Igen fontos, h minél kevesebb legyen a vágásmagasság veszteség, mert a rönk végénél sokszor inkább meghagytuk 2.5-3 col vastagra (nem feltétlen húrvágás volt a vége), a gép meg 65mm-t tud... A maradékot meg nekem kell majd kézzel továbbvágni.
Jaaa, h gérvágónak is használod, így tök érthető a rövid sín.
Ha ennyire fontos, hogy minél kevesebbet veszítsél a vágási mélységből, próbálkozz egy vékony keményfa rétegelt lemezzel és próbáld meg egy L-alakú fémlemezzel befogni a sínt, mint a mórickarajzon. A rövid sín meg azért kell, mert utálom cipelni a húszkilós Kapexet minden aprósághoz.
Pont ugyanerre gondoltam, mint amit le is írtál a hsz első felében DIY javaslatként. Amúgy megértem, hogy valakinek ér annyit amennyi (láttam, h a nútnál pl. Beállítható a lötyögés). Annyi extrával, h egy vékony lemez+a nútnál valami vastagítás. Akkor az 1cm-t lefaragtam felére.
Hsz második felét is köszi, azt nem tudtam, h ezek mennyire kompatibilisek egymással. De mindenképp egy gyártótól vennék sínt. (Mondjuk a fenti megoldás az bármelyikre működik...) A rövid síndarabot mire használod?
Szerintem a talp megérte az árát, rétegelt lemez, elég jól kidolgozott, 3D-nyomtatott kerettel. Maga a tartókeret nem bonyolult, a fűrész talpának egyik élét bedugod egy perem alá, a másikat pedig két csavaros karommal rögzíted. Szerintem magad is meg tudnád csinálni, legfeljebb 3D-nyomtatott keret helyett rétegeltlemez-csíkokkal bástyázod körbe a talpat. Akkor viszont neked kell kitalálni, hova menjen a keret ahhoz, hogy a fűrészlap pontosan a sín éléhez essen. Vágási mélységet mindenképpen veszteni fogsz kb. 1 centit, mert elég vastagnak kell lennie a lapnak ahhoz, hogy nútot lehessen marni az aljába a sínhez. A Maki adaptere instabilabb, és felrakni is macerásabb.
Sínek: két nagy (inkompatibilis) rendszer van, a Bosch/Mafell és a Festool/Makita. Ez utóbbiról annyit kell tudni, hogy csak korlátozottan kompatibilis. Felrakhatod a Festool sínre a Makita fűrészt, és a Makita sínre is a Festool merülőt. Viszont ha Festool és Makita síneket toldasz össze, van egy pár tized milliméteres eltérés a profilban, és a toldás pontján el fog akadni a gép. Szóval úgy kalkulálj, hogy ha választasz egyet (Wolfcraft vagy noname is lehet), akkor a többi sínt is attól a gyártótól vedd különben a toldás problémás lesz. (Nekem az 1m+1.5m kombó vált be, azokat összedugva OSB-t is lehet vágni. Egy rövid, 1m vagy az alatti sínt mindenképp vegyél, az fog kelleni leggyakrabban.)
Valamelyest biztosan beleszól, de azt az emberek kb. 99,99999999%-a nem hallja ki. Én sem, szóval én úgy gondolom jó lesz az, ha sikerül megszülni ;-)
Kofic felajánlott neked némi mintát kétfajtából. Úgy emléxem van némi majdnem tiszta karnauba viaszom, én is felajánlok neked egy kis darabot. Tiszta méhviasz pehelyt venni könnyű. Csinálj belőle egy-két keveréket*, mondjuk 10-20-30%-osat (tizedgrammos mérlegre szükséged lesz mert tényleg gyűszűnyi anyag fog csak fogyni), teszteld egy olyan fán ami a gitár teste** és a legjobbat ami neked megfelel használd fel. Ha egyik sem legjobb ebből a háromból már sac/kb tudni fogod, hogy a végleges keveréked mondjuk 5%-os legyen vagy a másik irányba mész el.
*lábas a főzőlapon tele 80-90 fokos vízzel, abban egy nagyon kicsi edény amiben a méhviaszt megolvasztod, és kevergetve beleadagolod a karnaubát. Legjobb 25-30 celsius fokosan felkenni.
** mindegyik keverékkel legalább 3 teszt, egy azonnali, egy 5-10 perces, és egy 20-40 perces száradási idővel a felfényesítés előtt. Ne feledd, tényleg kurva vékonyan kell kenni.
Én nem vagyok a hangszerek szakértője, de egy ilyen hangszert mindegy mivel, meg hogyan kensz le? Nem befojásolja a hangzást? Vagy ezeknél az elektromos hangszereknél nem számít?
Nekem az elképzelésem egy nagyon sima, de nem fényes felület, ami nem veszi el a fa természetességét, de mégis védi a koszolódás ellen, illetve jól takarítható. Az nem baj ha kissé színez, mert több darabból van a test ragasztva, látszik hogy nem egy darabból van. Továbbá lehessen kis kiszerelésben kapni, mert ugye nem négyzetméterekről beszélünk. Más kitétel most nem jut eszembe.
Nagyon köszönöm az összefoglalót, már sokkal fentebb vagyok :-)
Ezt a bejegyzést remélem majd lementi valaki, mert remekül összefoglalja mindazt amit erről a felületkezelési eljárásról tudni érdemes. Az utolsó mondattal maximálisan egyetértek.
Biztosan millió tippet kapsz itt majd az olajozással meg a viaszolással kapcsoltaban. Eredendően a viaszolást a gyengébb tartósság jellemezte, dísztárgyakra, tükörkeretre, alkalmazták. A paraszti kultúrában könnyen elérhető volt. Hátránya az alacsony tartósság, és rendszeres karbantartást igényel.
A padló vakszolása sem újkeletű, talán néhányan még emlékeznek a 3 tárcsás fehér ufóra, nagyon sok háztartás rendelkezett ilyen géppel. Én az utolsót 1 kg cseresznyéért vettem a pécsi vásárban a 80-as évek végén. Gépem szinte mindig volt, viszont akkorra a "modern " lakkok teljesen kiszorították a padlóviaszok alkalmazását. Mindenki utálta, mert macerás volt, és karbantartást igényelt. A legvégén magam főztem ezeket a pasztákat. Aztán azóta fordult annyit a világ, hogy a fa természetes szépsége, meg lélegeznie kell stb. Természetesen a mai viaszok összetétele nagyon sokban változott. Mai napig van olyan helyiségünk ami viaszos, mindig is az volt, 80-90 éves, és soha nem gondoltam a lakkozására. Mindezt azért írtam le, hogy viaszos felületek egyfajta irányt jelentenek, nem feltétlen csak a felületi megjelenésük miatt.
Ami nekem a legjobban bevált az utóbbi években az a Bona család. Auro viaszt is használok, pl. a padlóra, de azzal nincsenek olyan elvárásaim mint egy bútorral. Olajzást mindenképpen ajánlok, még akkor is ha a termék 2 in 1 mert sokkal szebb lesz a végeredmény.
Nagyon könnyű vele dolgozni, nem kell dörzsölni, polírozni. Hengerrel lekened és kész. Bármelyikből szívesen adok, neked csak egy gyűszűnyi kell egy gitárhoz. Néhány helyen árulnak mintát, én is múlt héten vettem fekete pigmentált olajat. Ez 1,4 m2 re elég.
Azt kell eldöntened, hogy milyen felületet szeretnél látni és tapintani. Az Auro is jó, de azt polírozni kell, az eltelt felhordási idő függvényében lesz matt vagy fényes. Illetve hőpisztollyal még lehet néhány trükköt alkalmazni. Gondolom a Rubio termékekkel is jönnek majd vélemények.
Bár méhviasz és méhviasz között is van különbség, de méhviaszOS akármik között ég és föld lehet a különbség. Pont az nem mindegy, hogy mi az az akármi, amit belekevernek, szóval pont annyi a különbség, mint a lazur meg a lazur között :)
"Sem méhviasszal, sem wax-szal nem volt még dolgom, szeretnék érdeklődni, hogy: - jól gondolom, hogy először olaj, zárásnak wax a helyes sorrend, tehát mindkettőre szükség van?"
Elég régóta vagy itt hogy tudd önmagában a felületkezelés több könyvtárnyi könyvet töltene ki, és abból az olaj/viasz nem csekély terjedelmű. Úgy fogalmaznék, hogy csak önmagában a viaszos felületkezelésből (vagy az olajosból) diplomamunkát lehetne írni, ha létezne olyan hogy bútorasztalos egyetem.
Szóval az alapok dióhéjban.
Az itt használt olajok oxidálódó azaz keményedő olajok. De ezt csak megfelelően apró darabokban tudják elérni, ha csak kiömlik az asztalra akkor egy ragacsos masszát fog képezni. A helyesen bedolgozott anyag tapintása száraz, a felülete a faanyag jellemzőitől és a csiszolás végső finomságától függ. Van nekem olyan dió asztallapom amit 800-al csiszoltam utoljára majd olajoztam és olyan sima amilyen csak lehet, szinte mintha festettem volna - de nem éri el egy viaszolt vagy lakkozott anyag simaságát, a felülete matt - a legjobb elérhető felület is selyemfényű - csillogni sosem fog. A nagypórusú fákat nem lehet vele úgy lezárni hogy ne lásd és érezd.
A viaszok viszont másféle cuccok. Egyrészt nem szívódnak be, egyenletes külső réteget alkotnak, másrészt a forrásuk (anyaguk), vastagságuk, és eldolgozottsági fokuk a rugalmas lágytól egészen a közel üvegkeménységig terjedhet. Azt hogy mennyire tudod eldolgozni attól függ mennyi időt hagysz neki "száradni" a felkenés után. A most felkent viaszt könnyű elsimítani de matt lesz a felülete a teljes száradás után és puha, ha fél órát vársz akkor simábbra és keményebbre tudod, míg ha hagyod szinte teljesen megszáradni akkor nagyon vékony nagyon kemény réteget tudsz csinálni belőle. Persze minél keményebre dolgozható el egy viasz annál nehezebb azt megtenni, a végefelé már csak géppel tudod. Ha túl sokat vársz az is előfordulhat hogy már nem tudod elsimítani, és akkor szar lesz, pl foltos. A méhviasz egy állati eredetű viasz és inkább lágy félfényes felület érhető el vele. A tiszta karnaubaviasz (növényi alapú) brutálisan fényesre és keményre felpilírozható.
Viszont mivel a viaszok összefüggő réteget alkotnak a nagypórusok is elsimíthatók. Amit érdemes figyelembe venni, hogy egyik viasznak sincs önmagában tartása azt az alatta lévő fa határozza meg. Cserébe akár teljes vízzárást biztosít (párát viszoont típustól függően áteresztheti).
Innentől fogva. A rugalmas, lágy tapintású és puhának tűnő felület és a szinte lakkozottnak tűnő felület között szinte bármi előállítható, a viaszkeverék arányának és a belefektetett munkának megfelelően. Ha azt akarod hogy az alatta levő fa keményabb alapfelületet adjon mint természetes állapotában akkor előtte kemélyolajjal kezeled, és csak utána viaszolsz.
Olyan keveréket választasz ami a számodra kitűzött célt teljesíti. Lehet kapni bútorviaszokat, padlóviaszokat (fura de ez a puhább), és ezek szerint gitárra való viaszt is. De pl. én nem tudom, hogy a gitárviasz esetén mi az a cél amit a készítője meghatározott, milyen lesz az eredmény, azt előszörl élőben látni kellene. Mert lehet, hogy neki egy selyemfényű, puha felület lebegett a lelki szemei előtt.
"- szerintetek mennyire jó ötlet ezekkel kezelni? Fogdosva, ide-oda pakolva lesz rendesen." Az hogy fogdosva lesz az smafu. A konyhaasztalom nem csak fogdosva van hanem pl eszünk is rajta meg a tányért tologatja az asszony meg a gyerek, aztán az elmúlt 6 évben nem is nyúltam hozzá. De ha kellene akkor is könnyű felújítani egy újabb réteggel.
"- mennyire lehet lehúzás az a két cucc, amit hirdetnek más méhviasz alapú cuccokhoz képest?" A viaszkeverékek ára függ attól mire használják, és mit tartalmaz. A méhviasz olcsó, a karnauba aranyárban van. Ha csak 3-5%-ot tartalmaz akkor már simán lehet 2-3 szoros ára is a tisztához képest. És ahogy generátoros is mondta, az is biztos benne van hogy hangszerhez árulják. De mások a tulajdonságai, nem biztos ( sőt szerintem biztosan nem) hogy megfelelő neked a tiszta méhviasz.
"- esetleg kis kiszerelésű bevált dolgot tudtok ajánlani emberi áron?" A fenti egész saga arról szólt, hogy belásd - nem. Már csak azért sem mert nem tudjuk te milyen felületet képzeltél el magadnak.
Mond már meg , milyen különbség van méhviasz és méhviasz között? Csak azért mert gitárhoz kell, rögtön 4x-es a szorzó. Jó tudom ezekben a kenceficékben még van olaj is , na de akkor is.
Fuff, meglepődtem, hogy ennyire felkorbácsoltam a topicot.
Egyrészt tfe_tngtől bocsánatot kérek, h a régi sebeket feltéptem a merülőfűrésszel szélezés miatt. Emlékeztem, h volt itt valaki aki azzal csinálta és lett belőle egy hosszabb eszmefuttatás.
rfcnek köszönöm szépen a tippet az alternatív talpakhoz. (Illetve ahhoz h a Makié nem jó). Bár ahogy elnéztem így is elveszik egy RRlap vágásmélység, illetve egy pár műanyag ütközőért és két tenyérnyi Laminált RR lemezért kicsit sokallom az árát... Viszont a vezérhangyát elindította és találtam alternatív (Wolfcraft és Kreg) rendszereket is, amik univerzálisak.
BJacának és Paco155nek is köszönöm a pénztárca barát javaslatot 😄
Aki úgy érzi kihagytam, attól elnézést, nyugodtan goldolja hozzá magát bármelyik csoporthoz.
A körfűrészemen egyébként nincs hasítóék, azzal tisztában voltam, hogy a művelet nem egy barátságos sakkmérkőzés veszélyességével vetekszik.
ilyen alapon a tesco-s lazur meg a remmers GW 310 között sincs különbség, mert ugyanolyan literes fém dobozban vannak, csak az egyik egy ezres a másik meg húsz... :)
ahogy elnézem a régi cipőpasztás dobozba csomagolt méhviaszos cuccot, az jutott eszembe, hogy a cipőboltban árult méhviaszos akármi 1000 ft volt pár éve. sok különbség nem lehet, vagyis szerintem ua a két cucc.
Adott egy basszusgitár, amit sok éve megvettem eladási szándékkal, de olyan kényelmes volt, hogy megtartottam. :) Aztán mivel gusztustalanul volt lefestve lecsiszoltam és lelazúroztam egy akkor épp kéznél lévő tölgy színű lazúrral. Sajnos a csiszolásra nem fektettem nagy hangsúlyt, a lazúr mind kihozta a csiszolási hanyagságot. Nézegettem pár évig, majd most rászántam magam és újra lecsiszoltam. 80-160-240-es csiszolóvászonnal, most nagyon alapos voltam :) Jön a felületkezelés és itt jön a nagyrabecsült társaság a képbe. :)
Szóval szeretném megtartani amennyire lehetséges a gitártest természetes (fa) színét, ha kicsit sötétít rajta az nem gond. Olajoztam már többször (kertibútort rávaló olajjal és fűszerpolcot munkapult olajjal például), de hangszer esetén nem erre a felületre vágyom. Lakk az kizárt, az nagyon "műanyag".
