Ha elfogadjuk a káosz-elméletet, akkor értelmetlen kérdés a "Ki ezért a felelős?", hiszen ha egy lepke szárnylengetése Brazíliában tornádót okozhat Japánnál, akkor az ember sosem tudhatja, milyen cselekedetével milyen bajt idéz elő, és minden mögött ezer és egy különálló ok összegzett hatása lehet.
Akkor a kérdés csak az lehet, hogy "Ki tette ezt?", ott, ahol felfedhető a közvetlen ok-okozati kapcsolat.
Mindenki jól-rosszul, jóindulatúan, vagy szemét módon, de csak teszi a maga dolgát, aztán az eredmény balest, vagy a világ takaros pusztulása... Felelős nincs, mert mindenki az, akár akaratlanul is, tudatlanságból, hiszen csak a megszokott, efogadott módon jár el a saját kis szarságaiban.
Egyetértek, de van például egy jó barátom, aki úgy a nyolcadik sör után elkezdi emlegetni ezt a felelősséges ökörséget, ilyenkor már tudom, hogy ideje hazamenni és aludni egyet ;-) Próbáltam józanul is szóba hozni a témát, de olyankor lepattan róla, ha viszont piásan belelovalja magát, akkor csak annyit dünnyög maga elé, hogy "az a kérdés, hogy vállalod-e a felelősséget vagy sem?" De van, hogy mérges lesz, és szinte kiabálva mondja, én meg olyankor csak csendesen bólogatok, hogy hát igen, mert megsérteni sem akarom, de már magát az alapvetést sem értem, hogy miről is van itten szó...
Egyébként én úgy látom, hogy ez a felelősségvállalós valami az esetek nagy részében kimerül ebben a frázis-pufogtató verbalitásban, de semmi mélyebb értelme nem nyerődik. Tán egy éve volt hír, hogy valami kanadai zugfirkászok megszorongatták az oltásuk által elhíresült BioNTech egyik vezetőjét, neki szegezve a kérdést: vállalja a felelősséget? Most az ugye egy dolog, hogy úgy általában, vagy valami konkrét esetben, mert amúgy nagy általánosságban totál idióta a kérdés, de a rá adott válasz sem lehetne sokkal értelmesebb: "Igen, vállalom." "Nem, nem vállalom." És akkor miafasz van???
"ezen az alapon jött el valahol a Sötétség Délben korszaka is"
Az már egy súlyosabb dolog. Rajk pl. olyanért vállalta a felelősséget, amit senki nem követett el (legalábbis mai tudásunk szerint, de ez ügyben több csavarra már nem számítok).
Hasonló szitu volt az Iskola a határon-ban: beköpni vétek, de cinkosnak maradni is vétek. Ott az volt a feloldás, hogy "tudom, ki tette, de nem árulkodhatok." (A regényben ezt méltányolták.)
Na aztán a való élet ... ott még arra is vannak példák, hogy valaki azért kapott verést, mert nem vallotta magára azt, amit nem is ő követett el. Tényleg mindenre van példa az életből. (Amit én ismerek, ott - évekkel később - kiderült, hogy az egyik tanár volt a tolvaj!)
Hehe, mikor a hülye felnőtt zsákutcába kormányozza magát, aztán csak kamikaze üzemmódban tud menekülni. Amúgy érdekes, hogy fiamék osztályában simán beárulták a kis köcsögök az én fiamat, hogy igenis ő pisálta körbe a mellékhelyiséget... Ami egyrészt jogos, mert tényleg hülyeség volt, de még csak meg orrolt a többiekre!
Jól leírod az eset logikátlanságát és haszontalanságát. A valami izét eltörő valaki felnőtt, s azóta talán ártalan, izétnemtörő személyeket büntet a gyermekkorában létrejövő trauma okozataként. Már egy 6-8 éves gyermek is tudja mi a jó, mi a hasznos. Van aki a pusztítás útját választja, és haragszik a békés alkotó emberekre. Hazugságok szavai, korrupt és boldogtalan élete célja a bűneivel szerzett pénz felhalmozása. De ki vitt magával pénzt halálakor? A pénz és vagyon nem az értékes élet célja.
Általánosban, kb. 7-8 évesek lehettünk, az osztályban valaki eltört valami izét, a tabító kérdi, ki volt az, senki nem jelentkezik, mire a tanító azt mondja, ha senki nem vállalja, akkor mindenki meg lesz büntetve, sokáig semmi, aztán a tanító meg pár gyerek súgnak-búgnak kicsit, majd közülük az egyik - akit a tanító korábban valami osztálybizalminak választott ki - jelentkezik, hogy jó, akkor én vállalom, én voltam, mire a tanító nagyon megdícséri, hogy nagyon helyes, így kelle ezt, bár tudom, nem te voltál, de az osztály érdekében vállalod, hogy ne legyen kollektív büntetés... Én meg a hét-nyolc éves eszemmel csak néztem ki a fejemből, és azt éreztem, itt valami nem stimmel, hol van itt az igazságosság, mindenki tudja, a tanító is, hogy nem ő volt, de a tanító képes lenne mindenkit megbüntetni, mert a tettes nem jelentkezik, de azzal, hogy valaki azt hazudja, hogy ő volt, bár világos, hogy nem ő volt, akkor már nem bübtet... itt duplán el van cseszve valami... de később, sokkal később, már felnőttként rájöttem, hogy ez valami komcsi izé etika alapján történt, abban a morális rendszerben ezt valamiért így tartották helyesnek... kollektív büntetéssel, hazug elvállalással, mindennel együtt, mert mindent felülírt a közösségért (pl. a Pártért) vállalt szenvedés... (És ezen az alapon jött el valahol a Sötétség Délben korszaka is).
Nem vagyunk felelősek érte – mert igen, nem a mi döntésünk következményei vagyunk.
Élünk
Nem lehetünk függetlenek mindentől és mindenkitől (Made in Hungary) – ezt legfeljebb ha hihetjük… és akkor ezért: jól van az úgy.
Meghalunk
Nem vagyunk felelősek érte – hacsak!... de most tényleg? Tudtam volna még vagy 5-10 évvel tovább vegetálni, ha addig nem élek? Köszi a jó tanácsot! De az legalább megvan, hogy miért szület(t)ünk? Csak nem ezt is tudod?:-)
Nem mindegy, hogy az ember fia korlátolt felelősség, avagy, ezzel ellentétben, korlátlan felelőtlenség vállalásában érdekelt. Mivel maga a rövidítés (KFT) is, természetesen az első verzió rövidített jelölésére szolgál, így teljes joggal lehet azt feltételeznini, hogy maga, a törvényalkotó sem gondolkodott másban,
mint hogy nem szentesít Korlátlan Felkelősségű Társaságot, vagy Korlátlan Felelőtlenségűt Társaságot, de
még olyat sem, amelyik csupán Korlátolt Felelőtlenséget hajlandó vállalni. Ilyen szigorú törvényalkotási viszonyok közepette szinte képtelenség felelősen nyilatkozni egy ilyen alapvető fontosságú kérdésben,
és ráadásul még azt se derül ki a kérdésből, hogy kiért - milrt kell vállani a felelősséget - felelőtlenséget.
