Lenne egy kérdésem körfűrész-szakikhoz:
A fűrészlap harapási-szélessége és a hasítóék vastagsága között milyen összefüggés van?
Ha sokallom a 3,2mm-t amit a fűrészlap kiharap az anyagból, akkor kicserélhetem-e vékonyabbra? Vagy csak úgy, ha a hasítóéket is vékonyabbra cserélem?
Nem illik ilyet kérdezni, de hol vetted? Mikor először találtam ilyet a neten, elég érdekes terjesztési módszerük volt. Nekem olyasmi kellene, bemegyek, nézegetek, fogdozok, kérdezek és megveszem (Bp.)
És milyen vlies-t - skótszivacsot kell venni akkor, mert írod többféle is van.
Mennyire lesz szerinted utólag macerás az ajtók tisztán tartása ? Elkerülhetetlen, hogy kézzel (nem tisztával) is összetapenolja az emberfia (meg a gyereke !).
Az asztalosra majd rákérdezek, hogy ezt a vizes szálfelhúzást megcsinálta-e, ha nem, akkor az is rám vár. Ezt te kézzel vagy gépi csiszoszóval csináltad, vagy mivel kell - lehet - érdemes ?
Azt én sem tudtam, mi, de szerencsére ahol az Auro-t vettem, ott tudták.
Ez egy téglalap alakúra préselt dörzsis szálakból álló "rongy". Csiszolóeszköz, addig lehet használni, amíg teljesen el nem kopik, mert a teljes anyagvastagság csiszol. A beleült port ki lehet rázni, még talán mosni is lehet. Nem egy hétköznapi cucc, én nem láttam ez előtt. 2-300 Ft, különböző finomságokban van de ált. 200-as felett.
Így utólag azt kell mondanom, hogy egyszerűbb volt olajozni, viaszolni, mint lakkozni. Ebben benne van a minőség is. Úgy értem, hogy ha ecsetnyom, por, megfolyás nélküli lakkozást akar valaki, akkor az nagyon macerás házi körülmények közt.
Az első lépés az, hogy nagyon sima legyen a felület. Ezt az asztalosnak kell elérnie. A leírás alapján kell végezni egy vizezést és aztán egy kb 150-es 180-as csiszolást. Ezt nem mindig csinálják meg. Azt hiszem, főleg a fenyő szálkái hajlamosak visszasimulni, ezt hozza fel a vizezés. Ha az asztalos ezt megcsinálja, ezzel nem lesz gondod.
Semmi különös szerszámra nincs szükség. Az olajat egy lazúrecsettel vittem fel. Ennek műanyagok a sörtéi, nem duzzadnak meg. Azóta egy plusz fiókra simán ronggyal kenegettem, mivel nem tudtam kimosni az ecsetet. (Illetve azt hittem, hogy kimostam, de két nap múlva kiderült, hogy mégsem.)
Az olaj utáb egy nappal skótszivaccsal átdörzsölgettem. Ez azért is jó, mert pl a díszlécekbe, marásokba is belemegy. De nem éreztem lényeges különbséget az átdörzsölgetés előttihez képest. Állítólag ettől jobban tapad a viasz.
Portalanítás után jött a viaszolás, azt egyszerűen puha ronggyal csináltam. Icipicit bemártani, jól szétkenni és kész.
A leírás szerint kb 1 óra múlva lehet polírozni, ha akarod. Nekem több idő kellett ehhez. 1 óra múlva nem volt szinte teljesen kemény a viasz. Volt az 5-6 is. De nekem tetszik a matt vagy félmatt felület, úgyhogy nem sokat vacakoltam a polírozással. Azt egy másik még finomabb ronggyal csináltam.
Szóval semmi különös szerszám, oldószer nem kellett. (Egy ecset és pár rongy került a szemétbe kiszárítás után.)
2 ajtó az kb 8 nm lehet. Az 1 doboz (0.75 l) olaj és egy pici viasz (10 dkg) 5-6 ezer ft, de ebben már az ecset meg a skótszivacs is benne van.
Én nagyon élveztem, és azóta is naponta "megsimaogatom" mert jó.
Lenne kérdésem Auro-val kapcsolatban - visszaolvasva látom te dolgoztál vele.
Tavasszal megfelelő lelkierő és anyagi birtokában két ajtót (tokostól) szeretnék lekenni. Az egyik luc a másik borovi fenyő, mindkettő beltéri lesz (most készülnek) és natúr kapom meg az asztalostól.
Mit javasolsz, és milyen szerszámokat szerezzek be ? Mennyire fogok 'megizzadni' vele ?
Esetleg ha valaki más tud infót, azt is szívesen fogadom...
Karácsonyi ajándék
Azt nem értem hogy valamiféle segédeszköz nélkül hogyan tudtok teljesen merőleges lyukat fúrni csapoláskor egy lap élébe. Mert a fúróállvány erre nem alkalmas ha egy nagy méretű lapról van szó.Tehát nem tudom kell-e a csapolósablon(amivel elvileg tök merőleges lesz a lik, és a jó helyre kerül).
Lehet hogy a véső nem alapvetően szükséges? de annyira megtetszettek:).Mégis mekkora méretűt kérjek ha két darabról van szó, és "általános" célra kell, magyarán ma még nem tudom pontosan mire fogom használni.
Általában nem bízom a noname gépekben, ezért nem gondoltam gérvágó gépre, hanem ládára+illesztőfűrészre.Előbbiből nekem az alumínium szimpatikusabb mint a rétegelt lemez, mivel talán tartósabb.
Vikusz
Hát az én kínai asztali fúrógépemről nem tudok ilyen szépen regélni.
A legjobb benne az a jó nehéz öntvény alsó lapja, meg a szintén öntvény, állítható munkalapja. Oszt evvel vége is a dicsnek. 250w-os motor - 8-as fúró megfogja. Az ékszíjtárcsa M 3,5-es csavarral van a motortengelyre fogatva! A fúróorsó úgy kotyog a házban mint bíró se.....-ben a ló.asz. A karokról a krómozás már kezdettől le volt pattogva. Lóg az összes illesztés. A tokmány kalimpál a tengely végén.
Igaz ez még az első szériából lehet (90-es évek ), Metro nyitás. Akko még örültem hogy ilyen is vót. Má ki kéne dobni.
Kacérkodok a gondolattal, hogy vennék egy esztergát. Mondjuk esztergályozni nem tudok, de hátha megtanulnék.
Ott a gond, hogy valamire való gépet nem nagyon lehet találni . A praktikeres elég gagyi, a nagy gépek viszont marha drágák. Olyan 40-100 ezret szánnák rá.
Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni az élezési, pácolási vitához:
a minap az asszony azzal ált elő, hogy mit lehetne csinálni a borovifenyőből készült, paliszander ( sötétbarna) páccal kezelt dohányzóasztalunkkal, hogy az natúr színű, azaz pácmentes legyen(állítólag most ez a divat).
Nosza asztal műhelybe...szétkapva...szalagcsiszolóra 60 as papír....rajta.
csiszolom 2 órát... papír szét...új feltéve. Már látom a fenyőt!! Az asztallappal kb. 3 óra alatt végzek ( 60cmx110cm-es). Igaz, csiszolás előtt nem mértem asztallapvastagságot, de az élén lévő díszítő körbemarás alapján, olyan 1-1,5 mm-t szedtem le a lapból. A lábak csiszolását már nem vállaltam, inkább legyalultam belőlük azt az 1-1,5-mm-t.
No az asztallap éle volt ám a cudar munka. Köztudott ugyanis hogy a fa bütüje (jól mondom ?) sokkal több anyagot (pácot ) vesz fel. Kétszer kellett maróval ( két kis fogással ) körbemenni rajta, hogy eltűnjön a pác.
Az élezésről..
Igazából szerintem szerszám- és technológia adja az élezési módszereket.
"Az élképzés alapvetően síkokból kell hogy álljon pontosan az éltartósság miatt."
Ez elmélet. A gyakorlatban szinte sohasem így van. A borbélyok régen az övükre akasztott bőrszíjjal élezték a borotvakést. Ez pedig elég rugalmas.
Az én élezőgépem ( Tormek 2000) egyik oldalán alumínium oxid kő van . A másikon pedig műanyagtárcsára ragasztott kb. 2-3 mm vastag 30 mm széles bőrszíj.
Ez gép lassú fordulaton működik. A kő vízben forog, a bőrt polírpasztával kell kenni.
Elősször élezem a kövön (köszörülésnek nem nevezném ), utánna pedig a képződött sorját a bőrön húzom le, polírpasztával.
"A fenőkő éppen ezért se nem rugalmas, sem pedig nem flexibilis tehát erre való. Vagy hallottál már fenő-polírról? :))"
Hát.....
Szerintem rugalmas; netán flexibilis fenőkövet nehéz lenne készíteni.Így hát marad a hagyományos. Bár lehet hogy ma már lehet ilyet is.
Van egy 15 x 15-ös piros metlaki (metlahi?) lapom, amit a stabilitás érdekében egy 2 cm-el nagyobb betontömbbe ültettem. Ezen szoktam elvégezni a sorja eltávolitását, közben vizezve. A konyhakések élezéséhez is ezt használom. Persze nem én találtam ki, egyszer láttam egy aztalosműhelyben.
"Hát pont egy hete próbálgattam egy szeszespácot egy darab cseresznye szinfúrnéron és tökre átitta a pácanyagot a másik oldalra pedig szeszes volt és nem is fenyő.Lehet csak nem jól láttam."
Lehet. Elfűrészelted az anyagot és úgy nézted meg?
"Jó hogy átmentünk művészettörténelembe.:/"
Jó lesz az művészettörténetek is...
"leszárítani szoktuk,de akkor is nem a beeresztett olajat hanem az utolsó grundnál felvitt paraffinolajat ami arra kell hogy ne "égjen" be az anyag az utolsó rétegnél.
Azért is nem lehet a beeresztett olajat az utolsó grundnál kiszárítani mert akkor a bútoron már van 4-5 réteg politúr.
De ha ezzel foglalkozol akkor szerintem ezt tudod.
Ugye?"
Igazad lehet a leszárítást illetően, de már olyan rohadt rég voltam 6 éves hogy emléxik rá a f*szom. :)))
"Fenőkőnél azt mondta Erzsébeti hogy köszörüljük majd a sorját szépen lefenjük róla.
Én ezzel teljesen egyetértek mert én is így csinálom.
Ez micsoda ha nem fenés?
Miért csak durva kővel lehet ezt csinálni?"
Véleményem szerint csak a köszörülés közben keletkező sorja leszedését szolgálja a durva kő. A többivel finonítjuk a véső, gyalukés, stb. élét (élességét) azaz fenünk. A fenés nem csak sorjaeltávolítást jelent, hanem élképzést is.
"Tehát első lépésben megköszörülöm a vésőt.
Ekkor képződik rajta egy dúrva sorja.
Ezt a durva sorját egy dúrvább kövön lefenem róla.
És itt jön a trükk ami hihetetlen de átváltok egy finomabb kőre amivel leszedem azt a maradék sorját amit a dúrva kővel nem tudtam leszedni teljsen.
Ezután már olyan kicsi a sorja véső élén hogy már nem is lehet látni és érezni se nagyon.
Ezután már lehet használni a vésőt mert így is jó éle van, de ha vki maximalista és tökéletes szerszámmal szeretne dolgozni az vagy átfeni egy mégfinomabb kövön vagy felpolírozza polírkoronggal.Én utóbbit használom."
Az élképzés alapvetően síkokból kell hogy álljon pontosan az éltartósság miatt. Amikor megköszörülöd az acélt abban "holker" van és ettől "alákaphat" a szerszám használat közben ill. hamarabb veszíti el az élét. Fenéssel kiszeded ezt a holkert belőle. Mire kijön, már híre-hamva sincsen az általad annyira felemlegetett sorjának. A polírozást meg már végképp nem értem, mert a korong pontosan a rugalmassága miatt tök alkalmatlan sík pontos megmunkálására. A fenőkő éppen ezért se nem rugalmas, sem pedig nem flexibilis tehát erre való. Vagy hallottál már fenő-polírról? :))
Más: Ne irritáljon az idézgetés, mert mások számára így nyomonkövethetőbb egy beszélgetés. Egyébként meg bocs.
Hát pont egy hete próbálgattam egy szeszespácot egy darab cseresznye szinfúrnéron és tökre átitta a pácanyagot a másik oldalra pedig szeszes volt és nem is fenyő.Lehet csak nem jól láttam.
Jó hogy átmentünk művészettörténelembe.:/
Az utolsó grundjával kivonták "leszárították"....
Most kivonták vagy leszárították.
Gyanítom hogy az utolsó, mert leszárítani szoktuk,de akkor is nem a beeresztett olajat hanem az utolsó grundnál felvitt paraffinolajat ami arra kell hogy ne "égjen" be az anyag az utolsó rétegnél.
Azért is nem lehet a beeresztett olajat az utolsó grundnál kiszárítani mert akkor a bútoron már van 4-5 réteg politúr.
De ha ezzel foglalkozol akkor szerintem ezt tudod.
Ugye?
Ha vki kér tőlem egy bútort és nem tetszik neki a szín akkor elmagyarázom neki hogy ezt nem lehet újrapácolni(csiszolja az akinek hat anyja van ha lehet egyáltalán ugyebár) de "szívesen" megcsinálom neki megint.
Ezekután tuti hogy elviszi mert hülye lenne megint várni 1,5hónapot és kiadni 2x annyi pénzt.
Ha meg azt mondja csináljam újra akkor az új bútor megy a zaciba és csinálom előről az egészet.De utóbbi szinte lehetetlen nem a pénz ,hanem az idő miatt.
Fenőkőnél azt mondta Erzsébeti hogy köszörüljük majd a sorját szépen lefenjük róla.
Én ezzel teljesen egyetértek mert én is így csinálom.
Ez micsoda ha nem fenés?
Miért csak durva kővel lehet ezt csinálni?
Lehet kapni azt a kétoldalú kb. 5cmx15cm-es fenőkövet(szerintem Erzsébeti is erről beszélt, az ára miatt gondolom) ami tökéletesen megfelel hobbiszinten ugyanis én is ezt használom. Tehát első lépésben megköszörülöm a vésőt.
Ekkor képződik rajta egy dúrva sorja.
Ezt a durva sorját egy dúrvább kövön lefenem róla.
És itt jön a trükk ami hihetetlen de átváltok egy finomabb kőre amivel leszedem azt a maradék sorját amit a dúrva kővel nem tudtam leszedni teljsen.
Ezután már olyan kicsi a sorja véső élén hogy már nem is lehet látni és érezni se nagyon.
Ezután már lehet használni a vésőt mert így is jó éle van, de ha vki maximalista és tökéletes szerszámmal szeretne dolgozni az vagy átfeni egy mégfinomabb kövön vagy felpolírozza polírkoronggal.Én utóbbit használom.
Szerintem Erzsébeti is vmi ilyesmi megoldásra gondolt.
Megkérnék mindenkit hogy az hsz.-ból ne idézgessen ezzel a kivágós-beillesztős(szerintem:D ) dologgal mert rettenetesen irritál.Köszönöm.
Valószinü hátrébb vonulok úgy mint Erzsébeti tette az elmúlt 1-2 hónapba. :/
