Cipőben nem tudok segíteni, mert én átlagos csillapítású cipőket használok.
Legfőképpen pedig úgy gondolom, hogy nem a cipő az elsődleges probléma, hanem a futótechnika. Ha rövid távokon is lesérülsz, akkor valószínűleg sarokra érkezve futsz. Próbálj meg talpközépre/első talppárnára érkezve futni, viszonylag rövid lépésekkel. (Pluszban esetleg alapból érzékenyek az ízületeid. Az esetleges túlsúly is ront a helyzeten.)
Az "agyonpárnázott" cipőkkel az is gond lehet, hogy gyakran nagy (8 mm és afölötti) a dropjuk - azokban nehéz nem sarokra érkezni. Én 4 mm-es dropot szoktam keresni. Talán megoldást jelenthet a Hoka (vagy az ahhoz hasonló "görbe talpú" cipők) - a felcsapott cipősarok miatt nehéz sarokra érkezni, és a csillapításuk is jó. (Legalábbis gondolom - nem próbáltam még Hokát.)
Vannak "chi-futás" tanfolyamok is, ami ebben segíthet - én nem próbáltam, de többeknek bejött.
Sziasztok! Kérdésem a cipőt illetően lenne. Kisebb távokat futok rendszeresen, és a sarkam vagy a bokám le szokott sérülni. Olyan cipőt kersek, ami stabil, és nagyon jó az ütéscsillapítása. Eddig Nike lunraglide-om volt, az kényelmes, de már elhasználódott. Tudna valaki segíteni? Mit szóltok a Salomon Pulzarhoz? Vagy inkább Asics? Köszönöm.
Sziasztok! KERESEM Mályi József: Északi zöld térképes útkalauzát! Amennyiben van valakinek ELADÓ,amitől megválna,kérem tessen szólni vagy kézzel inteni! Köszönöm
Bocsánat hogy megtöröm a csendet, én csak leendő terepfutó vagyok (apropó, olyan hirtelen némult el a topik csaknem egy éve, remélem nem történt senkivel semmi baj), de szeretném felhívni a figyelmet az idén hivatalosan elmaradt Kinizsi Százas privát bejárására / lefutására, ahol már szép idők is születtek :)
Szerencsés vagy, Nemmaratonman Peti Salomon Advanced Skin 12-jének két hónap után szétment a cipzárja ugyanígy. :/ nagysokára cserélték gariban, azóta nem panaszkodott.
pár hónap utána tapasztalat: a bal pánton lévő telefontartó cipzárjának lejött a húzókája UTH kellős közepén, nem tudtam még visszaszerelni, lehet nem is lehet. Az ivózsák csövét tartó mágnes rozsdásodik az izzadtságtól.
Én szeretem, és az a gyanúm, hogy salamon 50000 Ft-os zsáknál is előjönne ez. majd megcáfol, akinek olyan van, az biztos hogy nathan zsákok mennek sorra tönkre a haveroknál.
Sziasztok! Már(még) nevezhettek a Bükki kilátásokra! A terepfutó távok a Bükk trails sorozat első versenyei, ezekre itt tudtok: http://www.bukktrail.hu/
Vadlánon volt valaki rajtunk kívül innen, vagy kívül esik az ingerküszöbön? Egy izgis, jól futható pálya, idén fordított útvonalon, első 45 km után jött az izgis, szivatós rész, külön minden lehetséges kilátóhoz és látnivalóhoz elvezették a mezőnyt. Elsőosztályú frissítóasztalok, lelkes önkéntesekkel. Mi párosban 20-20 + 30-30 felosztásban szivattuk magunkat, sikerült idén másodszor is kifutni a belem, hogy senki ne előzzön meg a szakaszaimon. Sosem futottam még terepen 5:40es átlaggal félmaraton körül, pedig volt benne szurdok, meg Tátika vár is, szóval ennyire futható volt. Oké, az utolsó 35-t a 4 kilátóval már nem ugyanígy sikerült, de 13:16-al így is harmadik páros csapat lettünk, ezt muszáj volt elmondanom. :) Reláció: Muhari Gábor egyéniben 10:30. Már szundikált is egyet mire mi beértünk. :D
Szülinapi saját ajándéknak szántam, bár még van egy két nap, de soha jobb ajándékot nem kívánok magamnak.
Fantasztikus kiránduló idő, remek útvonal, aminek részeit sok helyről ismertem ellenkező irányokból, vagy egyáltalán nem, mint Mátraalmásról a zöld 3szög stb. A Mátra sohasem könnyű, ez az útvonal sem sztráda, (nekem 2600 szint lett), de mégis futható. A Mátra mindig később őszül, most is tartja még magát..
A pontokon szuper ellátás, chipes időmérés és mindehhez ez egy jótékonysági túra az Apró Lépések Egyesület támogatására, nevezési díj az adomány, mindenki maga dönti el mekkora mértékben járul hozzá.
Köszönöm a szervezők munkáját, a last minute-es jelentkezés lehetőségét Koppánynak.
Ja és a pontokon ilyen hírességekkel lehetett találkozni, mint medvegyu :) és Löw Andás.
Egyszóval azzal a bölcsességgel zárom, hogy mindenki menjen sokat túrázni!
Tulajdonképpen a néhai Ujj Zoli hajdani Libegő 11x-e is ilyesmi volt. Ott ugyan hatszor kellett fel és egyszer le megtenni az utat, és teljesítménytúra volt, viszont az első szakasz felfelé ment, és azon díjazták a leggyorsabbakat. Szóval kvázi futóverseny volt az egy felfutásnyi távon. Ami olyan 1,25km/260m D+, szóval rövidebb, de meredekebb is a Szádvár Verticalnál.
Tegnap megkérdezte tőlem valaki, hogy milyen távon rendeznek terepfutó versenyeket. Idővel arra jutottam, hogy fogalmam sincs :)
Ki milyen távú versenyről hallott? Legrövidebb és leghosszabb jelöltek érdekelnének, itthon és külföldön. Olyan események is érnek, amiket futva és gyalog egyaránt lehet teljesíteni (footrace és kész). Instant körök is érdekelnek. Egyáltalán, bármi érdekel, ami
- terep
- teljesíthető futva
- van rangsor a teljesítés ideje alapján.
Én eddig ezeket találtam:
Legrövidebb itthon: Futapest Zebegény Terepfutás rövid táv - 3,8 km.
Legrövidebb világszerte: fogalmam sincs, de ez a kategória izgat legkevésbé
És nyújtás. A megfelelő (eredeti) hosszúságú izom nem húzzza úgy össze az ízületet, hogy a porcfelületek összeérjenek. Márpedig ha nem érnek össze, nem koptatják egymást.
Sziasztok, a minap találtam egy remek ajánlatot a vaterán, Stabilitás tréner nagyon jó áron! Gondoltam megosztom veletek, hátha valakinek éppen ilyenre van szüksége, a bolti ár feléért!
Ó, hát ha már meg lettem szólítva név szerint! (Istenem, még ismernek!! ;-) )
erősen gondolkodtam, hogy szerzek egy lepattanó Szentlászló Trailes nevezést és elindulok, de az utolsó 2 versenyem, amit végigcsináltam olyan szinten volt pocsék, hogy fogadalmat tettem magamnak, a Cortináig semmi ultra.
Egy kis háttér: tavaly ugye volt 3 hónap kihagyásom valami csípő tájéki makacs húzódás/fájdalom/rövidülés miatt, ami után nagyon lassan kezdtem újra építkezni, várva, hogy újra jelentkezik-e az izombemerevedés. Szerencsére egyelőre békén hagy. Jött azonban helyette a "kedves régi ismerősöm", Sarkantyú Gyula. Szóval próbálkozom én, de a tisztességes edzésmunka fáj. Futottam azért pár "hosszút" már, Tortúra/Ómassa-Eger, Bükkiki Fun Run, VTM ultra.
Aztán az első komoly megmérettetésnek, az örök Mátrabércnek is neki szaladtam fejjel, remélve, hogy egy mérsékelt tempóval nem leszek túl messze a magamtól elvárt időtől. Nem tudom, mi lett volna, ha nem követem el azt a hibát, hogy összebandázom Kékesnél az épp elég ramatyul lévő Szimandl Anitával, akivel ezen állapotában épp megfelelő tempót tudtam menni. Igen ám, de Anita Ágasvár körül kijött a kátyúból, és mivel folyton biztatott, hogy menjek tovább vele, szétszakítottam magam Keresztesig. Soha ilyen pocsék Muzslám nem volt még, pedig elég sok szenvedést köszönhetek már eddig is annak a hegynek. Még a lefelén is csak vánszorogtam, és ha Lúdtalp nem ér be a patak után már a szekérúton, és nem vonszol magával a célba, tán még most is ott ténfergek hamvaimban. Amúgy se mentem volna nagyot, de ez a ballépésem Anitával okozott bő 2 óra küzdelmet, nem beszélve a célban a majd 1 órás rosszullétről, amiből csak az 1. sör hozott ki. :)
Tetéztem ezt a hülyeséget egy jóval korábbival, rokonszenvi/baráti alapon még a tavasz elején beneveztem az Ultrakék Börzsönyi etapjára, mit nekem, hogy 1 héttel van a MTB után?! A MTB kálváriája itt is megismétlődött, még a pályának is megvan a maga "Muzslája", hogy teljes legyen a de ja vu. Rohadt meleg is volt, szétfőttem, a verseny utolsó 3 órájában csak az járt a fejemben, hogy miafaszért csinálom én ezt, ha csak szenvedést okoz? No akkor döntöttem el, hogy ideje átállni valami értelmesebb edzésre, hogy a következő versenyre legalább hangyányit felkészültebben álljak oda a rajtvonalra.
Most 20 év után elkezdtem lassú, zsíron futásokat csinálni, amiket néha váltok csak fel pörgősebb edzésekkel. Egyelőre semmi hatását nem érzem, de van még 4 hét a Cortináig, és egy csomó hónap a Piros85-ig. :)
De hogy mondjak valami negatívat is zárszó gyanánt, a csípőhúzódás elkezdett ismét beköszöngetni...
Sziasztok ! (elnézést, valahogy egy ősrégi, ideiglenes nick-kel voltam belépve, inkább a szokásossal osztom meg) (az előző törléséhez meg kérme az admin-t)
Május 12-13-én a megadott 30 órán belül teljesítettem a Börzsönyben a KÖR-t (152 km + 7100 m), amely futásom során végig volt nálam GoPro kamera, stabilizátorral. A 100 perces nyersanyagból vágtam egy 19 perces best of videót (teljes videó is lesz, kb 90 perc). Jó szórakozást hozzá ! :) Itt nézhető meg az átélhető videó :)
nem rossz értelemben futóceleb, hanem mint ismert és elismert arc. :) ha oldalt volt a szám, akkor passz. korán értél oda, nagyon nem volt még mit csinálniuk. :) előző két évben sok terepfutás.hu versenyen voltam, egyszer crewként is sz7óval nagyjából megvannak az arcok, azt mondjuk nem tudtam, hogy konkrétan négy futótársam is ponton lesz, nem került szóba.
na nekem is pont oldalt volt a rajtszám. és ne m is sértegettem őket :)
persze direkt nem írtam, hol történt ez meg kétszer is. nem akartam általánosítani.
továbbra is nagy respekt az önkénteseknek, én is minden évben egyszer elmegyek csanya versenyre segíteni.
volt olyan pont egyébként, ahol az egész csapatot ismertem, nem ott szóltak nyilván.
egyébként, hogy nem ismerem a crewt, semmit nem jelent, sőt, nem is kell ismernem, csak azért jegyeztem meg, hogy mennyire más már a társaság ezeken a versenyeken és nem olyan belterjes szerencsére, mint régen.. ez jó.
Nem voltam, amikor ezekre nevezni kell, még nem tudhatom, hogy lesz-e addig elég edzés, mondjuk idén lett volna. De max a 52-re mentem volna, a köztes 85 hiánypótló ezen a versenyen, jó ötlet, de ez nekem még mindig olyan táv, amit nehezen vállalnék be. Szerintem elég belőle ősz végén egy piros :)
Érdekes, nekem nem szóltak, pedig oldalt volt a rajtszám és segítettek is a pontokon, töltöttek, kínáltak, etettek... mondjuk négy frissítőnél is volt futó ismerősöm a csapatban, pedig én nem vagyok "futóceleb". :)
én tegnap volt a szentlászló trailen, végre nagyjából élveztem a menet nagy részét, egész jól pörgött a táv, csak a vége ragadt be kicsit, nyerges hegy, meg az a ronda aszfalt a végén.
de fasza kis verseny, a pályát ugyan rogyásig ismerem már ,de azért ez nem egyszerű karakterisztika..
az időm szódával elmegy, hűen tükrözi a mostani állapotomat.
egy fél óra minimum benne maradt.
pinyót nem láttam a sok táv indulói között, zoncsi is a missing táblán volt..
a rendezvény egyre profibb, a célegyenes a Duna parton, patent na.
nagyon fura, hogy az indulók 90%-át nagyjából nem ismerem, de a crew-t sem, ez még meglepőbb.
itt azért egy kis kritika, csanya úgysem olvassa ezt, hogy több ponton a legfontosabb dolga az volt a népes crew személyzetnek, hogy hangsúlyosan figyelmeztessen: legyen látható a rajtszámom, különben kizárnak!
WTF? Mondom a nagyjából iskolai osztálylétszámú csapatnak, akik egyébként semmit nem csináltak a ponton, önkiszolgáltam, hogy voltak már terepultra versenyen?
Merthogy itt elcsúszik. hátramegy a nyomorult rajtszám, koszos lesz, feltűrődik, stb. De nem mondtam, mert nyilvánvaló volt, hogy még sosem voltak és biztosan a rakparti tízesen vannak, akik rajtszám nélkül futnak.
De mégis egy terepultrán jön az illető, szétszopatja magát rajtszám nélkül és felzabálja a tuc tuc kekszet??
Voltam már meglehetősen sok külföldi terepultrán, de még sosem szóltak rám, hogy húzzam előre láthatóan a rajtszámot. valahogy 100 km-en, vagy 100 mérföldön nem indulnak potyautazók.
Na mindegy csanya biztosan kiadta nekik, ők meg azt gondolták, hogy ettől professzionális a szervezés.
De a verseny amúgy téllég jó, ezt büszkén lehet már vállalni a sokszor provinciális magyar rendezvények között.
"Megint (majdnem) egy évvel öregebb lett(em), s bölcsebb is talán...!"
Ultrakék Trail Börzsöny Katalinpuszta-Nagymaros az OKT vonalán, 55 km, 1880m D+; 6:52:33 absz. 17, ffi 15. hely.
Tavalyi első evör terepultrácskám annyira szenvedős lett, hogy beneveztem az UKT-ra, pszichés megerősítési, egyúttal meg persze "haladás-felmérési" célzattal. Vacilláltam, hogy a Pilisen vegyek-e revansot, de a triatlon középtáv ob versenykiírása (máj. 26.) végül eldöntötte, hogy a 20-ai UTH helyett mást kell keresnem, mert regenerálódni kevés lenne ez az idő.
Az UKT Börzsöny adta magát, a táv kb. egyezik és szintben is hasonló (bár mint arra rájöüttem közben, azért a szinteloszlás milyensége sem kihagyandó tényező egy terepfutásnál :) ). Április elején Balatonudvariban futottam egy 25-öst (megnyertem, bár ehhez az egyértelmű favorit hibája is kellett, és nagyon sok szint sem volt benne, csak 450 m), 4:44-es átlaggal, szép pulzuson. Meg Ráckevén PR maratont mentem aszfalton (3:25, persze sehol sincs a nagyokhoz, de nekem 5 perc javulás ez novemberhez képest) - szóval úgy éreztem, jó a forma...
A rajtba családdal érkeztem 29-én reggel. Nem szoktak versenyre kísérni, de kicsilányom kitalálta, hogy járjuk le szép lassan az OKT-t családilag, így adta magát, hogy míg én lefutom a versenyt, ők Nógrád vá.-tól visszairányban lejárják a szakaszt és legalább áthozzák majd a kocsit Nagymarosra, a célba.
A nejem és a nagyobbik lányom nagyon nem szereti a versenyek hangulatát (fiamnak full mindegy, a kicsi mondjuk jól elvan vele, de ő a kicsi, teszi amit anyukája mond :D ), és őszintén szólva engem is feszélyezett kicsit a jelenlétük (szeretek magammal foglalkozni ilyenkor), de mivel amúgy is ment a Volán járata Nógrádra, szépen elbúcsúztunk egymástól azzal, hogy ha minden jól alakul, Nógrád környékén még találkozunk úgyis egymással szemben...
A versenyt az Ökofutás szervezte (Hegedűs Zsuzsa főnökletével), a startban nem volt semmi nagy faxni (ez nekem szimpatikus egyébként). Volt kis idétlenkedés pár futócimborával (nem sokakat ismerek, mert olykor vannak gátlásaim), aztán hajrá!
A fentiek szerint nézett ki a táv. A frissítőpontokból talán el tudtam volna viselni egyel többet is (főleg mert igen meleg volt és Kisinóc után sok volt a Napnak kitett rész), nem bántam meg, hogy a két fél literes kulacs mellé övön elvirttem a Compressport 6decisét is. Szinte minden elfogyott mindig a pontok közt (startból csak vízzel indultam, onnantól minden ponton egyik kulacsba iso-t kértem, a többibe vizet).
Garmin Fénix2-vel futok, a navigációt elindítottam a biztonság kedvéért (bár tudtam, hogy a Kék jól jelölt viszonylag), de gyakorlatilag 95%-ban a pulzus-képernyő volt kint az órán kizárólag... A terv az volt, hogy 150 alatt tartom (z3 156-tól indul nálam mostanában), mert ilyen távokat én igen ritkán futok (konkrétan évente ugye 1x :D ), másrészt nem jól tűröm a meleget sem (bár javulok e téren azért). A pulzusos terv jól sikerült egyébként, utólag a Strava-n is megnéztem, nagy kilengések nem voltak.
Frissítésre csak folyadékilag volt némi elképzelésem (lásd fent), High-5 zseléket tettem el, meg zabcsokit meg energiaszeletet meg egy kicsi szenyát. Másfél óránál (Nógrádnál), majd a Csóványos emelkedőjén, végül Kisinóci th előtt ettem egy-egy zselét, emellett a szendvics első felét Nógrád után egy emelkedőn, másik felét már a vége felé, a Julianus-toronyba baktattamban fogyasztottam el. is-ból ugye másfél l, vízből úgy 4-4,5 l ment le. KEVÉS VOLT. Talán a folyadék nem is, de a zselézést elb.sztam, ez egyértelmű. Hiába, hiányzik a rutin, meg hát ott volt a tavalyi rossz UTH_s tapasztalás, ahol f.stam többször is (bár a klóros csapvíztől, de tudatilag mégis mindig berzenkedek azóta is a zseléktől - ezen dolgoznom kell agyban, a triatlonhoz is muszáj lesz sűrítenem).
Onnan tudom, hogy kevés volt a frissítés, mert az NHH után elfogytam, önkínzó gondolataim támadtak, csipetnyi agresszív hullámvölgyekkel színesítve. Kóspallagon a ponton, egyes váltóban indult - oda kocsival "továbblőtt" - cimbik szerint nagyon szarul néztem ki. Ők a célban őszintén csodálkoztak az időmön, azt mondták, ahogy kinéztem ők arra számítottak hogy legyaloglom az egészet vagy kiszállok és visszafordulok. A pont után sok volt a gyaloglás már, ez tény, ott előzött meg a két első helyezett hölgy is.
Mindenesetre sokat tudtam tanulni erről az 50+-os műfajról megint, így összességében nagyon jó döntésnek érzem, hogy elindultam a versenyen. A pontok jól ellátottak voltak (NHH-t pl. a "Váci Jedik" vitték, Veriga tök aranyos volt, mindenkihez volt egy jó szava), a pontőrök készségesek, rutinosak és gyorsak.
A célban pedig végre Zoncsinak is be tudtam mutatkozni személyesen is...
Jövőre - hacsak valami triatlonos event át nem húzza megint - azt hiszem, visszatérek a Pilisbe, Csanyához. Az a 7ó30 perces tavalyi szenvedés a vasárnapi formámban szerintem majdnem egy óra mínusszal meglett volna... De mivel a "volna" nem értelmezhető a terepfutóversenyek kontextusában, hát muszáj leszek jövőre is bevállalni egy újabb ultrácskát. :)
Biztos mindenki edz a hegyen vagy a FB-on, mert itt nagy a csönd. Már Zserzselit is felbukkanni látom ott - igaz, inkognitóját megőrizve. :)
Múlt hétvégén Mátrabérc. Hol egy beszámoló? Bali, mi volt? Tudom, meleg. :)
Hétvégén Mátrabérc Trail, nem lesz könnyebb. Talán túrázó nem lesz annyi, de a jó idő miatt ez sem biztos.
Én szép csöndben már 3 versenyen eseményen vagyok már túl. A szokásos tavaszi menetrend: BükkiKi, VTM. Aztán magam se tudom, miért, talán Kiss Miki szárnybontogatása támogatásául a Libegő Trail. A tavalyi fenékizom probléma már nagyjából a múlté, bár még érzem. A sarkantyúm viszont újra támad, sőt, most már az egész bal bokám nyikorog. Azért edzek, csak a tempó meg a táv nem stimmel. :)
A Bükkin nagyon visszafogottan mentem, így is elfáradtam, a VTM-en küzdöttem, úgy voltam szar, a Libegőn legalább megpörgethettem a lábaimat. Persze csak lefelé. Felfelé nagyon nincs kraft.
Ez így elég rossz előrejelzés a MBT-re, de emiatt még Don Quijote nem hátrál meg az óriások elől.
Nem lenne jó, ha bárki, bármiből kimaradna azért mert nem szereti a facebook-ot.
Keletkezett egy új oldal: www.hegyfutas.hu klikkeljetek rá bátran, talátok ott majd több mókás versenyt ! Ha rajtam múlik egyre többet, és eléggé rajtam múlik.... :-)
mivel nekem ez lett az egyetlen őszi szervezett futásom, eléggé ráizgultam ahhoz, hogy semmi ne jelentse akadályát, hogy elmenjek. Az elmúlt 2 hétben fényesre síztük amúgy a hegyet, volt olyan nap, hogy de. du. felmenet volt.
Hát szombaton is sízni kellett volna, mert szuper hó esett, csak ezt nem hitte el senki, hiába mondtam.
Sőt, bizonyos városból bizonyos emberek kikocsikáztak a Tátrába, mert ott jó hó van. ??
Ellenben én átsétáltam 8-ra Krétre. Ott összetalálkoztam a pajtásokkal, és vidáman szaladtunk a hegynek. f9-et azért találtuk ki, hogy ne kelljen korán kelni, és azért hogy ki legyen taposva a nyom. Ki is volt. Az égéstető-Magosfa szakasz volt kellemetlen kicsit a kerülgetések miatt. Illetve általánosan elmondhatom, kijelenthetem, hogy ilyen szűk ösvényen testkontaktos a kerülés, ha nem akarsz térdig esni a hóba. Még ezzel sem lenne baj, ha az átlag túrázó nem korombéli büdös-szőrös fajta lenne.
NHH-ra nagyon óvatosan mentünk, bár azért az 50p meglepően szar lett, a csóvi 1:18 végképp.
Talán mert hóban nem lehet olyan jól futni.
A főgerincen elszaladt mellettünk egy 3-as grupp, majd csóvi után a Nagypista meg egy vörös gyerek. Én már NHH-n felpattintottam a vasat, így igen bátran szöktettem magamat utánuk Feketevölgy irányába. Zoli és Áron le is maradtak, de nem is volt okos 155-160akat menni lefelé. Mondjuk nekik sem. Bámulatosan fogott a vas, ragadtam a hegyhez, kafa volt.
Feketevölgyig további ismerősökkel találkoztunk, (meg még utána is egészen 3-ig, amikor is hazaindultunk Krétről), és a gyorslábú gyerekek is előkerültek a ponton. Amúgy itt már sár volt. Csak itt.
Szerencsére Zoli is jött. Mondtam neki, hogy én lassan megyek felfelé, úgyis utólér. Salgóvárig megint 1 kazal ismerős, meg utána folyamatosan, tul képpen kevés olyan ember volt, akit ne ismertem volna. Végül Verigáékat untattam ipari hülye történetekkel, hogy fáradjanak jobban. Nem annyira akartak fáradni, egészen Bányapusztáig együtt jöttünk. Ott valahol a budi magasságában Zoli is megjelent.
Igazából itt be kellett volna ülni a budira, és mindenkinek köszöngetni, aki elhalad ott a szép havas tájon. Kafa budi, úttól 5m-re, annál kissé magasabban. Ott ülve mint valami tekintetesúr lehetne inteni az elhaladóknak.
Nagybörzsönynél bounty-szeletet választottam, mert multkor a gyerekeknek felolvastam, mi is van a sznikkersz-ben, és akkor az inkább mégsem. A bounty-t nem fogom elolvasni még pár évig, mert akkor mit fogok itt enni?
Amúgy elég takarékosan üzemeltem, mert 3 gyümölcsszelet ment le addig, a célig meg beértem a bounty-val. Zoli kérdezte is tőlem a célban, hogy mind a 2-t megettem a csomagjából? De mohó voltál!
NHH-ra az ösvény már nem volt frankón kijárva, inkább mint a nagyhegyeken, ki volt lépve szépen a hegy. Itt nem tudsz nagyon szaggatni, mert egyből roskad a lépés, úgyhogy maradtunk az eddigi tempónál, szépen felgyalogoltunk. Itt most nem az a lényeg hogy GYALOGOLTUNK, mert olyan ótvar meredek, hogy mindenki gyalogol, hanem hogy SZÉPEN, ok?
NHH-n megint elénk került Nagypista, együtt rúgtuk a porhavat Taxon, az szép volt. Aztán ő 5órán belül akart menni, mi meg asszem pont nem akartunk talán semmit. Vagyhogy ilyen irányú akaratunk nem volt. Amúgy az 5. órában is futni terepen, ahhoz ezt-azt kell akarni. De valahogy nekünk ott nem kellett szerencsére, pont el lehetett engedni ezt a percet, és pont lehetett komfortzónában 4p körül menni a lankán.
5:06, eddigi legszarabb, de másnap vígan sítúráztunk a hegyen legalább.
Mivel Rapanuigyártás megállt, vettem egy ilyen speedgoat-ot. Az előző Rapa egyébként pont egy ezressel tudott kevesebbet alpesi körülmények között, mint a börzsönyiben. 1000 körül befigyelt egy talpvarrás, mert képtelenek leragasztani a talp-felsőrész összevarrását. Elég szörnyű dolog ez, tekintve, hogy 40kg ruhaszemetet termel egy átlag európai (13 a magyar, de a terepfutók szerintem nem ezt hozzák). Sajnos a talpvarrást követően a felsőrész kezdett meghasadni a talpcsatlakozásnál, az ragasztva lett, de a hegynek már nem indulok vele neki, nagyfiam vácott elszalad még benne a laposon.
De ez már lejárt lemez, nézzük csak ezt az újabb fejlesztést. Elég szar, hogy a hálós része a Bori lábán is 1000-et ment el, noha 37-es lábbal tök máshogy működnek a cipők, pláne ha nem szökdösöl annyira.
Mikor megjött a cipő, meglepetten tapasztaltam, hogy a legelső fűzőlyukakat lespórolták. Azt írják a honlapjukon, hogy ez a speedgoat egy gyors verseny, és 4 lyukkal a zoknicsere gyorsabb. No ez igen érdekes felvetés, amit önmagában vitatnék, tekintettel arra, hogy 50km-en akinek sietős a dolga az nem fogja a harisnyáját huzkodni, hanem szökteti magát ahogyan csak bírja.
Viszont véletlenül pont tudom, hogy egy peremezhető rézszegecs (a kínai nem bír peremezni, ezért eszi meg a fűzőt a szeg) 0,02EUR x 4 meg még ki kell ütni neki a lyukat, és elnyomni. legyen szumma 0,12. képtelenség, hogy ez számítson, de ezek vagy ordas hülyék, vagy iszonyat spórolás megy, tekintettel, hogy a cipő eredetileg még 5 pár lyukkal jött ki (google keresőben szépen lehet látni).
Én azzal indítottam, hogy levágtam a sarokról a hevedert, és felvarrtam az elejére fűzőtartónak. Mivel igen hosszadalmas volt a művelet, így igen megfáradtam. Adódott, hogy próbát tegyek félcipő átalakítással. íme az eredmény:
Ugye látszik a képen, hogy:
A jobb (gyári) cipő mér megadta magát 250km-nél, ezen kívül nem fogja a lábam elejét, ami főleg ilyen saras vizenyős időben nem oké.
A zoknim szakadt (lyukas is)
A csempe ilyen ántikolt, barnás
Most javítok, de rohadjanak meg, veszek mostmár egy ilyet.
vulkánra megyünk, meg -rajtad kívül akkor- ott lesz kb mindenki akit ismerek ebben a szakmában. Úgy tűnik lassan visszaszokik minden régi arc a klasszik túrákra.
BHMTCS természetesen játszik, Zolival lebeszélve, de tartok tőle jön Bajári mester is velünk. Tortúrára nem megyek, mert annyira kimaradt minden őszi verseny, hogy erre ráhegyezek kicsit.
mivel ide írtál és nem privátba, sajnos nem kímélem olvasókat én sem :)
1. nyugodtan alszom.
2. sosem utasítottalak el, ha megkértél valamire, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem kértél soha semmire. sem, hogy áldozzak a szabadságomból, sem arra, hogy vigyelek el valami rendezvényre. valakivel összekeversz, vagy ebben a történetben valami teljesen más filmet néztél.
Megjegyzem és sem kértelek téged semmire, kivéve egy sörözést pár éve :). (A traversée-t Oli beszélte meg, a Kéktúrát Oli beszélte meg veled. Én nagy örömmel fogadtam, hálás voltam és nagyon örültem, hogy a csapat része voltál és, hogy ránk áldoztad a szabadidődet. Sőt azt gondoltam, hogy ezt önkéntesen, haverságból teszed és nem valamiféle kényszerből, szívességből, amit majd később az orrunk alá dörgölsz..:)
Elnézést a többiektől a a brazil szappanopera folytatásos miatt. (Javaslom, hogy térjünk át a one-to-one kommunikációra.)
Egy poszt a fészbukon talán még nem egyenlő a teleírta kategóriával. Soha nem durciztam, mint ahogy jelenleg sem, max alkalmazkodtam a kialakult helyzethez és tudomásul vettem dolgokat. Nem hinném, hogy a topik olvasó közönsége arra lenne kíváncsi miért untam meg, hogy én mindig csak beteszek az Olivér, ZRobi, te és jómagam kapcsolatába. De ha te úgy érzed ezt merő túlzás akkor önmagaddal szemben elég arra az egyszerű kérdésre válaszolnod, pl a Traversée óta hány nap szabit áldoztál az én programjai illetve hány rendezvényre sikerült veled lejutnom ami engem érdekelt - és jeleztem feled egyeztessünk mert mennék. Ha erre a két felvetésre nullánal nagyobb számot tudsz mondani akkor nyugodtan aludhatsz.
Bocsika a nem érintett emberektől, ezért a posztért.
Elnézést a késői reakcióért, de még mindig ébredezem a sokkból, amit Tóth Csaba Piros 85 beszámolóját olvasva kaptam. Mi van? Részleges bokaszalagszakadással 8 órán belüli idő? És ezt így hogy? - hogy klasszikust idézzek.
Az első gondolatom az volt olvasás után, hogy ott helyben lábonlövöm magam, majd rögtön utána hogy inkább mégis fel kéne kötni magam az új Suunto töltőkébelemmel a fára. Mondhatnád erre, hogy jó, jó csináld csak, de előbb magyarázd már meg, minek neked új kábel? Így urizálsz talán? Vagy valami fétis van a dologban? Nos egyik sem, válaszolnék, prózaibb oka van annak: egyszerűen elvesztettem a régit. És már a témánál is lennénk. Ez volt a Virágvölgynél a "kerengő" oka ugyanis.
A verseny előtt is várható volt, hogy az órám nem fogja kibírni a teljes távot egy töltéssel, valahol a határon lehet majd, attól függően, hogy megborulok-e vagy sem. Semmi gond, az előrelátó bölcs mindenre gondol, hiszen menet közben is lehet tölteni, megvan a powerbank meg a kábel is, majd megoldjuk. A bejáráson ki is próbáltam, működött, nem akadályozott a futásban sem. Úgy terveztem, a verseny utolsó harmadában fogom majd az egyik frissítőponton elővenni és elkezdeni róla tölteni az órát. Ahogy Móricka elképzeli. Eszembe sem jutott egyik ponton sem természetesen, hiába pocsékoltam annyi időt fölöslegesen pedig mindenhol.
A Virágvölgy felé „zúzok” éppen, leráztam Balázst és Irént - akik a kilátónál utolértek, mialatt megint tollászkodtam a frissítőpontnál -, van még némi erő, semmi gond, kb. fel tudtam mérni, ha nem töröm ki a nyakam és elérek épségben az aszfaltig, onnan vissza már nem fognak előzni, az alapgyorsaságom még jobb mint az övék. (Fő az önbizalom, és a hangsúly a még-en van :)) Szóval épp örülök magamnak, ekkor jelez az óra. Merül. Gondolom. A csilivili Ultra Direction-ös SzkottDzsurekes hátizsákom pont erre képeztetett ki, le sem kell vennem, csak hátranyúlok menet közben, és kiveszem a hátsó zsebből az előre gondosan összerakott kábel/töltő párost, és már tölthetem is az órát. Csak azzal nem számoltam, hogy a 80. km körül már nem biztos hogy ehhez elég koordináltak a mozdulataim, főleg lefelé futás közben, elgémberedett kezekkel a 8 fokban. Ráadásul a telefon meg a kulcs meg a kábel valahogy összeragadt, hiába rángattam, sehogy sem tudtam kiszabadítani.
Szenvedtem vele egy ideig, ahelyett hogy hagytam volna fenébe az egészet, és futottam volna simán tovább, mer mi van ha lemerül? természetesen semmi, de valahogy megint a irracionalitás győzött a józan eszem fölött a verseny végére. Ahogy az éles kanyarhoz értem, ahol újra emelkedni kezd az út, addig erőltettem, míg nagy nehezen sikerült a kábelt kibányásznom, a powerbank még mindig sehol. Áttettem a másik kezembe a zsinórt, és addig szarakodtam, míg a töltő is előkerült, szuper, még nem értek utol, gyorsan összedugom őket, rá az órára, oszt jónapot. Csakhogy sehol sem találom a zsinórt, a bal kezem teljesen üres. Most sem tudom hogy történhetett, de egyáltalán nem vettem észre hogy a nagy matatás közben az meg kiesett a kezemből. Ahelyett hogy ezek után legalább ekkor hagytam volna a fenébe az egész töltögetősdit, és futok tovább, annyira összezavarodtam, vagy mi, hogy visszafordultam és elkezdtem keresgélni az avarban a kábelt.
Közben szépen utolértek Irénék is, Balázs udvariasan megkérdezte hogy nincs semmi baj? motyogtam valamit hogy semmi csak elhagytam valamit, úgy néztek rém mint egy ufóra (és nem a jó értelemben :)), mint valami gyengeelméjű ufóra mondjuk. Elrobogtak, én csak nem adom föl a keresgélést, sehol semmi persze, kb. három percbe került, mire végre megjött az eszem, otthagytam az egészet és utánuk eredtem.
Hogy rövidre zárjam, vért izzadva végül sikerült előttük beérnem a célba, de az a három elvesztegetett perc ment a kukába a többi elpocsékolt mellé, így jóval kicsúsztam az áhított 8:30-on belüli időből. Ráadásul az óra természetesen le sem merült, a célban 3%-on állítottam le. Ez van. Nincs itt semmi látnivaló, kérem. Csak a szokásos lúzerbusz megint, tényleg bérletem lehet rá. :)
Most nem ertem mit akarsz ebbol kihozni. Van egy hivatalos eredmeny, az 9:03:34. Az en sajat meresem egy hangyafasznyit, 40 mp-el jobb, aminek, mint irtam, nincs kulonosebb jelentosege. De ugy latom neked van, mert raporogtel :)
A futok nagy reszet elengedtem, ahogy irtam. Tehat nem mindenkit, csak 40 mp-nyit.
Valahogy ugy erzem, nem csak erre a 40 mp szamom tartasara vagy irigy :))
ja tenyleg! Veled meg szoba all Dome?
vigyazz, mert kitalal valami kabatlopasos sztorit, utana teleirja vele a feszbukot, h te vagy a tettes.
Izzadtkéz, csippantás... aha... ebből nehéz lesz jól kijönni...
Azt már nem is említem, hogy a '...majd elengedtem nagyjabol az osszes futot es utana indultam' c. szonetthez én ezt a képet tenném be illusztrációként:
Aaa sztravarol nezted ki te kis furfangos frigyes?! Na ja, mig a telefont az izzadt kacska kezeimmel leallitottam vagy 5 percet elszorakoztam.. de mar beerkezeskor csippantottam a dugokat te capo ;)
Onnan veszem föl a fonalat, mikor a srác elfutott mellettünk a Fehér hegyi mászás után. Előtte beszéltük, emlékszel, nem érdekel ki megy el mellettünk esetleg, ha ezt a tempót végig tudjuk tartani megzuhanás nélkül, azzal az idővel mindketten kiegyeznénk. De ahogy lehagyott elég jó tempóban és nem ismertük egyáltalán, ki lehet az (még te sem, pedig a te terepfutó-kapcsolati hálód összehasonlíthatlanul nagyobb az enyémnél :)) felébredt a versenyszellem bennem és mindenképp meg akartam tudni hogy van-e rajtszáma.
Ahogy felgyorsítottam és kinyújtóztattam az izmaim, hogy utolérjem, meglepően könnyűnek éreztem a lábaim, mintha csak otthon fartlekeznék a hegyen. Melléértem, kicsit talán bántó hangsúllyal megkérdeztem, hogy bocs te versenyző vagy? Mondja hogy igen. De a hosszún? Mondja hogy igen, de ha az érdekel hogy az OB-n-e, akkor nyugodjak meg, nem. Nevettem egyet, hogy nem azon én sem. (Mint később megtudtam tőle, Szurmik Attila a neve, otthon persze rá is kerestem az eredményeire, van 1:17-es félmaratonja is, szóval kb. egy szinten lehetünk síkon.)
Az a szép fenyveses-szerpentines szakasz jött úgyis, azt gondoltam, megyek vele a Kopárig ha tudok, te meg úgyis közben a lefelén utolérsz, mint korábban, vagy legfeljebb bevárlak a ponton. Eszembe sem jutott, hogy te közben eléhezel vagy ilyesmi, semmi jele nem volt. Utólag talán hátra kellett volna szólnom, hogy mi a tervem, akkor te is nyugodtabb maradtál volna. A ponthoz 4:55-ös idővel értem le, örültem mint majom a farkának, az időterved szerint öt perc előny volt asszem. Biztos voltam benne, hogy max. egy percen belül ott vagy te is, ezért a pontnál próbáltam gyorsabban frissíteni, kértem magnéziumot is a biztonság kedvéért, egyszercsak meglátom Varga Józsit, mondja hogy kiszállt. Az énem egyik fele nagyon sajnálta hogy feladta, de a másik, az ördögi, :) persze örült is hogy eggyel kevesebben vannak előttem, pár szót még váltottunk, szóval telt az idő. Szöszmötölgettem még, egyre gyanúsabb volt hogy még mindig nem vagy sehol.
Ahogy 4:58 körül végül odaértél, láttam hogy nincs minden rendben, elég fehér volt az arcod. Akkor mondtad hogy szarul vagy, menjek egyedül tovább nyugodtan.
Nagyon sajnáltam, hogy így alakult, a későbbiek fényében meg még inkább: ha végig együtt tudunk maradni, akkor biztos megakadályozod, hogy komplett idiótát csináljak magamból a Virágvölgyben, meg annyi időt pocsékoljak el fölöslegesen a hátralévő frissítőknél. (Összesen 15 perc volt az állásidőm a Strava szerint, ha az sikerült volna csak a felére is lecsökkenteni, már meg is van a 8:30-on belüli idő, amit tervezgettünk közben.)
