Először felcsiszoltam a nyers fát fokozatosan finomítva 240-es csiszolópapírig. Ezután felvittem rá 4 réteg bordó színű Achilles pácot egy "handmade" rongylasztival, jól bedörzsölve a felületbe. Ez pár perc alatt megszárad, lehet kenni a következő réteget. Jól szét kell kenni, hogy mindenhol egyenletes legyen az árnyalat. A rétegek száma attól függ milyen árnyalatot szeretnél, minél több annál sötétebb a szín természetesen. A peremen látható világos csík is maga a fa, de ott elmaszkoltam festőszalaggal pácolás előtt, viszont ez a festőszalag nem a legjobb erre a célra, mert itt-ott picit beszivárgott alá a pác ( vagy jobban rá kell kasírozni...), szerencsére nem vészes a végeredmény. Amikor elértem a kívánt színt, hagytam kicsit száradni. A lakkozás sima palackos akril lakkal történt, fújtam rá naponta 3-4 réteget, összesen kb. 10-t. Ezt megint hagytam egy napig keményedni, ezután 2000-es vizes papírral visszacsiszoltam a lakk egyenetlenségeit. A linkelt képen ez az állapot látható, csak azért raktam össze, hogy lássam az összképet. A polírozás még hátravan, "véletlenül" volt a melóhelyemen megfelelő szilikonmentes polírpaszta... :-) Majd beszámolok az eredményről.
Nagyon baba! Irigyellek, hogy ennyi türelmed van az ilyen csiszatoláshoz. Nekem nincs, nem volt és talán már soha nem is lesz. Arra már nem foghatom, hogy a fiatalságom az oka a türelmetlenségnek. Persze befejezek mindent, amit készítek, de a felületkezelést a lehető legkevesebb időráfordítással igyekszem megoldani. Azért ha jobban belegondolok, mostanában mégis csak kissé alaposabb vagyok, készítettem régen olyan szekrényt, ami nem kapott semmiféle anyagot csiszolás után. Ma is megvan, és nem is mondanám, hogy hiányzik róla bármi.
Pont ez az, hogy nem akarom marni. A tárcsa körüli rés már megvan, csak a betétnek való peremezés van hátra. Gérvágóm nekem is van, úgyhogy nem is lécek, inkább lapok vágásához kéne, ehhez mérten elég nagyra tervezem, hogy akár egy hatvanas lapot is áttolhassak vele. Persze nem bútorlapra gondolok, mert ha netán azzal dolgozok, azt úgyis méretre vágva veszem meg. Inkább táblásítás utáni méretre vágáshoz kellhet. Esetleg régi bútor feldarabolásához, mert olyat is tervezek. Ha oldalsó megvezetés lesz, azt talán még az Antal úr által ajánlott módon is meg tudnám oldani, legfeljebb precíz marással párhuzamba kell hozni az asztal szélét a tárcsával. Akkor még arra kéne figyelnem, hogy a fűrészhez hozzáépítendő, ugyanilyen lapból készülő maróasztal széle is ilyen pontos legyen. A csapágyas megvezetésre én is gondoltam, görkorihoz való olcsó készlet meg is tenné.
Nem lenne olyan drága, három méter 15-20x4-es alu anyag azért nem kerülhet olyan sokba. 15x3-as méteres darabban 300 Ft alatt van, a négyes akkor 400 körül lehet. Ismerem ezeket a szokványos hornyos megoldásokat, csak az én 10-es lapom nemigen venne jó néven egy ilyen gyengítést. Az előző asztalhoz épített keresztvágó szán is keményfa léccel készült, de ugyanúgy jártam a darabolással, mint Soká, kicsit görbült az anyag, szemre alig, de a horonyban kissé szorult, ezt szeretném elkerülni. A vágáskor ébredő nyomaték szerintem tolás elleni irányban hat, azt meg a kezemmel fogom fel, oldalra nemigen akarná eltéríteni a cuccot, már ha jó helyen fogom. Ha mégis, még mindig lehetne csavarozni, de akkor már inkább az oldalsó megvezetés.
Másféleképpen, de mint írtam már, gondolkodtam (-om) a szélső megvezetésen is. Az általad ajánlott verzió azért nem működne, mert a régi asztalból kiszerelt gépet az újba nem sikerült tized mm pontossággal beépíteni, tehát a tárcsa és az asztal széle nem tökéletesen párhuzamos. 20 cm-en kb, 0,3 mm az eltérés, ebből már nem lehet pontos szögvágást kihozni ilyen módon. Kenés lesz, hacsak nem lehet épelméjű áron teflon fóliát kapni.
szép lett,gratulálok! Irigyellek,hogy van időd ilyenekre.Anno azért lettem asztalos,hogy ilyesmikkel szöszöljek,de aztán a hobbiból munka lett,hogy sajnos vagy nem sajnos....(?)
Az ütköző egy szorító és egy fadarab segítségével másodpercek alatt abszolválható bármilyen verziónál. A szögbe fordítás már nehezebb, az vagy csak egy vezetővel, vagy olyan második vezetővel oldható meg, aminek csak egy rögzítője van és az egy "nútban" tud mozogni. Az egy vezetős megoldás - szerintem - nem tud elég merev lenni.
Muszáj a vezetősinnek az asztalba marva lennie? Én kitenném a két oldalára. Az asztal marad sík, csak a tárcsa körüli betét helyét vágnám ki. A 10-es lemez elég masszív ahhoz, hogy oldalról rögzíteni lehessen hozzá 1-1 U vagy C profilt és abban vezetném a keresztvágót. Én, míg hozzá nem jutottam a Kinzo asztalba mart sinekhez passzoló névtáblákhoz, két leszerelt reluxa alu U profilját csavaroztam az asztal két oldalára. Ebbe befaragtam két passzentos keményfa (felszedett parketta) darabot, ahhoz csavaroztam egy laminát padlót, aminek az egyik szélhez odacsavaroztam egy collos, 15 centi széles deszkát élére. Majd az egészet áttoltam a fűrészen, ami 8.5 centire áll ki az asztalból. Kicsit nehéz volt tolni, míg be nem szappanoztam, mert az alu azért képes tapadni. Az U profil jó 2.5 centi mély, így 2 centi vastagra lehetett hagyni a "csúszkákat" ami azt jelenti, ha elengedem sem tud kiugrani a helyéből, de amúgy is tolom munka közben. A deszka bevágás után megmaradt vastagsága elég merevséget ad az egésznek.
Agyaltam egy darabig a csapágyas megvezetésen is, de miután megvettem a gérvágót, már okafogyottá vált a cucc, de amíg kellett, használható volt. Mivel a két végéhez közel van a megvezetés, nem "nyaklik" el...
Írnál egy kicsit részletesebben a felületkezelésről? Milyen lakk pontosan, milyen technológiával hordtad fel, milyen eszközzel anyaggal , hogyan políroztad fel? stb Én is szeretnék kisebb felületen szép fényes tükörsima felszínt produkálni azért kérdezem.
Szerintem amről Te írsz, az ugyan azt a feladatot oldja meg, másképpen.
Talán az igazi jelentősége nem a vezetéknek van, hanem a csúszótest kialakításának. És a csúszótest ill. a tolóléc bonyolultsága vagy egyszerűsége miatt helyezik el más és más helyen a vezetéket. Az én csúszótestem pl. szögben elfordítható, mérce van rajt és állítható ütköző azért, hogy egyforma darabokat szelhessek le nagyobb számban.
Nem tudom miért nem jó a hagyományos megoldás. Az asztalon lévő lap oldalra túlnyúlik, és alulról van két vezető az asztal széléhez. Asztalos műhelyben ezt láttam (mondjuk vagy 15-20 éve) Az asztalt pedig érdemes lehet kicsit szappannal megkenni, hogy rendesen csússzon.
Megjegyezném, ha nem zavar: A fecskefarok vezeték talán túl drága. Az én Kitty gépemen az asztalba van marva egy kb 20x5 mm-es téglalap keresztmetszetű nút. Abba kell beletenni a hasonló méretű laposacél csúszótestet, rajta a keresztben futó elemmel, amelyik a vágandó fát tolja.
Ha a vezetéket (hidegen húzott laposacélt, vagy alumínium profilt) az asztalra teszed, és a nútot a csúszótesten alakítod ki, az eredmény a vágás szempontjából ugyan az. A csúszótest akár keményfából is lehet.
Persze a vezetéket jó erősen kell az asztalhoz rögzíteni, mert vágáskor erős nyomaték alakul ki. A furatokba bedugni szerintem talán kevés. Süllyesztett fejű csavarokkal lehet úgy rögzíteni a vezetéket, hogy a csúszótest ne akadjon el.
Sajnos, a fel- és leszerelés az ilyen megoldásnál plusz munkát jelent.
Legutóbb asszem én voltam, körfűrészre kombinálással, nettó 40 szélesség, előtolás nuku (viszont belinkeltem egy módosított shopnotes-os terv alapján készültet, az 63 széles, van is rajta előtolás... hmm). A fűrészem tengelyén leendő ékszíjárcsa rögzítése a kérdéses, mert nem elég hosszú a menetes csonk (nehogy rá lehessen tenni dado szettet). Valszeg az ékszíjtárcsába fogok menetet furatni (és kitalálok valami a leszedésre).
Ez majdnem elkerülte a figyelmemet. Nem kell a tengelynek egy oldalon rögzülnie, csak a tartószerkezet egy a munkafelületet áthidaló konzol, ennek a két végén lehet a tengelyt csapágyazni. Én is úgy gondolom, hogy a teljes munkaszélesség kihasználása már nemigen lehetséges gépi vagy legalább mechanikus előtolás nélkül, főleg durvább csiszolásnál, de talán vékonyabb fogásokkal anélkül is megpróbálható.
Nem lesz útban, hacsak be nem néztem valamit. Tonképpen úgy is el lehet képzelni, hogy van egy laposrúd, ami csapokkal, tehát levehetően az asztalhoz rögzül, és erre illeszted rá a tolólapot, amiben a két másik laposrúd passzosan közrefogja emezt. Ez volt az alap elképzelés, csak kiegészítettem azzal, hogy szögbe marom mindhármat, és így egy egység lesz az egész, rétegelt lemezestől, alu rudastól. Azt az oldalsó vezetéses változatot is megrágtam már, ki nem köptem, csak ott nem 25, hanem 40 centire lenne a megvezetés a fűrészlaptól, másrészt nem szeretnék az asztal oldalán lógó vasakat beépíteni. Hacsak úgy nem csinálnám, ahogy most a párhuzamvezető megoldását képzelem: az asztal lapja alá rögzített csövön futna egy vezető darab, és csak annyi lógna ki belőle, amire a vezetőléc van erősítve.
miert nem csinalsz egy U profilbol sint a baloldalra az asztal melle? ha eleg merev benne a megvezetes, akkor senkit nem erdekel, hogy nem 10 centire van a fureszlaptol, hanem 25-re.
Még mindig a körfűrészemnél tartok, most a keresztvágó megvezetésen ötletelek. A tizes lemezbe nem szívesen marnék 4-5mm hornyot, így amolyan "szegényember mitre track-je" megoldáson gondolkodom, hevenyészve lerajzoltam az elképzelésemet.
Az alsó téglalap az asztal, a felső egy 10-12-es rétegelt lemez. Az a három formátlan izé benne alu laposrúd, szögben marva, a két szélső a rétegelt lemezhez csavarozva, a középső passzosan illeszkedik közéjük. A középsőbe menetes végű csapokat hajtanék (elemes bútor összehúzó csavarjaiból vágnám), és ezek a csapok az asztal furataiba illeszkednének. Esetleg a furatokban valami masszívabb anyagból lévő hüvely lenne, a kopás megelőzésére. Ha kellően pontos vagyok, szerintem megfelelő megoldás lehetne. Vélemény?
Én pár hónapja felvetettem a témát, de amit mutattam, olyan negyvenes körül lehetett max. Ha bika anyagból egyoldalas tartószerkezetet készítesz neki, dupla szélességet lehet áttolni rajta forgatással. Szerintem nem kell ott nagyon durva terheléseknek lenni, videókon könnyedén tologatják kézzel az anyagot alatta, igaz, nem teljes szélességű lapokat. Esetleg az alsó hengeres verzió is életképes lehet még.
Sziasztok, elkélne egy kis segítség! Adott két darab 47×150mm-es keresztmetszetű gyalult deszka (bő 1m hosszúak). Ebből kellene nekem 13×25 illetve 13×35mm-es léceket kinyernem. Nekiláttam, de vagy bután kezdtem el darabolni vagy olyan feszültségek vannak a fában, amire nem számíthattam. Ilyesmit akartam:
A gondom a III. fázisnál akadt, ahogyan a 35×47-es anyagból az első 13×35-ös darabot szerettem volna levágni. A levágott darab elég rendesen meghajlott (ami önmagában még nem nagy baj, mert rövid darabkákra fogom felvágni) de a hajlás miatt az anyagban szorulni kezdet a körfűrészlap, ügyeskedtem ékeléssel, de azért a vágáskép csúnyább lett, mint szerettem volna. Ráadásul a tovább szeletelendő darab is el kezdett vetemedni. Ebben még van annyi felesleg, hogy meg tudjam gyalulni síkra, a további egyenes vágás reményében, de azért ez elég vacak így. Az első fázisban jelöltem piros darabbal egy leeső maradékot, no azzal szinte semmi baj sincs. Valószínűleg ilyen (13×47mm-es) szeletekre kellett volna először felvágnom az egészet és utána ezeket a lapos darabokat megfelelő szélességűre vágni? Csak úgy nem jött volna ki a szükséges anyagmennyiség. Most hirtelen nem tudok jobbat, mint tömbösíteni a 4-4db azonos méretű anyagot és úgy nekilátni a felszeletelésének. A szóban forgó anyag egyébként merbau névre hallgat, tavaly is vettem ilyet (bár az egy másik szállítmány volt) és azok a lécek olyan egyenesek voltak, mint ahogy kell. Azt persze nem én vágtam... Örülök, ha valakinek van ötlete, ma már nem nyúlok hozzá, alszom rá egyet.
