Szeretek ugyan fenyővel dolgozni, a végeredmény pedig mindenképpen tetszik (az árról nem is beszélve), de a lucot marás szempontjából eléggé problémás anyagnak tartom.
Főleg ha a kényes résznél még ráadásul szálirányváltásba vagy ritkább anyagszerkezetbe fut az ember, ami nemegyszer megesett velem profilmaráskor, ott nem marad más, ha már megtörtént a baj, mint vérmérséklettől függően türelmesen vagy káromkodva csiszolgatni, esetleg a tartalékhoz nyúlni.
Segíthet a legalább két lépcsőben történő marás, amikor a második (vagy végleges) fogás egészen kicsi, ott bátrabban lehet tolni, a beégést elkerülendő, és mégis sima a végeredmény.
A belső íveknél ugye legfeljebb a szőrösödés/beégés lehet probléma, kükső marásnál én amellett, hogy a sorrendet (bütü-hossz-bütü-hossz) betartom, még azzal is bebiztosítom kiszakadás ellen, hogy bütü esetén először, ahogy Soká is írta, visszafelé marom meg a kilépő sarkot, óvatosan kezdve, hogy esetleges laza részből se tudjon darabot kitépni.
Így is előfordulhat kisebb kiszakadás, de semmiképpen sem akkora, amit a hosszanti marás el ne tüntetne.
Egyébként ezeknél a betétes részeknél, mivel összeállítás előtt, darabonként kellett marni, a sarkoknál nekem is bőven akadt csiszolni valóm, mert a hosszuk miatt nem tudtam ütközőkkel megoldani a "végállásokat", így csak a ceruzajeleket figyelve, a vége felé lassan tolhattam az anyagot.
Ha nem túl tagolt a profil, és főleg ha élek nincsenek benne, meg lehet úszni egy komolyabb csiszolást is látványos változás nélkül.
itt nem egeszen errol van szo. a mogotte tolt darab arra jo, hogy ahol kiszall a maro a vegen az anyagbol, ott ne legyen kiszakadas. pl amikor a butu elet kerekited, es ugye a maro a szalra merolegesen vag, ha az utolso szalat nem tamasztja semmi akkor az kijon.
ha jol ertem repito problemaja az, amikor pl a hosszanti elet kerekitem, de nem megyek ki a vegeeig, hanem elotte kijovok az anyagbol. akkor ott keletkezik egy kis butu, ami meg van marva ugye. es a szep hosszanti elhez kepest szoros.
Ha ez így van, akkor most hamut kell szórnom a fejemre mint egyes népcsoportok hagyományában és hangosan elnézést kell kérnem, mert akkor én értettem félre a helyzetet.
"De eddig még senki nem tudott értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért hátrány ha így van felszerelve a zsanér."
A különbség annyi, hogy így az ajtó az oldalfalon kívülre nyílik, míg a "helyes" felszerelés esetén belülre. Hogy ez előny, vagy hátrány az nézőpont kérdése, de megeshet, hogy szükséges a szekrény teljes belméretének szabadon hagyása, akkor meg ez a jó megoldás.
Én, azt hiszem úgy szoktam, hogy a munkadarab mögött tolok egy segéddarabot, ami nem engedi kiszakadni a rostokat (ez a legbiztosabb), illetve a végigtolás előtt ellenkező irányból óvatosan meg lehet kóstoltatni a munkadarabot, de ez kellő odafigyelést igényel.
valószínűleg Te is félreértetted a helyzetet, mint mások is. Csak a rend kedvéért összefoglalom:
kofic feltett egy fotót egy sorozatgyártott osztrák bútorról, amire a gyártó fordítva szerelte fel a kivetőpántot. Szóval nem kofic és nem is közülünk valaki követte el ezt a furcsa "konstrukciót". Kofic célja annyi volt, hogy megnevettessen bennünket, mert ő bizony meglepődött, amikor a munkája során belefutott ennek a bútornak a javításába(?) (beállításába?).
Sokan meg féreértették. Japipapa az ismeretlen gyártót cikizte, nem bennünket, tehát ez "belefér a pakliba", azt hiszem.
Igen a beégést én is tapasztaltam ha nagyon lassan tolom az anyagot, főleg belső sarkoknál. Ezért én is inkább csiszolok sokat, csak akkor meg esetleg a minta egy részét csiszolom el mire eltünik a szörözés.
Eddig nem szóltam bele ebbe a kivetőpánt témába, mindenki követhet el hibákat akaratlanul, főleg ha nem ez a szakmája és csak hobbi szinten csinálja. Az emberek álltalában örülnek, ha megdicsérik a munkáját, ha durván cukkolják akkor viszont elveszítheti a kedvét, vagy elveszíti az önbizalmát és nem fogja megmutatni a következő munkáját, mert fél a beégéstől, cikizéstől. Ha csak cukkolod, akkor elég durva a cukkolásod a pocsék áruk fóruma szöveggel, ráadásul sértő is egy kicsit. Finomabban is a tévedő ember tudtára lehet adni, hogy most megrágtad a cumit, vagy tükörbe nézve szerelted fel azt a zsanért. Ennek a társaságnak eddig elég nagy előnye volt, hogy sokat segítenek egymásnak a tagok, és nem a cikizés volt a fő téma. Talán nem kellene eltérni ettől a szokástól.
Egyébként én is észrevettem, hogy fordítva vannak a zsanérok felszerelve mint ahogy álltalában fel szokták rakni őket, de nem szóltam bele. A többi része szép a bútornak, szépen, igényesen van megcsinálva.
De eddig még senki nem tudott értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért hátrány ha így van felszerelve a zsanér. Ha csak a megszokás, vagy így szokták a válasz rá, akkor viszont nem értem, miért kell ezért cikizni valakit. Szerintem tök mindegy, hogy hol állítja be a zsanért, az ajtón vagy a szekrényen, a végeredmény a lényeg szerintem. De én sem vagyok asztalos, ezért lehet hogy nem tudok valamit, ami indokolja hogy hogyan kell felszerelni. Szivesen meghalgatnám az érveket is, nem csak a cikizést.
Szép munka, gratulálok. :) Írtad, hogy a rádiuszokat ezzel a marókészlettel csináltad. Nekem is ugyanilyen készletem van. Én azt vettem észre, hogy a belső sarkoknál meg a külső sarkoknál rendre felszálkásítja-felszőrözi az anyagot ahol a szálirány válltáson megy át. Ez hogy lehet elkerülni?
Az a kis horony kb 3 mm magas és kb 18 mm mély. Ha 3 mm-nél vékonyabb anyagot kell vágni, akkor sincs gond, legfeljebb becsúszik a hornyba és a horony feneke tolja az anyagot. Ennyire vékony anyagot nem tudom, hogy töredezés nélkül lehet-e majd vágni a sűrű fogazású lappal, még nem próbáltam.
Köszönöm a dicséretet, de tényleg nem a kivitelezés miatt fényképeztem, ebből a szempontból elég egyszerű munkák, még ha szőrös deszkákból idáig jutni nem megy pikk-pakk, akkor is.
Ahogy írtam is már, "művészi" szintig (egyelőre) nem szoktam belemerülni a dolgokba.
Pl. ahogy elnéztem a Soká által feltett képet a bajnokcsapat munkájáról, egyből az jutott eszembe, hogy ilyennel inkább nem is próbálkoznék, legfeljebb majd akkor, ha nyugdíjasként ez lesz a fő napi elfoglaltságom.
Ugyanez igaz az általad mutatott ablakokra is.
A betétet és keretet ezzel a teszkógazdaságos készlettel martam, de nem teljesen rendeltetésszerű módon.
Azért írtam róla, hogy méltán szidott, mert a kontraprofil párossal egymáshoz nem illeszkedő darabokat lehet marni.
A betétmaró rendben van (nálam nem üt észrevehetően), a keretet meg úgy oldottam meg, hogy a hornyot-csapot elkészítettem körfűrésszel, a profilt pedig a betétmaró melletti alsó fejjel martam ki, ezért lettek a sarkok kerekítettek.
Dolgoztam már kivetőpánttal, csak úgy értettem, nem alkalmazom rendszeresen, ezért nem megy rutinszerűen.
Sokához hasonlóan én is inkább a hagyományos pántokat preferálom, de ha belegondolok, hogy egy 60-as réz zsanér árából veszek 3-4 Blumot, akkor az sok ajtónál már meggondolandó.
Nem beszélve arról, hogy a beállítási lehetőség is a kivető mellett szól, úgyhogy egyelőre a konyhabútorhoz Blum van tervbe véve, szóval valószínűleg hasznosítani tudom majd a tanácsodat, kösz'!
ehhez viszont sima egysoros fíber csiszoló tárcsákat használok csak nem 115mm-es hanem 125mm es szélességben mert így rugalmasabb és jobban fel lehet fektetni az anyagra.
ezen segít az is ha felrakás előtt a gyári kereszt vágást azzal felturbózom hogy vésővel 10-15mm szélességeb még belevágok vagyis meghosszíbbítom a gyári vágást, elég egyszer beleütni a vésőt.
felrakás után indítás előtt a szélét még kicsit visszahajlítgatom, és kész.
lehet vele szépen csiszolni. ha van egy kis érzék a kezedben akkor nem égeted be., nem kell rányomni, csak nyugodtan csiszolni.
most válaszfalakat készítek és a csiszolás előtt flexel áthútom, a nagyobb eltéréseket ezzel könnyen lelehet csiszolni. ha ezután előbb szallaggal majd excenterrel megcsiszolom olyan lesz mint a tükör.... mondjuk a végén kézzel még át kell húzni.
fogod az ajtót és berajzolod a magasságot ahová pántot akarsz fúrni, majd a ajtó szélétől kb 4mm-re húzol egy vonalat ami azt jelzi hogy ettől kintebb nem mehetsz a fúróval, de bentebb se, a 35mm-es pántfúró élköre ezen a vonalon kell hogy legyen.
innentől fúrhatod oszlopossal is, ennél könnyebb fúrni, vagy lehet úgy is ahogy helyszínen szoktuk:
még otthon kifúrok egy fát vagy mondjuk egy 10mm-es rétegelt lemezt sablonnak a pántfúróval.
ezzel meg is van a fúrat sablon amit csak ráteszek a helyre ahol fúrni akarok , rászorítom egy fogóval, és a fúró nem megy el.
itt már csak arra kell figyelned át ne fúrd az ajtót.
A két utóbbi kép arra is példa, hogy a méltán szidott óccó Kőbazaras marókészlet valamire mégis csak jó, legfeljebb a belső sarkok nem szögletesek, hanem íveltek.
