Amikor élbe csapolok és úgy adódik, hogy az élbe is kell átjelölni (pl. síkban-toldásnál, az átjárható konyhaszekrény sarokpolc esetében) - ott el se lehet képzelni előzetes fóliázás nélkül, mert az átjelölő tüske fix nulla nyomot hagy a nyers élben.
"ez volt a bajom, hogy a forgácslap élébe kis pontozásba nem tudok semmilyen fúróval pontos pozícióba fúrni. laza az anyag,"
Ebbe én is belefutottam, de úgy oldottam meg, hogy a legolcsóbb, 20 Ft-os élfóliával lefóliáztam gyorsan az élt - és abban már jelölni is, pontozni is, meg fúrni is megbízhatóan lehet.
Puha fából ki lehet ezzel szedni a csavart, de keményfa esetén előfordul, hogy ez is megforog a csavarfejben és "lefúrja" a csavar fejét. Fémbe jól belerozsdásodott csavart ezzel sem szeded ki. Ott csak a csavarfej lefúrása segít.
Vajon miért is nincs pont 5-ös lyuk a wolcraft csapozón? :) De van nekik az a szappan alakú azon van 4-5-6-8-10, viszont azt meg nem lehet a lap élére központosítani a demóképek alapján. Ügyes az összeállítás. :)
Ez a rejtett csavarozó fúrókészlet nekem még hiányzik a szerszámkészletemből, párszor már jól jött volna. De ehhez a készlethez tartozik még 2 féle blitz fogó is. Az egyiknek kerek talpai vannak a fogó végén, ezzel lehet szintbe összefogni két fadarabot, a kis kerek talpak oldal irányba el tudnak kicsit fordulni is, ha netán nem egyforma vastag a két fadarab.
A másik fogónak az egyik hegyén egy talp van a nagy felfekvéshez a másik hegyén meg egy tüske ami belemegy a ferdére előfúrt furatba, így a furat segítségével lehet összehúzatni a derékszögben álló fadarabokat.
Sajna ezeket a fogókat még nem nem láttam egyetlen magyar webáruházban sem, pedig nagyon fontosak.
Feláldozol egy hatos fafúrót, leköszörülöd a külső két fogat, utána a sablonnal kitudod jelölni a közepet. 5cm-es keményfába meg fúrsz állványossal egy ötös lukat, az lesz a függőleges megvezető.
ez volt a bajom, hogy a forgácslap élébe kis pontozásba nem tudok semmilyen fúróval pontos pozícióba fúrni. laza az anyag, nagyon könnyen elmegy oldalra a cucc. ráhúzom a wolfcraft sablont, betámasztom a hegyét, és úgy, de a sablonon nincs 5-ös luk.
elárulom, most upgrade van és az előbb rendeltem meg a konfi-fúrót
anno nem volt körfűrészem sem, a sokszor megénekelt Piranha készségbe volt befogatva a kézi körfűrész, az meg beszorítva egy jobbféle B&D Workmate asztalba és mindent így csináltam, egy közönséges lappal
(persze sok mindent leszabattam, abs-eztettem előre)
most kicsit felkészültebben előre vásárolgatom, ami kelleni fog és ami gyorsabbá teszi a munkát barátnőm folyton csalódik, mert 2 naponként kap egy pakétot, de egyik sem az övé, mondtam, dobálja a barkácsos nagy dobozba, mert ezek mind majd a szereléshez kellenek :)
Én összeszorítottam a fogam, és vettem blum-ot. Arra is lehet egész jó árat kapni, 11-12ezer körül lett per fiók. De látom hogy mostanában boldog boldogtalannak van teljesen ugyanolyan felszerelése, gondolom lejárt pár szabadalom.
Bútorlapot, de rendes fát is olyan helyen ahol látszik, fafúróval célszerű fúrni, mert az nem szaggatja fel az anyag szélét. Ha kétméretű furatra van szükségem, akkor előbb a nagyot fúrom fafúróval, utána kicsit símával. A fafúró hagy egy pontos központot, úgyhogy nem lehet elrontani.
elárulom, a kutya ott van elásva, hogy nem vagyok olyan precíz, mint te, de trehány sem
szóval igen, 2 fúrás és a másodiknak a kisebb ad annyi megvezetést, hogy nem fog nagyon elkóvályogni
meg még fél millivel kisebb fúró is lehet
az eredménye az, hogy kicsit izmosabban kell betekerni a konfirmátort, de ennek jobban örülök, mint amikor nem érzem, hogy erősen fog, mert tág volt az előfurat
"Ha 14-16 mm után "megáll", akkor az kúpos csőmenet vágó, ilyen is van (én nem tudom, mire jó, de van)."
Itt találsz egy elég jó leírást a menetekről ha érdekel.
A szövegben van jó kis ábrák a kúpos csőmenetről és az anyáikról is.
A szövegben meg ez olvasható :
"A hengeres csőmenet esetén nem tudunk tömített kapcsolatot készíteni úgy, hogy a menetre kenderkócot, vagy teflonszalagot tekerünk, kúpos csőmenetnél viszont igen."
Egy menetben kifúrja a magméretet a lap élébe és a csavar nyakának a szélesebb süllyesztést a lapjába. Összeállítod a korpuszt a csapokkal, megszorítózod vagy valaki megtámasztja, jelölsz 9mm-re a szélétől és fúrhatod is. Egyből megy bele a csavar, és kész is.
Jaj, Erzsébeti, te is tudod, hogy lehet a dolgokat így is, meg úgy is megközelíteni. Van a fa, mint alapvető asztalosipari, kézműves alapanyag és vannak az ipari "fapótló" eljárások. A forgácslap egy szükséges rossz, sőt, egy szükséges jó. De mégsem olyan alapanyag amit kéziszerszámokra találtak ki. Az egyik hobbiasztalos attól érzi magát annak, hogy csak fával dolgozik, a másik attól, hogy csak kézi erővel munkálja a fát, a harmadik attól, hogy össze tud csavarozni, csapolni néhány bútorlapot.
Nálam meg a cél szentesíti az eszközt, legyen szép és jó az a tárgy, amit mindegy, hogy milyen technológiával és mindegy, hogy milyen anyagból állítok elő. A mindegy persze behelyettesíthető a "lehető legjobb" kifejezéssel is :))
Meghatározná valaki, hogy a sznobizmus mit enged meg az ilyen definícióknál? Vagyis mit mond e nemes tudomány, hogy hol vannak ezek a határok?
Az elektromos gépekkel, készített az e még? Vagy csak a gőzgépekkel megmunkált meló igazi asztalos dolog, vagy talán még az sem? Vagy ha az sem akkor talán Krisztus születése idejében alkalmazott technikákat tekinthetjük a annak?
De közelíthetünk a vegyipar oldaláról is. Szerintem már maga a sellak is feketeseggű... mivel az is csak pont akkor terjedt el nálunk mint a forgácslap születése!
De nem! Megtaláltam! Amit vasszerszámokkal csináltak az már nem fér bele! Jó lesz így? Tehát a bronzvésőkkel faragott bútor belefér még a többi már nem.
Egyébként egy majd 200 éves dolgot tagadtok meg, de tudjuk a sznobizmus, az sznobizmus...
