nem sajna, ne haragudj, de egy dög nagy telep, sodronykerítéssel, és méteres betűkkel volt legutóbb kiírva, hogy táblásított fenyő.Elég jól lehetett látni! :)
Nem szoktam kékre lágyítani, mivel nincs is köszörűm. Tudom, hogy azt kerülni kell, úgyhogy valószínűleg amúgy sem fordulna elő. Bár a havernél a szóban forgó nem tul jó minőségű acél valóban kiégett egy kicsit, de az is csak azért, mert már teljesen eltömődött a köszörűkő felszíne a sok használattól, le kellet volna már régóta húzni valamivel, dehát... örülök, hogy egyáltalán odaengedtek. Utána visszaszedtem valamennyire egy jó köszörűvel, nem tudom, gondoltam én is rá, hogy ezért kitöredezhet még az éle. De akkor a másik gyalukés, amivel nem volt baj, most mért törik ugyancsak? Na mindegy, majd megcsiszolom megint a követ, bár ezt elkerülném, mert a csiszolópapírokkal igen fárasztó csinálni. Ha úgy se lesz jó, akkor nem tudom mit csinálok.
Ti amúgy honnan szerzitek a gyaluitokat? Külföldről?
A magyar szabvány (MSZ) tartalmaz ilyesféle adatokat. Mondjuk a ládát nemigen találod meg abban sem, de a szék a fotel, a sámli üléslapmagasságát ill. az egyéb bútorok ilyesféle fontosabbnak mondható adatait mindenképpen. :)
Nekem mindegy milyen, de sok helyen olvastam, hogy köszörülés után például a puha lila változatát használva majd bőrün lehúzva az élezendő dolgon már rendkívül jó él lesz. Így csak 1 kőre van szükség. Végül is nekem mindegy mithasználok, de ez az egyszerűség kedvéért jó lenne.
Azt nem tudod miért van, az, hogy a vizeskövömön élezve állandóan apró darabok pattannak le a gyalukésem éléből. Van egy fémgyalum, aminek lehet nem túl jó minőségű a késacélja, és már arra gondoltam, hogy az abból kiszakadt nagyobb darabok beették magukat a kőbe, és a többi késből is lepattintanak kis darabokat. Jó ideje mindegy miylen gyalukést fenek, mindig kitörnek apró darabok az éléből. Ilyet azelőtt nem csinált ez a kő. Az a baj, hogy ha lemosom a követ, semmi sem változik.
Bocs, hogy nem folytattam az edzéstervet, nem jártam erre, a szomszéd kutyái voltak a gyorsabbak. :DDD
Van egy olyan régi mániám, hogy valamilyen ülőbútorral próbálkoznék, többfélével is, de az a bajom, hogy fogalmam nincs, hogyan méretezzem. Magasságok, szélességek, dőlések, stb-stb. Segítsetek már, ha tudtok, honnan szerezzek ehhez infókat? Először a teraszra akarok "faládát" csinálni, azt a régifajtát, karos, háttámlás, esztergált rácsos, az ülőrészben a láda. Aztán megpróbálnék valami kárpitos holmit, pl. egy kanapét. Mindenképpen a kényelmesség lenne a cél - ugye -.
"Hagyomanyos, kezi, kisipari _butor_ gyartasrol szinte semmilyen magyarnyelvu informacio nem talalhato a neten/ujsagosstandokon, szerszamokbol szinten lehetetlen jo minosegut venni.
Lehet, hogy ez csak nekem hianyzik?! Akkor meg idoben szoljatok, mielott halalra dolgozom magam..."
Nem csak neked hiányzik!
Hamarabb tudtam a vonókés nevét angolul, mint magyarul, mert tanulni nem ezt tanultam, magyar szaklap meg nincsen!
abszolut igazad van, de nem a kepesites teszi az (asztalos)mestert. Rengeteg olyan hobbiasztalos mukodik a vilagban, aki kepesites nelkul, pusztan megszallottsagbol olyanokat csinal, amire a legtobb "kepzett" asztalos nem lenne kepes.
A bajom csak annyi, hogy ma a "profi" asztalos 1. konyhabutort 2. lepcsot 3. nyilaszarot, vagy egyeb alkatreszt gyart. A szaklapok is csak errol szolnak. Semmi bajom ezzel, ha ebbol tudnak megelni. Viszont hova jut igy az asztalosszakma 10-20 even belul?
Hagyomanyos, kezi, kisipari _butor_ gyartasrol szinte semmilyen magyarnyelvu informacio nem talalhato a neten/ujsagosstandokon, szerszamokbol szinten lehetetlen jo minosegut venni.
Lehet, hogy ez csak nekem hianyzik?! Akkor meg idoben szoljatok, mielott halalra dolgozom magam...
Hát, mikor meghallottam, az árát, kicsit nagyobb tisztelettel néztem rá, de az anyagára már el is felejtettem rákérdezni. :)
A nő nem is kinn tartja, hanem az irodában, mert azt mondja, a kedves vevők előszeretettel "kekszeztek" vele, értsd tördelték a sarkát.
A teljes készletet nem néztem át, és sajna még a cégnevet sem tudom, hogy odatelefonálhatnál.Ha egy kicsit konszolidálódik a helyzet hóilag, lehet, elmegyek oda, megint szétnézni.
Azt tudom, hogy minőségileg elég sokféle anyaguk volt, mert volt egyoldalon használható, ill. szép anyag és kétoldalon szép anyag is, orosz is, bükk, tölgy tuti, persze nyír is, satöbbi.
Figyelemreméltó kezdeményezés! :) Eddig azt hittem hogy a "hobbyasztalos" kifejezés hivatalosan szakmailag képzetlen (papírja nincs róla, de hobbyja) egyént takar. Ezek szerint ez nem így van. Mondanivalómat nem kötöszködésnek szántam csak ebbéli félreértésemnek adtam hangot. Örülnék neki ha sikerülne ezt a tudásbázist létrehoznod. :-)
Van valakinek tapasztalata az itthon kapható Arkansas fenőkövekkel kapcsoltban? Akarnék egyet venni, de nem tudom hogy mennyire jó minőségűeket kapni itthon.
hat ezt valoszinuleg elirtak... 0.001" altalaban valamilyen meroeszkoznek a precizitasat jelenti. Pl. egy fel meteres egyenes vonalzonak (straight edge - magyarul?) a fel meteren max. 0.001" differenciaja lehet. Vagy pl. egy gyalu talpa 0.001"-es pontossaggal van legyartva, ami azt jelenti, hogy dead-on, ki**aszott egyenes. Valoszinuleg errol van szo...
A nyilast minel kissebbre kell allitani finom munkahoz (vekony forgacshoz), es nagyobbra a durvabb muveletekhez. Probalkozz, sok-sok gyakorlas utan ugyis meglatod mi a legkenyelmesebb szamodra.
Az a problémám volna, hogy küldött nekem valaki egy külföldi asztalos fórumról egy irományt a különböző gyalukról és beállításukról. Mikor elolvastam, eléggé meg voltam lepve. A simítógyaluknál ugyanis pl. azt javasolják, hogy a gyalu nyílását a kés előtt állítsam 0,02 mm-re (0,001"). Szerintetek érdemes ennyire precizen belőni a nyílást, vagy csak az író nem tudta pontosan megadni inch-ben tizedestörtként az értéket?
Könnyű vizespácolással kezdünk. Ehhez álljunk a fatárgy elé, azzal szemben, helyezzük a pácos edényt el úgy, hogy ne kelljen feleslegesen sokat nyúlkálnunk a fa és a pác között, majd (kezdők húzhatnak nylonkesztyűt is) ecsetünket a pácba mártva kezdjünk hozzá. Laza terpeszállásban, felsőtestünket a szükséges mértékben döntögetve, behajlított majd a végek felé kinyújtott karral (nem kell karkörzés) végezzük a gyakorlatot. Haladóbbak csinálhatják egyszerre két ecsettel is, és akkor még a lábunkat nem is használtuk fel! Micsoda fejlődési lehetőség! A gyakorlatot addig végezzük, amíg jól esik. Ha nem esik jól, akkor addig, amíg a pácolandó felülettel nem végzünk. FIGYELEM! A pácot ne borítsuk ki, különben k*va nagy pácba kerülünk!
2.
Lazító gyakorlat következik. Próbáljuk lelazítani a pácolós egcset nyelére görcsölt kezünket. Ha nehezen megy, használjunk csavarlazító spray-t, esetleg ládabontót, netán meztelen nőt. Ha semmi sem segít, akkor térjünk vissza az első gyakorlathoz és mondjuk azt, hogy még egy réteggel akarjuk pácolni.
3.
Most egy kis ügyességi gyakorlat. Vegyük körbe magunkat mérő és jelölő eszközökkel, majd egy ceruzával, amelynek előzőleg gondosan kitörtük a hegyét rajzoljunk ki egy szép intarzia-mintát 1 collos bükkfa-deszkára, majd egy 45 fokra beállított beszúrófűrésszel vágjuk ki 90 fokban szép pontosan. Úgy végezzük a vágást, hogy közben tartsuk észben, hogy a csiszolóvásznakat az anyósunk éppen tegnap áztatta szarrá, mert azt hitte, hogy az is munkaruha, csak megkeményedett a kosztól.
4.
Erőnléti gyakorlat. Az imént kivágott darabot egy citling segítségével munkáljuk meg olyan vékonyra, hogy nyom nélkül illeszthető legyen a szomszéd (igen kekec ürge és van 11 harci kutyája, mind ránk dresszirozva) biedermeier komódjának a kissé karcos intarzia-eleme helyére. Ugye nem kell mondanom, hogy a nagyon pontos munka életbevágóan fontos a számunkra.
5.
Alternatív gyakorlat. Ha sikerült az előző gyakorlat, akkor:
- fizetség kétszeri elhárítása, majd harmadszori elfogadása után laza sörözés a szomszédnál (lazító gyakorlat)
- a komplett szerszám- és géppark egy kézben történő egyensúlyozása közben 20 méteres akadályfutás és kerítésugrás a szomszéddal és kutyáival a nyomunkban (ez egy kis ráerősítés). Közben esetleg szellemi kihívásként szóba jöhet az elválasztó kerítés kétszeri festése alapos előkészítéssel és utólagos lakkozással.
6.
Akár a sörözéstől leszünk bambák, akár a "futás az életünkért"-től reszket a kezünk, egyaránt kiváló gyakorlat lesz a következő pontossági túlélőgyakorlat. Két részfeladatból áll. Először 3 mm vastag rétegelt lemezből vágjunk kézi körfűrészünkkel 1 centiméteres csíkokat. Lehetőleg ezt eleve a hulladék anyagból csináljuk, ami eleve max. másfél centi széles. Ha elkészült a 94 Db csík és még megvan minden ujjunk és nem vagyunk totál idegroncsok, vegyük elő a felsőmarót és max fordulatszámra állítva egy hegyes szerszámmal a gépben, a csíkokat kézben tartva marjunk a 3 mm vastag anyagba 2 mm mélységű indás mintázatot (akinek ez nem tetszik, marhat bele nonfiguratív, kubista, stb-stb mintákat is).
7.
Az előbb elkészített darabokból ragasztóval állítsunk össze babaszoba-bútort a keresztlányunknak. Vigyázzunk, a darabokat ne vérezzük össze, a gyerek nem kedveli a piros színt.
8.
Ha még élünk, megvan minden végtagunk és oda se ragadtunk, menjünk be a lakásba (munkaruhát levéve, portól és egyéb piszkoktól megszabadulva) és egy sörrel a kezünkben nézzünk bele valamelyik barkácsolós TV-műsorba, ahol mindig sikerül kéziszerszámokkal derékszögeket és egyeneseket vágni és sosincs por és piszok és forgács és zaj, de még a vizeslakkozáshoz is védőszemüveget használnak és az sose párásodik be.
9.
Ha bejön az asszony, próbáljuk megmagyarázni, miért ülünk a fotelban festékes, ragasztós, poros-piszkos kezeslábasban és hogyan került az a másfél kiló gyaluforgács pont az új szőnyeg közepére.
Tetszik az ötleted + a blogod is nagyon. Az eltökéltséged, a lendületed pedig tiszteletet parancsol. Én még csak az érdeklődés szintjén tartok, ezért az "Így kezdtem" mellett szerintem hasznos lenne egy "Így kezdd!" rovat is. Milyen szerszámok szükségesek? MIlyen alapkészségeket kell elsajátítani (mérés, szerszámélezés, stb.)? Milyen faanyaggal kezdjünk? Lehetne egyfajta edzésterv is, bár ez kicsit kattantnak hangzik: pl. heti kétszer két órában hova lehet eljutni egy év alatt.
