Ugyanakkor fontos, hogy almát, almával hasonlítsunk össze. A régi nagy gépek a maguk idejében megfizethetetlenek voltak háztáji felhasználásra. Ha a mostani új nagygépeket nézzük, akkor bizony azok is megfizethetetlenek és robosztusak (nagy felder, format4 altendorf, martin, nagy scm, nagy robland, stb.)
Mi most itt a megfizethető, vagy a megfizethetőség határán egyensúlyozó új gépeket nézzük (hammer, laguna, bernardo, holtzmann, hordozható gépek, stb.). Ha valakinek ezt a régen minden jobb volt dolgot nem sikerül elengedni, akkor bizony régi nagy gépeket kell venni a használtpiacról, a maguk kockázatával együtt. De azt elvárni, hogy 400-500kg precíziósan megmunkált öntöt vasat kapjunk néhány százezerért, az utópia. Mindig is az volt, főleg régen.
Merevebb, vastagabb, erősebb anyagokat használnak ez igaz, de pl a Laguna el is el is mozdul, ha nagy rönköt nyomsz neki.
A régi nagy gépeken nemhiába volt olyan robosztus öntvényből a steller és a középrögzítése. A mai könnyített, anyagspórolós megoldások azokhoz képest....
En nem vagyok Felder ugynok, de ezen fajtaju korfureszgepeken mar nincs az az elol-hatul rogzit, mint az alsobb kategoriaju hordozhato acsmunkara valo gepeken, amit Mi asztaloshobbira hasznalunk. A laguna sem ilyen, pl.
Cserebe viszont a rogzites es maga a hosszvonalzo merevebb, nyilvan nem olyan merev a vegen, mint az elejen, de nem is ugy kell vagni a munkadarabot, hogy a teljes hosszaban oldalrol neki nyomod a stellernek.
Vasarolni, meg soha nem szabad gepet, hogy nem tudtad megtapizni, ez nekem nagy tanulsag.
Ilyen sufniajtót hajópadlóból táblásítottam, de akár sima deszkákból is össze lehet rakni egy Z-vel. Könnyű megcsinálni, és stabil marad hosszútávon is.
A beltéri polc fa részeit esetleg lenolajkencével, a felesleget jól visszatörve.
Az ajtót valami vékonylazúrral kezelném, a fórumon többünknek jól bevált a Milesi vagy a Remmers , de ezek nem olcsók. Én most a Fénylakk termékekkel próbálkozom, de nincs még sokéves kültéri tapasztalatom.
Ha nincs nagy ajtókészítő tapasztalatod, akkor pajtaajtónak szvsz nem érdemes keretes-fillungos szerkezettel próbálkozni.
De nem tudom milyen. De gondolom ahhoz egy fokkal jobb kellene, nem ennyire puha és vetemedő. Jobb volna szimpla deszkák Z merevítéssel helyett valami keret+fatáblás csak félő, nem tudok olyan csapolásokat csinálni, hogy meg ne lógósodjon saját súlya alatt. (Készen meg nem kapni a kellő méretben.)
"Mivel ez nem fűtött, és téli, csapadékos időben a levegője párás tud lenni, szerintetek mivel érdemes átkenni, ami nem kerül vagyonokba, de azért lehetőleg hosszútávon védi az esetleges nedvesség ellen?"
Ha nem fogja érni közvetlenül az eső akkor kb. mindegy, akár kezeletlenül is hagyhatod, semmi baja nem lesz.
"Továbbá: hamarosan egy új (jobban záródó) ajtót is akarok ugyanerre a sufnira, és a kérdés ugyanaz. Ezt kívülről természetesen érheti csapadék is, akár direktben. (Nem vagyok otthon fafelületek szakszerű és hathatós kezelésében és nem akarok se indokolatlan túlzásokba esni, se alábecsülni a dolgot.)"
Nem minőségi anyagokból (~építési fenyő + 20mm-es OSB lapok) összeütöttem egy jókora polcot (lett vagy 1 mázsa), szerszámok-kacatok tároláshoz, ami egy félig műhely félig kerti tároló funkciójú alsóépületbe fog állni. Mivel ez nem fűtött, és téli, csapadékos időben a levegője párás tud lenni, szerintetek mivel érdemes átkenni, ami nem kerül vagyonokba, de azért lehetőleg hosszútávon védi az esetleges nedvesség ellen? Továbbá: hamarosan egy új (jobban záródó) ajtót is akarok ugyanerre a sufnira, és a kérdés ugyanaz. Ezt kívülről természetesen érheti csapadék is, akár direktben. (Nem vagyok otthon fafelületek szakszerű és hathatós kezelésében és nem akarok se indokolatlan túlzásokba esni, se alábecsülni a dolgot.)
Arról beszélt valaki a gödöllői kastély felújítása kapcsán, hogy az épületnek milyen mostoha sorsa volt. Amikor az oroszok annak idején bevonultak oda, egyik baka kifűrészelt egy tartógerendából egy fél méteres darabot, és azzal fűtöttek. Jött egy tiszt, jól lecseszte őket, és megtörtént a javítás: egy másik baka hozott egy odaillő darabot, és 2 ácskapoccsal beillesztette a helyére. Valamiért ez jutott eszembe erről. :)
Ezzel én is így jártam, aminek kicseréltem a törött részét rétegelt lemezre, eltört máshol. Vannak belőle jobb-rosszabb szériák, de én biztosan nem veszek többet.
Többen írták, hogy a merülő milyen praktikus, és gondoltam, jó lenne egy vágólap alá, hogy kisebb dolgokhoz ne kelljen a gérvágót használni. Első képen az eredeti dizájn, talpakat terveztem rá hogy le lehessen szorítózni (ezt végül feleslegesnek éreztem) és 10 centi magas puffereket a sínnek. (A gyakorlatban kiderült, hogy a TS55 motorja túllóg a sín hátsó peremén, ezért azokat 2.5 centisekre kellett cserélni. Deszkákat rá lehet tenni hosszában, keresztben és 45 fokban is, egyetlen hátránya, hogy a sínt a másik végén is alá kell dúcolni azonos vastagságú anyaggal, hogy ne billegjen. (Hosszában elvileg a lapon túllógó deszkákat is lehetne vágni, de ahhoz süllyeszteni kellett volna a csavarokat hogy garantáltan ne billegjen semmi. Na majd a 2.0 verzióban.) A bútorlapot 2-3 mm mélyen bevágtam, hogy jobban lássam hová esik a vágás, de színes bútorlap helyett lehet húzni egy festékcsíkot a fára és abba belevágni, az ugyanolyan jól látható. Az alsó lécnél a pufferen túli részt lehagytam, hogy ha 45°-ban vág az ember, ott túl tudjon lógni a deszka. (Alap: 40x60-as bútorlap, 10x40-es bükk lécek, pufferek 40x40-es fenyő, 25mm magasan. (A TS60-nak tudtommal már nem lóg túl a segge, abba mehet a 10 centi magas puffer, és akkor vastagabb deszkák is mehetnek a sín alá.)
