Közben jutott eszembe, helyretenni, itt, egyszerre kettő darab nagyapámról írtam, és ezt nem specifikáltam. Két különböző nagyapámról beszéltem, összesen három nagyapám is volt, de az első, apám édesapját, a IIVH után látták utoljára: elment vegye vissza Erdélyt, azóta nem tudni róla semmit.
Akiről, vagy akikről itt irtam, az egyik édesapámnak a nevelő apja, apámmal qrwa rosszul egyeztek, de engem ő nevelt, engem imádott, ő volt aki biciklizni tanított, és ők tehát édesapám szülei, beleértve a nevelőapját laktak a Trombitás utca 19 - ben, egy házzal fentebb, a 21 szám alatt pedig nagyanyámnak a nővére Ilus, és az igazi, háború után eltünt nagyapám bátyja, Imre éltek, amíg meg nem haltak, boldog házasságban. Két fiutestvér vette el a két lánytestvért, csak ennyi az érdekesség.
Másik nagyapámék Jóska és Aranka, anyám apja és anyja, két utcával lentebb, a Dornei/Körösi Csoma Sándor utca 7 szám alatt laktak, ez a Jóska volt a TÉNYLEG mindenhez értő lakatos mester, ő alakitotta át a szánkáimat, csinált is szánkát- most is megvan - a kis biciklit is ő alakitotta át, tette erősebbé, új, általa készitett villát tett az eredeti gyenge, görbülékeny helyébe..
PS. Ami még érdekes lehet a Trombitás utcában, hogy az én nevelő nagyapám Zoltán, volt a Mósu Bun- Jó Öreg, és Imre bácsi Ilusnak a férje volt a Mósú Räu- Rossz Öreg, a házaink feletti blokkban lakó gyerekek nevezték el így őkelméiket, azért mert: ha berepült egy- egy lapba hozzánk, az én nagyapám mindig szó nélkül vissza adta a kölkeknek, de viszont Imre soha nem adta vissza,- innen kapták a neveiket.
Látsz ma lábtengót? Felénk van játszótér, de gördeszkásoknak kialakitva. Nem mondom, néha egész jól csinálja némelyik. A másik ami nem volt a mi időnkben a láb-tollas. Fantasztikus amit bemutatnak vele
Hiába no, változnak az idők
Belvárosból jártam Csepelre ipari iskolába és a héven snóblival ütöttük el az időt és a haverral csaltunk a harmadik ellen. Attol függött mit dugtunk ahogy mutatott az öklünk/ujjunk
Volt egy nagy vizsla-farkas kutyám. Okos volt, szótfogadott, de ha a pórázát rákasztottam a bicikli kormányára akkor mint az örült húzott. Szuszogott, prüszkölt, de ment be a faluba, kb 4 km.
Egyszer nem figyeltem oda, s közeledett egy fa. Ö jobbra ment az árok felé én balra a salakos járdán.
A plinkázásnál a tégla falról kellett lepattintani a pénzt egy földre rajzolt négyszögbe. A négyszög köepe egy kaviccsal volt megjelölvet. Aki a legközelebb pattintotta a középponthoz a pénzt az nyert.
Nyáron amikor nyaraltunk, mentem a faluba - Ildikóval - biciklivel tejért. (hogy nem tört fel neki az a kis kerek feneke a bicikli vázon, azt ma sem értem)
Czövekéknek 3 tehenük volt. Estefelé amikor jött haza a csorda, csak kinyitották a nagykaput, s mind a három tehén (Rózsi, Manci, Böske) szépen beállt az istálóba. Akkor Czövek néni megmosta a tögyüket, s kezdödött a fejés. Egyszer én is megpróbálhattam, de nekem nem jött semmi. Amikor a sajtár tele lett szép tiszta vászon kendön keresztül leszürte a nagykannába. Aztán a kanna fedelébe vissza öntött egy kicsit, s ide adta, hogy igyam meg. Még langyos volt, de sima és sürü.
Az volt az igazi tej.
Egy 2 literes kannában hazavittem, Mamim felforralta, s mikor kihült bevitette velem a kamrába. Másnap reggel vastag börszerú föl volt a tetején. A testvrem undorodott töle én meg nagyon serettem. Igy haraptam a tejet. ;-)
Viszont előtte az üveges tök jó volt. Miután nem rázkódott, a tetején valódi tejszín gyűlt össze, anyu kanállal leszedte és igazi tejszínnel nemesítette a kajánkat.
A kannás tejnél ez a dolog nagyban függött attól, hogy a közértes néni milyen mélyről veszi a tejet.
Ja és volt neki literes és félliteres merőhengere.
A mostani sűrített víznél jobb volt, akárhogy is mérte.
Az par liter utan atvaltozott Asztalalatti Feherre. Uriember raszanta azt a literenkent plusz ket harom forintot es eredeti Homoki Feherrel itta magat asztal ala:-)
Az igazi jo borokat akkoriban a pincekben meg az elso osztalyu ettermekben lehetett kostolni. A boltokban csak olyan minosegi borok voltak, amiket evi tiz millios palackban azonos minosegben produkaltak. A pinceborok valtozo monoseguek voltak, volt amelyiken a hagymas zsiroskenyer is csak annyit segitett,bhogy amig ettuk addig se kellett a bort inni:-)
