A fűrész+véső kombinációt ismertem, arra gondoltam, hogy valami marógép esetleg nincs hozzá? Persze emberi léptékü árban gondolkodva, mert ha horror akkor marad a vésős verzió.
Illetve még a vésőhöz kapcsolodva egy kérdés, ha kétoldalt bevágom és utána nekiállok vésővel, akkor, hogy a legcélszerübb? Gondolok itt arra, hogy nehogy túltörjön valamelyik oldal.
Szerintem ezt az alakzatot kell kivágni. A legegyszerűbben asztali körfűrésszel lehet. Több deszkát összefogni és vezető mellett eltologatni. Majd a deszka vastagságával odébb állítani a vezetőt és ismét eltologatni. A kieső darabot vésővel kivágni.
Ha ilyen kötéseket szeretnék készíteni, azt hogy a legegyszerübb megoldani? Illetve mivel lehet kialakítani? Aránylag gyors és szép kivitelezés kellene.:)
Elnézést kérek, lehet hogy téves infót mondtam a húsvágó tőkével kapcsolatban.
1999-es a rendelet, lehet azóta már változtatták, a fene se tud ez a sok jogszabály között eligazodni.
17/1999. (II.10.) FVM-EüM együttes rendelet
Állati eredetű élelmiszerek feldolgozása
52.§ (1) Az állati eredetű élelmiszerek előállítása során fából készült eszközök nem használhatók a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve.
(2) Fából készült eszközök alkalmazása engedélyezhető egyes termékek gyártása során a szárításra, érlelésre és füstölésre szolgáló helyiségekben vagy berendezéseknél, valamint azokban a helyiségekben, amelyekben kizárólag csomagolt élelmiszert tárolnak.
(3) Húsüzemben a keményfából készült résmentes húsvágó tőke és kisüzemben húsvágó deszka is alkalmazható.
(4) Az asztalok élelmiszerrel érintkező lapjait hézagmentes, sima, higiéniai szempontból megfelelő, e célra engedélyezett fémből, műanyagból kell készíteni
Alapvetően nem a "fanyél", hanem a több darabból készült nyél van betiltva. Az a fajta, ahol a nyél két oldalról van felszegecselve a kés fémrészére. Azért, mert nem lehet biztosítani, hogy a fa és a fém közötti hézagan ne szaporodjanak el a baktériumok.
Amennyben a fa nyél egy olyan fajta szerkezet, mint a szerszámnyelek (rszelőnyél, csavarhúzónyél, stb, azaz zárt, egy darabból készült) és a fa és a fém rész között ki van töltve valamivel, ami kizárja, hogy ott hézag legyen, használható lenne, csak ilyet nem készít senki, így marad a műanyag...
Tisztában vagyok a két eljárás hasonlóságával. Csak a fa keménységének vizsgálatakor ezek a módszertani különbségek eltérésekhez vezetnek.
A Brinell-féle mérés a fémek keménységének vizsgálatára kidolgozott módszer, ahol vannak mért eredmények fára is. A faiparban amúgy is a Brinell-Mörath módosított eljárást használják, ahol a különböző keménységű fákat nem egyforma erővel terhelik.
A Janka-féle eljárás pedig kimondottan faanyagok mérésére lett kidolgozva, próbált ugyanolyan mérési feltéleket biztosítani, ezért fix méretű nyomófelületet létrehozni.
Ha már keménység vizsgálati módszereket emlegetünk, akkor van sajátunk is, a Krippel-Pallay-féle mérés. Fára van kidolgozva és az egyik legpontosabb eredményt hozza. Ja, ugyanazon alapul, mint a Brinell vagy a Jankai, gömbsüveget nyomogatunk a felületbe.
A Janka féle mérés is ugyanezen alapul, csak pont fordítva számolják. A Brinellnél egy meghatározott méretű golyót nyomnak fix erővel, és azt az átmérőt mérik meg amennyit benyomódott. A Jankánál meg ugyanúgy az adott golyót benyomják amíg a fele el nem tűnik (azaz a benyomódási átmérő a fix), és a nyomás erejét mérik amivel ezt elérték.
Van még pl Rockwell, meg Vickers féle keménységmérés, is de azokat nem alkalmazzák olyan puha anyagoknál mint a fa, csak fémnél vagy egyéb még keményebb anyagoknál. Már csak azért is, mert ott nem acélgolyót, hanem egy gyémántkúput nyomnak bele az anyagba és elég nagy gyémánt kellene, hogy ne válassza szét a rostokat. :)
Az anyag keménysége csak egy tényező a szerszám kopásában. Egzótákban lehetnek olyan ásványi anyagok, amelyek pillanatok alatt kiszedik a szerszám élét.
A fa keménységének mérésére elterjedt módszer a Janka-féle is. De sokszor akkora káosz van a területen, hogy pontos információt szinte lehetetlen találni.
Pl. találkoztam már valamelyik parkettás oldalon olyan összehasonlító táblázattal, ahol a Janka-féle mért adatok voltak, csak az angolszász területekről szerzett információk lbf-ben, az európaiak pedig Newtonban voltak feltüntetve, mértékegység megadása nélkül.
Sokszor jobbak az összehasonlító táblázatok, mint azon a parkettás oldalon van lentebb, ahol egy ismertebbhez mérik a többit.
