Kezdek olyan lenni, mint az öregasszonyok, akik még emlékeztek Ferencjóskára. Ma az jutott eszembe, hogy "tavaszi kabát". Régen volt ilyen, és hordtuk is. Manapság két dolog kell: őrbunda és fürdőruha. Rémes.
Nem tudok böjtről, de beszűrődhetnek szokások a vegyes házasságokból (pl. katolikus+református)
Most rá is kerestem, hogy mi lehet az igazság, és egy szép részt találtam:
" [...] A református böjt. Más felekezetek gyakran alábecsülik vallásunk hitelességét, mert amellett, hogy nem vetünk keresztet, nincsenek képek a templomainkban, azt is szemünkre hányják, hogy milyen könnyen akarunk mi a Mennyországba jutni, még böjtölnünk sem kell. A legtöbb református ember is ugyanezt a téves meglátást vallja, pedig nem igaz, hogy nekünk nem kell böjtölni. Számunkra a nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön tanítás a leginkább irányadó, de azért azt jó ha tudjuk, a böjtről nem csak ennyit tanít a Biblia. Ugyan a böjt háttérbe szorult a református tanításban, ritkán és viszonylag könnyen böjtölünk (a Bibliában sokszor olvasunk arról, hogy a böjtölő ember semmit sem evett, zsákruhába öltözött, hamut szórt fejére, és más felekezetek is olykor egész szigorú böjtöt tartanak), nem szabad viszont azt hinnünk, hogy a református vallás tiltja a böjtöt. Nem írja elő, de nem is tiltja. A református hitben fontos a hívők lelki szabadsága. Vallásunk azért nem írja elő meghatározott napokra, ünnepekre, esetekre, mert nem volna előnyös, ha üres vallási előírásból böjtölnénk, nem pedig szívből és lélekből. [...]"
Na tessék: már is meg is cáfolódott, amit előbb írtam. Pedig úgy vagyok én ezzel, mint mások a zöldcsütörtökkel, hogy kálvinistát eddig még sosem láttam böjtölni. :) Irtó érdekes dolog ez, nem? Hogy mindünknek van egy határozott kép a fejében a húsvétról, aztán ha elkezdjük összerakni, mennyire más és más.
Nincs, sőt. Épp tegnap mesélte az egyik kollégám a szülőfalujából való régi történetet, hogy nagypénteken a református pap mindig kiült az ámbitusra sonkát meg kolbászt enni, én onnan integetett joviálisan a korgó gyomrú plébánosnak.
Nálunk krumplit a sóskához szoktak enni (én nem, mert egyáltalán nem eszem sóskát), a spenóthoz nem, viszont bundás kenyér vagy zsemle dukál hozzá. A hal karácsonykor megvan, nagypénteken a szigorúbb böjt okán szoktuk meg a babsalátát, mint főételt, a hal már luxus volna. De hát én nem kálvinista hagyományokon nőttem fel.
A spenóthoz nálunk mindig csak tükörtojás járt és némi krumpli. Ez nekem olyan természetes, hogy eszembe se jut bármi mással enni.
Nagypénteken csakis hal, sőt a vallásos református nagyapám igyekezett rendesen bőjtölni, tehát nem sokat enni.
Kb. ez volt minden ami nálunk vallási alapon be volt tartva. Igaz szentestén is mindig hal volt, de szerintem ez inkább szokás volt mint vallási meggyőződés. Felmenők mind őskálomisták voltak, részint Partiumból a másik oldal pedig Heves megyéből. A partiumi oldal volt az erősebb a szokások alakításában.
Ez érdekes, mert én sem ismertem, de ma a (részemről teljesen véletlenül) rendelt spenóthoz krumplit is adtak, amit máskor soha. Volt még bundáskenyér. Holnap viszont van szokás, babsalátát fogunk enni, amit - illik vagy nem - én még szeretek is.
És ha halat nem, mit ettek? Csak nem húst?! Drága nagyanyám, ezt az egyet kérte tőlem, hogy ha már templomba nem járok, legalább a nagypénteki böjtöt tartsam be...
Még nem sikerült rájönnöm, hogy tulajdonképpen hol/kik tartják. Egyik nagyanyám erdélyi + kecskeméti gyökerekkel ragaszkodott hozzá, a másik dunántúli + debreceni sváb ősökkel sosem hallotta. Van egy barátom, aki örmény katolikus fölmenőkkel bír, ő kőkeményen ragaszkodik hozzá, és hozzám hasonlóan csodálkozik, hogy mi egy kicsiny zárvány vagyunk. Mert hát ma is teszteltem, lényegében elfeledett dolog ez. Mindegy, én terjesztem, végül is a spenót finom és egészséges. És lám, Krampulák is rákapott. :-)
Nincs magyarázat. Az egész fórum szűnik meg, cakk-pakk. Pedig hajdanán még a címlapon is megjelent kb. 5 téma, ami éppen frissült. Persze azóta betört a blogolás, a twitter, facebook, meg még egy tucat alkalmazás, ami átmenet a blog és a twitter között.
De például ami itt a Budapest anno-topikban összejött az évek során- ezt egyik sem tudná adni, és bűn volna veszni hagyni. Remélhetőleg ez fel sem merül.
A nagytakarítás alighanem egy mélyen meggyökerezett szokás. Hétfőn este hazajőve dermedten láttam, hogy minden ablakom kritálytisztára van pucolva, odakint meg zuhog a hó. Ez a csodálatos asszony, aki ezt művelte, félek, hótt fölöslegesen tartotta meg a hagyományt.
Mi nem nagyon tartottuk a vallási előírásokat, de a zöldcsütörtöki spenot tükörtojással és krumplival az bennem is erősen megmaradt. Az idén elmaradt teljesen, mert bucsu steaket ettünk.:-) Nagypénteken pedig természetesen halat kellett enni. Nagy volt részemről a csodálkozás, mikor kiderült, hogy a teljesen katolikus Milanoban a vendéglőkben sehol nem volt hal nagypénteken.
Aha, most már tájékozódtam a zöld csütörtök ügyben.
Ez nálunk nem volt szokásban. Viszont a nagytakarítás részeként, az összes edényt el kellett mosogatni, ez elsősorban a ritkábban használt ünneplős porcelánonokra vonatkozott.
Ui. Megtaláltam a fotót a kőbányai erkélyünk virágládájában árválkodó hóemberről (na jó: hómanóról), amelyiknek babszeme volt. Most már tényleg meglepem magam egy szkennerrel, aztán te is láthatod: szép dolog a családi hagyomány, de a hóember azért nem mindig.
Mert akkor még voltak szinte hótalan telek is, ugye!!!
Betartottuk. Zöldcsütörtökön nálunk is spenót volt tükörtojással és rántott hallal. (Hm. Furcsa kulináris attak volt. Mondhatni: nagyon várom már a feltámadást.)
Én meg szentimentális lettem így, estére. Vacsorára megettem a spenótot (zöld csütörtök! fájrontkor még kis tájékoztatást is tartottam a kollégáknak a húsvéti szokásokról), aztán eszembe jutott Emma néni, drága dédnagynénikém. Sokszor elmesélte, hogy kislánykorában, a zárdában (hogy hol lehetett ez... Aknaszlatinán? vagy már Kolozsváron? sajnos már nincs kitől megkérdezni) ő volt a legnagyobb májer a diaboló-játékban. Sosem ejtette le azt a kis esztergált fa-valamit, amit a zsinóron pörgetni kellett. Kivéve egyetlenegy alkalmat, amikor stikában nagypénteken dobálta a diabolót, mondván, úgysem tűnik föl senkinek. Az esztergált kis fa-izé irtózatos zajjal végigcsörömpölt a zárda néma folyosóján - hisz még a harangok is Rómába mentek, egy pisszenés nem sok, annyi se esett -, Emma nénit meg valami irtózatosan leteremtették a kedves nővérek azért, hogy nagypénteken ilyen léhaságokkal tölti az idejét. Mivel ő 1895-ben született, mindez úgy száztíz éve történhetett...
Több régi topikot nem találtam most, volt pl. egy versfeladványos, talán a kezdetektől.
Az, hogy az archívum sem marad meg, ki tudja miért jó, a tárolási dolgokon kívül persze. A feltöltött anyagot mindig sajnálom. Jó néhány hely szűnt már meg, mostanában nagyon képlékenynek érzem az internetet. Csak egy semleges példa, hogy a wiki linkjei is sokszor lukra futnak, a forrásnak se híre se hamva. Érdekes lenne egy gyűjtemény, az elveszett anyagok (honlapok, portálok, tárhelyek) tára címmel.
