Egy ehhez hasonló maróm van, ennek a korábbi verziója, kb. 8 éve vettem. Ahhoz még 12db fej járt. Összesen kétszer használtam, és őszintén szólva még a tartozékok funkcióját sem mind ismerem. A körzőcsúcs még kb. megvan, gondolom azt leszúrva egy körív mentén lehet mozgatni a gépet. De mi az a kerek, középen lyukas korong?
Van párhuzamvezetőm, csak nem egészen látom át, hogy azt mi mellett tudom majd tolni. A marandó léc mellett nyilván nem, mert az csak 24mm széles, a vezetőt meg kb. 80-90mm-nél nem tudom közelebb állítani a maró tengelyéhez. Egymás mellé pakolt lécek mellett működne a dolog, de attól félek hogy így lőttek a párhuzamnak, és átlóban fogom marni a hornyot. :-) Most mindez még csak elméleti kérdés, holnap meg hétvégén fogok vele foglalkozni, a maró még a szekrény alján van, ahonnan 3 éve nem vettem ki. :-)
Hát, én abból indultam ki, hogy az én felsőmarómhoz adtak párhuzamvezetőt, azzal ilyesmit simán toltam, igaz, kellett, hogy a léc legaláb egyik oldala egyenes legyen, de az kell asztali marónál is.
Ha ilyen vezetőd nincs, vagy nem pontos, akkor a Vajk által ajánlott asztali körfűrészes megoldás tűnik a legjobbnak. Ha több menetben kell is áttolni, az pontos és egyenletes végeredményt ad.
Igen, eddig én is eljutottam, de a maró megvezetésére még nincs ötletem. Ezzel válaszolok Vajknak is: egyenesnek kellene lennie, a terv szerint egy üveglap éle fog a horonyban nyugodni. Tárcsamaróm nincs, körfűrész viszont van asztali és kézi is. Hm. A leghosszabb darab 60cm lesz, remélem ilyen távolságon azért sokat nem tévedek majd.
a fene fog asztal allitgatassal furni tobbmenetben 50mm-nel melyebbet. van nehany parhuzamosra gyalult deszkadarab, vagy 18mm butorlap darab es kesz. fur, leallit, alapakol, fur tovabb. fat altalaban kezbol fur az ember. a halalpontos visszaallitast meg megoldja az, hogy a furo mar benne van a munkadarabban amikor rogzited.
Utóbbi esetben bármely sík felületre leszorítózva megoldható, ill. tulajdonképpen az első esetben is, csak akkor több lépésben.
Első esetre, ha egy menetben csinálnád, akkor az asztalra szorítózz le valami hulladékokat amik kellően alacsonyabbak a munkadarabnál és azok közé ékeld be a megmunkálandó darabot.
Pár darab, kb. 40-80cm hosszú 48x24-es fenyőléc élébe akarok marni (közében) 6-os hornyot. Mit javasoltok, hogy rögzítsem a lécet? Ha volna asztalom a maróhoz, akkor nem lenne gond, de mivel ez most egy egyszeri munka, emiatt nem biztos hogy érdemes lenne valamilyen asztalt építeni hozzá.
Igen eléggé korlátozott a használhatósága ennek a gépnek, de attól még lehet használni. Néha nekem is jól jöne egy nagy álványos gép, de az olyan ritkán van, hogy azért nem érdemes 60-80 ezret kiadni.
Kb. ugyanezt tapasztaltam én is - csak én még megfejeltem azzal is, hogy le-fel-állításkor, az asztal oldalirányba is felszabadul - és akkor már kampó a többlépcsős fúrásnak.
Ráadásul én még menet-fúrni is oszlopossal szoktam - úgy, hogy az előfúrás után, beteszem a menetfúrót, felszabadítom a tengelyt (hogy lehetőleg csak a saját súlyával tehénkedjen lefelé) és kézzel hajtom pár menetet a tokmányba fogott menetfúrón.
Vagyis a tokmányt tekerem - kézzel.
Így garantáltan merőleges (illetve az előfúrással tengelyirányú) menetelés lesz az eredmény - nincs félrekapás, ilyesmik.
Na ez az, amit ezzel a géppel csak vállogatott kerettag céllövők tunak pontosan elvégezni.
Nekem van egy ilyenem, csak más néven fut. Az biztos, hogy nem egy erőbajnok a gép, könnyű lefullasztani 10-12-es fúrónál nagyobbal. Addig viszonylag szépen lehet vele dolgozni. A legnagyobb hibája a gépnek az, hogy az asztalt csak kézzel emelgetve lehet állítani, nincs tekerőkar amivel emelni lehetne. A másik hibája az, hogy olyan alacsony az egész gép, hogy csak akkor tudok gépsatut rátenni ha asz asztalt kifordítom, így viszont nem biztos hogy elég mélyre le tudok fúrni. Apró munkáknál szépen teszi a dolgát.
Ítt is van a falunk mellett egy tanya, ahol még nincs áram, a mai napig gyertyával meg petróleum lámpával világít a két kis öreg. Vizük is csak az ásott kútból van, így az öregek csak pálinkát isznak de azt sokat :)
Én dolgoztam ilyennel, van némi tapasztalatom vele.
Először is: fúrni fúr - még ha nem is egy erőmű, de azért el lehet vele furkálni ezt-azt.
Még a macerás fordulatszám-váltást sem róvom fel neki - legfeljebb halkan (mondhatni: alig hallhatóan) káromkodok, amikor a 2,5-es fúrónak való fordulatról ...mondjuk a 12-esre váltom a megfelelő fordulatszámot. Oké, ez is belefér.
A baj máshol van:
Ezek a gépek (és klónjaik) általában csak 50 mm lökethosszúak. Ez mondjuk egy 2-es lemez kifúrásánál nem lenne gond... bár akad feladat, amikor ennél több kéne.
A nagyobb bajok viszont ott kezdődnek, hogy az asztala nem vezetett (!!!)-párhuzamosan mozog fel-le... hanem kioldás után, radiálisan oda teszed, ahová akarod (illetve, ahova ő akarja)
Ezért azonnal be van bukva az a mutatvány, hogy egy lukat több lépésben (fúrócserével) készíts el (pedig van ilyen) - sőt, van hogy a végén még sarokletörőt is alkalmazna az igényes barkács...ha vissza tudna állni az eredeti luk-központra.
Na, ez az, ami ezzel a géppel nyögvenyelős - hacsak valami ravasz módszerrel (vagy segédeszközzel) meg nem oldjuk a fúrócsare utáni, precíz visszaállást az előzőleg fúrt luk-központba.
Persze, szemre-saccra lehetne... na de elnézést kérek, ehhez nem kell oslopos fúrógép, nem igaz?
Nagyon tapintatosan fogalmaztál! :) De nekem nyugodtam jöhet a "hékás, látom elvesztetted a fonalat, olvass már vissza kicsit!" - ilyesmiért nem sértődöm meg. :)
(ezt csak használati utasítás gyanánt mondom, és mert azt nem tudom megígérni sajnos még magamnak sem, hogy kevésébé leszek szétszórt. Sőt, idővel a helyzet még csak romlik...)
Én az egzótákat elsősorban a sötétebb, melegebb színük miatt szeretem. Az, hogy valami anyagában olyan, mint amit páccal és lazúrral próbálunk elérni, az valahogy megnyugtató :)
Nekem 700 W-os van, szintén Einhell, egy 500-as még valószínűleg mindenre elég lenne, amire nekem kell, de 350-essel inkább nem próbálkoznék.
A Repítő által említett farpikánál vagy kinél is szokott lenni izmosabb Einhell elég jó áron, egy alaposabb helyszíni próbával utólag már nemigen érhet különösebb meglepetés, én is hasonló eladótól vettem, és semmi gondom nem volt vele, nem is aggódtam a garancia hiánya miatt.
Elég szétszórtak vagyunk mostanában - úgy értem, többen is.
Írtam is, hogy a hosszabb daraboknál az ütközős megoldás macerás lett volna, így azokat ceruzajelekkel oldottam meg, ezért is volt beégés, mert a végén már csak egész lassan lehetett tolni.
A ládák kereténél könnyű dolgom volt, ott tudtam ütközőt használni, egy-két jelentéktelen barnulással meg is úsztam a dolgot.
Mahagóniból még csak pár képkeret és egy fali gitártartó erejéig van tapasztalatom, de valahogy nem igazán jött be, nem csak megmunkálás tekintetében, hanem a végeredmény szempontjából sem tartom nagy számnak, igaz, egyszerű olajozással is szép lett, de némi ügyeskedéssel "prolibb" anyaggal is el lehet érni hasonló kinézetet.
Drágább egzótákkal még nem volt dolgom, talán majd később, de különböző gyümölcsfákból készítettem apróságokat, azok tetszettek.
Úgy még nem jártam, hogy valami jobban összeragadt, mint kellett volna, úgy viszont igen, hogy a bonyolultan összerakható cucc többször is szétesett ragasztás közben, már azon voltam, hogy lekaparom a ragasztót, és kezdem elölről az egészet, mert nem fog tartani semmit, aztán végül csak összeállt, és a stabilitásával sem lett semmi probléma, külön figyelemmel teszteltem le a gebasz miatt.
Jópár éve készítgetek már kisebb-nagyobb bútorokat meg egyéb dolgokat fából, de régebben elég ... rusztikus darabok is kikerültek a kezem alól, mert a végső csiszatolásokat nagyon nem szerettem.
Kifejezetten igénytelennek nem mondanám, de a nem látható-tapogatható részeket igencsak hanyagoltam.
Talán az öregedés hozta meg türelmemet, de mostanában már nem sajnálom rászánni az időt, minden műveletnek megadom a módját, és még élvezem is, ahogy egy-egy kész darab bütüjén vagy belsején végigsimítva tükörsima felületet érzek.
Nekem szükségem sincs segítségre a műhelyben, mert kizárólag családi szükségletre "termelek", de nem is szívesen hagynék mást belefolyni a dolgokba, nem attól tartva, hogy elront valamit, csak én így szeretek dolgozni, sokszor a kifejezetten kétemberes dolgokon is addig agyalok-erőlködök, míg egyedül meg tudom csinálni.
Egyedül a fiamnak készített ágynál hagytam (sőt elvártam), hogy kivegye belőle a részét, elvégre asztalos végzettségű, még ha teljesen más vágányra állt is.
"Nem összeállítva martam, hanem darabonként, hiszen a betét miatt csak így lehetett,"
Aha... én azt hittem, hogy a betét utólag került bele hátulról. Viszont ha a keretléceket külön marod, akkor ugyebár oda kell figyelni, hogy a függőleges daraboknál ne szaladj túl a marással. Gondolom, valami ütközővel oldod meg a dolgot.
"ridegnek, kiszakadásra hajlamosnak mutatkozott, óvatosan kellett vele dolgozni."
Az egzóták többsége ilyen sajnos. Elég durva tud lenni némelyiknek a rostszerkezete (lehet, hogy nem szabályosan fogalmazok). A legismertebb egzóta talán a mahagóni de én különösebben nem kedvelem. Még csak azt sem mondhatnám, hogy azért olyan szakadozós, mert nagyon kemény. Egyáltalán nem. sőt még csak szilárdnak sem nevezhetném. Legalábbis egyszer nagyon pórul jártam vele. (persze az én hibám volt...) egy járóbotot akartam csinálni mozgássérült barátomnak, mert már untam, hogy a bükk botjait sötétre pácolgassam, ápolgassam, és esztergáltattam egyet mahagóniból. A fej is abból készült, de nagyon elbaltáztam a dolgot, mert sikerült olyan szoros kötést létrehozni, hogy a beragasztózott alkatrészeket csak kb. fél cm-re sikerült egymásba préselni, aztán megállt és se ki, se be (levegődugó + a ragsztótól is megdagadhatott kicsit a fa). Akkor ijedtemben egy csavaró mozdulattal le akartam szedni a bot fejét, de a bot végéből kiesztergált csap egy reccsenéssel letört. Szerintem bükkel ezt az erőmutatványt nem tudtam volna megismételni. Úgyhogy, hagytam a francba a mahagóni botot... :)
Mielőtt reagálnék... mi a túró ez a facebook megosztás megint?
Szóval..
gondolom többnyire a előbb látott felsőmarós betétmarót használja mindenki. vagy legalábbis a többség.
sokat gondolkodtam rajta de megmaradtam a nagy betétmaró késnél.
mivel igazit még nem tudtam szerezni, így Paliszanderes cserélhető lapkás marófejet használok.
ez jó a bútorajtóhoz használatos, 18mm-es betéthez is és az ajtóba való 36mm-es hez is.
hogy ne legyen szőrös és durva a felület én a kereszt irányú bütüs véggel kezdem a marást, mert ha kicsit kiszaggatja vagy rojtozza is az anyagot a hosszanti szálirányú marás már letisztázza.
másik trükk: szólok a feleségemnek hogy segítsen csiszolni a betétet, ismerős a női megszálottság ugye? amit mi már jónak itélnénk azt ők tovább csinálják.
az asszony is ilyen, gyönyörűen simára csiszolja a betét bütüs végét, aztán csiszolópapír váltás után szinte fel is polirozza.
a speciális csiszolók közül ő a legprofibb szerzeményem, sokba került, sokba kerül, de megbízhatóan csiszol.
