Talán valaki meg tudja nézni a "Szent vagy, Uram!" énekeskönyvben, (Harmat Artúr és Sík Sándor munkája) hogy mit énekeltek aznap a Budapest XII. a mai Apor Vilmos tér, Felső-Krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban.
Sík Sándor (Bp., 1889. jan. 27.-Bp., 1963. szept. 28.) tartományfőnök, egyetemi tanár, költő. Zsidó családból származott, Sík Endre (1891-1978) külügyminiszter testvére.
Úgy tudom, a tárgyalt képen a sorozat „Hegedűs” c. darabja látható. Sajnos nem tudom, hány darabból áll a sorozat, ezeknek az alkotásoknak mi az elnevezése. Ebben szerintem a művész lánya tudna segíteni. mno-hu cikk: pontatlan megnevezés is lehet. Később lehet futni egy kört, megtudni hány darabból áll a sorozat, elnevezések, esetleg fényképekkel (ha készültek) :)
Kedves Szt2016, bennem egyre nagyobb a zavar... A művész lánya szerint a Zene című szobor, "amely sokáig a Kálvin téren volt látható, utána állították fel a Tűzliliom utcában NEM AZONOS A HEGEDŰSSEL! Természetesen hasonlít a 2 szobor egymásra hiszen egy sorozat tagjai, ugyanannak a témának a körüljárása ugyanattól az alkotótól, de 2 teljesen különböző szobor.".
És mit hoz ma fel a gúgli? Hát ezt:
"A negyvenötmillió forintos beruházás átadásához már csak az hiányzik, hogy a Budapest Galéria munkatársai megérkezzenek a Hegedűs című szoborral. Csíkszentmihályi Róbert két méter magas műve a Kálvin teret díszítette egykor. " https://mno.hu/migr_1834/kispark-a-liliom-utcaban-815300
Persze tudom, hogy ennek semmi köze a keresett helyszínhez. Azt viszont nem tudom, kinek az emlékezetében bízhatunk...
Le a posztómamusszal! Amúgy ismertem más iskolát is. Emma nénikém (szül. 1895) 90 körül is igen csinos cipőkben ült a karosszékben, a kályha mellett. Viszont nem állt fel egyáltalán, ha nem volt muszáj, pláne nem ment sehová. Egyszóval a te módszered tűnik a legeredményesebbnek. :)
Az igazság az, hogy a lábaim össze vissza vannak operálva. Van aki a ráncaival küzd én a bütykökkel és kalapácsujjakkal. Így elértem, hogy öreg koromra legalább a cipőhordás nem fáj.
Volt példa előttem, apai nagyanyám már 50 évesen is leginkább csak posztómamuszban járt. 96 évet élt. Én nem akartam posztómamuszt!:-)
Nem kicsit irigyellek, de sajnos én már a Tisza-cipő nemzedék vagyok, persze nem a drága retro, hanem az eredeti, szochazás ócsó.... Még télen is abban jártam úgy 17-18 éves koromban, és régebb óta fiatal lévén ugyanebben a műfajban találtam meg a hosszú gyaloglások zálogát. :)
Edzőcipőm még soha nem volt és azt hiszem nem is lesz. Változatlanul csinos laposabb sarkú cipellőkben járok, igaz nem gyalogolok napi 5 kilométert. Az öregedést körkörösen érzem, reggelente sok minden fáj, de panasz nincs. 80 évig nem fájt soha semmim és délutánra már mindig friss és üde vagyok, pláne mióta a térdem se fáj már. Most jön az én nyaram, bár én az igazi nyarat is szerettem.
A pillanat, amikor egy elképesztően kényelmes edzőcipőből az ember gyorsan vásárol még egy párat, biztos, ami biztos... és a csinos magas sarkút hátrább tolja a szekrényben, hogy a szerzemény elférjen. Na, ez az öregedés, nem az ősz haj vagy a ráncok, butuskáim. :))
:-)) Az szép lehetett. Mondjuk, én is emlékszem még az ifjúi évekre, amikor simán gyalogoltam egész nap tűsarkúban vagy akár klaffogó fapapucsban... Hát, aki engem ma tűsarkúban akar látni, húzzon sorszámot, de kábé az egy pánttal rögzített, tükörfényes fapapucsra is ez lenne érvényes. :))
Az enyém egész csendes volt. Most is előttem van apám megrökönyödött arca, mikor a Louvreben előhúztam a szatyromból a fapapucsot. Ki bír egy múzeumban tűsarkuban sétálgatni órákat?
