A kopjafákat és más szobor-fákat én akácból készítettem. Frissen nagyon jól faragható. Meg kell próbálni megbecsülni, hol lesz rajta a nagy repedés és azt hátra tenni. Mert egészen biztosan lesz rajta.
A kéziszerszámokkal persze csodásan dolgozik néhány fekete öves "kolléga", de azért ez nehéz.
Én is faragtam már tölgyfa fejfát (kopjafának divat hívni, de az nem egészen az), meg faragott kaput (székelykapunak divat hívni, de az sem feltétlenül igaz minden faragott kapura), annak pl, az egyik titka, hogyha tölgy, akkor ne legyen száraz, mert annak semelyik famunkás (meg véső) sem örül... nedvesen viszont csodásan lehet vésni. Oszt majd kiszárad úgyis.
Bútor készítésnél ez nem lesz igaz. Millió apró kis tudás van emögött. A szerszámkezelést sokat kell gyakorolni, de azért úgy gondolom, a legnagyobb titok az idő.
Még huszonéves koromban készítettem egy faragott lábú, fabetétes (direkt nem hívom intarziának, mert ez nem az) asztalt dióból (betét cseresznye meg buxus).
Ja, volt rá két hetem. Most nem lenne és ha ilyesmit csinálnék, nincs türelmem hozzá.
Szóval ha van türelmed, időd, hajrá. Egyre jobb leszel.
Én kézi szerszámot csak vég esetén használok :D Nem is vagyok teljesen idevaló ilyen szempontból xd
Ha kell tartás a nagyon bonyolult (:D) dominó sablonnal megoldom oszt csók vagy tiplikkel, esetleg ragaszt + csavar majd száradás után cavaronként felfúr és bele tipli :D.
Se időm, se jó térdem nincs mostanában (nagyon rongyos lesz már egy hosszabb sétától is :(), így hamar le akarok mindent tudni, így is van mindig mit csinálni egyéb területen (vakolás, glettelés h tarifa miatt, szagelszívó, sütő, főzőlap dobozolás, bekötés, belső szigetelés, födém szig.......... (családi ház eéőnye) :)
Annyira nem vészes. Viszont jó éles és éltartó véső az kell hozzá. A piaci 3000Ft-os készlettel kínlódás. A lyuknál függőlegesen kell tartani a vésőt, a kezdésnél kell pontosnak lenni. A csapot meg kicsit nagyobbra kell csinálni, aztán reszelővel be lehet finomítani. A lyukkal kell kezdeni.
A vésés önmagában szerintem nem nagyon nehéz. Készítettem kopjafát, ahhoz inkább kitartás kell. Régen készítettem ajtóba zár fészket vésővel, az sem volt nagyon nehéz. Viszont ott nem kellett különösen pontosnak lenni, mert az nem számít, hogy a zár kissé lötyög a fészekben, úgyis a csavarok tartják. A csapoláshoz viszont attól tartok, tized milliméteres pontosság kell. Az már egy másik kategória. Ahhoz nem kezdenék hozzá.
Ez igaz, de kicsit szégyellem magam, hogy klasszikus kéziszerszámokkal béna vagyok, illene megtanulni. Ennek a youtubernek elég jó videói vannak a helyes vésésről, fűrészelésről, itt épp csapot készít kéziszerszámokkal.
Úgyhogy a következő nagy projektem két fadarab összecsapolása lesz. :)
Én is csináltam pár éve egy ehhez hasonló tensegrity asztalkát, és bizony ékes átmenő csappal készítettem. Viszont én egy kicsit csaltam, ugyanis nem vállaztam a csapot. Egyszerűen bevágtam az ékeknek a helyét, csináltam furatot is a bevágás végére, és beragasztottam mindent, mindenhova! :-) Biztosan jobb ha a vállazást is kialakítom, de az akkor eszembe se jutott. A kis asztalka pedig ma is úgy áll, mint 2020-ban. Az L alakot pedig ollós csappal készítettem, talán egy fokkal erősebb, mint a sima átlapolás.
Én, aki egy átlapolós csapoláshoz is béna voltam felsőmaró nélkül, szerintem maradok a tiplinél, amíg nem gyakoroltam egy kicsit a vésést meg az egyenesen fűrészelést. :)
Köszi! Egész jól eltaláltam..:) Láttam ezt fenyőnél ahogy te is írod. A rajz mindenre érvényes, csak azért raktam ezt. Kellő ismerettel, gyakorlattal el lehet térni ettől. Illetve arra figyeltem mindig, hogy szál irányra merőlegesen feszítsen az ék abban az anyagban amiben a horony van, nehogy szétrepedjen.
Nálunk fenyőnél nem szokás az a bizonyos keresztfurat, ami arra szolgálhat, hogy ne repedjen tovább a csap.
Sőt sokan még be sem vágják azt az ékhelyet, hanem a frissen beragasztott csapba csak vésővel beütnek egy csaphelyet (1-2 csapás kalapáccsal), és ennek a megvezetésével beütik az éket.
A fenyőnek van annyi rugalmassága, hogy ez így is működik.
Jogos volt az aggodalom. Már a láncok megfeszítésétől lekonyult. :) Egyelőre megcsavaroztam, de lehet, hogy újra is kell ragasztani. Így jár az ember ha lusta tisztességes csapolást csinálni.
A bütübe csavarozás se a legjobb ötlet, bár nyomtam a lyukba ragasztót. De a következőnél egymás fölé fog lógni a két kar, hogy ne kelljen ilyet csinálni.
Köszi a tanácsokat. Azért van bennem egy kis félsz, mert ilyet még nem csináltam. Ebben a hónapban akarnám a fa anyagot megvenni, és legkésőbb októberben megcsinálni. Mindent csavar menetes szárral, fakötésű alátéttel és besüllyesztve lesz, meg ragasztva. Ha esetleg a sima hinta lesz, akkor még a 10x10es és a 12x12es gerenda között variálok, melyik lenne a jobb.
