Olyan sokat futottam az elmúlt két hétben (100 km feletti hetek), hogy kedvet kaptam egy harmadik százas hétre, bár ezt még nem döntöttem el, határon vagyok a teljesíthetőséget illetően.
Azt találtam ki, hogy a Vulkántúráig (43k, 2200m szint) megcsinálom a Pfitzinger edzésterv utolsó 3 hetét. Ezzel készültem az októberi maratonra is.
Ez a hét ugyan Pfitz szerint már kezd visszafogott lenni, tehát "csak" 95 km, de még úgysem volt ilyen sorozatom, megpróbálom az újabb 100+ hetet.
A szombat-vasárnap elég húzós lesz. Szombaton 18 km, benne 10km verseny (magammal, nyilván). Vasárnap meg majd 27 km kell, anno erre esett a topik Velencei-tó kör.
Azóta leesett, hogy viszont innentől nem kell vizuális megközelítéssel átfésülni egy terület legmagasabb pontját. Csak rajzol az ember egy sokszöget, ráengedi a cuccost, osztán az megmondja.
Még lehetne egy olyan is (biztos hogy van), ami bármilyen térképi szövegrészletre rákeres, azokra is, amiket egy Garmin program nem talál meg, mert nem POI. Pl. “Szép kilátás”. Már is gyorsabb lenne egy erdei futás vagy túratervezés.
Beleástam magam a QGIS progriba, az elején ráadásul segítséget is kaptam. Már ott tartok, hogy 5 különböző DEM (DTM) adatbázisra is kikalkuláltatom, hogy hol vannak a kistájak minimum/maximum pontjai.
Másfelől vissznéztem, s lett 3 különböző digitális állományom is, s mindháromra megnéztem (akkor még csak 3 DEM--et). S csak ezután választottam ki egyet.
Úgy látom, hogy semmi értelme a projektemnek, mert nagyon sokszor a kistájhatáron vannak a szélsőértékek. Ráadásul a minimumpontoknál sokszor külszíni fejtésű bányát vagy régebbi kavicsbányában lévő bányatavakat hoz fel az algoritmus. Most azon dolgozom, hogy lehet-e relatíve könnyen törölni magassági adatokat vagy letiltani területeket. De már csak a tudás maga vezérel.
Szóval sokat tanultam, de mozgás helyett a kanapén és az ágyban ültem egy laptoppal a kezemben.
Én szerencsés vagyok. Ha akarom a kert hátsó kapun kilépve is az erdőben vagyok, nem kell hozzá messzire autózni és tömeg sincs :-)
Jó, hegycsúcsok nincsennek séta távra, de szép kilátás azért van a közelben, a Mátrára és a Bükkre is.
Ami a pulzust illeti, amióta MTB-vel ismét terepre merészkedtem, felfedeztem, hogy kerékpáron sokkal hosszabb ideig elviselem a magasabb pulzus értékeket alacsony pedálfordulatú erőkőfejtés közben, mint futva bírtam, amíg képes voltam futni.
Alapvetően úgy látom, hogy kötelességtudó 50-esek vagyunk. Leírom gyorsan, nehogy valaki közben átforduljon 60-asba. :-)
Mi ma sem akartunk részt venni a "havat látni élőben" őrületben, ezért már az itthonról indulás előtt vagy fél órával ránéztem a waze-re. Akkor kb az esztergomi elágazótól mutatott lassabb haladást fel Dkőre. Ez az indulásra lejjebb csúszott vagy 1,5 km-t, tehát már kb 4,5 km-es dugóról beszéhetünk. Azért irányban mentünk autóval, hogy kiderüljön, hány m-től van érdemi hó. Meg bíztam abban, hogy a Psztkereszt feletti kis parkolóig úgy eljutunk, hogy addig még a népek nem jönnek rá, hogy kompromisszumot kell kötniük. 15 perc alatt egy újabb km-t nőtt a sor, úgyhogy Psztkereszten a kereszteződésben középre húzodtam, majd előrenézve láttam, hogy lassítanak az utók, tehát újabb 400-500 m-t hízott a dugó 5-10 perc alatt. A kormányt elrántottam, s Pilisszántól felé elmentem az általam Pszántó-nyergnek nevezett kis parkolóig. Onnan pedig egy jó gyalogtúrát tettünk kb. 680m-es magassáig, így az elején erős hólepel, fent meg végig havas ágak vártak. Igaz, az érdemi hó köddel járt.
Futni még ráérek hóban, meg a tegnapi 170 feletti pulzst is éreztem még ma......Ránéztem, hogy ne kamuzzak be semmit, s most látom, hogy az tolsó négy futásom mindegyikéél 170 fölé jutottam, sőt a Balaton-felvidéki egyiknél a meredek emelkedőnek köszönhetően egészen 179-ig. Borzasztó, kérem, ez igazán borzasztó! :-)
Nálunk tegnap reggelre még nem maradat meg a érdemi hó, még a legközelebbi hegycsúcsokon is csak halvány lepel látszódott. Elmélkedtem is rajta, hogy a napsütést kihasználjam, arra hogy a lefontosabb udvari teendőket befejezzem, vagy induljak el a hegyre? Mivel az előjelzésben éjszakai havazás volt, én pedig a havas erdőbe vágytam, így az udvarral kezdtem, majd kerékpáros edzéssel folytattam. Igaz mire a bringával elindultam, beborult és visszahűlt az idő 3 C-ra, a majdnem viharos K-i szél sem volt kellemes, de legalább az aszfalt száraz volt.
Viszont nem hiába vártam a hóra. Ma reggelre nálunk is megmaradt valamennyi hó a havaseső, havazás váltakozásból, csak a felhők is itt maradtak, sőt ködös idő volt. De úgy voltam, menni kell, mert növelnem kell a heti edzés mennyiséget egy kényelmes Téli Mátra túrához. Így elindultam a hegyre, egy olyan 22km-es körön, amit pont ugyan ezen a napon tavaly is hóban teljesítettem, csak akkor a napsütést is élvezhettem. A tempós gyaloglás, bottal segítve, síkon lejtőn hosszabb rövidebb kocogásokkal egész jól sikerült. A bruttó 3 óra 29 perces idő félórával gyorsabb volt, mint egy éves és szinte percre annyi lett, mint amikor áprilisban a bringás esésem után túráztam egyet a kellemes tavaszi melegben.
Nem tudom az izmaimat 2 héttel ezelőtti túrán ért sok és 3 nap izomláz eredménye vagy az azóta beszerzett H5 regeneráló italnak köszönhetem, de most sokkal jobb állapotban vannak a lábaim. Csík így legyen majd holnap reggel is.
Ami az edzésre fordított időt illeti, abból nekem is egyre több kellene, ugyan ahhoz a teljesítményhez, ahogy telnek az évek. Kénytelen leszek beletörődni, hogy lassulok.
Én is magam ellensége lettem, a szép havas reggelt (fiam havas fotókat küldözgetett a Normafa környékéről, a "vacak" telefonnak és a tiszta időjárásnak köszönhetően a kékesi adótorony is szuperül látszott!), majd az egész napot mással töltöttem, és mire este kimentem kilométert gyűjteni, nekiállt esni az eső a két fokban. De kimentem. Challenge van többféle is. A végére elállt az eső és többet futottam a tervezettnél. De hogy ez a hobbi mennyi időt elvisz, hihetetlen.
Mindenki saját maga ellensége - tartja a bölcsesség.
Ma megpróbáltam a “mindent bele” tempómat megnyújtani 30 percről. Az 1 óra nem jött össze, a 45 perc igen, amihez az éppen eleredő havas eső is hozzájárult. Az 5:24-es 8,4 km után gyalogolnom kellett 1 km-t.
Egyszer voltam Isziniken, még a hőskorban, de azt nem tudom, hogy hányadikon. De csak annyiban, hogy a családdal elmentünk Mbányára, s valami frissítőt (?) vittünk Asciimo(ék)nak. Mint kiderült, nagy jelentősége nem volt, mert neki a családból is voltak ott “tagok”, azaz családtagok.
Szóval engem is megérintett anno egy kicsit a szele, én meg csak hagytam, hogy hadd borzolja a hajamat. :-)
Öregszik a Stryd-em, most már épp hat éves. Sokszor nem veszi észre a töltés végét, máskor nem akart csatlakozni, leszakadozgatott. Hét elején pl. annyira megmakacsolta magát, hogy bojkottálta az órámat is. Az elmúlt két nap viszont működött rendesen.
Pontosítva 9 m az eltérés, azaz 1,7 ezrelék. Mivel kétszer is előzött egy jobb futó, az is benne lehet, illetve most nem is figyeltem a középvonal tartására.
Ma én is hatpercesben nyomtam terepen. Uis a futópályánk, kicsit felgyűrődött.
Pinyonak a Strydhoz: a múltkori futásaim miatt volt egy Stryd le erről a cipőről, most vissza. Illetve most 3 intervallumom is, a tempó difi így valamikor 3 p/km is volt. Így is 5,17 vs 5,18 km kerekítés után a két futás, a hetekkel ezelőttinél max 1 p/km volt a tempókülönbség.
Az én hétvégém egyszerűbb volt: 1.1.21 = Csepeli sík. Kulcs belterület és Kunszentmiklós külterület. Kulcs szép volt, bár pont a köd déli mezsgyéje alatt volt. Ksztm felé végig napsütésben autóztunk, s a hajdanvolt Három betyár csárdától megtett sétánk is hangulatos napnyugtában zárult.
Az Iszinik 50 fordítottja a Kinizsi 100-nak, mind az útvonal, mind az évben elfoglalt időpontja - 6 hónapra a Kinizsire rá. Így hát a neve is megfordult.
Az idők során aztán a Kinizsi 100 célja átkerült Szárligetről, de az Iszinik rajtja itt maradt.
A százas nagy falat lett volna, leginkább a térdem miatt aggódtam. Meg hát az ötvenesre a futós fiam is szívesen jött, így hát beneveztünk.
Az volt a jó, hogy egyáltalán nem nyomasztott az esemény. Egyrészt, mivel az Iszinik egy TT, azaz teljesítmény túra, nem pedig verseny. És mivel fiammal mentem, meggondolatlanul gyors tempóba sem hajszolhattam magam.
Azért a szokásos versenyek előtti időtervet, track átnézést, valamint az étkezési és felkelési praktikákat megtettem, hiszen azért egy ilyen táv nem semmi, mindig megérdemli a tiszteletet.
Vonattal utaztunk Szárligetre, szinte utolsóként rajtoltunk, egyébként is kérték a futókat, hogy nagyon későn, 9-9:15 között induljanak, lévén az ellenőrző pontok 8 km/órára nyitnak. Ezt megfogadtuk, bár mi nem voltunk annyira gyorsak.
Végig enyhe ködös időben futottunk, bár vittem a hátizsákban a karmelegítőt és egy téli hosszú ujjút, de maradtak tartalékban. A két rövid ujjú póló végig elég volt, a konstans 9 fokban erre a tempóra tökéletes volt az öltözet. Persze azért alul hosszúban voltunk.
Az emelkedőket mind megsétáltuk, az ellenőrző pontokon kivártuk rövidke sorunkat, teljesen észrevétlenül és holtpont nélkül múltak a kilométerek és az órák.
Még az amerikai hotdogos frissítést is simán bevállaltuk, ilyen tempóban talán még a csülkös pacal sem okozott volna gondot.
Végül nettó 5:08 bruttó 5:20 alatt értünk be. Nagyon light-os, mindössze 1200 m szinttel rendelkezik ez az első 50 km, csak a táv miatt nem ajánlanám kezdőknek.
A vége előtt megállapítottam, hogy ha lenne lámpám (és beneveztem volna), minden probléma nélkül folytatnám a következő 50 kilométerrel (ami azért kicsit szintesebb, 1700m emelkedést kell leküzdeni benne).
Túl nagy nyomot és fáradtságot nem okozott ez a futás, a Vulkánig még van egy hónap, már csak erőállóképességet kellene szereznem.
Kedvemre alakulnak a dolgok, egy hete szombaton futottam 100 km-t, tegnap meg egy csapatos Vérkört. Mindkét hetem 100 km feletti lett, miközben az elmúlt félévben csak havi 120-180 km-ek jöttek össze. Indul a téli alapozás, remélem tavaszra a régi formám közeléig sikerül eljutnom. Vannak futós terveim, bizakodó vagyok.
A 20 év nem blöff, közben kerestem rá bizonyítékot: https://velocompforum.com/viewtopic.php?p=13339#p13339. Én olyan 2009-2010-től követtem a céget, először 2012-ben vettem használtan meg az egyik kütyüjüket, aztán 2 év múlva eladtam, s vettem meg a ma is működő Newton+-omat.
