Sziasztok!
Ha szabad, akkor néhány tapasztalatomat, no meg némi infót is szeretnék megosztani veletek...
TIPLIügyek:
A fali tiplizés alapvető problémája - ha nem én, azaz ti, vagy mi szereljük - hogy nem tudni, milyen mélyen és milyen szögben fúrta meg a tisztelt felhasználó. Ugyanis, ha a furat kifelé lejt, akkor a szöghibából adódóan, a legjobb tiplit is ki lehet húzni (a függőleges erőkomponens hatására) a falból, s mi több, az egész vakolatot is le tudja robbantani kráteresen. A tiplik minimális (tapasztalati szvsz) hossza akkora, hogy átérjen egyrészt a vakolaton, másrészt pedig a téglában legalább a "recés", felnyiló részével kapaszkodjon. Ekkor egy olyan, megfelelő átmérőjű csavar, lett légyen az önmetsző, avagy hagyományos, kúpos szárú "facsavar" ami a tipli "lukába" belemegy, de nagyon nem lötyög, tökéletesen megfogja. A tiplikiszakadások túlnyomó része abból származik, hogy 1. csak a vakolatban van, 2. kicsi a csavar a tiplihez, 3. túl nagy a falban lévő furat a tiplihez. Ezek közül bármelyiket el tudja követni a tisztelt vásárló és hiba esetén szemrehányások keretében, a kisiparosnak felhánytorgatni. Ha a kiszakadás nem a falból, hanem a szekrény hátuljából történt - az egy másik mese, ott sajnos a fórumozó kolléga felelőssége elég erősen nem megkerülhető...
Ezzel gyütt van egy nekem nagyon bevált tiplim, nevezetesen a gipszkarton tipli: ennek van egy szoknyája, vagy szárnya, ami a csavar behajtása során egyre jobban kinyílik és a tipli befeszül. A tipli nem a szokásos felnyíló típus, hanem két, egymáshoz közleítő részből áll - ezeket köti össze a szoknya (bocs, jopbban nem tudom leírni...) A tipli 10es furatba megy bele, és azt hiszem, 4,5 mmes csavar pont illeszkedik hozzá. Eddig még sehonnan (még a plafonból se!) szakadt ki, emberi terhelés mellett. 6 folyóméter, megrakott könyvespolcot 6 db ilyen tipli tart a a falon...
CSAVARKÖTÉS NYÍRÁSA
Az az állítás, ami arról szólt, hogy csavarkötést TILOS nyírásra igénybe venni, teljesen helyes és követendő eljárás - acélszerkezetek esetén. Ennek számos magyarázáta és oka van, mást nem mondjak, hogy a menetprofil kapcsán olyan éles bemetszések keletkeznek az anyagon, aminek a feszültésggyűjtő hatása révén, a névleges terhelés 3szorosa, négyszerese is felléphet. Ezért kell mindenféle nyírócsapokat, nyíróhüvelyeket, vagy pedig illesztett szárú csavarokat használni, ahol is normál hengerek veszik át a nyírást.
Faszerkezetek esetén, az eltérő anyagtulajdonságok miatt az előbbi elv betartása nem annyira "létkérdés", hiszen a közrefogott faanyagok, nagyságrendekkel alulmúlják a csavarok szilárdásági jellemzőit. Ezzel együtt nem célszerű a nyírt menet... Facsavarok esetén azonban a famenet "sokkal nyitottabb", azaz a menetek tövénél nem akkora a geometriai alaktorzulás halmozódása, mint a metrikus csavarokénál - ebből következően, a feszültségkoncentráció hatása is kisebb: 1.5 -2 szorzóval lehet számolni. Ebben az esetben is azonban a gyengítetlen magméret a mértékadó méret és nem a menet külső átmérője.
Facsavarok anyaga:
Elhangzott, hogy az önmetsző csavarok sokkal keményebbek és könnyebben törnek. Ez a két állítás szervesen összefügg: a keménységre azért van szükség, hogy a kereszthornyos csavarhúzó ne egye ki a meghúzás fészkét, a keménységből, pedig következik a ridegség (sajnos...) Ettől azonban a csavar szilárdsági jellemzői nagyon jók! A ridegség ugyanis nem statikus, hanem dinamikus jellemző, azaz nem a lassan változó - növekvő terhelés elviselhetőségét csökkenti, hanem a hirtelen (dinamikusan) fellépő terhelését. Tehát egy szekrényt ráakasztani símán lehet, viszont egy kalapácsütésre eltörhet. Végül, bártan lehet úgy számítani, hogy acélcsavarok esetén, nagy-nagy biztonsággal, egy-egy csavar, egy-egy négyzetmilliméternyi keresztmetszete minimum 4 kg tömegnek megfelelő súlyt képes viselni. A keresztmetszetnek, a csavar "hengeres", azaz magra gyengített, ténylegesen nyírt szárát kell tekinteni.
A palástnyomás és szegecs nyírás kérdéskörére is visszatérek, egy kicsit oszlatni a félreértéseket...
Egyébként nagyon azon gondolkozom,hogy kézigyaluval csinálom meg.Van ilyen vastag gyalum,megcsináltatom hozzá a kést,teszek a gyalu alá egy 18 mm-es toldalékot.Ledurvázom a felesleg nagyját gépi gyaluval,utána szépen kézzel végigtolom.Mert csak egyszer kell,hogy visszaüssön az a fránya deszka.....
Vastagolóra én is gondoltam,de ahogy méregettem,nem férne bele a nyílásba a profilos kés.Hm,lehet,hogy akkor a gép burkolatát kissé megbontom....illetve a nyílást megnagyobbítom.
Tudtok esetleg egy helyet Pesten vagy környékén,ahol lehetne ilyen profilos kést csináltatni?Megkérdek pár lakatost is.
Amerikai katalógusokban láttam erre kész megoldásokat, volt olyan is a nagyobb termelékenység érdekében, hogy a széles vastagolóba három garnitúra kést fogtak be, és úgy ment a móka.
Természetesen komoly mélységig nem lehet vele dolgozni, vagy csak nagy teljesítményű gépen, és lassú előtolással, nehogy baleset legyen a vége.
De most ha megfeszülök se találom, hol láttam ilyet.
Illetve még az jutott az eszembe - de ez csak vastagoló gyaluval oldható meg-, hogy a vastagolóba való késkészletet csinálsz/tatsz a megfelelő profillal, és azon tolod át az anyagot, persze az oldalirányú elmozdulások ellen megfelelően védekezve görgőtámaszokkal, vagy csúszótámaszokkal.
Ha ez egyszer be van állítva, ez a legbiztonságosabb és legtermelékenyebb
A 18 mm olyan vékony, és a 70mm olyan nagy fágási felület, nagy erőkkel, hogy a kezed könnyen bánhatja!
Hát ha nincs spéci géped, akkor ez biztonságosan sztem úgy oldható meg, hogy egyet marsz domborúra, majd levágod a megfelelő 18 mm-es vastagságot.
Megint marsz a maradékon, és megint vágod.
Tehát egy 70mm vastagra vágott széles anyagból indulsz ki és nem deszkából.
A másik megoldás, ami most az eszembe jutott, hogy a deszkákat a 70mm-es felületükkel két ujságpapír közéragasztásával felnyalod egy tartóra, a maráshoz.
Az ujságpapír azt eredményezi, hogy viszonylag könnyen le lehet szedni a tartóról a deszkát.A faesztergálásnál szokták ezt használni.
A harmadik megoldás, hogy nem ragasztod, hanem nagyon odafigyelve a csavarok hosszára hátulról felcsavarozod a deszkát a tartóra.
Olyan kérdésem lenne felétek,hogy hogyan tudnám kialakítani nagyobb mennyiségben(kb 100 fm) 1000x70x18-as luc deszkák felületét úgy,hogy az egyik oldaluk asszimetrikusan domború legyen?
Arra gondoltam,csináltatnék acélból gyalukéseket,és akkor egy elektromotorba befogatni,úgy átgyalulni rajta a deszkákat.Szerinteket?
Orommel latom ,hogy sokmindenkit sikerult megmozgatnom a csavartemaval. Koszonom a sok infot. A gyakorlati tapaszatlatokat azert meg hianyolom.
Rogton lenne is egy masik kerdesem..Szerintetek mekkora az a max. szekrenymeret (30-as melyseggel)amit meg buntetlenul fel lehet rakni 2 10-es tiplivel es 6-os butorlapcsvarral?
A forgácslapcsavart kereszteltem el szerelőcsavarnak, meg bútorlapcsavarnak, hallottam már mindkét megnevezést másoktól. Ez okozta a káoszt.
Mellesleg ha tiplizek, én csak hagyományos műanyag tiplit szoktam használni, abba pedig nem jó csak a facsavar, a pozdorja csavar sem feszíti szét megbízhatóan a tiplit. Nekem legalábbis még soha nem vált be.
"A szögecselt kapcsolatokat mindig úgy kell kialakítani, hogy azok ún. nyírt kapcsolatok legyenek, azaz, a szögecsekre ható erők iránya a szögecsorsók tengelyére merőlegesek legyenek. A szögecsorsókat jelentős tengelyirányú húzóerőknek kitenni nem szabad, mert a "pattintásra igénybe vett" szögecsfejek teherbíró képessége általában kicsi"
Továbbá: nem szó szerint: ... a szegecsek zsugorodása miatti szorításból ébredő surlódás "meglehetősen bizonytalan, s ezért a számítások szempontjából figyelmen kívül hagyható"
A Szabadság híd meleg szegecseléssel készült, ahol a szegecseket nem csak azért melegítik (izzásig), hogy könnyebb legyen megfejelni, hanem, hogy lehülve kellően összehúzza a rögzítendő elemeket.
Lehet, hogy nem teljesen szakszerűen használom a megnevezéseket, de megpróbálom tisztázni, majd valaki kiigazít:
- A facsavar függetlenül a fej kialakításától, teljes hosszában kúpos, menete éles, de nem annyira, mint a gipszkatroncsavar. Soha nem tövig menetes, és előfúrt furatban használjuk. Szakszerően kétféle fóróval is elő kellene fúrni, egyik a menetes rész számára, másik ,egy vastagabb, a kúpos, nem menetes rész számára. Erre a célra régebben lehetett kapci speciális fúrókat. Az ilyen csavar kell a műanyag tiplikbe is, mert ezt be lehet hajtani, a kúpos kialakítás viszont szétfeszíti a tiplit, ami elfordulás mentesen megszorul. (amit tiplivel együtt árulnak, az egy közönséges, de megfelelő méretű facsavar)
- A "bútorcsvar" (nem biztos, hogy helyesen használom a nevet), hallottam már pozdorja csavarnak is mondani, hengeres, leszámítva az első 2-3 mm-t, ami csak az indítást segíti. A facsavarhoz képest lényegesen élesebb, a magja sokkal vékonyabb és általában nem kell előfúrni, közvetlenül behajtható (önmetsző, mint a lemezcsavarok), és mindig tövig menetesek. A "gipszkarton csavar"-t én lényegileg ugyanilyennek látom (ezek feketített csavarok), de talán élesebb (már többször megvágta az ujjam használat közben). Ez nem jó hagyományos műanyag tiplibe, mert nem feszít, hanem belevágja magát a műanyagba, és nem tart. Nagyon könnyen kiszakad, ezetleg eltörik.
Persze vannak számos egyéb speciális csavarok is (még spiáterből is láttam) a bútorok szereléséhez, de azok egyediek.
Mégegy fontos kölömbség: a facsavarok normál szerkezeti acél keménységűek, míg a "szerelőcsavarok", vagy pozdorja csavarok nagyságrenddel keményebbek, acélosabbak (ezér könnyebb eltörni, elcsavarni behajtáskor).
> ha a Lánchíd egyik szegecse nyírásra van terhelve, ...
A Lánchíd nem jó példa, a Szabadság hídban sokkal több szegecs van. Nem az egyik van nyírásra terhelve, hanem az összes. Nagyjából azt is ki lehet számolni, hogy mennyire. A híd tervezésekor ki is kellett számolni. És nem jelenti azt hogy meglazult. Ha pedig egy hídban egy szegecs elnyíródik, akkor a többi is a környéken, és az elnyíródott szegecs utólagos cseréjére nincs mód, de akkor már szükség sincs rá.
> Nyíróterhelésre a csapok, reteszek, stb... valók, a csavar nem.
