Hááát, fogós kérdés. Talán a díszkapu lenne rá szerintem a legcélszerűbb kifejezés...
Mindenesetre a Wikpédia szerint is (tudom, nem tekintendő százszázalékosan releváns forrásnak) definíciója szerint is olyasmi, mint amit bátorkodtam az imént levezetni.
Hajlok rá, hogy ezt a hegyesit is lehet annak nevezni, de talán - kissé módosítva az előbbi meghatározásomat - hozzátenném, hogy valakinek a tiszteletére, ottjárta alkalmából emelt építmény legyen, tehát nem csak a maga szépségéért legyen ott.
Hát, ha elfogadjuk, hogy a diadalív (mint olyan) önálló, csak "szépészeti" célokat szolgáló építmény, és nem része más épület(ek)nek vagy kerítésnek, akkor bizony tényleg a váci az egyetlen magyarországi diadalív. Mert egyébként akár a Kós Károly téri átjáró házakra is rá lehetne fogni, pedig szerintem az erdélyi "szerves építészetnek" nem igazán a hódolat és az alázat a legfőbb jellemzője (bár igen - de a természet felé, és nem valamely személy irányába...)
Csatlakozva VEE-hez: a hiba a festőkben van. Ennyi idő alatt egy tisztességesen előkészített felület nem dobhatja le a festéket. Ami még segítség lehet, az a sötétebb szín választása. Az jobban is bírja, meg nem is látszik meg rajta minden kis pörsenés. Normális festés külső felületen minimum 10 évet ki kell hogy bírjon.
A helyzet az, hogy én kezdtem tavaly forszírozni a cserét, mert folyik a rozsdalé lefele. Aztán azt hittem, már történt valami. Mióta fájt a térdem, így multidőben, soha nem mentem be a rendes bejáraton, tehát nem láttam mi van a korláttal. Most aztán rám írt a közös képviselő, hogy találjak ki valami megfizethető dolgot.
Sajnos a festés nem sokat ér, az ajánlott festék méreg drága, magam is az egyébként meglehetősen védett balkon rácsaimat is állandóan javitgatom és már kétszer teljesen át lettek festve, de tavasszal megint kezdődik majd a pacsmagolás.
Köszönöm mindenkinek az ötleteket és tanácsokat, továbbítom az illetékeshez, aztán majd meglátjuk.
Mire ide jutottam, mások már megválaszolták a korlátproblémádat.
Arra gondolj, hogy egy rozsdamentes korlátra cserélésnek sok következménye van, ugyanis a betonhoz, műkőhöz csatlakozás miatt ott tutira nehezen javítható sérülések keletkeznek, amik újabb hibaforrások lehetnek.
Gyanús, hogy a festéssel és/vagy a festővel lehet probléma, de ehhez majd privátban adok tanácsot, mert itt nem illik cégneveket megadni.
A ház 17 éves. Átlagban 2-3 évente újra lett festve. Ezt untuk el, jó lenne valami olyan megoldás ami életünk végéig kitartana. A ház átlagéletkora 80+ :-)))
A ház olyan ronda, amilyet csak egy Ybl díjas építész tud kitalálni. Nincs az a külső korlát, ami ezen még rontani tudna.
A ház stílusa sem mindegy, mert a koracél matt fénye nem "pásszol" mindenhez. (Bár egy Bauhas-szerű modern háznál helyettesítheti az alumíniumot.) De lehet, hogy egy horganyzott acél + alapos festés huzamosabb időre megoldást jelentene, és a házat sem küldené padlóra az ára. Persze ha még menthető (maradt a rozsda alatt anyag), akkor a felújítás a legolcsóbb.
De jó, hogy látlak! Van egy kérdésem, te talán tudsz valami okosat. A társasházunkban a kinti lépcsőkorlát állandóan elrozsdásodik. Kitaláltam, hogy nemesacélból kellene csináltatni újat. Állítólag az túl drága, de létezik valami más anyag is, ami alkalmas lenne. Hogy azt hogy hívják és hol lehet kapni, illetve találni mestert aki csinál ilyesmit, azt jó lenne tudni. Van ötleted? Persze ez majd tavaszi téma lesz, de ha most vagy itt, rád csaptam.
Eddig gondolkodtam, a Lenin körúti (az Oktogon közelében volt) méret utáni cipészet nevén:
Popovits (valamikor cipőgyára volt a Garay utcában, a telefonkönyv szerint).
Legendásan tartós, vastag nyers gumitalpú bőr cipőket és csatos bakancsokat készített méret
után. Életem első és egyetlen nála csináltatott lábbeljei volt az a fekete bakancs, amiben végig túráztam Magyarországot 1970-1980 között és még utána is szolgált vagy 10 évig a téli hólapátolások alkalmával.
Ab ovo spórolós voltam (és vagyok), tehát egy fillért sem költöttem (és azóta sem költök) semmiféle élvezeti cikkre, de egyetemistaként csináltattam az ingeimet. Mégpedig az Astoria közeli Fedosznál. Ott kiválaszthattam az anyagot, a gallérfazont sb.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a meglévő ingek "svájfolása", azaz szűkítése dívott, amit osztálytárs anyukák is el tudtak végezni. Akkoriban volt divatban a csőnadrág is. Mindkét fazon ma szinte kizárólagosan látható a sovány férfiakon.
Az egyetemen lehetett kérni a szegényeknek segélyt. Kissé megütköztünk, amikor egy vidéki, kollégista társunk abból az összegből nadrágot csináltatott a legfelkapottabb belvárosi nadrágszabónál...
A belvárosban jól eldugva fantasztikus helyek voltak. Ahova én jártam, ott együtt volt a női szabó, suszter és a kalapos. Kiváló társaság volt és remekeket csináltak.
Még emlékszem, magam az ingeimet is a Böszörményi úti fehérnemű javító szövetkezetnél csináltattam; oda vittem őket és kértem, hogy fordítsák ki a rojtosodott gallérokat. Utána csak arra kellet ügyelni, hogy huzatban se hajtsam fel őket.
Meg arra is emlékszem, hogy szinte valamennyi nadrágom (úgy az ötvenes évek végétől) szintén csináltatott volt a fehérnemű javító szövetkezet közelében működő úri szabó műhelyben (megérdemli Malasits úr hogy itt is megemlékezzek róla, ő volt, aki életében soha semmilyen határidőt nem tudott betartani, egyetlen kivétellel, a totó szelvényeket mindig időben adta fel).
Bevittem a nadrágokat a szabóságba (amely már a nagyapámnak is dolgozott), Malasits úr gondosan teleszurkálta őket a gombostűivel és utána legalább háromszor kellet benyitnom, hogy kurtításra és szűkítésre kerüljenek, viszont minden alkalommal kitűnő totó tippeket kaptam.
Szerintem az idő. Az államosítás után a házbizalmi, házmegbízott címke dívott, a hatvanas években és később a demokratikusabban hangzó lakóbizottsági elnök. A lényeg persze nem változott, a tulaj a tanács volt, a karbantartást pedig a FIK/IKV/stb. nem végezte.
