ismrrek egy tanítót, aki azt posztolta ki a facebookjára, hogy az ikszipszilon kínában a legtöbb tanítvánnyal rendelkező tanító. akkor erről és az illetőről mit kell gondolni? a sok tanítvány leírja a tanítót, vagy az a tanító nagyságának jele?
Egykoron Buddha, a Diadalmas Magaciha dicsőséges országában tartózkodott. Nem sokkal azután, hogy nyilvánvalóan és tökéletesen megvilágosodott, ezt gondolta magában:
nyilvánvalóan? és tökéletesen? utána nem azt mondja, "ezért még a maradéktalan nirvánát is elhagyja, és a tökéletes nirvánába megy? vagyis most nincs ott. akkor hogyan világosodott meg tökéletesen? ezzel kapcsolatban később még lesz kérdésem, hogy a nagy tökéletességében nem tudja, hogy kész a leves, lehet kanalazni, amit pedig az istenek tudnak, mivel ők mondják meg neki, hogy hova sietne, amikor tanítani kéne. szól vagy játssza a hülyét és kéreti magát, vagy hazudik, hogy ő már mindent tud. meg arról is, hogy hol van. A LOGIKA meg a tibeti buddhizmus két külön műfaj.
na ezt kapd ki.
„Ezek az élőlények bizony hosszú idők óta teljesen zavarodottan tévelyegnek, ezért nagyon nehéz tanítani őket és a hasznukra lenni. Hiába maradok itt ezen a világon, annak semmi haszna, ezért még a maradéktalan nirvánát is elhagyom, és a tökéletes nirvánába térek."
Alighogy ezt végiggondolta, a Brahma-birodalom istenei a Diadalmas gondolatában olvasva és azt megértve,
az istenek olvasnak egy tökéletes buddha gondolataiban? egyébként honnan vannak a buddhának ilyen önző gondolatai? vagy gondolatai egyáltalán? a gondolat nem a vágyból keletkezik? akkor a buddhának vannak vágyai?
alászálltak az égből, és ott gyűltek össze, ahol a Diadalmas tartózkodott. Hódolattal borultak le előtte, majd tenyerüket összetéve a Tan kerekének megforgatására kérték és buzdították. Erre a Diadalmas így szólt hozzájuk:
nekem úgy tűnik, hogy az istenek totál képben vannak buddhát illetően, sőt jobban is látják az emberek érdekeit. nade honnan származnak a lexikális ismereteik? ha lexikális és nem gyakorlati, akkor honnan tudják, hogy igaz és helyes a kérésük? szerintem direkt kérlelteti magát, játsza a hülyét, sajnáltatja magát, hogy senki nem figyel, pedig szívesen szerepelne.
- 0, Istenek! Ezeket az élőlényeket vétkek szennye mocskolja be, mivel evilági örömökhöz ragaszkodnak, és nem rendelkeznek bölcsességgel. így akármeddig tartózkodnék is ezen a világon, hi- ábavaló lenne minden fáradozásom, ezért azt gondoltam, hogy inkább a nirvánába térek.
Ezután a Brahma-birodalom istenei újra a Diadalmashoz fordultak:
- Ó, Diadalmas! A Tan tengere megtelt, zászlaja kitűzetett, itt az ideje a tanításnak és térítésnek. Az élőlények között nagyon sokan vannak olyanok, akik megszabadulhatnának. Ha ez így van, akkor miért gondolsz a nirvánába való távozásra, ahelyett, hogy ezeknek a tévelygőknek a védelmére és segitségére lennél?
itt az istenek egyértelműen ellentmondanak a nagyon okos buddhának, aki nyilván sokkalta nagyobb tisztánlátó, mint ők. Buddha azt mondta, hogy szar minden, mindenki buta, és csak a zabálás és a szex érdekli őket.
Ha ez igaz, akkor ezt az istenek miért nevezik úgy, hogy dehiszen sok ember készen áll a tanítás befogadására? olyan sok, hogy azt mondják, hogy a tan tengere megtelt. vagyis pont hogy úgy telt meg a tenger, hogy mindenki tévelyeg. Nem értem. azért ekkorát nem tévedhet a buddha. mert ha elkerülte volna 1-2 megszabadulásra váró szenvedő a figyelmét, akkor sem ok, de valamivel érthetőbb. de hogy tele legyen a tenger, ő meg pattanna, azt nem értem.
Ha számtalan elmúlt világkorszakkal ezelőtt is szüntelenül kerested a Tant az élőlények érdekében: csupán egy rövidke versszakért odaadtad testedet, feleségedet, fiú- és leánygyermekedet, minden vagyonodat, akkor most hogyan gondolhatsz a védtelenek elhagyására?
ha szó szerint érteném azt, hogy már akkor is szarban hagyta és feláldozta a feleségét és gyerekét.... érdekes, hogy feleség és gyerek feláldozása olyan, mintha magát áldozta volna fel. na de a lényeg, hogy a feláldozásos történetnek nem az volt a tanulsága, hogy minden múlandó, és amúgy sem számít? akkor meg minek mentené meg az embereket?
mindegy, a lényeg szerintem, hogy a buddha nagyon csúnyán pórul járt a jóságával, és most duzzog, hogy senkit nem érdekel, pedig milyen jó mindenkihez. az istenek ezt megértik, és szépen kérik, hogy meséljen az elmúlt korok dicsőségéről, ha ő is így gondolja.
Az igazság, hogy nem haladok jól ennek a könyvnek az olvasásával, még az első oldalon sem tudok túljutni.
Ez a szöveg:
Egykoron Buddha, a Diadalmas Magaciha dicsőséges országában tartózkodott. Nem sokkal azután, hogy nyilvánvalóan és tökéletesen megvilágosodott, ezt gondolta magában: „Ezek az élő- lények bizony hosszú idők óta teljesen zavarodottan tévelyegnek, ezért nagyon nehéz tanítani őket és a hasznukra lenni. Hiába maradok itt ezen a világon, annak semmi haszna, ezért még a maradéktalan nirvánát is elhagyom, és a tökéletes nirvánába térek." Alighogy ezt végiggondolta, a Brahma-birodalom istenei a Diadalmas gondolatában olvasva és azt megértve, alászálltak az égből, és ott gyűltek össze, ahol a Diadalmas tartózkodott. Hódolattal borultak le előtte, majd tenyerüket összetéve a Tan kerekének megforgatására kérték és buzdították. Erre a Diadalmas így szólt hozzájuk: - 0, Istenek! Ezeket az élőlényeket vétkek szennye mocskolja be, mivel evilági örömökhöz ragaszkodnak, és nem rendelkeznek bölcsességgel. így akármeddig tartózkodnék is ezen a világon, hi- ábavaló lenne minden fáradozásom, ezért azt gondoltam, hogy inkább a nirvánába térek. Ezután a Brahma-birodalom istenei újra a Diadalmashoz fordultak:
- Ó, Diadalmas! A Tan tengere megtelt, zászlaja kitűzetett, itt az ideje a tanításnak és térítésnek. Az élőlények között nagyon sokan vannak olyanok, akik megszabadulhatnának. Ha ez így van, akkor miért gondolsz a nirvánába való távozásra, ahelyett, hogy ezeknek a tévelygőknek a védelmére és segitségére lennél? Ha számtalan elmúlt világkorszakkal ezelőtt is szüntelenül kerested a Tant az élőlények érdekében: csupán egy rövidke versszakért odaadtad testedet, feleségedet, fiú- és leánygyermekedet, minden vagyonodat, akkor most hogyan gondolhatsz a védtelenek elhagyására?
csakhát milyen a tanítvány? nem ad olyannak, akit nem szeret. viszont a tanítónak meg nem kell a szeretet, csak a pénz, de az nagyon. ezért kénytelen elviselni a szeretetet, de hogy kompenzálja ezt a nyálas dolgot, ezért jól megszívatja őket. na ezért tanítják a tibeti buddhizmisban a tanító iránti feltétlen bizalmat. mert ha ez nem lenne, akkor pénz sem lenne.
és persze annál kevésbé vágysz viszontszeretetre. csak azt nem értem, hogy akkor a tanítók miért várják el annyira a szeretetet és a törődést. vagy nem is azt várják el, hanem csak a pénzt? az is lehet.
"szeretheted, de honnan tudod amúgy, hogy pont olyan jó, mint te? "
szerintem azok iránt érez az ember szeretetet, akikkel egység van. ha magamat ismerem, és szeretetet érzek valaki iránt, az ezért valószínű az egység, hasonlóság megléte miatt van.
