Próbáltam rájönni, hogy ki ő, de persze nem sikerült. Mindenesetre talán csak az eddigiek miatt, de határozottan olyannak tűnik, mint egy századforduló korabeli angol cselédlány.
Nem tervezem visszaélni a türelmeddel, de eszembe jutott még egy mese, holnapra. Főhőse ez a bronz asszonyság, aki szerzőnk képén nem különösebben látszik, de erről kizárólag a fényviszonyok tehetnek.
Hazafelé gyalogoltomban eszembe jutott egy újabb mese.
A tegnap tárgyalt időkben, az előző századforduló körüli évtizedekben virágzott Londonban a Fabiánus Társaság. Pompás értelmiségi vircsaft volt az is, eleve vegyük csak az alapítókat: G. B. Shaw, H. G. Wells, no meg a Webb házaspár, Sidney és Beatrice. Nevüket valami Fabius nevű római hadvezérről nyerték, akit mindenki késlekedőnek tartott, pedig ő csak mindig kivárta a megfelelő pillanatot a kartágóiak elleni harcban.
Szocialisták voltak, hogyne lettek volna azok, csak épp nem hittek a forradalomban. Ebben aztán különböztek a harcos marxistáktól és a társadalmi forradalom-hívő anarchistáktól is, viszont megvolt nekik az, ami a többinek nem: a befolyás. Őket - ismert emberek, neves entellektüelek lévén - nem lehetett teljesen hülyére venni, így aztán idővel szépen bekerültek a londoni városi tanácsba (a régi mondás szerint "the London County Council is always red", bár Boris Johnsonnak, ugye, csak a haja...), meg a városrészi helyhatóságokba is.
Ott zsezsegtek nagy erőkkel azért, amit fontosnak tartottak: a munkásvédelmi intézkedésekért, a nyolcórás munkanapért, a fontos közüzemek állami kézbe vételéért, a nők választójogáért. Ne feledjük, ez egy olyan kor volt, amikor még a dologházak is prímán léteztek, a nőket viszont (ha jól emlékszem) vagyoni vagy műveltségi cenzus alapján lehetett beválasztani a helyhatóságba, a parlamentbe meg sehogy. Kedvenc fabiánus eszmém magától Shawtól ered, aki szerint ha meglesz is a nők korlátlan választójoga, mindig le fogják őket győzni "hímnemű senkik, akikre a nők is lelkesen szavaznak", ezért aztán a legcélszerűbb lenne egy férfiból és egy nőből álló párokat indítani a választásokon.
A legszebb a dologban, hogy a Fabiánus Társaság ma is létezik, büszkén hirdetve, hogy ők Anglia legrégebbi politikai szerveződése. Ami jogos, hiszen 128 éves.
Szerintem tudom a titkot: a pécsi tudósító konzekvensen Pécsent ír, pedig bennszülött, ám amikor a pesti szerkesztő beleír a cikkébe, olyankor becsúszik a Pécsett. :) Cserébe a győri emberünk mindig Győrött-et ír, ami az én fülemnek Győrben.
Csak az én fülemet zavarja a most már teljesen elterjedt "Pécsen" forma az általam helyesnek vélt "Pécsett" helyett? A mai Népszabadság címoldali fő cikkében is többször így szerepel. Ez persze hasonlóan alakult más települések nevénél is. Úgy látszik, hogy teljesen kiment a divatból a két t-s rag.
Ui. A francia hadnagy szeretőjében, John Fowlesnak ebben a csudálatosan becsapós című regényben van egy remek leírás a XIX. század utolsó harmadában szokásos "kommunákról", a pre-rafaeliták művészi életközösségeiről. Na, én valahogy úgy képzelem el szegény Morrist a virágkorában, mielőtt ez a szimbiotikus egység némileg őt is megfosztotta a családi boldogságtól, ámde elvezette az iparművészi kiteljesedésig, valamint az anarchista tézisekig. :-)
Szerintem most már tényleg rengeteget hablatyoltam a fortepanhoz csöppet sem tartozó témákról, így hát elégedetten nyugovóra térek, egyben kérem az elnézést. Jóccakát. :)
Hát, sajnos nem bontakozhatott ki igazán, mert Morris 1896-ban meghalt. A News from Nowhere, ez a jó kis anarchista alapvetés meg hat évvel korábban jelent meg. Ezt az egészet valahogy úgy érdemes elképzelni, mint a gödöllői művésztelepet. Egy raklap elvarázsolt értelmiségi, akik olvasnak-alkotnak-sportolnak-álmodoznak együtt, ideáljuk az "arts and crafts", az örömöt szerző alkotó munka, a szépséges, mégis használható tárgyak létrehozása, és a többi.
Aztán kijön belőle olyasmi, mint mondjuk a marosvásárhelyi kultúrpalota, benne a gödöllőiek iparművészeti remekeivel, meg hogy Magyarországon elterjedt a sífutás, mert Körösfői-Krieschék köré keveredett egy jámbor finn, és megtanította nekik - de közben azért leginkább pompásan érezték magukat. No, ezt csinálta Morris is, a mintaadó, csak jó tizenöt évvel korábban London külvárosában, Hammersmithben. És gyönyörűen megírta hozzá az elméletet az idézett munkában.
Szerintem minden ennek a topiknak a témája, lévén ez egy off-topik. :)
Angliában tényleg nagyon békések voltak az anarchisták. Most van az Iparművészeti Múzeumban egy kiállítás a Victoria and Albert gyűjteményéből, benne pompás szecessziós tárgyak William Morristól. Na, ő az egyik leghíresebb brit anarchista: kommunát létesített a házában, gyönyörű tárgyakat alkotott, közben meg vidáman mofondírozott egy majdan eljövendő, ideális világról, ahol tökéletes demokrácia van és mindenki tehetsége, képessége és szükségletei szerint dolgozik. :-)
>otthoni felhasználásra akart kicsempészni Londonból egy pokolgépet, de sajnos önmagát robbantotta fel vele,
szerintem meg szerencsére...
>ha jól emlékszem, a Hyde Park közepén.
Ideális helyen. Most, hogy Londonban voltam, a Hyde Parkkal szemben laktam. Óriási. Ha a közepén felrobbantotta magát, akkor egy kis gödrön kívül semmi más nagyobb bajt nem okozott :-))
Á, azok nem, a szokásos brit higgadtsággal kezelték ezt is. Míg Európában folyton lángolt-füstölt valami, Angliában az úri modor ilyesmit egyszerűen nem tett lehetővé. 1892-ben a Walsall Anarchists csoportja Fred Charles vezetésével bombamerényletet készített elő, de még a vonaton - a cél felé tartván - lefülelték őket a rendőrök. Két évre rá egy francia, bizonyos Marcel Bourdin otthoni felhasználásra akart kicsempészni Londonból egy pokolgépet, de sajnos önmagát robbantotta fel vele, ha jól emlékszem, a Hyde Park közepén. Viszont legalább ebből írta Joseph Conrad merőben olvashatatlan A titkosügynök című regényét. :)
Öt éve használom a mydomain.com hosting céget, eddig egyetlen bájtot sem vesztettek el. Nem akarom reklámozni őket, de elég ócccók, 3.75 dolcsit fizetek havonta ezekért:
Web Hosting Hub, amerikai cég, csak nem foglalkoznak egy kis magyar előfizetővel... De könnyen lehet, hogy átviszem a cuccot még komolyabb szolgáltatóhoz (itt nagyon gyakori az üzemszünet).
>a legnagyobb veszély a gép elvesztése vagy megsemmisülése ...
Nagyon jól látod. A megoldás: mindent két külső HDD-re másolni és az egyiket magaddal vinni. Esetleg távoli helyen tartani, és hetente cserélni. Ezt épp így csináljuk a munkahelyemen, nagyon érzékeny adatokkal, a mentést a 4 Security (vagy hogy hívják...) viszi el hetente egy páncélterembe, jópofa a páncélozott autó meg a mordályos őr, ahogy viszi a szalagokat :-)
Mi sem egyszerűbb, mint a napi munka végén kézzel átmásolni a háttér-winyóra akár egész alkönyvtárakat
Ehhez kell egy olyan rendszeresség, ami belőlem sajnos hiányzik.
egy Total commander képes rá, hogy összehasonlít két fájlmezőt, és ahol az egyik fájl fiatalabb, a másik öregebbet fölülírja vele.
Végül is van TC-m (frankó, vásárolt), így ha nem is napi rendszerességgel, de legalább néha készíthetnék másolatot, csak egy plusz hdd kéne. (Az igazi persze az lenne, ha földrajzilag is külön helyen lenne a mentés - a legnagyobb veszély a gép elvesztése vagy megsemmisülése, azt meg nem védi ki, ha benne van a backup is. Azon gondolkodtam még, hogy az általam kezelt oldalnak elvileg korlátlan tárhelye van, így oda is menthetnék, csak nem szeretném, ha a százgigányi anyag miatt beszólna a tárhely.)
