Najóvan Józsi .. most má be lehet fejezni :D Ha nekem szólni kell a keresőről, akkor itt a világvége, a fórum bezár és jönnek az ufók.
Pedig pont te jártál a fejemben (nyugi, flexek megvannak, és használom is őket, sajna többet mint a gyalut :D ), jó lett a Nagy dolog videód. Jó masszív kis guriga-tartó lett. Mikor kész lett és a tárgyak feltűntek a tartó tetején, a WD40-nél felröhögtem. (Mit "síkosítsunk" a WC-ben WD40-nel ...)
Azért áruljuk el neki, hogy van itt egy fórumlakó, akinek a fejében van az egész fórum, szokott segíteni a keresésben. Reméljük, előkerül, ha szükség lesz rá. :))
Nagyon jól összefoglaltad a dolgot. Nekem ez hobbi. Megnyugtat, kikapcsol. Ráfordított idő, pénz az másodlagos. A lényeg a kihívás és az alkotás benne. Régi szerszámokkal, technológiával megpróbálni valamit előállítani amihez tényleg kötődik az ember a végén. A cél egyrészt, hogy magamnak vagy másoknak örömet okozzak ezekkel a tárgyakkal, illetve megtisztelni ezeket a 60-70-80 éves szerszámokat, hogy használom őket. Rengetegben van valami jelölés stb. Ezeket valaki használta, nagy becsben tartotta ha ennyit túléltek, történetük van.
Amit kézi szerszámokkal alkotsz (már amit itt látunk belőle) nagyon precíz és kifogástalan munka. Ettől hobbi is, mert hát a történelem bizonyította, hogy régen az asztalos nem azért nem használta a gépet, mert a kézi szerszám valami szent autentikus dolog volt.
Ugyanazért nem használta, mint a 100 éve faragott fejfák ("kopjafák") és székely kapuk faragói a motoros fűrészt. Mert nem volt neki.
Ha csak elő akarjuk állítani a valamit, akkor a kézi szerszámok túlnyomórészt kis piszkálgatásokra valók, igazításokra, pontosításokra (amik tulajdonképpen a gépes munka pontatlanságait fedik el).
A hobbistának szerencsére nem kell termelékenynek lennie és ár-érték-munka arányokban gondolkodnia. Elég abban, hogy a tárgy, amit elkészít, nem egyszerűen egy asztal vagy szék, hanem egy olyan valamivé válik (már ha magának készíti), amivel aztán egy életre van valamiféle kapcsolata. Ez persze nem azt jelenti, hogy a széknek lelke van, de azt igen, hogy a mi lelkünk igenis tud kötődni ezekhez a tárgyakhoz és a világunk kicsi darabja jobbá válik általuk.
Nem minden tárgyhoz érzek kötődést, amit saját kezűleg készítettem, több olyanhoz igen, amiben a kézi munka fontos volt.
Azok a tárgyak, amikről képet tettél fel már, kivétel nélkül olyanok, amiket lehet szeretni. Ez nagy dolog.
Ha nem gerendákból táblásítasz ... ránézésre egész biztosan.
Ha nekem ezek az unis szorítók jók voltak ...
...akkor neked is az általad linkelt. Főleg, hogy a tiédnek tuti nem csúszik majd a hátsó pofája, és tisztítani is sokkal egyszerűbb lesz mint a csőszorítót.
Vagy .. egyszerűen csak szereti :) Én erre tippelnék.
A kalapemelésről: nekem is van jópár egész jónak mondott kézigyalum. Dehát beülhetnék egy F1-es Red-Bullba vagy Ferrariba is, valszeg a szertáros is 2 kört verne rám egy körön. Eddig - valszeg türelem hiányában - képtelen voltam egy egyszerű deszkaélt sem normálisan derékszögbe gyalulni a lapjához képest. Nemhogy mondjuk egy asztallapnyi lecet egyforma vastagra ÉS egyenesre ÉS derékszögben álló lapokra gyalulni. Na ezért tudnék kalapot emelni azok előtt, akik minderre együtt képesek.
