Én fúrnék még azokba az oszlopokba alul 1-1 8-10mm-es lyukat és ragasztanék bele ~10cm hosszú tiplirudakat. Azokon szeretnek a madarak megállni és nézelődni* mielőtt bemennek az etetőbe.
* felmérik a környezetet, hogy nincs-e valami veszély.
Köszi Zoli :) Azért nem olyan cizellált, mint Stolaz Makovecz-etetője, azon azért lehidaltam. Majdnem el is ment a kedvem az etető építéstől :D De mivel igen fontos személyeknek készül rendelésre, (öcsém kisfiai, nagyapó rendelte), ezért megcsináltam.
A tető amúgy érdekes történet: az offon kértem tippet, hol lehet venni pl bithumenes fedőanyagot, keveset. Paco javallatára (legyen rétegelt, kenjem le jól, mire elöregszik addigra a gyarekek is megunják az etetést bőven, igazat adtam neki) rétegelt lemezből akartam csinálni. Aztán az OBIban sétáltam, pont az építési részlegen mikor megláttam kb. ezt . Nem hittem el hogy pont tető alalkúra van hajtogatva, és a méret is stimmel, széltében pont jó, hosszában meg kijön a kettő bőven. Gyorsan újraterveztem, vettem egy darab olyat, a többi a galériában is látszik. Ilyenek lettek, lekentem őket Auro 121-gyel, 2x, igen jó narancsillatuk vanm tőle (egy ideig, de nem az illat hanem kis védelem volt a cél):
Griff: "elég komoly mennyiségű anyag van benne. " - most kíváncsiságból lemértem, mindenestül 3.2 kg súlyú. Ja, nem volt kedvem a 27x50 -es tölgy leceket még tovább osztani - igen, kicsit bumfordinak tűnik a váz, viszont így igen, nem libeg annyit :)
409: a rács az aljára a megrendelő kérése volt :) Azaz fateré. Állítólag így viszonylagkevesebb a piszok. Maradt még valami régi rostából anyag, megpucoltam, abból lett az alja.
Nem tudom mi a csavar neve, nem létezik más fejjel, csak fényes kivitelben. Az sokkal gyengébb, a PZ4- es bit könnyen megforog benne.
A camar függesztőkhöz a lajtán túl ezt adják szettben. Illetve az összes minősített konyhagyártó, ezt a csavart csomagolja a sínek rögzítéséhez. Biztosan felhajtom, nekem van még 1-2 száz darab. Nem törik, inkább hajlik, lapos, széles feje van, rásimul a sínre. Van egy korpuszcsavar amit szintén nem tudok itthon megvenni. De ez vonatkozik a korábban már említett csaptelep stabilizátorra és mosogatógép beépítő síre. Filléres holmik.
Csak arra tudok gondolni, hogy túl jó anyagú tiplit választottál, és nagyon erős a csavarbehajtód. Ha kézzel tekered, érzed, hogy már rugózik a csavar, és esélytelen betekerni. Kicsit hasonlít a helyzet, mikor a gumiszerelők ferdén kapatják rá a kerékcsavart, és a csavarbehajtó meg simán vágja az új menetet. Nehéz megérezn, hogy valami nem stimmel. És nem azon múlik, hány csavart hajtottál be, hanem hogy ebből az összeállításból hányat. Lehet, ha az első hármat kézzel hajtod be, akkor már észrevetted volna.
Mert ugye ha a tipli nem enged, meg erős a csavrozó, akkor már csak a csavar törhet.
Hát nem tudom, fiúk - részemről tán ezres nagyságrendben fúrtam-tipliztem a legváltozatosabb helyekre - még rabitz (afféle dróthálós salakbeton) falba is.
Ebbe sajnos előtte gipsszel kellett kitölteni a lukat és úgy belenyomni a tiplit.
De meg kell mondjam, hogy 4-esnél vastagabb csavart nekem soha nem sikerült beleszakítani sehova.
Igaz, ütve-csavarozóm soha nem volt - max a nagy-nyomatékra állított csavarozót racsniztattam meg (ez a szegények ütvecsavarozása :-)))) - de csavart szakítani így sem sikerült soha.
Persze, igyekeztem mindig a hosszra-átmérőre a tiplinek megfelelő csavarméretet használni - a befúrást meg kimértem és egy csík polimer-szalaggal megjelöltem a fúrószáron, hogy legalább 1-1,5 centivel mélyebbre fúrjak, mint a tipli hossza.
A csavar hosszát is úgy választottam, hogy a szerelvénnyel együtt is legalább fél centivel hosszabb legyen, mint a tipli - vagyis a csavar vége (teljesen betekerve) bújjon ki a végén.
Fischer DuoPower tipli, 8x65-ös. Hivatalosan 5-6-os csavart fogad, ez van a dobozán, 87+mm-t kell a tiplibe hajtani. 6x100-as csavart vettem. Betonba, 8-as fúróval előfúrva, 105mm mélyen, fúrón bejelölve a mélység. Behajtás nagyon óvatosan.
NEM az első csavart próbálom betekerni, ennyit nézz már ki belőlem... :)
Nem a csavar az eltérés. Az amatőr túlgondolja. Eggyel szűkebb tiplit választ, hogy faszán tartson. Vagy félcentivel sekélyebbet fúr, de ráhúzza még azt a fél fordulatot, csak kibír annyit.
Igen, tudom, felismertem a műhelyt. Reggel amikor a fórumra beléptem Egy griff hozzászólása volt az első. Elolvastam és megnyitottam a képeket. Azonnal írtam is a fórumra, most utólag jöttem rá, hogy nem pacman írására válaszoltam, hanem Egy griff írására. De az elismerés természetesen pacman-nak szól!
Ja, ami lemaradt, az az, hogy az ilyen páratartalom ingadozást az akkori ragasztók (lsd.: enyvek) sem bírták igazán. Állítólag az importált európai bútorok ennek köszönhetően idejekorán felmondták a szolgálatot.
Ez jo :) Altalaban a dolgoknak nagyon praktikus a magyarazata, csak azutan rakodik ra nemi romantika vagy hiedelem vilag. Nem tudom, hogy igy volt-e, de jol magyarazza.
Honnan veszitek ti ezeket a csavarokat? Vagy mibe rakjátok bele? Én mondom, még soha egyet sem törtem el. Simán betekerem, és kész, minden erőlködés nélkül . Nem inkább lepadlóztok a furatban a csavar hegyével?
Japánban még szutymákabb az időjárás, mint nálunk (szinte hétről hétre változik a páratartalom). Ha ott gond nélkül működik egy-két évet, akkor nálunk örök élet plusz egy nap - erről és a japán asztalosszerszámok fejlődéséről olvastam valamit jópár éve. Annyi ragadt meg, hogy a páratartalom jelentős mértékben változik őnáluk felé és helybeli fákat használnak alapanyagként, amik főképp puhafák. A gyaluk is csak az európai ácsok megjelenésével kezdtek el bevonulni a japán mesterek eszköztárába. A húzófűrész meg azért olyan amilyen, mert kevesebb fémet kellett hozzá felhasználniuk. Mivel a fémek drágák voltak, így alakultak ki a bonyolult fakötések is.
Az megvan, mikor az ürge felviszi a nőt, kifizeti, majd mikor gatyára vetkőzik, a nő felkapja a pénztárcáját, és elszalad. Az ürge meg fut utána, és kiabál, hogy valaki dugja meg, ki van fizetve!
