| Bemutatkozás: |
Nos, mit is mondjak. ;-))
Ha bármi gondod van a lelki életeddel, illetve a gépeddel, akkor ingyenes szaktanácsadásban részesülsz.
A hozzászólásoknál légyszives vedd figyelembe, hogy egy kissé be van nállam keretezve az A!, no és körzõt és szögmérõt is használok a gondolkodás során. ;-)
Munch(A)usen gyĂłntatĂł Atya Ă©s PC Doki
Aki nem báró, hanem gróf.
Ha e-mailt Ărnál, akkor nzp@bigfoot.com
7. AZ EMBER
Csak akkor tudsz az emberekre haragudni, ha a cselekedeteiket fontosnak tartod. Ha tĂşl sokat foglalkozol magaddal, Ă©s a gondjaiddal, fáradtság vesz rajtad erõt Ă©s legyengĂt, Ăgy viszont nem tudsz a világra figyelni. A bekĂ©pzeltsĂ©g, vagyis hogy fontosnak Ă©rzed magad, az embert nehĂ©zkessĂ©, esetlennĂ© Ă©s hiĂşvá teszi. A tudĂł legyen könnyû Ă©s illanĂł.
Az emberek többsĂ©ge tĂşl komolyan veszi magát, fontosnak tartja önmagát, mert gyenge Ă©s felfuvalkodott. Ăšgy gondolják, joguk van bosszankodni mindenen, Ă©s elmenni, ha nem a szájuk Ăze szerint alakulnak a dolgok.
A fĂ©lelem sohasem okoz károsodást senkiben. Az sebzi meg a szellemet, ha valaki állandĂłan les, ĂĽtlegel, utasĂtgat, hogy mit csinájon Ă©s mit ne csináljon.
A legyõzöttsĂ©g olyan Ă©lethelyzet, ami elkerĂĽlhetetlen. Az ember vagy gyõzõ vagy legyõzött, Ă©s ettõl fĂĽggõen vagy ĂĽldözõvĂ© vagy áldozattá válik. Csak a látás oszlatja el a gyõzelem, a veresĂ©g vagy a szenvedĂ©s illĂşziĂłját. A megalázottság pedig haragvĂłvá tesz. AmĂg valamit elvársz, pĂ©ldául áldozatnak hiszed magad, pokol lesz az Ă©leted. Ha semmit sem vársz el, minden amit kapsz, ajándĂ©k lesz a számodra. ÉletĂĽnk erõivel csak a gondolatainkkal szállhatunk szembe, semmi mással.
Az önmegtagadás szenvedĂ©lye messze a legrosszabb, mert elhiteti velĂĽnk, hogy nagy dolgokat viszĂĽnk vĂ©gbe, amikor valĂłjában önmagunk körĂĽl forgunk. Ha elfogadod valakinek a gondolatát, szándĂ©kát, akkor attĂłl kezdve az a te ĂĽgyeddĂ© is válik. A meggyõzõdĂ©s azt jelenti, hogy kĂ©pes vagy egyedĂĽl cselekedni. Ha jĂłl Ă©rzi magát a testem, mert jĂłl bánok magammal, akkor nincs okom fáradtnak lenni, sem rosszul Ă©rezni magam.
Nem az a fontos, mit teszünk magunkkal, inkább az, mit nem teszünk.
Jobban Ă©rtenĂ©d a dolgokat, ha nem töprengenĂ©l a kezdetekrõl, mert a dolgoknak nincs eleje, ilyen csak a te fejedben lĂ©tezik.
Minden körĂĽlöttĂĽnk lĂ©võ dologtĂłl kaphatunk megerõsĂtĂ©st. A környezõ világ rendkĂvĂĽl titokzatos, Ă©s az emberek nem kĂĽlönbek semminĂ©l.
Csak embertársaink alkalmasak a mĂ©ltĂł ellenfĂ©l szerepĂ©re, mert könyörtelenek. A másfajta lĂ©nyeknek nincs önállĂł akaratuk, ezĂ©rt elĂ©jĂĽk kell menni Ă©s kicsalogatni õket. Az embertársaink olyan fekete mágusok, akik a vigasz, menedĂ©k Ă©s fĂ©lelem lelkiállapotaival terelik rabszolgaságba a gondolataidat Ă©s tetteidet.
Az emberi lények szeretik, ha megmondják nekik mit tegyenek, de még jobban szeretnek szembeszállni, és nem tenni azt, amit mondtak nekik. Így többnyire megutálják azt az embert, aki tanácsot ad nekik.
Az embernek nincs nagyobb ellensĂ©ge, mint az önhittsĂ©g, mert legyengĂt az, hogy embertársaink tettei Ă©s gaztettei rosszul esnek nekĂĽnk. Emiatt aztán Ă©letĂĽnk legnagyobb rĂ©szĂ©ben sĂ©rtõdöttek vagyunk. Ă–nmagunk fontosságának a tudata a magva mindannak, ami jĂł bennĂĽnk Ă©s ami rohadt. Mesteri mĂłdon megalkotott haditervre van szĂĽksĂ©g ahhoz, hogy az ember meg tudjon szabadulni a rohadt rĂ©sztõl.
Ă–nuralomnak azt nevezik, ha az ember kĂ©pes megõrizni a lĂ©lek harmĂłniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.
Szokatlan helyzetben az emberek a helytelen viselkedés három fajtáját végzik.:
1. Semmibe veszik a történteket. Ilyen a megszállott.
2. Habozás nélkül elfogadják a dolgokat, minden mozzanatukban és azzal áltatják magukat, hogy tudják mi, miért és hogyan történik. Ilyen a jámbor.
3. Ă–rökösen gyötri õket egy esemĂ©ny, mert sem semmibe venni, sem szĂvvel elfogadni nem tudják. Ilyen a bolond.
Nincs elmélet, amikor a tudomás embereinek világáról beszélsz. A tudomás embere úgy tartja kézben a dolgokat (a látásával), hogy semmit nem tart kézben.
FĂ©lĂĽnk, hogy megõrĂĽlĂĽnk, pedig termĂ©szetesen mindannyian õrĂĽltek vagyunk.
Egy örökkévalóságot töltünk el gyámoltalan gyermekként. A gyermek cselekedni akar, és mert nem tud, hát panaszkodik.
Az a legnagyobb hibánk, hogy sosem hisszĂĽk el azt, ami törtĂ©nik velĂĽnk. Amikor vĂ©gĂĽl ráébredĂĽnk, hogy mi törtĂ©nik velĂĽnk, általában már tĂşl kĂ©sõ. Mindig az intellektusunk csap be minket, mert õ kapja elõször a vĂ©szjelet, de ahelyett, hogy hitelt adna neki Ă©s azonnal cselekedne, elõbb hosszan eltûnõdik a dolog valĂłdiságán.
TermĂ©szetĂĽnkbõl adĂłdĂłan lusták vagyunk, nem szĂvesen erõltetjĂĽk meg magunkat.
Minden szokás cselekedet, vagyis összefĂĽggõ Ă©s Ă©rtelmes tevĂ©kenysĂ©gsorozat, aminek ha egyes rĂ©szei hiányoznak, a cselekedet nem mûködik. A rĂ©gi szokások ismerõssĂ©ge - a kellemetlensĂ©gĂĽktõl fĂĽggetlenĂĽl - gyönyörûsĂ©ges nyugalommal tölti el az embert.
A humorral lehet egyedĂĽl ellensĂşlyozni az emberi tudatnak azt az eredendõ kĂ©nyszerĂ©t, hogy számvetĂ©seket, nehĂ©zkes osztályozási rendszereket alkosson.
Az ember közĂ©pen állva, mĂ©g mielõtt teljessĂ©ggel belĂ©pne a bal oldali tudomás tartományába, rendkĂvĂĽli mĂ©rtĂ©kben kĂ©pes egyetlen dologra összpontosĂtani a figyelmĂ©t, ugyanakkor minden elkĂ©pzelhetõ mĂłdon befolyásolhatĂł is. A legmĂ©lyebb tanulásra ezen a szinten kerĂĽl sor, de a harcosnak vezetõre van szĂĽksĂ©ge, aki mindent elmagyaráz ahhoz, hogy az Ăşjonnan tanultakat megfelelõen tudja Ă©rtĂ©kelni, kĂĽlönben nagy varázslĂł lesz, de csapnivalĂł látĂł.
Ha az ember elveszĂti önmaga fontosságának tudatát, sĂ©rthetetlennĂ© válik.
A szabadság drága, de nem megfizethetetlen.
|
