1.Gérláda-illesztőfűrész. Gérládából inkább alumínium vagy rétegelt lemez? Mekkora méretűt(minél nagyobb annál jobb?)?. Fűrészből milyet?
2.FaVéső ebből mekkora méretűt érdemes beszerezni mondjuk 2 darab esetében általános barkács célra?
A Bahco, márkát ismeri valaki
3.párhuzamszorító ebből mekkorát érdemes, és milyet? Érdemes a drágábbat vagy jó az olcsó is? Az egykezes szorító beválik a használatban?
4.Csapolósablon(ha ez a neve) köldök csapoláshoz való, 10 rongy körül láttam "profi" kivitelüt. Kell ilyen, ha házilag szeretnék majd egyszerűbb bútorokat készíteni(fúróállványom nincs)?
Szívesen veszek még ötleteket hogy mit kérjek(egyelőre szinte semmi asztalos cuccom nincs, csak alap barkács szerszámaim), ha tudtok konkrét márkát, típust írni az még jobb lenne.
Kösz
Vikusz
Az eredeti stílusok korszaka 1848 után lezárul. Ezt nem Te és nem én határozzuk meg, hanem így van és kész. Azzal egyetértek hogy a szecesszió alatt született jónéhány tetszetős - sőt! giccsesnek egyáltalán nem tekinthető - darab de az mégsem eredeti stílus csak az eklekticizmus egyik ága.
"Minden utánakövetkező irányzat márcsak "eklektikus" így újat igazábol nem takar. Ilyenek neobarokk, ó-német, szecesszió, thonett, stb.). "
Hááát, nem b@szogatásképpen, de a szecesszió (jugendstíl, art nouveau, arts and krafts a klf. régiókban) tekintetében azért vitatkoznék!
Mert hát milyen régi stílus kiragadott elemét lehet megtalálni mondjuk a párizsi Metropolitain földalatti öntöttvas lejáróiban pölö.De lehetne még sorolni.
Igaz, egy nagyon rövid stíluskor ez, mindössze harminc év, de hihetetlen gazdag.
Van egy katalógusom, ebből a korból való bútorokkal.
Ha azokban felfedeztek bármit, amit előtte is csináltak bútorokon........
Időközben találtam a fiók mélyén valami régi, összegyűrődött csiszolópapírt. Az az 1200-as követ olyan jól vitte, hogy azzal már nem lesz problémám. Csak kár, hogy nem tudom, milyen papír lehetett.
Ha egy asztalosműhelyben nősz fel és abban a tulaj (a nagypapi) egy nagyon profi asztalos és az érdeklődési köröd kölyökként is idevág, akkor nem tudtad nem észrevenni az ilyesféle (szerszámélezős) kunsztokat, mint ahogyan más kunsztokat sem. :))
Erre is jó de igazán a fenés lenne itten' a fő feladat. A durva kő esetében egyetértek, de a finomabbnak már neigen ez a feladata. A profik 3 finomságú követ használnak. A fenés folyamatában az utolsó és egyben legfinomabb kő használata közben kis időre forróvízbe mártják az acélt és úgy "húznak" utána. ;)
Arra való, hogy mikor a vésőt, gyalukést köszörűvel megköszörljük (csak szépen magyarosan...:)) akkor a véső élén kialakul egy sorja amit ezzel az eszközzel kell megszüntetni, úgy, hogy a vésőt huzogatjuk-tologatjuk az eszközön elöször a "homlokán" majd a "hátán" addig míg ez a sorja teljesen el nem tűnik:)
Szerintem nem sok.. újat lehet venni kb 1000-2000 ft-ért... házilag meg szerintem írtózatos meló, egyetlen járható utat max a kőfaragók-sírkövesek felkeresése jelenthetne, de szerintem amennyiért felcsiszolnák abból lehet, hogy több követ is lehetne venni...
Nekem a fenőkövem 15 éve van meg és eddig alig van rajta valami kopásnyom, pedig nem hobbiszinten fenegetek vele:), és azt sem hiszem, hogy a csapatomból az emberek valami specialisták lennének a fenésben:)
Van csiszológép, de sajnos jól elnyűtt talppal, tehát nem tudom, hogy azzal érdemes-e nekimenni. A kinagyolás annyiban nem probléma, hogy azt fémreszelővel el lehet végezni, bár ilyenkor az teljesen ki is kopik; igaz ilyenre nem sokszor van szükség. Csak utána van a baj, mert a keletkezett mély barázdákat már alig lehet eltűntetni.
Csiszológépekhez szokott lenni vászon alapú, az nyugodtan nedvesíthető (-ésszel nem vízalatti használatra) -Ha van csiszológéped is, az lenne a leg tisztább ügy.
A fenőkövek egyengetése valamiféle símább betonon jól hagzik. A papim régebben mindegyikből kettőt tartott és emléxem hogy az azonos finomságúakat egymással dörzsölte össze. Monjuk' ha a közepére centis gödröt gyártottatok azt a jóisten se gyakja ki. Egyébként én úgy emlékszem, hogy mindig a kő szélén fenünk és közben forgatjuk. Nem a közepén taszajtgatjuk azt a vasat (kampó szöveg. úgyis mindenki azt csinálja)! :))
Egyébként valami vászon lenne jobb a papír helyett. Mondjuk valami SIA gyártmány. :)
Valaki tudna tippet adni arra nézve, hogy hogyan lehet a szabálytalan felületű fenőköveket kiegyengetni? Már próbáltam csiszolóvásznakkal minden féle durvaságban 100-as érték alatt, de a 30-as túl nagy barázdákat húz, azon felül pedig mindegyik max. 10 húzásig bírja a kövek alatt, aztán kikopik. Valahol a neten a vizes papírt ajánlották, a 80-as durvaságút, csaképp én itthon olyannal még nem találkoztam. Vagy esetleg az eladók nem tudják, hogy amit árulnak, az vízhatlan is? Kipróbáltam egy két papírt, de az összes felpúposodott a végén. Valaki azt is pedzegette, hogy betondarabon kéne csuszkorálni őket. Ez a dolog vajon működhet? Vagy mi lenne a jó megoldás? Szilikon-karbid por? Esetleg próbálkozzak kőfaragóknál?
"Az igaz hogy ki lehet csiszolni a pácot persze ha van kedved csiszolni 1-2 mm-t gyalulás helyett."
Ez tévedés. Nem tud 1-2 mm mélységig harolni a pácanyag. Esetleg tizedmilliméterekben beszélhetünk, de a mai anyagoknál hajlanék a mikronra. Az 1-2 mm esetlegesen csak valami 80 év alatt felületre kent olajfesték, sellakk, nitrolakk kombó lehet. :))
"A régi antik bútoroknál se mindig használtak pácot(én nem is nagyon találkoztam olyannal)hanem bekenték olajjal(mi pl. vmi két motorolaj keveréket használtunk ami remekül bevállt)és ez adta meg a színét.Nem is kell messzire menni mert vki most csinált ilyen olajos, viaszos munkát(azthiszem GPF) és ott is remekül bevált az olaj a pác helyett."
Abban igazat adok, hogy a stílusos bútoroknál ritka dolog volt a pácolás [pl. bull (1790->) v. ampire (1810->) ami ugye alapban tök feketeés nem anyagában :)))]. De a viccet félretéve alapjában véve igazat kell adnom, mert a barokkban (XVI. Lajos és Mária Terézia <-1790.) inkább csak a faragásokat aranyozták és ezek mellett nemigen pácolták a bútor többi részét ill. a biedermeier korszakában (1820-1848.) a bútor egészét gyümölcsolajjal eresztették be és politúrozták ill. a politúrozás utolsó grundjával ki is vonták "leszárították" a beeresztett olaj javát. Méhviasz meg ilyesféle csacskaságok nem stílushű felületkezelési technikák, így tehát az ezekkel történő találkozás v. nem korhű bútort és vagy láma restaurátort mutat. :)
A furnér mint olyan a technologia szintjén az 1850-es évek találmánya így olyat stílusos bútoron nemigen lelhetünk föl. Kiegészítésül elmesélem, hogy a stílusos bútorok korszaka 1848-ban a biedermeierrel lezárul. Minden utánakövetkező irányzat márcsak "eklektikus" így újat igazábol nem takar. Ilyenek neobarokk, ó-német, szecesszió, thonett, stb.). A pácolás technológiája valóban az eklektikus irányzatok óta általánosul. Ebben végül is igazat kell adnom. :)
"A másik hogy a régi bútorok általában dióból készült vagy tölgyből de mindenképp keményfából.(legalább is a külső része mert a polcokon már spóroltak meg akkor még nagy munka volt egy ilyen bútort megcsinálni)Ki is javítom magam mert nem tömörfából készültek hanem fúrnérozták őket.(de ez a lényegen nem változtat)"
A tölgy és a bükk csak 1848->napjainkig használatos bútoranyag. Korban előtte magasabb gyantatartalmú és finomszálú göcsmentes fenyőből (borovi) csinálták a bútorok szerkezetét és arra svartnit enyveztek. Erre a célraszinte valamennyi európai gyümölcsfát - dió, cseresznye, körte hogy a leggyakoribbakat említsem - valamint habos égert, és egyéb lágylombosokat használtak. Ezek rajzolataival "játszottak" a korabeli iparosok.
"Nem tudom te hogy szoktál pácolni de én sose a bútoron tesztelem a kiválasztott pácot, hanem egy úgyanabból az anyagból származó darabon próbálom ki a pácot mint amiből a bútor készült."
Ez baromi jól hangzik, de mit csinálsz ha kő hülye a vevő és azt mondja hogy mégsem ezt a színt akarta pedig próbadarabon látta és megfizetné ha átszíneznéd? :))) Egyébként én már sehogy sem szoktam pácolgatni, mert azon felül hogy asztalosműhelyben nőttem föl és az is volt a játszószobám (6 évesen frankón politúroztam, rongylabdával, habkővel, sellakk politúrral, olajjal) csak hobbiszinten asztaloskodom. Vagyonom majd felét antikbútorok külföldi biznicelésével csináltam és nem úgy hogy jó magyar szokás szerint eladtam itthon valami hülye németnek, hanem a hamburgi messe-n rőfölgetten az árut. :)))
Hogy mivel foglakozom? Az utóbbi 15 évben könyveléssel, adótanácsadással és könyvvizsgálattal. :D Ezen felül van a családban egy igényesebb asztalosműhely és ott fejlesztgettem mostanában tovább - pusztán szórakozásból - a szakmai tudásbázisomat. :)
Nyugi Sanya az én stílusom is hasonló úgyhogy jól egymásra találtunk.:)
Ezt már a többiek tudják de majd én is és ők is alkalmaszkodnak.
Na szóval a páccsiszolás.
Az igaz hogy ki lehet csiszolni a pácot persze ha van kedved csiszolni 1-2 mm-t gyalulás helyett.
Maradjunk annál a "plafonnál"(még mindig nem jut eszembe a neve de majd mostmár megkérdezem)mert pl. ott több 10m2ről van szó és mindezt (legyen csak 1mm a te kedvedért pedig tisztán látható hogy fenyőről van szó) te csiszolnád még akkor is hogy azt javaslod hogy bontsák le az egészet ráadásul 100 as papírral. Azért mondom a fenyőt mert pl. a vitánk kezdetekor azt se tisztáztuk milyen fáról/ból nem lehet ki/lecsiszolni a pácot.
A fenyő egy puha/laza szerkezetű fa ezért az jobban beissza a pácot (sztem)mint egy keményebb fa. Na most fenyőnél is tisztázzuk hogy mondjuk lucról beszélünk és nem vörösről mert a vörös már megközelíti a tölgyet.Ez a vita már itt meghalt sztem mert ezeket nem tisztáztuk.
A vizes pác igaz hogy nem vegyileg szárad de az se ivódik sokkal mélyebbre(ha mélyebbre ivódik egyáltalán) a fába mert ott viszont párolgásról beszélünk ezért tart kicsit tovább.
A szeszes se olyan hogy bekenem/fújom és hipp-hopp elillan a szesz és ott marad az festékanyag/pácanyag, hanem igenis kell vele várni.
A régi antik bútoroknál se mindig használtak pácot(én nem is nagyon találkoztam olyannal)hanem bekenték olajjal(mi pl. vmi két motorolaj keveréket használtunk ami remekül bevállt)és ez adta meg a színét.Nem is kell messzire menni mert vki most csinált ilyen olajos, viaszos munkát(azthiszem GPF) és ott is remekül bevált az olaj a pác helyett.
A másik hogy a régi bútorok általában dióból készült vagy tölgyből de mindenképp keményfából.(legalább is a külső része mert a polcokon már spóroltak meg akkor még nagy munka volt egy ilyen bútort megcsinálni)Ki is javítom magam mert nem tömörfából készültek hanem fúrnérozták őket.(de ez a lényegen nem változtat)
Tehát már nem ivódhat olyan mélyre a pác mint egy puhaszerkezetű anyagnál.
A régi bútorok felületét pedig zitlingelni(szinlőpenge) szokták/tuk mert egyszerübb és könnyebb tehát ha esetleg mégis pácolták azzal jobban/könnyebben el lehet távolítani a pácot/politúrt.
Ha egyáltalán teljesen el akarom távolíta a pácot.(régi bútorról beszélünk)
Nem tudom te hogy szoktál pácolni de én sose a bútoron tesztelem a kiválasztott pácot, hanem egy úgyanabból az anyagból származó darabon próbálom ki a pácot mint amiből a bútor készült.
Ezért nem szoktam "kukázni" a bútort.
"Egy tok ismeretlen embert, aki nem is hozzad beszel kijavitani, az belekotes."
Ez tetszik..még nem hallottam de van benne igazság.
"Miért ne köthetne bele? Ha valaki beír egy hülyeséget válaszként, azt nem lehet kijavítani egy harmadik embernek?"
"Egy tok ismeretlen embert, aki nem is hozzad beszel kijavitani, az belekotes. Nekem anyukam igy tanitotta. Ugy latszik masnak is. Nehanyonknak meg nem. Tok erdekes a vilag sokfelesege."
