Az nyilvánvaló, hogy nem osztoznak a nagy cégek, vagyis nem osztanak le a haszonból az online megjelenésű napilapoknak, a lap szempontjából ingyenes (ingyen adja), az olvasó szempontjából pedig nem (nem jut hozzá ingyen). Ezért írtam, hogy gubancos. De nem az olvasó a ludas :)
pollner blogját olvastam néha, valami csekély átfogó képem van a napilapok fennmaradási küzdelméről.
Amikor az MTI magánkézbe adásának gondolata felmerült, azt hittem, hogy jobb, ha önálló, államilag támogatott marad, nem pedig valami nagy profitorientált nagy cég tulajdonába kerül. Nos az a helyzet, hogy , szóval az, ami van.
Hálistennek, a téma alapján kizárt, hogy ez a nő, illetve a többi marhaságot jegyző kolléga az én válogatott kis csapatom tagja lett volna. :-)
Azt gondolom, hogy az újságokat ennél azért valamivel szofisztikáltabb céllal írják, de a valós szándékok és a megvalósítás sokrétű módjának kifejtése helyett most jól elmegyek fürdeni. :)
Egyszer nekem is volt egy kalandom egy Népszabadságos újságírónővel. Vagy a BNV-n, vagy valami más, elektronikai kiállításon álltam az Ericsson standján, és a nő megkérdezte, hogy adnék-e interjút. Mondtam, rendben, de megjelenés előtt látni akarom, féltem, hogy valami hülyeséget írnak és a cégemnél meg jól legorombítanak érte. A nő mondta, hogy ő csak jót ír és erre semmi szükség.
Elmeséltem neki, hogy épp náluk jelent meg az akkor divatos zsákutca műszaki fejlesztésről a cikk, a fejlesztés a Berendezés Orientált Áramkör, vagy BOÁK volt, ők meg azt írták, hogy itt az új fejlesztés, a BOA. (Annak van értelme, mint a Hippodromnak.)
Meg mondtam még neki néhány megjelent marhaságot. A nő közölte, hogy majd holnap jön interjúztatni, de többet nem láttam. Ez számomra jó megoldás volt, mert a cégnél nem tudták meg, hogy majdnem meginterjúztattak.
Azt gondolom, hogy az újságokat azért írják, hogy megírják benne, hogy Orbán, illetőleg Gyurcsány mekkora szemét, de ha csak ez lenne, nagyon kilógna a lóláb, ezért tesznek mellé kis/nagy színeseket is. A "brit tudósok" felfedezése szerintem kacsa vagy elferdített hír. Azt legalább illene megírni, hogy hol kutatnak azok a brit tudósok, a Brit Királyi Akadémián, vagy a Whiskas macskatápszergyár laborjában...
Mint "kívülálló", semmiféle kioktatás-szerűt nem olvastam , szerintem egyikőtöknek sem indokolt szabadkozni. Lehetni lehet, de ok nincs rá.
Ami az ingyen megnézem a net-en kitételt illeti.
Hogy a francba lenne ingyenes az olvasónak??? Ki fizeti a net-hozzáférést, a technikai géppark beruházási és fenntartási költségeit? Még nincs igazán kibontva ez a gubancos kapcsolat a felhasználók, és a papír kontra net információáramlás témában.
Azt hiszem, a folyamatos egzisztenciális rettegés miatt tűnök mostanában ennyire hülyének. Én kérek elnézést, ha túl okoskodóra, pláne, ha kioktatóra sikeredett az esetleírásom.
De tény, hogy én is rettenetesen utálom ezt a helyzetet, nem is tudok vele igazán mit kezdeni. Ahogy meséltem is erről: huszonplusz éve, amikor dolgozni kezdtem, egy komolyabb cikket tényleg úgy írt meg az ember, mint egy szemináriumi dolgozatot, kutatott, interjúzott, összefoglalt, abban - kérem -, még volt matéria. Most meg én is _tanítom_ közművelődési szakembereknek, hogy az internet korában az győz, aki a sajtó keze alá dolgozik, magyarán ha szétküldenek valami frappáns, könnyen kezelhető anyagot, figyeljék csak meg, hogy perceken belül sok tucat honlapról köszön majd vissza. És igen, így lesz. Gondolhatod, hogy közben mennyire röstellem, hogy igazam van.
A legrémesebb az egészben, hogy ha ma valaki arra kíváncsi, mivel is foglalkozom én, odakattint a megfelelő helyre, és valami szégyenletes borzalmat lát: hiszen az én munkatársaimnak is töltögetniük kell a megfelelő rubrikát, hogy "frissüljön az oldal", így aztán felkerül szar-szappan-szalámi, annak rendje és módja szerint. Az meg, hogy a printben milyen remekül van szerkesztve az általam főnökölt rész, nyelvileg milyen míves, tartalmilag minő átgondolt, hát, azt meg a kutya se veszi már észre, mert napról napra kevesebben veszik meg - elvégre ott van "minden" a neten is, ingyér.
Kimentünk a divatból, el is fogunk múlni annak rendje és módja szerint.
(Ha bemutatsz egyszer a macskának, cserébe' megmutatom a kilátást a háztetőről. :) Hm? :)) )
Bocsánat, most veszem csak észre, hogy komolyan beszélgetünk erről az egészről.
Jesszusom, nehogy komolyan tessék venni engem!
Egyrészt rólam köztudott, hogy kimondottan rossz viszonyban vagyok a médiával. (Nagyon szeretném, ha ezt nem vennéd magadra, mert pont te vagy a kivételek egyike, a múltkor a saját fórumomban még linkeltem is egy cikkedet.) Tisztában vagyok azzal, hogy a nem normális mértékű elfogultságom miatt az én véleményem nem mindig számbavehető. Téged meg aztán végképp nem akarnálak bántani, úgyhogy bocsáss meg, ha mégis sikerült volna. A lényeg, hogy igen, nagyjából tudom, hogyan megy, hogy az ilyen dolgok végső oka többnyire a pénzhiány, ami ebben a nyomorúságos helyzetben érthető (más újságíróval is emgbeszéltem ezt már).
A macskákkal és minden más két- és nyégylábúakkal meg csak nyugodtan tessék viccelni - a házikedvencek pont azért vannak, hogy felvidítsanak minket.
" While the findings are interesting, Dr Loyd cautioned that the study was preliminary and has not been published or reviewed by other researchers. “We tested this tool,” she said. “It’s a great way to learn about cat behavior in the outdoors, and next we need to learn a lot more.” J. San Ramon"
Bocsánat, most veszem csak észre, hogy komolyan beszélgetünk erről az egészről.
Oké, akkor untatlak egy kicsit azzal, hogyan is van ez.
Amióta a napilapkészítés, hála az internetnek, hétnapos üzem lett, a legnagyobb gond a szombat. Vasárnap hagyományosan dolgozik jó sok ember, de a szombat még úgy öt-hat éve is szent volt, csak azok a bánatos lúzerek húzták az igát, akiknek valami pártrendezvény vagy fesztivál csapott be, netán valami hülye, aki pünkt aznap bírt csak interjút adni.
Na már most, az internet azonban szombaton sem állhat le, a ránk jellemző, súlyosan romló egzisztenciális feltételek mellett viszont egy szerkesztőséget lehetetlen (ez bebizonyosodott) arra kényszeríteni, hogy heti hét napot dolgozzon. És ilyenkor jön el a vérnősző kismacskában utazó amerikai tudósok ideje. Szombaton ugyanis egy alapvetően papíralapú sajtóterméknél csak az dolgozik, akinek igazán muszáj, azaz pár egészen nélkülözhetetlen ember, így például egy szégyenletesen alulfizetett valaki, aki a "mozaik" rovatot töltögeti. S ha ő lát az mti-ben egy ilyen hírt, bizony nem áll neki zaklatni a tudományos rovatot, hogy ellenőrizzék, kinek a nagyszabású eredménye ez, és valóban így van-e, esetleg pont fordítva; mi több,azt is tudja, hogy az mti-nél egy hasonló kínban lévő valaki töltögeti a hülyébbnél hülyébb híreket, ő is abból dolgozik, ami a keze ügyébe kerül. Valamint (és ez a legjobb az egészben) emberünk azzal is tisztában van, hogy ha kiderítené is, mi az igazság, majd megírná és megvédené macskakérdésben a PhD-jét, akkor pont ezredannyian kattintanának rá a megszülető közleményre, mint ha ad egy húzós címet a hülye mti-hírnek, oszt kipakolja szombat délben, hadd olvasgasson a sok unatkozó polgártárs.
Nagyjából így.
Én meg úttörő becsszavamat adom, hogy soha többet nem tréfálkozom macskákkal.
Erről lemaradtam, de tény, hogy a sajtóban, a netről nem is beszélve, orbitális marhaságok jelennek meg :( De hogy ezeket nálunk kik írják (milyen képzettséggel), arra csak tippem van, ami lesújtó.
Azért furcsállom a dolgot, mert két perc kereséssel meg lehet találni a projekt honlapját, ahonnan első kézből tudnának tájékoztatni. Ehelyett a Népszabi átveszi az MTI cikkét, ami a DT-re hivatkozik, akik nem tudni, honnan vették. Közben persze százszor torzul az egész, a kutató nevét már a DT is rosszul írja, a Népszabiban már benne van egy újabb hiba is. Komolyan nem értem, hogy miért kell egy ellenőrizetlen forrást hibásan átvenni, mikor lehetne az eredetiből is cikket írni. Arról nem is beszélve, hogy a NYT blogja nem félt a Kitty Cam Shows Not All Cats Are Killers (A cicakamera felfedte, hogy nem minden macska ragadozik) címet adni az írásának, ami nagyjából az ellenkezője a magyar címnek.
Mém, nem mém, a közszolgálati MTI naponta több hírt is kiad "brit tudósok felfedezték/kimutatták/bebizonyították" kezdettel, na már most vagy nagyon szellemesek a mi adónkból, vagy a brit média tényleg rajta tartja minden ütődött brit tudós munkásságán a vigyázó szemét. Tény, hogy amerikai/kínai/japán (ezt még próbálom kiheverni :) ) tudósokról nagyságrendileg kevesebb szó esik a nemzeti hírügynökség hírfolyamában. A macskás hír maga volt a figyelemre méltó kivétel.
Kösz hogy szóltál! Én meg olyat szólok, hogy a világon több embert ölnek meg szamarak, mint oroszlánok. Igen, azok a kedves, buta kis házi csacsik.
Afrikában meg több embert ölnek meg vizilovak, mint oroszlánok.
Úgyhogy Európában a szamaraktól óvakodjunk, Afrikában meg a vizilovaktól. A kedves sörényeseket esetleg meg is lehet simogatni. Alig rontjuk vele a statisztikát.
Azt tanultam a kezépiskolában, hogy itt az ikes igének az irodalmi nyelvtől eltérő ragozása szándékoltan a kifejezés erejének a növelése. (Tényleg, három napig nem enni az átlagpolgárnak a komfort zónájából való kikerülését jelenti. A három nap tényére egy versben célszerű felhívni a figyelmet.)
Igen igen, a felvállal ige jelentése lecsúszott. Régebben nagyobb dolgokra mondták, mint egy bírósági ügy, katonai támadás, Holdra szállás, ilyesmik. Ma már valaki a saját butuska véleményét is "felvállalja". Nagyképűség ilyesmire használni ezt a szót, tán azért lehet utálni. Én is utálom.
(Az iszom szerintem is szebben hangzik, mint az iszok, de az csak vélemény, meg hát esztétika, nem pedig nyelvészet. Nyelvészeti szempontból egyformán megfelelőek, míg mondjuk az osztoznám esetében már megrezdül a léc.)
_Én_ azt sem mondtam, hogy az "eszek-iszok" romlás volna... :-) Bántja ugyan a fülemet, de ha anyanyelvi beszélő így használja, elfogadom. Viszont akinek a szemében ez romlás az eszem-iszomhoz képest, annak logikusan romlás kell legyen az osztoznék az osztoznámhoz képest is...
Nem romlás, hanem változás. Romlás ugye eleve nem is lehet, hiszen a nyelvi jelenségeknek nincs előjelük, nem „jók” vagy „rosszak”, csak úgy vannak, minősítés nélkül.
(Arra nemigen szoktak gondolni, hogy az ikes paradigma kialakulása annak idején éppen ilyen változás volt, amit ma ugyanígy romlásnak mondanának.)
