A kettős front miatt lehet, de reggel óta morfondírozok manhattani "ötperces" bejegyzésén. Egyrészt szerintem nem öt perc. Másrészt picinyke gyakorlatom azért nekem is van a mentés fortélyai terén. Harmadrészt akkor most van rajtam sapka vagy nincs? :-))
OFF: Öt perc reszelés után elnyeli :-) Egyik megoldás: reszelés közben kijelöl és Ctrl C, ha elnyelte, hadd vigye, Ctrl V és új 5 perces reszelés indul :-)
Megoldás 2: az öt percnyi reszeléssel készült beírásokat nem olvassák végig. ON
Tyű, ez egy elátkozott történetnek látszik, az előbb, úgy fél órás reszeléssel megírtam, jó hosszan, oszt elnyelte a zindex...
Na, akkor tömören.
Ő itt Emmeline Pankhurst, a női választójog harcosa. A szobron látható mosónői kinézete ellenére jó házból való, mutatós úrinő, akit nálánál 26 évvel idősebb férje is támogatott, hogy harcoljon a jó ügyért. A nők választójogát 1832-ben - Emmeline születése előtt 26 évvel - egy törvény tette lehetetlenné, kimondva, hogy milyen "férfi" - és nem "személy" - választó és választható.
Nos, Emmeline mident megtett, így nem pusztán a hölgyek által alapított célszervezetekben vett részt, de a brit szociáldemokratákhoz is csatlakozott, akik Keir Hardie-t, egy egyszerű bányászgyerekekt már parlamenti mandátumhoz juttattak. No, ki is zárták legott, elvégre csak egy nő volt.
1913-ban Emily Davison a király lovai elé vetette magát az epsomi derbyn, hogy így hívja fel a figyelmet a helyzet tarthatatlan voltára. Egy évre rá Mary Richardson kisbaltával esett neki egy Velázquez festmények a National Galleryben.
Aztán kitört a világháború. Emlékszünk: nemrég halt meg az utolsó veterán, egy 1918-ban besorozott ápolónő. A háború után egy éven belül a nők választók és választhatók lettek.
Tíz évre rá a férfiakéval egyenlő jogokat is elnyerték.
Mrs Pankhurst akkor indult a választáson. Konzervatív színekben. Vesztett.
Még abban az évben meghalt, alig volt hetven éves. Ez a szobor a brit parlament parkjában áll.
A tetszéshez nem tudok hozzászólni, az ízlés dolga. Viszont tényleg elavulóban levőnek látszik, amit talán az is mutat, hogy nagyon sokan keverik a létére szóval, pedig az pont az ellenkezőjét jelentette eredetileg. De attól mi még használhatjuk (én is szoktam).
Van a madarak halmaza. Ezen belül van a repülő madarak halmaza és a nem repülő madaraké (ezeket nem egészen tudományosan futómadaraknak hívják).
Az elmondható, hogy mind a repülő, mind a nem repülő madarak szárnyasak.
(Egy barátom egyszer azt a felosztást tette, hogy hülyeség a madarakat mindenféle családokba meg osztályokba sorolni. "Van a kis madár meg a nagy madár." Majd kis gondolkodás után hozzátette: meg a pingvin.)
Viszont nem tudom, hogy honnan ered ez a toldalék. Az mindenesetre valószínűnek tűnik így ránézésre, hogy szegény eleve halálra volt ítélve, hiszen a -t rag olyan mértékben túlhasznált a magyarban, hogy nehéz lenne még egy funkciót ráhúzni. Sajnos most nem tudok utánanézni, mert a macska ráült a hasamra.
Helyesírási kérdés akkor adódik, ha egy bizonyos formát többféleképpen írnánk. Itt viszont két különböző formáról van szó, két külön toldalékról, mindkettőnek saját, különbejáratú, kanonizált helyesírással. Nem az a kérdés, hogyan írjuk, mert az írás csak a toldalékhasználatot tükrözi. Helyesírási kérdés az lenne, hogy például a Pécsett szót egy vagy két t-vel írjuk-e.
a szabályrendszerhez nem értek, nem is foglalkoztam vele, tényleg hiba volt így idézni. Helyesnek tűnt, de elfogadom a te álláspontodat is. A lényeg viszont igaz szerintem, mindkét alak helyes. Pécsett/ Pécsen, Győrött/ Győrben. Valószínűleg előfordulhat hogy inkább a Pécsett, Győrött formát használnám. Viszont inkább nem magyarázom, hogy mikor :)
Eleve nem is értem, hogyan kerül ide a helyesírási szabályzás, amikor ahhoz semmi köze sem lenne, hiszen nem helyesírási kérdés. Mindenesetre azt állítani, hogy a nyelvújítóknak nem tetszett és inkább megalkották helyette az -on/-en/-ön ragot, enyhe tájékozatlanságra vall. Az említett toldalék ugyanis minimum finnugor eredetű, de előszeretettel vetik össze az indoeurópai megfelelőkkel is. Meg hát a Halotti Beszéd második mondata is azzal kezdődik: Menyi milostben terumteve eleve miv isemucut Adamut.
"Etimológiáját tekintve a Pécsett, Vácott az archaikusabb, és a "helyesebb" is (Bár ez nyelvészetileg nem a legpontosabb kifejezés..). A -t egy ősi lativus rag, hol? kérdésre válaszol. Helyet jelöl. Ez él tovább a mai itt, ott, amott szavakban is. Azért alakult ki a Pécsen, Vácon forma, mert mikor a helyesírási "szabályozások" történtek, már annyira archaikus forma volt, hogy csak kivételes esetekben használjuk, ráadásul az észak-keleti nyelvjárásra nem jellemző (amin ugyebár a mai standard nyelvváltozatunk alapul), ezért Kazincy-ék az első nagy nyelvújításkor nem találták helyesnek a formát. És egy másik lativusi ragból az -n-ből alkották meg a helyet kifejező, hol kérdésre válazsoló on/en/ön ragot.... Ennyi a története.... -Egy nyelvész-" innen
Persze hogy nincs. Olyan ez, mint a Csíkszeredában: egy erdélyi lelke állítólag följajdul, ha Csíkszeredánt mondasz, de hallottam én már partiumit csíkszeredánozni. Úgy mondja mindenki, ahogy akarja, elvégre egyazon nyelvet beszéljük mindahányan. Mindenkinek van valami dilije, Yogi erről sokat tudna mesélni. Nekem a "lévén" a nünükém, de megengedő kezdek lenni vénségemre, kétnapos fekvéssel túlteszem magam még egy olyan mondaton is, hogy "felvirágzott az ország, lévén hogy megvalósult...". Mivel, apukám, mivel, ha már muszáj így...
meg azt mondanám, hogy strucc...:))
