Én csak kibicként (mert eddig szinte semmit sem tudtam megfejteni) vettem részt eddig két találkozón, ahová semmit nem kell vinni, legfeljebb egy kávé vagy egy tea árát... Öltözni pedig csak úgy, hogy a könyvválogatás közben, majd az utcán ne kelljen fázni, mert itt a Vár egyik végéből a másikba fogunk átsétálni be-be nézve egy-két amúgy zárt udvarba.
Először is köszönöm, a szombati találkozó megszervezését, továbbá, hogy én is ott lehetek!
Nem akarok fontoskodni, de talán illendő megkérdeznem, mivel először veszek részt rajta, hogyan készüljek rá? Mit vigyek például? Milyen öltözetben kell megjelenni? (na jó, az utóbbi csak vicc akar lenni)
Egy csomó híres könyv van, amiről annyit hallottam, annyit meséltek róla mások, hogy simán tudok róla én is társalogni, meg bólogatni okosan, mikor valaki lelkendezik, miközben egy sort sem olvastam valójában belőlük (még)
Pardon, nálunk a kedves szülők kezdeményezték a rendrakást, én csak végrehajtottam. :-) Szó sincs abc-ről, ahhoz túl tetemes a cucc, mindössze átrendeztem vers-próza-dráma-nemzetközi-magyar-lektűr-kézikönyv-tudományos-stb. viszonylatban a holmit. Nekem roppant logikus, de szegények még mindig a hajukat tépik. :) Mindesetre a papa most jól elvan a katalógussal, ami extra bónusz.
Egyszer egy rendszerető barátnőm felajánlotta, hogy írók szerint abc-be rakja a könyveimet. Utána megőrültem, mert rájöttem, hogy sok könyvnek tudom a címét, de nem emlékszem az író nevére.:-(
Azóta kétszer építettem át egy kicsit a lakást, minek következtében ismét teljes összevisszaság uralkodik. Előfordul, hogy napokig keresek valami, mert tudom, hogy hogy nézett ki. Aztán valamikor véletlenűl rátalálok és jéé... egész más a külleme mint emlékeimben volt.
Sajnos már régen nem támaszkodhatok a régen híresen jó memóriámra.:-(
A filmes történetet nem tudom überolni, mert furcsa mód mozgóképre emlékszem: a cím semmit nem mond, de az első képsorokról beugrik az egész - vagy legalábbis a gyilkos. Viszont könyvben versenyképes vagyok. A legkedvesebb regényeimet egy darabig úgy kétévente újraolvastam, hogy képes legyek referálni, miért is azok a kedvenceim. Aztán feladtam. Tessék nekem elhinni bemondásra. Ami csapdahelyzet, mert így a kínosan hiányzó klasszikusokról is állíthatom, hogy olvastam őket. :-)
Ezen már többször töprengtem. Szinte minden könyvet úgy olvastam régen, hogy a történet magával sodort amikor kinyitottam, eszembe sem jutott visszanézni előszót, szerzőt, vagy nyomban ki is hullott, mert fontosabb volt az élmény. Úgy kategorizáltam magam, hogy ösztönös olvasó vagyok, aminek előnyei mellett van hátránya is. A többszöri olvasás meg mindig új élményt ad, más aspektusokat veszek észre, nyilván a felgyülemlett élettapasztalat, az ismeretek sokasodása miatt. Meg hogy mi érdekel, foglalkoztat éppen.
Átestem ezen a perióduson, gyakorlatilag az egész könyvtárat feldolgoztam. Valami régi adatbázisos programmal, közben megtanultam kezelni .. .:). Amikor tönkrement a gép, odalett az egész munkám. Néhány kinyomtatott oldal megmaradt emléknek. Persze nem csak én keverem a könyveket össze-vissza, jönnek is mennek is a könyvek, de újabban jobban bízom a papírban, meg nem is pányváz ki a számítógéphez. Áramszünet esetén is működik. Bizonyos könyveket meg dobozolok. Feliratozva, és regisztrálva a "nagykönyvben", a lelőhellyel együtt. Egyszerűbb a portalanítása is :)
Amíg például a szóban forgó Gondolat Világjárókat össze nem gyűjtöttem, mindig volt nálam, éveken keresztül egy kis notesz, abban a már megvett kötetek listája szép rendben.
Jóvanakkor, nem csak én vagyok ilyen feledékeny. Viszont így néhány évente újdonságként lehet a régi könyveket is olvasni.
Egyszer néztem egy filmet, egész izgalmas volt; bár egy-két kép ismerős volt belőle, de azt gondoltam, hogy láthattam egy előzetesét vagy beharangozóját. Oszt a végén kiderült, hogy én voltam a hangmérnöke.
Nem rossz az irány, mostanában elkezdtem írni a könyvtárból kivett és elolvasott könyveket is, mert már nemegyszer fordult elő, hogy álltam a könyvtárban és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy én ezt már olvastam-e... Sőt olyan is volt, hogy valamit kihoztam és a felénél jöttem rá, hogy ez már megvolt. Ami persze nem feltétlenül baj. Főleg a szépirodalom az valahogy átfolyik rajtam, pillanatnyi hatása van akkor mikor olvasom, ajánlgatom másoknak, hogy ez mennyire jó éppen, biztos meg is változtat néha valamilyen irányba kicsit, de a szerző és a cím (persze a néhány nagyon nagy kivételével) utána pillanatok alatt kiesik. Fél év múlva megkérdezi valaki, ki volt az a fiatal szerző, gondban vagyok.
A könyvtárban egyébként ez is megvan már a gépben sok-sok évre visszamenőleg, hogy mit vettél ki.
Nem. Pedig ez volt az egyik oka annak, hogy okostelefont vettem: azt reméltem, hogy így mindig magamnál tudhatom a katalógust, így könnyen elkerülhetem a duplumok vásárlását. De persze az adatrögzítés annyi időt elvinne, hogy eddig nem történt meg. Most legalább a Világjárókat beírtam, két teljes éjszaka alatt, már csak olyan tizenötször ennyi lenne...
Atyám most állt neki katalógust csinálni, aminek, azt hiszem, két oka van: 1. kicsit unatkozik, 2. pár éve egy hatalmas, szisztematikus könyvtárrendezést vittem náluk véghez. Azóta nélkülözhetetlen vagyok a családban. Egyszerűen semmit sem találnak, és bosszantja őket, hogy én meg telefonon bármikor megmondom, melyik szoba, melyik fal... :-)
Amúgy ti nyilvántartjátok valamilyen formában az otthoni könyveket? Én mostanában jutottam el odáig, hogy szép lassacskán, mindig egy sort vagy amire épp van idő, beírogatom a gépbe, minimális alapadatokkal, (szerző, cím, témakör) meg hogy hol van. Volt hogy fél napig keresgéltem valamit, amiről pedig tudtam, hogy biztosan megvan, na akkor határoztam el.
Valamikor a kilencvenes évek második felében az akkor még német tulajdonos elrendelte, hogy a könyvtár állományát "apasztani" kell. Már nem emlékszem, mennyi volt az elrendelés, felére-e, tán harmadára, és arra sem, miért zavarta a németet, hogy a Blaháról átköltöztetett könyvek ott pihennek a Bécsi úton, de tény, hogy akkor nagy selejtezés következett. Szépirodalom, lefutott ideológiák... Ezrével ment a könyv. Amit VEE a szobámban látott egy bő hónapja, az gyönge másnak is kevés. Szóval szerencsés esetben akkor kerülhetett ki. De persze más megoldás sem kizárt. :)
Hja... ha akkora szobád van, hogy még elfér a közepére valami, akkor csak rajta rajta! nekem már egy tisztességes ebédlőasztalom sincs, mert nincs neki helye. Ezen a címen nem hívok meg senkit ebédelni vagy vacsorázni.:-)
