Kűrtőskalács sűtő fával nem éri meg dolgozni, tele van az egy eurós űzlet olcsó kalácssűtő fákkal . mikor akartam volt én is esztergálni párat jobbnak láttam inkább vegyek készen minthogy az időt villanyt stb ráköltsem .
én azt nézegettem már hogy a kerf hogyan viszonyul a névlegeshez. a régi ferm fűrészemen a gyári 2.8-as lappal simán 4mm körüli volt a rés amit vágott. a mostanin egy jó lappal a 3.2 az 3.2.
Eltartott egy ideig amíg leesett mit "kugliztok" itt (azt hittem a készülő CSODÁLATOS borospoharamat kugliztátok le :-).
Igen, egyelőre nem tervezem a "tálalást", bár, hogy egészen őszinte legyek, engem ezek a szegmentált fatálak fogtak meg igazán. Ez például nálam már az "azannya" kategória. tetszik ahogy "szögre csiszolja" a szegmens darabkákat. De .. majd ...
Most egyelőre ennek a hengerformának is tudok örülni (az emlegetett haver féle bükkfa, lenagyolva).
Asszony kap egy súlyzót :-) Most 1.3 kg, lesz vagy 80 deka mire kész, de azt mondta neki elég ....
Kerestem én faesztergályos topikot, de itt úgy látom inkább a fém a téma. Nem hinném, hogy FAesztergálással nagyon szétoffolnánk egy asztalos topikot. Legalábbis kevésbé érzem annak, mint a sebességkorlátot a német autópályákon :) (suldigung, amúgy felőlem a p*náról is beszélhetünk)
Lehet nedves anyagot is esztergálni, sőt. Én egy alkoholos eljárást alkalmazok, ideális esetben néhány hónap alatt a élőnedves fából csontszáraz dolgot lehet kihozni. Így is van torzulás, de ezt megfelelő ráhagyással, és száradást követő készre munkálással ki lehet védeni. De van egy olyasfajta irányzat is, hogy éppen ezt használják ki, és a kialakuló deformitások teszik széppé a tárgyat. Hozzáteszem. sokszor az esztergályosoknak tesznek a legtöbb jót az asztalosok, mert sok "hibás, selejt" anyagot félredobnak, hogy megmunkálásra alkalmatlan, esztergálva meg egyszerűen zseniális.
Egyébként a kuglik esztergálását én sem tartom jó ötletnek, én egy hasonló esetnek köszönhetem az első esztergámat, de ez egy másik történet. Inkább két csúcs között próbálkoznék a helyedben, elég sok érdekes és szép dolgot lehet úgy is készíteni. És ha már ott nem félsz a simító kést is használni, akkor lehetne belevágni valamilyen tálka megmunkálásba.
Az egyik legnehezebb egyébként pont a bütüről történő vágás, mert itt legtöbbször inkább kitépődik a szál, minthogy el lehessen vágni, ehhez valóban speciális, mondhatni profi szerszámok kellenek, idehaza leginkább horog alakú, és valóban borotvaéles késsel csinálnak ilyeneket.
De ha már kezdetek, ajánlom figyelmedbe ezt és ezt, nem árt tudni, mit mivel és miért pont úgy.
Remélem nem voltam nagyon off, de lassan már nem is tudom eldönteni mi is itt az off és az on :)
Én egyszer elzarándokoltam miatta valami Pest megyei kis településre, megnéztem, megtapogattam, beindítottuk és végül eltekintettem tőle. Hasonló pénzért inkább egy kisebb Metabót vettem meg. Nem leszek túl egzakt, de azt éreztem, hogy a nagy mérete ellenére olyan "einhelles" kategória. Nem éreztem eléggé merevnek, a toló funkciója kissé döcögős volt és a nagy hangja meg kimondottan elriasztott. Pedig a teljesítménye, a fűrészlap mérete, az ékszíjas megoldás, a jobbra-balra dönthetőség mind szimpatikus volt. Ha jól emlékszem vittem magammal a kis "ékszer" vinklimet és nem voltam elégedett az asztal és a "hátfal" derékszögével. Lehet, hogy ma már más szemmel tekintenék rá. A hangja volt a legriasztóbb, persze ez is olyan, hogy amikor a városból kimegy az ember egy falu határába és egy üres, bazi nagy hangárban megszólal egy ismeretlen gép, az olyan ijesztő tud lenni. :)
Arra persze nem volt módom, hogy vágjunk vele valamit és a munkadarabot méregessem a vinklivel, annak több értelme lett volna.
Ha tényleg kell neked a 300-as lapméret, akkor nincs nagyon alternatívája.
Egyébként azóta sem tudom eldönteni, hogy a vonó funkció járásának finomsága számít-e egyáltalán? mert végül ez alapján döntöttem a Metabo mellett, ugyanakkor egészen más egy álló gépet egy ujjal tologatni ide-oda és hallgatni a járás finomságát, mint beindítva vágni vele az anyagot. Ha erőből tolja a gépet az ember, abszolút érzékelhetetlen, hogy a csapágyak mennyire járnak finoman.
Jobban jársz ha maszkoló szalag darabkákkal csinálod a centírozást minden lapnál külön külön. Cak egyszer kell elvégezni, csak akkor kell újra centirozni, ha élezteted a lapot. Ez a módszer bármikor visszacsinálható ha nem tetszik, de ha csiszoosz, akkor az végleges, esetleg rontassz a helyzeten vele, akkor mit fogsz csinálni ? Két egyforma ütésű fűrészlap nem létezik, ezért kell egyénileg centírozni mindet.
ha azt a szorítókorongot nem tudod levenni, akkor nem nagyon tudod megszabályozni. ha bátor lennék és vakmerő, akkor járó motorral megjelölném egy csavarhúzóval hogy hol magas. aki még nálam is bátrabb, az szabályozott már lada féktárcsát felbakolt kocsin járó motorral flexxel.
Este küszködtem vele megint, de csak nem akar összejönni.
Jó pozíció (egyelőre) nincs. A motor felőli szorítólapot kimértem és már azon a kis átmérőn is játszik 0,1 mm-t. Azon gondolkodom, hogy sokat visszamérvemérve holnap megpróbálom egy kis finom reszelővel, vagy a kézi "gravírozó" köszörűvel kiszedni a szorítólapból az ütést? Vagy ez esélytelen? A papírlapos, szigetelőszalagos hézagolás nem nagyon tetszik, mivel minden tárcsánál el kell majd játszani.
Egyébként - miután beszerzek majd egy nedvességmérőt - kb milyen értéknél örüljek? Azt néztem már pár webes fűrészárusnál, hogy 10-12%-os nedvességtartalommal árulja az asztalosnak valót. Az a nedvesség gondolom esztergálásra is alkalmas (?)
