Egy segítség kéne. Készítettem MDF-ből egy marósablont. Ezt kellene tökéletesen lemásolnom asztalba épített marógéppel. Alsó csapágyas 12-es marószáram, 12-es befogó szárral van ami elég hosszú, 60 mm az élhossza, így nem gond a vastag anyag másolása. 16 mm-es dekor borítású rétegelt lemezből kell kimarni a mintát a sablon alapján. A marószáram bőségesen átéri mind a két munkadarabot, 32 mm vastagságot. A sablont 2 oldalas ragasztó csíkokkal rögzítem a rétegelt lemezre. Mivel alsó csapágyas a marószár, így a sablon kerül fölülre és alatta marna. Ez eddig tiszta sor.
A pillanatnyi megakadásom oka, hogy nem tudom, hogy a 2 darab rétegelt lemezt (16mm) egyesével marjam vagy egymásra ragasztva a rétegelt lemezeket egyben 32 mm-es vastagságban? Ilyen vastag anyagot még nem martam ezért nincs tapasztalatom.
Arra ott a nyakkendőcsipesz. De vidd be a nappaliba a szalagfűrészt vagy a körfűrészt, és vágj ketté egy 30 centis deszkát, és írd meg szó szerint, mit mondott a feleséged :)))))
Volt ennél az EMCO Starnál a hatvanas-hetvenes években egyel nagyobb verzió is - nem tudom melyik gyártótól. Lehet ugyanattól...
Abból volt egy a Mechlaborban, az "asztalosműhelyben"*.
Egy "asztalos"* kolléga volt a gyárban, Feri, aki vasággyal együtt is ötvenkilós lehetett, és fél tüdeje volt.
Meg elképesztő tenni akarása.
Ő dolgozott azon a gépen, és nyugodtan mondhatom, minden felmerülő asztalosmunkát megcsinált azon a gépen - perfekt módon.
Olyan csapolásos fiókokat csinált az ellenállások tárolására, hogy zéró hézag volt benne mindenhol. Tucatjával csinálta nekünk.
Remek faládákat csinált. És még mittoménmiket, amiket kértünk tőle.
Másodpercek alatt dobta át a gépet egyik verzióból a másikba.
* Azért tettem idézőjelbe, mert eredetileg kőműves volt. Nálam is Ő rakta rendbe a konyha falát, mikor a fűtésrendszer átalakítása miatt gyakorlatilag szétvertem.
Ehhez képest a mai német zöldségboltos reklámképek a marketing csúcsai. Vagy mi vagyunk hülyék, hogy nem a nappaliban fűrészelünk, hanem valami műhelyben.
Nekem volt szerencsém dolgozni ilyen EMCO-val anno. Ez egy nagyon barkácsgép, legalábbis ott ahová ezt kitalálták az volt. Itthon akkoriban a kategóriája "csodája". Jól van kitalálva, viszonylag gyorsan és egyszerűen lehet váltani a funkciók között, bár amivel nekem volt dolgom ahhoz nem volt hosszlyukfúró és dekopir. A szalagfűrésze erősen "ette" a szalagokat a kicsi kerekek miatt. Ráadásul itthon csak gyártani lehetett hozzá, akkoriban azt is csak forrasztva. A gyaluja viszont szépen és pontosan dolgozott, bár a vastagsági előtolása nagyon lassú, de legalább nem kapkodta le a deszka végeit. :)
Köszönöm a hozzászólásokat, igen úgy tűnik valóban ez az a multifunkciós gép. Azt nem tudom minden alkatrésze meg van-e, de majd körülnézek meg jobban lefotózom. Az a nagy zöld gép is körfűrész meg gyalugép egyben, 380V-os. Van még egy szalagfűrész, oszlopos fúró, talan mégegy köszörű.. Na majd csinálok még fotókat. Külföldön élek, így szerintem tisztítás után mennek a jófogásra, ezek szerint lehet, hogy valakinek alkatrésznek vagy restaurátornak érdekesek lehetnek.
Nekem azt tanították, és a tapasztalatom is az, hogy ha egy gép több funkcióra van elkészítve az semmire sem jó, mert mindenhol kompromisszumot kell kötni a funkciók párosításával.
Hazahoztam a lapszabászatból az anyagot, ennyire sikerült megközelíteni 4 gyártó lapjait átnézve az Ikeás színvilágot (felül). Nem jó, de nem is tragikus. :)
Reneszánszát élik ezek a gépek, mert elnyűhetetlen és javítható. Nem dolgoztam ilyen gépen és nem szeretem a multifunkcionális gépeket, de kicsi a helyigénye.
Meg még talán egy vastagoló is bele van rakosgatva... Ez utóbbira nem merem felrakni a fél tökömet tétnek. :) Jó eséllyel made in USSR.
De rendesen helyrehozva (csapágycsere, síkok rendebhozatala, ect), ezután rendesen karbantartva vala, akkor örök élet plusz egy nap van hátra neki. Biztosan nem egy Martin, de otthonra némi kendácsolással vállalható gép - így ránézésre.
