoros kontra nem motoros vitába. Ez a fórum nem erről szól, hanem ERDÉLYRŐL.
Az egyik barátom szerint "mi nem motorozni megyünk Erdélybe, hanem Erdélyt járjuk motorral". Ennek tartozékai egy 1:250 000 térkép, egy jó útikönyv (én a Kelet-Nyugat Kiadó Erdély útikönyvére esküszöm), pár internetes túraleírás alapján összeállított itiner, egy 200 szavas román szókincs, meg egy alap tükörreflexes fényképezőgép. Ja, meg a motor:)
Magának a motornak mint közlekedési eszköznek csak ott van jelentősége, amikor egy-egy rossz alsóbbrendű úton át kell kelni. A mi túraendurónk itt kb. annyit tud, mint egy összkerekes emelt hasmagasságú kocsi, csak egy kicsit keskenyebb, ami előny lehet. Nem krosszmotorokkal megyünk árkon-bokron át. Ennek megfelelően a leírásainkban szereplő útvonalak nagy része sima személyautóval is bejárható.
Nekem is tetszik az út, tervezzük már egy ideje a Déli- Kárpátokat. Talán jövőre összejön, ha az égiek is ezt akarják.
Olvastam, hogy Te is jól megkaptad a magadét... érthetetlen számomra.... nem is ismer.... az általánosítás soha sem vezetett még jóra.
Attól, hogy egy ember motorozik, attól még nem lesz hitvány, és attól sem lesz senki sem igaz ember, mert ízes, régies szavakat használ itt vagy máshol.
Ma is voltam a piacon, ma sem kaptam a tesómnak matricát. Ha engem is bevesztek a körbe, akkor lassan feladom.
1. csango73 2db 2. D.B. 1 db 3. hitike 2 db 4. Gurg ? db 5. VegetAryan 2 db 6. Muity Mijo 3 db 7. Phally 2 db ..köszönettel előre is 8. RoSto 1 db 9. Bopat 2 db. 10. Árpi76 2 db
1. csango73 2db 2. D.B. 1 db 3. hitike 2 db 4. Gurg ? db 5. VegetAryan 2 db 6. Muity Mijo 3 db 7. Phally 2 db ..köszönettel előre is 8. RoSto 1 db 9. Bopat 2 db.
Csak neked! Ugyan ne viccelj, Manhattanben is láttam poroszkáló lovakat, de azok után nem maradt soha semmi sem az úttesten.
Megmondom én neked ennek a hisztis sztorinak a lényegét, ha az egyszerű csobán huggyantja le a lábaszárát, netán a vágott dohánytól vaskos turhát köp a flaszterra, esetleg a sok Ursus-cujka keveréktől elengedi a rókát, azt lenéző megvetéssel sújtja a kifinomult izlésű nép, ha rongyrázó sznobok teszik ugyanezt márkás körítéssel, na az egy vagány életforma velejárója.
Én, magyarországi, de rendszeres Erdély-látogató mindig örültem, ha fellobogózott magyar motorosokkal találkoztam, habár vannak némi előítéleteim a vadmotorosokkal szemben. De Érden is van motoros egyesület, akik bejárják a Kárpát-hazát, és jó hírünket keltik. Nem mindenki gazember, aki motorral jár, és nem minden motoros száguldozik csutkára tekert gázzal. Ki gyalog jár, ki kerékpárral, ki autóval, ki motorral. És aki lóval? Az szégyenkezzen a lószar miatt?
Nem akarlak én tanítani semmire, és ilyen hangulatú vitákban sem akarok részt venni, megjegyeztem, mint született erdélyi, hogy nekem mi a véleményem. Szevasz.
A világért sem akarok beleszólni egy olyan vitába, ami eleve felesleges. Ugyanakkor nem állom meg, hogy ne próbáljam meg árnyalni - moderálni a konfliktust.
Adva van Csángó barátunk és az ő baráti köre, akik túráznak, leszállnak, beszélgetnek, továbbmennek. Mehetnének autóval is, de ők motozozni szeretnek. Ezért bántani őket szerintem butaság, vagy ha bántjuk őket, akkor lehet szidni engem is, mert én az autómmal pöfögök arra, amerre ő jár.
Van ugyanakkor egy olyan motoros csoport is, akit én is a pokolba kívánok. Ültünk a menedékház előtt a Hargitán, megérkezett 10-15 hülyegyerek agyonprotektorozott ruhában, bekaptak pár páleszt, némi sörrel, aztán toronyiránt nekivágtak a csúcsoknak. Menet közben riogatták a legelésző lovakat, heverésző kutyákat, aztán fél méter árkot szántva felmentek a 45 fokos hegyoldalon.
El kellene választani egymástól a két fajta motorost...
A miénken van... :-D De nem nagyon tudok segíteni a vásárlásban, mert egyszer láttam ott, ahol vettem és azóta sem. (Egyébként egy falu piacáról van szó, ahol több-kevesebb rendszerességgel árul egy népnemzeti fiatalember mindenféle népnemzeti cuccot.) Jártam a nyakára fél évig, aztán egyszer csak hozott valahonnan. Vettem, felragasztottam, meglátta a tesóm - neki is kellett volna. Azóta újra járok a nyakára, de nincs. Nagy Magyarországból tonnaszám, mindenféle dizájnban, Székelyföld 0. :-(
Szerintem, rajtad kívül senki sem érti, hogy jutottál el idáig és innen is tovább a bajai vizeken őrült módon száguldozó jetskikig, de mindegy, czimbigazda finom figyelmeztetését szem előtt tartva inkább mást már nem írok...
Még egy apróság: Baja víziváros, és mint ilyen, komoly vonzerőt jelent részint a Duna, részint annak mellékágai miatt. Pár éve általános felhördülésre elkezdtek ezeken a vizeken őrült módon száguldozni jetskikkel az aranyifjak, nem kis balesetforrást jelentve másokra nézve. Kezdet a kérdés durvulni és kezelhetetlenné válni, míg egyszer csak a hatóságok be nem keményítettek és totálisan be nem tiltották a használatuk. Akadt egy réteg, mely morgolódott, de a többség azóta békesen hódolhat visszafogottabb víziszenvedélyeinek.
Jól gyanítod (az alaptalan "ellentétes" csúsztatásod miatt).
Tomboljatok, romboljatok, dübörögjetek, csak tegyetek tönkre mindent, ami még megmaradt érték, elég szétnézni Magyarországon, mivé vált, szomorú, hogy ez a fajta mentalitás lesz uralkodó egy jobb sorsra érdemes területen is.
De igen, mint már oly sokszor, most is csak kötekedsz. Főleg egy olyan topictárssal aki veled ellentétben rengeteg gyönyörű képpel és kiváló beszámolókkal járult hozzá a topic színvonalához.
Részemről se. A véleményemnek adtam hangot, amin az sem változtat, hogy te egy önérzetes dübörgő vagy. De még ennyit (utaltam is rá), nehogy motor(os)gyűlölőnek tűnjek: ami doromboló zene volt a fülemnek Key Westben, azt máshol otromba zajként élem meg. És még tovább: ami vonzerőt jelentő jelenség Baján a Petőfi szigeten, az zavaró körülmény a város egyéb területein.
Egyébként pl. Gyergyóval kapcsolatos illúziómat nagyban rontja a ralimotorosok undorító, a környezetet keményen károsító jelenléte is.
Erdélyben már rengetegszer jártunk motorral, a legkülönbözőbb méretű és összetételű csapatokkal. Semmilyen negatív élmény nem ért bennünket, sem magyarok, sem románok részéről a motorok jelenlétéből, hangjából adódóan.
Te nem sértegetsz, hanem egyszerűen csak belém kötsz. Tipikus internetes kötekedés, az ismeretlenség protektív homályából.
Szerintem ha az ember nem bőgeti a motort, és nem a jaszkarizó városi hülyegyereket játssza, akkor nincs semmi baj. Én, erdélyiként, meglehetősen nehezményezem az erdélyi tájak, emberek túl-romanticizálását. Az ember nem szafarira és nem is skanzenbe megy, és Erdély nem egyenlő a sáros utcán, székelykapuk között lovaskocsin ülő nagy bajuszú ember, ha érthető, hogy mit mondok...
Nézd, nem akarom a kérdést ragozni, mert egyértelmű, hogy te a dübörgő társadalom tagjaként nem adod alább, de bevallom neked, ha én éppen egy olyan időpopntban jelennék meg egy idilli békés környezetben, ahol a várt nyugalom helyett 30 motor hangja nyújtana élményt, akkor fejveszve menekülnék odább. Emlékszel, ugye a nótára: "régi mániám, tankkal végig...." A szememben egy ilyen településre nagyteljesítményű motorokkal történő bevonulás olyan érzetet kelt, mint amikor egy temetésen, vagy esküvőn - hadd legyek finom- megszólal a nem oda illő mobil az ő számtalan hangvariánsával. A kedves fogadtatás amúgy szerintem e népnek alapmentalitása, maradjon is meg ilyennek.
Egyszóval nekem ezek a kistelepülések olyan szentély, ahol elvárják a lábbeli levételét.
Aki csak a határtól motorozik hatszáz km-t, hidd el, tényleg kíváncsi Pusztinára. A falubéliek nagy szeretettel fogadtak bennünket. Örültek, hogy újabb harminc anyaországi ember ismeri meg a moldvai csángók mindennapi küzdelmét.
Szóval MINDENKINEK jó volt.
A motorok dübörgése valóban nem része a vidéki idillnek, de csak addig tart, míg szóba nem elegyedünk a helybéliekkel. Tudod, a motoros is ember...csak kissé mobilisabb...
Alvás Nagymamáéknál Szeredában. Délutáni kirándulás a Gyimesbe. Első megálló Berszán Pap Bácsi Gyimesfelsőlokon, aki egy telefonhívással szerez nekem idegenvezetőt egy érettségiző diákja személyében. Mónika megmutatja a falut: a katolikus templomot, a legkeletibb Szent István szobrot meg a csodálatos kilátást Nyisztor Ilona háza elől.
Jó érzés volt egy hónappal később harminc motorossal visszatérni Pusztinába!
Igen, bocs igazad van, Kárpátalja. Viszont abban nincs, hogy mindig Erdélyt mondok, néha a Romániát is oda kell tennem, mert vannak olyanok akiknek nem egyértelmű. Igaz, én nem MOn élek, tehát nekik el lehet nézni.
És Mondvában csángó testvéreink között jártál-e már?
Én sajnos nem. Szégyellem is.
Megrekedtem Gyergyóban, és onnan szanaszét vándoroltam. De Mondvába valamiért nem jutottam el, talán mert sosem voltam klasszikus turista, mindig személyekhez kötődő módon jutottam el ide-oda. De az igét változatlanul hirdetem, igyekszem fényt gyújtani a sötét agyakban, nem csak arra a vidékra fókuszálva, hanem az egykori Jugoszlávia kevésbé népszerű és ismert vidékeire is.
Na meg hát ma már lanyhább a lendület, oda az ifjonti hév, szükösebben tengődik az eklézsia, vékonyabb a bugyelláris. Magyarú: már nem győzőm. Lehet, hogy jobban győzném, ha ne lenne bolondériám a bunyevác mozgalom, ami csak visz, visz és szakadatlanul visz, oda a tartalékok tartalékai is. Nem bánom. Legfeljebb beledöglök.
Na most mindezt csak azért regélem, mert hány de hány olyan ember van, aki menne, de nem teheti, nem teheti, mert nincs rá. Másra se! Ezek jelentős hányda szintén beledöglik. Néhány hiányűrrel a lelkében.
Az rendben van, a cikkíróval nincs is bajom amúgy, csak az bánt hogy még hány százezren, millióan vannak akik így gondolkoznak. No mindegy, én megteszem a tőlem telhetőt, az idén is vittem pár embert Erdélybe akik soha nem voltak ott...
"Ez az egész Erdély kérdés egész életemben elkerült. Annyit tudtam róla, hogy ott laknak emberek, akik ízesen beszélnek, és több ismerősöm is járt már ott nyaralni, akik jókat mondtak róla. Soha nem érdekelt Erdély, soha nem jártam ott, 9 óra benyomása ért, ráadásul egy többnyire üzleti ügyből kifolyólag."
Az rendben van hogy a magyarok nem utaznak, de azt soha nem fogom megérteni, hogy miért nem mennek el EGYSZER életükbe Erdélybe? Ha soha többet nem akarnak utazni, rendben van, de Erdélybe el KELL menni, nem lehet úgy leélni az életet, hogy fingja sincs róla az embernek. (mint a linkelt szöveg szerzője) Szégyen.
Nem tudom ha emlékszel, volt róla szó régebben, hogy lesznek ilyen vagy hasonló autósmatricák amiket meg lehet venni. Én azóta sem találkoztam ilyennel, te tudsz olyan helyet ahonnan tudnék ilyet rendelni? Ezt feltenném az autómra, de a nagymagyarország matricát semmi pénzért.
Sajnos nem jutott eszembe, pedig kellett volna egy két felvétel a rossz utakról. De amúgy nem sok ilyen szakasz volt, mindenhol tűrhető minőségű volt az út.
És külön köszönet a vízilabdás fiúknak, nagy örömet szereztek sokszázezer magyarnak délután!Úgy látszik, őket is erősen motiválta a mai évforduló, K. Dénes mellett persze! ;-)
A Bakonyban kínáltak meg, csíksomlyói keserűlikőrrel, a Salvator-ral. Állítólag két változatban készül, egy 24 és egy 36 gyógynövényből álló. Én, a 36 féle gyógynövényest ittam!
Na, megjártuk, 2200 km-t autóztunk egy hét alatt, Kommandón pl. szedtünk egy csomó rókagombát, medvegombát (vargánya), és rugdosni lehetett a galambgombát, annyi volt.
Hát, nagyon klassz ez is. A juhnyájas jelenet különösen jó, jellegzetes. A zenék nekem itt felszínesebbek, kevésbé vannak összhangban a látvánnyal, olyan laza happy, de a felvétel főleg a vége felé nagyon klassz. Milyen programmal vannak ezek az áttűnések? Tud ilyet valami egyszerűbb ingyenes is, vagy már ez is spéci? Én is próbálkozom ilyesmikkel, de még nem találtam igazán jó, de egyszerű programot, amit nem kell azért napokig tanulmányoznom. Egyszer igazán csinálhatnál egy ilyet a kátyús részek megpróbáltatásairól is, látványos lenne ez az első kamera mondjuk a torockói bevezetőnél!:-)
Viszont minimum előkészületben van az, hogy unión belül megoldott legyen a közlekedési szabálysértések végrehajthatósága. Hogy éppen hogy áll az ügy, nem tudom, de előbb utóbb nem lehet még attól megnyugodni, hogy átléptük a határt.
Tegnap este érkeztünk haza Erdélyből. Most voltunk legelőször. Mindenkinek nagyon tetszett. A rendőrők nagyon kameráztak főleg a Maros-völgyi főúton. A sebességet általában betartottam, de ha valahol mégis lekameráztak, akkor biztosan küldik a büntetést a külföldinek is?
[image5]
és itt az enyém, angyalos címerrel.
Sepsiszentgyörgy, Erzsébet park
A szászrégeni plébános kocsiján hasonlót láttam. Tetszett:)))
Gyilkos tó
Gyilkos - tó környéke
Homoródfürdő
Farkaslaka, Tamási Áron sírja
Parajd, Sóbarlang
Szóváta, Sóhegy (Medve tó)
Szováta - Medve tó
