Hierapolisz egy görög-római gigantikus és gazdag nagyváros volt, igaz a területet előttük a frígek lakták (az első templom is tőlük van (2700 éves). A film végén az a rácsos bejáratú építmény Fülöp apostol sírja. A frígek után a terület (Pergamon) hellenizálódott, sok nép lakta (vagy 50 ezer zsidó is). Nem csodálom, hogy felfigyeltél rá, hiszen egy nagyon gazdag és pazarló város lehetett, tele városfalakkal, fürdőkkel, templomokkal, intézményekkel, üzletekkel, könyvtárakkal, sportlétesítményekkel. Mindenesetre az építmények görög-római stílusúak.
Nekem technikatörténeti szempontból az egészből Marcus Aurelius Ammianos 3. századi sírja Hierapoliszban a legérdekesebb, mert egy fűrészmalmot mutat (ilyen ábrázolás, forgóművel és hajtórúddal, korábbról nem volt ismert). Ezt már többen rekonstruálták is:
Az állítólagos kaliforniai „leletek” 130.000 évesek lennének, de ezt szerintem a régészek addig sosem fogják elfogadni, amíg máshol, vagy inkább több helyen nem találnak valódi csontleleteket is (mert ezek nem azok).
Amúgy hasonlóan vélekedek, mint te: Bering-szoros már jóval 15 ezer évvel ezelőttől nyitva állt az Ázsiából Amerikába vándorlóknak. Nem tudom, mi akadálya lett volna, hogy sokkal előbb átkeljenek embercsoportok Amerikába. Tekintve, hogy Kelet-Ázsiában, Szibériában számos őskori leletekről, különböző csoportokról vannak tudomásaink, akik jóval 15 ezer évvel ezelőtt léteztek. De ilyen alapon a jégkor idején (i.e. 110.000 - 10.000) Európából is átkelhettek kivándorlók a jéghatár mentén, amira már van is elmélet.
Nekem a 12000 év szúrta a szememet. Ha érdekel a téma, akkor a Monte Verde-i (Chile), vagy a Pedra Furadai (Brazília) ásatásoknak nézz utána.
Az az elmélet, amit az általad betett kép ábrázol, már elévült az Amerika történelmét kutatók számára, de még nem találták meg a maradéktalanul elfogadható magyarázatot, főleg arra, hogy miért régebbi a Dél-amerikai emberi jelenlét nyoma, mint az északié.
A kolumbiai régész is csak annyit mondott, hogy a sziklaképek "akár" 20 ezer évesek is lehetnek. Most ebben benne van, hogy akkor lehet csak 11 ezer évesek... Mellesleg a cikk egyik kommentelője megjegyezte, hogy a képeket helikopterről fotózták, azaz nem egy barlangban találták azokat (mint az újonnan fefedezettek nagy részét), hanem a nyilt terepen. Azaz el kellett viselnie a környezet, a külső időjárás minden elemét, ami kizárja (szerinte), hogy kibírjanak a sziklafreskók 20 ezer évet (mondjuk ebben lehet valami).
Schen, ezt a várost tanulmányoztad már? Nézd meg kérlek a kis filmet. Igencsak a baalbeki "problémát" látom itt is, bár habzó szájjal rómaiznak a filmben is, de sajnos első pillantásra látható hogy NEM RÓMAI... de el is ejtik egyébként, hogy görögök alapították... hát persze nyilvávaló, olyannyira, hogy görögök is építették akkor amikor római birodalom kanyarban sem volt még... és nem halászfalu, hanem ugyanilyen ha nem nagyobb monumentális hellén nagyváros volt. Minden amit római rejtélynek nyöhögnek itt is a filmben, az GÖRÖG rejtély, sőt szerintem inkább görög-egyiptomi amúgy. Misztikus római rejtélyek nem voltak soha, max a Rómában élő megmaradt pogány népek emlékeiben (pl druidák ugyebár)... Itt is van egy Ozireion jellegű építmény, ugyebár, vizes, föld alá megy, megalitikus, még ránézésre is igen hasonló. A város neve is görög ugyebár, elég gyakori király név a Hiero az antik görögöknél, még nagykirály is volt ugyebár Szirakúzában. De mindegy, lépjünk ezeken túl. Ami itt igazán rejtélyes, hogy itt is üregek, aknák, pincerendszer, katakombák, úgymond hypogeumok ugyebár... amik Olaszországban is vannak bőven, legtöbb persze lefalazva, elárasztva, mert már a kései ugyebár keresztény rómaiak elkezdték az antik misztikus titkok eltussolását... Nos itt is elég komoly (kabír jellegű?) rendszer van; ki is mondják a helyiek, hogy egy lejárat az alvilágba. Hol is van? Természetesen Anatóliában (ami abszolút görög föld), mégis hol máshol... ;)
Úgy csinálsz, mintha ez az én állításom volna a megadott idő, s azt neked ki kellene igazítani, de csak szándékosan lehagytad az elejét az idézetnek: „Én egy 1-2 éves cikket olvastam róla, hogy 12.000 éve jelent meg D-Amerikában csak az ember.”
Másrészt egész Amerika benépesüléséről beszélsz, én meg Dél-Amerikáéról beszéltem. Ha elfogadjuk, hogy a Bering-szoroson jöttek az első emberek, úgy Dél-Amerikába még később értek. Nagy vátesz nem kell hozzá, hogy bárki mondhassa, hogy a mostani (évtizedek óta) fix i.e.16-13.000-ről hátrább fog tolódni az első emberek ideje Amerikában (ugyanis csak ez irányba tolódhat).
Graham Hancock brit szerző új könyvében, az America Before: The Key to Earth's Lost Civilization-ban (2019) arról ír, hogy Amerika legalább 130.000 éve benépesült. Ez már akkor, ahogy írtad, nagyon elmésen: „talán igaz, talán nem”…?
"...12.000 éve jelent meg D-Amerikában csak az ember."
Az, hogy mikor, és miként jelent meg az ember Amerikában, senki nem tudja. Az tudományosan elfogadott elmélet szerint a Bering-földhídon vándorolt át az ember legkorábban, 13500 éve (ami teljesen lehetetlen). Ezért minden olyan kormeghatározást, ami ennek ellentmond, a tudományos közvélemény elutasít. Szerintem, akár 30-50 ezer éve is élhettek emberek a kontinensen (Arroyo del Vizcaíno-i lelőhely). A legrégebbi emberi jelenlétre utaló lelet, a feltételezések szerint 130 000 éves (talán igaz, talán nem).
Én egy 1-2 éves cikket olvastam róla, hogy 12.000 éve jelent meg D-Amerikában csak az ember. Az emberi fosszilis maradványok csak 10 ezer évről vannak. De ez az idő (logikusan) tágulhat hátrafelé. A másik érv a nagytestű kihalt állatok ábrázolása (ló, teve, óriáslajhár, elefánt), hogy nyilván ezek kihalása előtt kellett érkezzenek. Jelenleg a 20 ezer év valóban illuzórikusan hat (nem tudom, mi alapján írja). Mindenesetre teljesen meglepő volt, hogy egész Amerika legkorábbi fejlett kultúráját éppen a dél-amerikai Caralban találták 1996-ban az i.e. 3. évezredből.
Na, most az a görcs, hogy nekem arról kéne írnom, amiről szerinted írnom kéne. Én meg úgy vagyok vele, haogy inkább arról írok, amiről akarok, s majd az elolvassa aki akarja, aki meg nem akarja, az nem.
Ezekről az álrejtélyekről mindig is, már a kezdetektől írtam. Én nem tértem le az útról.
Nem fogom Baalbeket meg a Nagy Piramist 10 ezer vagy a fene tudja hányezer évesnek elfogadni, olyan szenzációhajhász oldalak miatt, meg a kisiskolás tudásszintet sem elérő érvek miatt. Már több mint 19 éve lerántottam magyar nyelven v.leg elsők közt, hogy az egész hamisítási ügyet Sitchin találta ki a Nagy Piramis könnyitőkamráinak jeleiről:
<Itt is mutatnak ősi kolumbiai sziklarajzot azzal, hogy 20.000 éves!!!>
több helyen is ez a 20 000 év szerepel, de nem találtam semmit, ami ezt alátámasztaná. inkább csak kizáró okot említenek:
"Jean Clottes, a French prehistorian, and author of Cave Art – a book covering key sites such as Lascaux in France – described the images as exciting and well-preserved, but said it would be hard to determine their age because radiocarbon dating could not be used, as they were painted with mineral-based materials derived from iron oxide rather than the charcoal used in European rock art."
az új felfedezésnél nem ez a helyzet:
"Their date is based partly on their depictions of now-extinct ice age animals, such as the mastodon, a prehistoric relative of the elephant that hasn’t roamed South America for at least 12,000 years. There are also images of the palaeolama, an extinct camelid, as well as giant sloths and ice age horses."
ebben a hónapban lesz egy sorozat, ahol ez a felfedezés is szerepel:
"Jungle Mystery: Lost Kingdoms of the Amazon starts at 6.30pm on Channel 4 on 5 December. The rock art discovery is in episode 2, on 12 December."
Értem, hát nehogy megbántódj, de egyszerre a kóklerségekre "vadászni" és paratudományos, teljesen irreális fantaszta (legalábbis tudományosan ma annak számító, ha tetszik ha nem, gondolom ebben nincs vita, túl azon hogy nekem tetszik, én nem zárom ki, ahogy sok mást sem, amiket te hevesen elvetsz) teóriákban hinni, azokat komolyan és intenzíven kutatni, mint pl a vénuszi civilizáció ugyebár, hiszen ez a fő extrém irányvonalad, ha jól tévedek... de akár a kis és nagy Atlantisz teóriák sem sokkal plauzibilisebbek, kb Daniken és Sitchin világa, gondolom belátod... De nekem tetszik ez, tudod hogy kimondottan hívő vagyok, azaz hinni akarom hogy volt valami nagyszabású csodás aranykori hely, ami megfeleltethető Atlantisznak. De én csak laikus vagyok sajnos, mint tudod és még jobban tudják az okoskodók itt... akik még mindig nem értették meg ennyi év után sem hogy a rejtélyek szekcióban vagyunk, ahol ezt nemhogy lehet és szabad, hanem KELL csinálni... akár megbukik egy parakutató, akár feltár egy rejtélyt, mindenképp előrébb viszi az emberi tudományt... Gondoltam eddig, hogy csak történelmi rejtélyek érdekelnek téged, leginkább ami érinti a paleoasztroanautika kvázi paratudományát... és álmomban nem hittem, hogy elmész általános dolgok felé pl a biológia illetve kriptozoológia irányába... de engem nem zavar végülis, érdekes dolgok, szórakozás szintjén érdekel minden, mégha nem is értem teljesen... és tényleg jó küldetés kimazsolázni a szemetet; csak tudod pl itt is kedves Hoaxvadász "barátunk" és elvbarátai lényegében mindent, amiket kutatsz, amikről írsz (kabírok stb), egy tokkal-vonóval egy kalap alá vesznek és a wc-n húzzák le. (kivéve ami a tudományos ismeretekkel szinkronban van, pl amiről nemrég tárgyaltunk, hogy Baalbek küklopszi terasza ügyében nincs semmi különös, biztosan római, amit én soha nem fogok elfogadni szerintem...) Azonban szerintem nem kéne szétforgácsolódni; ott egye a fene a törpe négereket, meg gigantikus szörny kígyókat! Kutassa más! Bőven elég lenne neked,ha megmaradnál amiben a legjobb vagy és legsikeresebb... mert nagyon jól haladsz szerintem, olyan dolgokra mutattál már rá, amikkel már most simán lekőrözted a Daniken féle álmodozókat, ráadásul bármi terepmunka nélkül, csak írott anyagok felhajtásával és elemzésével... Ha lenne ezekből valamire valami objektív bizonyítékod, amit nem tudnak sehogy sem cáfolni, bármire azokból a őstörténelmi dolgokból, amiket kutatsz, legyen az kabír vagy éppen valós varázserejű Heliupoliszi mágus papság, illetve földönkívüli látogatók ill "istenek" az őskorban... stb stb, ezek közül csak egyetlenegy tételt is tudnál vitathatatlanul bizonyítani, nem csak a parakutatás schliemann-i úttörője lennél, hanem a tudományé is... és annyira nagyon közel jársz már szerintem... (X-Akták után szabadon) A habzó szájú hisztérikus szkeptikus csapat szemében amúgy nyilván nem nőssz ezzel, sőt... hiszen azt gondolhatják, hogy jézusom még ráadásul hoax-vadásznak is hiszi magát a fickó... és röhögnek rajtad sajnos... ;)
A The Guardian is említi, hogy Kolumbiában már korábban is találtak prehisztorikus sziklarajzokat a dzsungelben (akkoriban még nem volt itt dzsungel!). A cikk ad egy másik linket is:
Itt is mutatnak ősi kolumbiai sziklarajzot azzal, hogy 20.000 éves!!! Úgy látszik D-Amerika benépesülése is korábban lehetett, mint eddig hitték (hiszen beszélnek egy 14.000 évvel ezelőtt felbukkant chilei kultúráról is). Ez a 20 ezer éves sziklarajz:
Egyrészt hoax-vadász is vagyok, álrégészeti rejtélyekre is vadászom (http://titkostortenelem.org/archivum). Ilyen célzattal írtam a Z városról annó. Viszont még az elejét sem olvastad el, hogy miért vettem elő. Molnár ugyanis új adalékokat adott a rejtélyhez, ami éppen az ellenkezőjét adná. Ha neked túl nehéz a szöveg, úgy tényleg ne kínlódj vele. Ahogy nézem, annak idején is paul2-vel lett ez megbeszélgetve.
Egyébként ez előtti hsz-ben hoakszv. által belinkelt cikk is említi, hogy az amazonasi őserdő valamikor szavanna volt. Azt is beleszámoltam, ha a Z város mondjuk az i.e. 3. sz. körül épült, miért nem a tengerparton? Ráadásul úgy tudom a terület egészen Jézus koráig nagyrészt szavanna volt. Hogy a legrégibb a sziklarajzok 12.500 évesek az is érdekes, hiszen eddig azt mondták, hogy D-Amerikában csak 14-12.000 éve jelent meg az ember. Gondolom, ez azért van, mert több ábrázolt állat kihalását legalább 11-12.000 évre teszik, mint az elefánt, teve vagy ló. Masztodon volt már ismert Amerikából, de teve vagy ló ábrázolás kevés. Pedig mindkettő élt itt. Az icai köveken is vannak lovagló ősemberek, de azokról meg jelenleg nem dönthető el, melyik az eredeti és melyik a hamisítvány (akár az acambarói szobrocskák esetében). Marcahuasi (Peru) sziklaformációi közt az egyiket tevefejnek tartanak egyesek. Amazóniában azonban találtak már korábban ló ábrázolásokat, sőt felnyergelve is vagy szekeret húzva, amit persze meglepő kételyekkel fogadtak a régészek, hisz a felfedezésükkor az indiánok mit sem tudtak a lovakról. De az is lehet, hogy ezek később haltak ki, de miért nem találták akkor meg a későbbi csontokat? Orellana csapata meg hogy találkozhatott Amazóniában tevéken lovagló nőkkel? (Orellana nevezte el Amazonasnak a folyót is).
Szintén érdekes, hogy találtak egy madárcsőrös maszkot viselő alak rajzát is. Maga a „madárember” ugyanis rejtélyes figurája a múltnak. Ábrázolását megtalálták Tiahuanacóban, Zimbabwében és a Húsvét-szigeten egyaránt...
"A Mars vulkanikus régiói és hatalmas vulkánjai, köztük a 21 kilométer magas Olympus Mons több milliárd évnyi vulkanikus tevékenység bizonyítékait hordozzák. Aktív tűzhányókat azonban nem sikerült soha megfigyelni a felszínen, és a legfiatalabb eddig azonosított marsi lávafolyások is néhány millió évesek lehetnek.
Egy új kutatás, a Cerberus Fossae tektonikus-vulkanikus hasadéknál, egy geológiailag fiatal, valószínűleg vulkáni eredetű törmelékréteget azonosított, amit a szakemberek szerint 53-210 ezer évvel ezelőtti robbanásos vulkanizmus hozhatott létre. Az eredményeket közlő tanulmány az arXiv publikáció előtti szerveren jelent meg, és bár beadták az Icarus bolygótudományi folyóirathoz, még nem esett át szakértői bírálaton."
"A világ egyik legnagyobb barlangrajz-gyűjteményét találta meg egy kutatócsoport az amazóniai esőerdőben. Az „őseink Sixtus-kápolnájaként” aposztrofált, több mint tíz kilométeren át húzódó barlangrajzok között több ezer emberi, állati és növényábrázolás található, melyek közül a legrégebbieket 12 500 évvel ezelőtt rajzolhatták fel a falra. A felfedezett rajzok között számtalan mára kihalt állatot lehet találni, és a terület korábbi állapotába is betekintést enged, így a kutatók szerint generációkon átívelő munka lesz az elemzésük – írja a The Guardian.
A barlangrajzokat még tavaly fedezte fel egy brit-kolumbiai kutatócsoport a kolumbiai Serranía de la Lindosában, de egészen eddig titokban tartották, mert egy idén decemberben startoló dokusorozatban rántják majd le róla a leplet. A környéken korábban is találtak már barlangrajzokat, de a sorozatot narráló régész, Ella Al-Shamahi az Observernek elmondta, hogy ez a lelőhely annyira új, hogy még neve sincsen. A nő szerint lenyűgöző élmény volt látni az évezredekkel ezelőtt készített rajzokat, melyek közül néhány még akkor készülhetett, amikor az amazóniai esőerdő helyén szavanna volt."
Egyrészt a nyelvezete borzalmas, másrészt ha még ráadásul hoax is, ne várd kérlek hogy végigolvassuk ezt, inkább ha kérhetlek, egy tömör összefoglalást adj nekünk erről... előre is köszi...
Először Kutasi-Kovács Lajos brazíliai magyar író könyveiből értesültem az "Elveszett Városról" az amazonasi sertaóban. Magyarul ott volt még Brian Fawcett könyve apja kutatóútjairól. 2013-ban többször előjött ez a téma. Akkoriban Harold T. Wilkins angol nyelvű könyvét használtam forrásként. Wilkins és Fawcett ezredes hitelesnek fogadta el az ún. "Raposo jelentés"-t 1754-ből. Az ezredes adta a portugál kalandornak a Raposo nevet (mára kiderült a kalandorcsapat vezetőjének valódi neve, hisz a jelentést nem írta alá annak idején!).
Én végül arra jutottam, hogy az egész jelentés kitaláció lehet, amolyan ál-legenda gyártás, történeti misztifikáció a brazil Lago professzor részéről:
Nemrég kezembe került Molnár Gábor magyar író, kutató, vadász, aki több évet töltött Brazíliában, egy könyve, a Négyen a vadonban, Bp., 1966. Ebben közli a teljes Raposo-jelentést!!! (a rózsaszín Molnár szavai, a kék pedig a bandeirante 1754-es jelentése):
"A bandeiranték kézirata 1754 elején érkezett Rio de Janeiróba. Fordítása – a sérült, szétrágott részeknél kipontozást alkalmazok – a következő:
Beszámoló egy ősrégi, lakatlan városról, amely az 1753. évben találtatott Amerikában ………………………………………a belföldeken……………………………………………………………hozzá tartozandó ……………… hoz …………… Can ………… mester ……………………… és kísérete, tíz esztendeje vala, hogy utazott, a „sertão”-kban vélnék felfedezni hírhedt ezüstbányáit a nagy felfedezőnek. Moribecának, amelyek egy governador[1] hibájából nem lettek beiktatva; ugyanis ez el akarta rabolni attól ezen dicsőséget, fogságban tartván őt Bahiában haláláig, és így újból felfedezésre szorulnak. Egy hosszú és kényelmetlen zarándoklás után, a telhetetlen aranyszomj által ösztökélve és majdnem elveszve ebben a széles „sertao”-ban, felfedeztünk egy olyan magas hegyek által alkotott láncot, hogy azok az éterek vidékéig érőknek látszottak, és hogy ennek szélei akár a csillagok trónusául szolgálhattak volna. A fényesség messziről csodálható volt, főleg amikor a napfény rávetődék a kristályra, melyből valának. Mindezek egy olyan nagy és kellemes tájképei alkotának, hogy senki sem volt képes eltávolítani szemeit azokról. Beérkezett az eső, mielőtt hozzákezdtünk volna feljegyezni ezt a kristálynagyszerűséget. Láttuk a hideg kövön rohanni a vizeket, lezuhanva a magas szirtekről. Úgy tűnt nekünk ez, mint a hó, ami a nap sugarai által megsebezve, a kellemes látképek által tőle ………………… lekicsinyítette volna ……………… a vizektől és a nyugalom ………………… később elhatároztuk, hogy kifürkésszük ezt a csodálatra méltó alkotását a természetnek.
Megérkezvén a hegyek lábához minden hátráltattatás nélkül – mint erdők, folyók, melyek megnehezítették volna a közlekedést azonban járván a hegyeket, nem találtunk ott semmiféle hágót, amely segítette volna elhatározott megmászását ezeknek az Alpeseknek, vagy Brazil Pireneusoknak, és nekünk e csalódottság megmagyarázhatatlan szomorúságot okozott.
Lesátorozván magunkat, és beletörődvén, hogy visszatérünk a következő napon, történt, hogy egy tüzelőfát kereső néger lát vala egy veadót, egy kis szarvast illanni, és utána eredve véletlenül felfedezni az utat két „serra” között, melyek úgy tetszettek, mintha mesterségesen lennének levágva, nem pedig természet által.
A hír izgalmával megkezdtük a felmászást, rengeteg meglazult és összehalmozott követ találván, amiből következtettünk, hogy úttest lehetett vala, melyet az idők folytonossága szétrombolt. Három teljes órát töltöttünk el a felmászással, azonban kellemetesen a kristályok miatt, mélyeket csodálgattunk, a hegytetőn megállva onnan széjjelnézvén észleltünk egy sík mezőn nagyobb motívumokat a mi csodálkozásunkra.
Kibontakozott szemünk előtt, mintegy másfél légua[2] távolságban egy nagy város; kiterjedt formája miatt azt hiteté velünk, hogy a brazíliai udvar valamelyik városa; nyomban leszálltunk élővigyázattal a völgybe ………………………… hasonló esetben, megbíznák a felkutat …………………… hely a minőség is ………………… ha jó, hogy észrevették ………………………… lévén az a telepítvényeknek egyik magától értetődő jele.
Két napot vártuk a kémlelőket a városból, mint kakasokat hallottunk volt énekelni, és ebből gondoltuk, hogy ott népek lakoznak, mígnem megérkeztek a mieink kiábrándulván, ugyanis nem találnak vala lakosokat. Mindenki bizonytalanságban maradt. Elhatároztuk, hogy később egy indián a mi kíséretünkből mindenáron és elővigyázattal be fog hatolni a városba; visszajővén azonban borzongva bizonygatta nekünk, hogy nem találta, sem fel nem fedezte volt egyetlen személynek sem nyomát. Nem hittük, mivel láttuk volt a lakóházakat, és így szedelőzködve, az összes felfedezők felindultak az indián lépéseit követve.
Bebizonyítottnak véve a fentebbi jelentéseket, hogy nem lakozott ott népesség, így elvégeztük, hogy mindannyian fegyveresen bevonulunk a városba egy hajnalon.
Azonban nem vala, aki a mi fogadásunkra jött volna, vagy meggátolja utunkat, és nem találtunk volt más utat, mint az egyetlent, melyet a nagy város bír vala, melynek bejárata három nagy magasságú boltívből állt, a középső a legnagyobb, és a két szélén levők valának kisebbek; a legnagyobbon, a középsőn megkülönböztettünk betűket, melyeket nem tudtunk lemásolni a nagy magasság miatt.
Egy utca húzódik vala ott, melynek szélessége megegyezik a három boltívével, egy emeletes házakkal, melyeknek homlokzatuk faragott kőből vala és megfeketedve; ……………… feliratok ……………mind nyitott ……………… alacsonyabbak valának alak ……………… észrevehető, hogy a szimmetria és a hasonlóság, melyekkel készítve valának, következtetni enged egyetlen közös tulajdonosra, valójában sokan valának a házak, néhányan az ő födetlen tetejükkel és cserép nélkül, mert a tetők kőlapokból valának egyeseken, és égetett cserép-lapokból másokon. Illő félelemmel jártunk be néhány házat, és egyikben sem találtuk semmiféle maradékait sem holmiknak, sem bútoroknak, melyekből következtetni tudtunk volna a lakosoknak miféleségére: a házak mind sötétek voltak belülről, és mindössze egy gyér világocska uralkodott bennük, és minthogy boltívesek valának, a visszhangja a beszélőknek megremegett, és ezen hangok megfélemlítettek minket.
Elhaladva és látva a derék hosszúságú utcát, egy középmagas térre bukkantunk, ennek a közepén egy rendkívüli nagyságú fekete kőoszlop, melynek tetején egy középtermetű embert ábrázoló szobor egyik keze a bal csípőjén, és a jobb karja kinyújtva, mutatóujja az Északi-sark felé irányítva; minden sarkában az említett térnek egy tű vala elhelyezve, hasonlatos azokhoz, melyeket a rómaiak használtak egykoron, de már egyesek rossz állapotban, kettétörve, mintha villámoktól sújtva lettek volna.
A jobb oldalán ennek a térnek egy fönséges épület áll, mint főrangú háza, valami nagy úrnak, a föld tulajdonosának óriási terem alkotta a bejáratot; és félelemtelve nem látogattuk meg az összes házakat, valának oly számosan, és az ……….……………… alakítván valami …………………… találtunk volt egy …………………rendkívüli tömegű ……………………… személyeknek sokba került volna felemelni.
A bőregerek oly számosan valának, hogy az emberek arcába ütköztek, és oly kavarodást idéztek elő, hogy csodálatra volt méltó. Az utcára nyíló főkapu homlokzatán egy alak vala domborműként vésve ugyanabba a kőbe és meztelen övtől felfelé, babérral koronázottan, zsenge életkorú egyént ábrázolván, szakáll nélkül, általvetővel és egy tunikaszerűséggel a derékon; e bizonyos alak pajzsa alatt valának egyes, már idő által elkoptatott jelek; kb. a következőket lehetett bélülők kivenni:
A bal felén a térnek egy másik épület vala teljesen romokban, és maradékai után templomi eredetűnek lehetett ítélni, ugyanis még mindig jó állapotban őrizé az ő nagyszerű homlokzatát, és néhány hajói egyetlen kőből faragvák; nagy telket foglalt volt él, és rommá vált falain láthatóak valának nagy hozzáértéssel készült munkák bizonyos figurákkal és képek kőbe faragva mindenféle alakú keresztekkel, hollókkal és más apróságokkal, melyeknek leírása sok időt igényelne.
Követé ezt az épületet a városnak a nagy része, teljesen romokban heverve és eltemetve óriási és szörnyűséges hasadékokban, anélkül, hogy ezen az egész körzeten belül egyetlen növényt, fát vagy virágot termelt vala a természet, azonban igen dombokat kövekből, mélyek közül egyesek egyszerűek, mások faragottak, megértettük ezek által ………………… mert még közöttük …………………… holttestekről,hogy ……………… része ennek a szerencsétlen és gyámoltalan, talán valami földrengés által ………………………………………….……….
Az említett tér előtt rohan vala hömpölyögve egy tajtékzó széles folyó és elég térséges valamelyes partokkal, amelyek nagyon kellemessé teszik a látványt, lehet neki vagy 11-12 öl szélessége tekintélyesen, kanyarulatok nélkül, a partok szűkölködnek erdőkben és az áradások által hordott szokásos farönköktől; megmértük volt a mélységét, és a legmélyebb részeken15 és 16 ölnyit is találtunk. A másik oldalon nagyon mutatós rétek valának olyan sokfajta virággal, hogy úgy tűnt, a természet sokkal vigyázatosabb vala ezeken a részeken, kitermelve a leggyöngédebb virágmezőket, szintén megcsodáltunk volt néhány tavat, mind tele érett rizzsel, melyet rögvest felhasználtunk; ugyancsak a számtalan kacsát, melyek tenyésztek ezen mezőknek, a bőségében, és nem okozott nehézséget vadászásuk ólom nélkül, puszta kézzel.
Három napot mentünk folyónak felfelé, és egy vízesésre akadunk vala, mely a vizek erejének dörgésével és a hely ellenállásával, úgy ítéltük, még a varázslatos Nílus torkolata sem lehetett vala nagyobb, és hasonlított a nagy Óceánhoz. Tele zöld növényzettel borított földnyelvekkel; néhány fával elszórtan, melyek kellemes látványt nyújtottak. Itt találunk vala …………………… annak hiányában, ha mi ………………… olyan változatossága a vadnak, és másfajta állatoknak, vadászok nélkül nevelkedve, akik őket zavarhatták vagy üldözhették volna.
A keleti részén ennek a vízesésnek találtunk tárnákat és szörnyűséges aknákat, megkísérelvén megmérni az ő mélységüket, hosszú kötelekkel, melyekkel bármily hosszúak is valának, sohasem tudtuk elérni a feneküket.
Találtunk szintén számos szétszórt követ a föld felszínén, ezüsterekkel, amint a bányákból kivétettek.
Ezek között a barlangok között láttunk egyet, mely egy óriási kőlappal vala befedve, és a következő abba felírással belevésve; nagy titkot jelentve látszólag:
A templomokon a kapu fölött láttunk vala másokat: a következő alakokban kirajzolva:
A várostól távol, mintegy ágyúlövésre, egy épület vala, mintha nyaraló lenne, 250 lépésnyi előrésszel, melynek bejáratát nagy kapu képezi. Rögtön utána egy sokféle színű kőből készült lépcsőn felfelé haladva, az ember egy óriási előcsarnokba lépett. Ezután 15 kisebb ház, valamennyinek ajtaja az említett csarnokba nyíló, és mindegyikben vízcsappal ……………………… mélyben a vizek és összekötve …………………… négyszögelve művésziesen, a következő jeleket tartalmazza:
Ezután csodálkozva belépünk vala a folyó sekélyébe, hogy arany felfedezésére kísérletet tegyünk, és legott találtunk is felettébb könnyűszerrel egy jó maréknyi rögöt, mindjárt a talaj felszínén, nagy bőséget ígérvén aranyban, mint ezüstben: csodálkoztunk nagyon az okon, amiért a lakosság elhagyá eme várost, de nem találtatott ezeken a vad vidékeken senki sem, aki eredetéről beszélt volna ezen szomorú csodának, és hogy kinek a tulajdona vala eme város, jól mutatván romjaiban is alakját és nagyságát, melyet hajdan bírt vala, és hogy milyen népes lehetett vala, és hatalmas a századokban, melyekben virágzott vala, népességtől telve, lévén manapság tanyája fecskéknek és bőregereknek, patkányoknak és rókáknak, melyek a nagy tyúk- és kacsafalkákon nagyobbakra nőttek, mint egy vadászeb. A patkányok oly rövid lábakkal bírtak, hogy ugráltak, mint a bolhák, és nem jártak, sem szaladtak, mint azok, melyek a városokban találtatnak. Erről a helyről egy társunk eltávozott, aki másokkal még kilencnapi jó menetelés után észrevett egy nagy öbölnek partján, mely egy folyót alkot, egy csónakot két fehér emberrel, akik hosszúra eresztett fekete hajzatot bírnak vala, és európai módon valának öltözve ……………… egy lövést, mint jelet, hogy látni lehessen …………………… hogy elszökjenek. Bírván ………….…….. szőrösek és vadak …………………………………… feléjük, feldühösödnek mindnyájan, és támadnak.
…………………………………………………………………………………..
Egy társunk, João Antonio nevű, egyik háznak romjai között talált egy kerek aranypénzt, mely nagyobb lehetett, mint a mi 6400-as váltópénzünk; az egyik oldalán egy térdelő fiatalember alakját ábrázolta, a másikon egy íjat, egy koronát és egy nyilat. Éhből nem kételkedtünk, sok található az említett városban vagy elpusztult városban, ugyanis ha a pusztulást földrengés idézte elő, úgy nem adhatott vala elengedő időt a hirtelenség a drágaságok mentésére, de szükséges egy nagyon erős és hatalmas kar felfordítani azt, melyet annyi esztendők ledöngöltek, mint ahogy mutatkozék.
Ezeket a híreket küldöm Tekegyelmednek abból a bahiai „sertão”-ból, és a Paracacu,[3] valamint Una[4] folyók partjáról, kihangsúlyozva, hogy nem értesítettünk volt senkit sem, én Tekegyelmednek. adom a bányákat, mélyeket felfedeztünk volt, megemlékezvén mindarról, amivel Tekegyelmednek tartozom.
Félve, mert hogy a mi társaságunkból már eltávozott egy ember ellenkező szándékkal, mindenre kérem Tekegyelmedet, hagyja a nyomorúságokat, és jöjjön kihasználni ezeket a nagyszerűségeket, használva a bölcsességet, lekenyerezni azt az indiánt, megnyervén, hogy Tekegyelmedet elvezesse ezekhez a kincsekhez……………………..találtatott a bejáratokon …………………… kőlapokon ……………..
Így ér véget az okirat.
A Mato Grosso ősvadonainak sziklafalain – meg egyéb helyeken – ma is évezredes, ősi falfestmények akadnak, ismeretlen civilizációk írásjeleinek véseteire találnak a kutatók. Azt hiszem, ha nem lennék vadász és gyűjtő, legszívesebben régész lennék.
Viszont Molnár írt néhány elgondolkodtató adatot a rejtélyhez:
"A „bandeirante”, azaz zászlóvivő, régi aranykutató kalandorcsoport vezetője által 1753-ban írt jelentés, amelyet a portugál királyhoz címzett, beszámol arról, hogy tízéves bolyongás, kutatás után a bahiai roppant őserdő mélyén, mint találtak egy sok ezer esztendő előtt elpusztult, márványszobrokkal és kőfaragásokkal díszített ősi romvárost. A monumentális építkezéseknél különösen érdekes, hogy az óriás kapuk boltíveit sűrűn borították kőbe vésett, eddig megfejthetetlen írásjelekkel.
Megemlítem, hogy a Rio Negro egyik mellékfolyója, az Uaumpés[1] partjain ugyancsak sziklába vésett ilyen vagy nagyon hasonló jeleket talált 1907-ben Hamilton Rice, aki az Uaumpés forrását kereste. Véletlenül találta meg ezeket a kőbe vésett írásjeleket, és nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak.
1914-ben Lubomirsey von Lubno több szerencsével járt. Miközben geológiai kutatásait folytatta Bahia államban, a „Serra do Gongogir” vidékén rátalált az „Elveszett Város”-ra. Felfedezésének ő sem tulajdonított fontosságot. Azonban éppen úgy, mint 1753-ban a bandeiranték, lemásolta a talált jeleket. A jelek összehasonlítása után kiderült, hogy ő is ugyanebben az ősi romvárosban járt.
Sok régész foglalkozott eddig is a jelek megfejtésével, de egyikük sem ért el eredményt.
Többek közt a leírt ún. írásjegyek miatt is gondoltam a hamisításra, történelmi koholmányra. Viszont Molnár hivatkozik más kutatókra, akik hasonló jegyeket találtak a vadonban. Na, most akkor az összes hamisító összebeszélt Lagóval, hogy másfelé is felróttak hasonló jegyeket vagy nem tudom mi van?!? Mindenesetre pld. ennek a Lubomirsey von Lubnónak próbáltam a nyomára jutni: valóban létezett egy ilyen figura, de semmi mást nem találtam eddig vele kapcsolatban. Hamiltin Rice is hasonló eset lehet...
Az ilyen stílusú megfigyelésekből legalább annyi származott európai tudósoktól, kutatóktól, kalandoroktól, mint indiánoktól. Őket is lehet akkor ekézni.
A "legjobb" magyarázat ilyen beszámolokra, hogy a koma bekokainozott vagy bepiázott (gondolom a Sáska doktor is), ez vonatkozik természetesen a mindenféle rejtélyes jelenségeket megfigyelőkre is.
A minhocaohoz hasonló állat szerintem éppen létezhet, csak éppen a megfigyelők eltúlozták a méretét vagy mások meg összekeverhették az anakondával vagy más vízi állattal, pld. a fejét a tengeri tehénével, ami előfordul az Amazonasnál is.
Egyszerűen nem hiszem, hogy a leírt gigantikus méretű állat máig, a műholdas megfigyelések koráig rejtve legyen, és szaporodjon, bármilyen eldugott helyről legyen is szó.
Ráth-Végh István könyveiből többet is olvastam, ő sok ilyen mende-mondát összegyűjtött. Mindig szerettem olvasni a könyveit. Most hirtelen nem emlékszem, hogy valamelyikben beszélt -e a minhocaoról...? Volt egy könyve asszem a tengeri kigyókról vagy ilyesmi...
Semmi rejtélyes. Ősközösségek barlangi képírása. A mélység sem rejtély, hisz év tízezrek alatt földrengések, süllyedések emelkedések voltak; a vélt hasonlóság logikus, hiszen az ember egy faj, ami közös gyökerű ugyebár. Hasonlóan gondolkodtak. A barlangrajzok is hasonlóak mindenfelé a világban...
Ezek miért érdekesek, hogy jönnek ide? (szerintem a magyarázat amúgy kézenfekvő: csattanó maszlag meg peyote és ayahuasca kaktusz, az indiánok előszeretettel éltek e hallucinogén szerekkel) ;)
Ha már kriptozoológia, itt van a brazíliai minhocao nevű óriásféreg. A magyar újságok már az 1860-70-es évektől hírt adtak róla (de máshol is leírtak egy hasonló lényt, pld. Nicaragua vagy Ázsia).
1878-ban a dél-brazíliai Curitibanos közelében hatalmas föld alatti alagutakat fedeztek fel. Ezekről a környékbeli lakosok azt hitték, hogy a minhocaonak nevezett titokzatos lény ásta ezeket. A brazíl folklór szerint egy hatalmas, páncélos bőrű földi giliszta. A hossza 20-50, vagy akár 80 méter is lehet. Augustin Saint-Hilaire francia természettudós 1846 decemberében számolt be a brazíliai Padre Aranda és a Feia tavakban élő minhocaoról, ami lovakat és szarvasmarhákat ragad a vízbe. Dr. Fritz Müller német zoológus 1878-ban a Nature-ben beszámolt egy curitibanosi illetőségű, Senhor Lebino nyomán a minhocaoról: „egy óriási páncélos kukac, melynek hosszúsága ötven méter, vastagsága öt méter; amerre mászik, kidönti az útjába eső fákat”. Müller hitt a lény létezésében. Hogy csak ritkán észlelték, azt a lény félrehúzódó szokásaival magyarázta.
Ugyancsak Dél-Brazíliában, Lagestől 16 km-re Francisco de Amaral Varella 1871-ben is látott egy titokzatos óriásférget, de ennek a teste már csak egy méter vastag volt. Az orra a disznóéhoz hasonlított. Egy 1849-es leírás szerint a szörny bőre olyan vastag volt, mint a fenyő kérge és olyan kemény pikkelyekből állt, mint a tatué. Pár évre rá a környéken a bennszülöttek láttak egy hatalmas, 25 m hosszú kigyószerü lényt, aminek fején két szarv volt.
Egy ismertető cikkben olvassuk: „A Rio dos Cachorros folyó mentén 1877-ben már csak a nyomát látták a titokzatos állatnak: körülbelül ezer méter hosszúságban három méter széles árkot ásott a minhocao arra, amerre ment.
Parana államban, a Papagáj-folyó mellett 1849-ben egy esős éjszaka után ugyanily állatnyomot találtak, s ennek az árka is két-három méter széles volt. Ugyanezen a vidéken egy néger szolgáló egy reggel azzal szaladt haza a mezőről, hogy »a mocsárból valami szörnyeteg emelkedett ki; olyan nagy volt, mint egy házh Az egész falu népe kiszaladt a mocsárhoz, melynek szálé fel volt túrva. Egy fiatal néger erősítette, hogy ő is látta a szörnyeteget, lehetett vagy huszonöt méter hosszú, s a fején két szarva volt. mint a csigának.
Nicaraguában is sokan láttak valami ismeretlen szörnyeteget, mely minden állatnál nagyobb volt. Chichigua mellett ez a szörnyeteg amerre ment, árok keletkezett a nyomában; a fákat kidöntötte s egy tizenöt métermázsás sziklát is kitolt a helyéből. A nicaraguai leírások pikkelyes vagy páncélos, kígyóhoz hasonló állatról szólnak.
A legtöbb »nyom« azonban Dél-Amerikában, az Uruguay és a Parana folyók forrásvidékén található.
A rendelkezésre álló anyagot áttekintve, megállapítható, hogy minden megfigyelés valamely mocsár vagy víz közeléből származik; a titokzatos állat vagy a vízből jött elő, vagy a vízben tűnt el. Ennyiben az irodalomban már régóta szereplő minhocao egyezik a skótországi szörnyeteggel." (A titokzatos szörnyeteg, Pesti Hirlap, 1934. jan. 9.)
E. Budde német tudós gyűjtötte össze az információkat, jelentéseket a minhocaoról. Elfogadja ezek alapján a létezésüket. Egy fennmaradt lenyomat alapján pikkelyes bőrűeknek mondja a férgeket és hosszúságúkat tizenkét méterre, a magasságukat háromra, a vastagságukat pedig másfélre becsülte. Tán még Fawcett ezredes is említett valamelyik irásában egy ilyen vagy hasonló lényt.
Cholnoky Viktor kiváló magyar újságíró írt erről még 1905-ben egy cikket is (ugyanolyan szkepticizmussal, mit kb. én is érzek ezen lény iránt):
Nem udom, de nekem erről a Tremors – Ahová lépek, szörny terem c. 1990-es amerikai film jön be. Nem tudom hirtelen, hohgy a film alkotói nem-e használták a filmnél a minhocao legendáját?
Xantus János kolozsvári magyar természettudós és újságíró (1917-1982) rendezte sajtó alá doktor Sáska László magyar Afrika-kutató (1890-1978) írásait (Életem Afrika, Bukarest, 1969). Xantus a paleoasztronautikáról írt cikkében említi: „A híres Tassili sziklarajzokon érdekes tojás alakú fejvédők (?) láthatók s talán nem véletlen az sem, hogy messzire szakadt hazánkfiának Sáska László, doktornak előttem fekvő könyvkéziratában az áll, miszerint az Addisz Abeba-i Georgis templom tetején 7, égből érkezett óriás tojás ékeskedik, olyasmi, mint a Luna 9 gerezdszerűen nyíló műszertartálya. Űrsisakok vagy éppen tojáshoz hasonló űrhajók, esetleg konténerek emléke lenne ez ?” (Paleo-asztronauták, Előre, 1969. jan. 4).
Sáska kiváló orvos élete nagyobb részét a négerek gyógyítására fordította, de kiváló vadász, természetmefigyelő volt. Kutatta az állatok életmódját. 1933-tól 78-ig, 45 éven át Afrikában élt. Ő is megfigyelt egy a vizilótól háromszor akkora állatot. A Margareta-tónál lévő hatalmas nádas-ingoványos területet figyelte meg az óriási állatot, aminek a színe barnás volt és a legnagyobb vízilótól is háromszor nagyobb. Egyébként azon a vidéken vízilovak is éltek. Elefánt se nagyon lehetett, ami nem nagyon téved ilyen helyre, másrészt azt Sáska nyilván felismerte volna. Ő maga is rejtélynek könyvelte el az általa látott állatot.
Xantus egy másik cikkében Sáska-kéziratából idéz:
„A Margaréta tó keleti partján történt — írja egyik feljegyzésében —, ott, ahol a Godabo-folyó a tó vizébe torkollik. Óriási kiterjedésű, ismeretlen ingovány ez a táj, amelyben úgy elvesz a folyó, mint tű a szénakazalban. A lustán kanyargó víz beömlésénél hegyvonulat húzódik. Tetejéről a mérhetetlen lápvidék megdöbbentő panorámája tárul elénk. Jómagam már több mint két évtizede jártam akkor Afrika hegyeit, völgyeit, szavannáit és mocsarait. Jól ismertem már állatvilágát is. Sok száz víziló került a szemem elé, tudtam, mekkora lehet közöttük a legnagyobb, és azt is, milyen méretű lehet a másik óriási mocsárlakó, a krokodilus. De azt, amit akkor ott távcsövemmel láttam, nem tudtam azonosítani semmivel sem. Mert pontosan ott, ahol a nyílt víz a láppal érintkezik, az ingovány határvonalán hatalmas, rózsaszínű állati test lebegett a vizen. Legalább háromszor akkora lehetett, mint a legfejlettebb víziló. Csendesen lebegett a tó színén, hol eltűnve, hol felbukkanva a távcső látómezejében. Sem víziló, sem pedig krokodilus nem volt, de nem illett rá egyetlen más állatfajta leírása sem. Bár körülötte zajlott, pezsgett a mocsár élete, közelébe egyetlenegy élőlény sem merészkedett. Néger kísérőm, Szige is csak ennyit motyogott mellettem: Ige gumari adelem — ami az ő nyelvén annyit jelent: hát ez aztán igazán nem víziló!“
Az izgatottan figyelő, szenzációra éhes vadász és naplóíró után megszólal dr. Sáskában a mérlegelő, higgadt természetbúvár. „A vidéken sok volt az elefánt, kafferbivaly meg rinocérosz is. Ezek közül azonban egyik sem merészkedett volna be a mély és meglehetősen nyílt vízterületre. Az ilyen hatalmas testű állatok már a parttól tíz méternyire menthetetlenül elsüllyedtek volna. A rejtélyen sokáig gondolkoztam ... megoldani azonban még máig sem tudtam.“ (A „fehér néger”, Utunk, 1967/20. sz.)
(Sáska leírása a titokzatos állatról egyébként benne van az említett Életem Afrika c. könyvében is).
Hendrik Willem Van Loon egy holland-amerikai történész volt. Ships: and How They Sailed the Seven Seas (5000 B.C.-A.D.1935) c. könyve 1935-ben jelent meg angolul, s ezt fordította le Szerb Antal magyarra.
A titicaca (amúgy Titi kaka jelentése, akár az is lehet, hogy Attila kaki)...
Akár... Ha nem is Attiláé, hanem a napistené. Egyébként közel hatvan éve Garcia Beltran spanyol biológus ugyanezt mondta a tó felett lebegő vénuszi aranyszekérről, hogy az istenek szemetét-ürülékét ejtették a tóba. Erről mesélt Charroux az Emberek ismeretlen története c. francia nyelvű könyvében (1963).
Azt a nádhajót csak a Titicaca tavon használták. Annak idején Heyerdahl ugyanígy összevetette az egyiptomival. De ebből is látszik, hogy valamiféle nagyon ősi, a prehisztorikum ködébe vesző találmányról van szó (mind a nádhajó, a tutaj vagy a fahajó). Csak éppen a történeti időktől vannak jobbára adataink (írásos feljegyzések, ábrázolások) a hajózásra.
Én nem mondtam valamiféle high-tech civilizációt Atlantiszra, hiszen amit Platón lefest: egy erősen központosított, par excellence tengeri királyság, bronzkori kultúra. Ilyet egy komolyabb atlantológus könyvében sem olvasni, mint Braghine, Zsirov, Várkonyi, Sykes és még néhányan.
