"Pokol volt bejárni. Tudom, mi az, ami egy színházban belefér, és mi nem. De itt rendszeres volt, hogy a folyosókon sírtak kolléganők; az ügyvezető igazgató minden nővel úgy beszélt, mintha tárgyak lennének, ráadásul teljesen kiszámíthatatlan volt. Olyan volt ott dolgozni, mint egy idegőrlő érzelmi sakkjátszma, ahol, ha egyáltalán szóba állnak velem, minden szavamra vigyáznom kell."
Nem is tudom ki hogy van ezzel, hogy ez az "ogatás" milyen "tató - tető", talán műveltető igealaknak
számít, de egy teljesen személyes élményem fűződik hozzá, még jóval fiatalabb koromból - eszerint :
Diák - koromban, egy alkalommal ketten (fiúk) mentünk be egyidejűleg egy szakmai tantárgy szóbeli vizsgájára. Mindketten kaptunk egy - egy kisebb, írásban kidolgozandó feladatot, majd a vizsgáztató (férfi9tanár) a társamat hívta először és miután átnézte a műalkotását, amit papírra vetett, áttérve a
vizsga valóban szóbeli részére, kérdéseket tett fel neki a megoldással kapcsolatban. A társam immel-
ámmal (hellyel-közzel) válaszolt, majd, amikor a vizsgáztató beírt az indexébe egy kettes érdemjegyet
kissé méltatlankodó hangnemben azt találta kérdezni :
- "Tanár úr kérem, miért kaptam csak egy egs - t, hiszen én minden kérdésére feleltem ?"
Mire a vizsgáztató tömören és velősen csak annyit válaszolt, hogy :
-"Kedves kolléga úr, maga nem felelt, legfeljebb felelgetett. A kettő közötti különbség pedig pontosan
annyi, mint amennyi a b@xás és a b@xogatás között van.
Igazi műszaki alapossággal és tömörséggel megfogalmazott értékelés volt. Nem is volt rá ellenvetés.
Tehát a munkahely az, ahova bemész hogy baszogassanak, dolgozni nem tudsz és ezért pénzt kapsz? Nem tudom, hogy ez mennyire hatékony munkafolyamat, de ha ezt a módszertant a többi magyar munkahely is átveszi, abból itt olyan gazdasági fejlődés lesz, hogy az egész világ nálunk fog kilincselni kölcsönért!
Ez lehet így is és lehet a szokásos karaktergyilkosság.
Azért 2020-ban ezeket a sztorikat felvenni, esetleg videót is készíteni már nem egy nagy kaland. Nem kell hozzá se drága eszköz, de komoly technikai tudás.
Az Index több forrása is panaszkodott a Budapesti Operettszínház 2019-ben kinevezett új főigazgatójának (Kiss-B. Atillának) és ügyvezető igazgatójának (Kriza Zsigmondnak) szakmai munkájára és az általuk teremtett munkakörnyezetre.
Az ügyvezető igazgató egy évvel kinevezése után, a hivatalos indoklás szerint sikeres munka után, közös megegyezéssel távozott, forrásaink szerint ugyanakkor más van a háttérben.
A színház egy volt munkatársa szerint az ügyvezető igazgató megalázó kommunikációja elviselhetetlen munkakörnyezetet teremtett, őt súlyosan megviselték a vele történtek.
Egy másik volt munkatárs azt állítja, az ügyvezető igazgató a gyakori megalázásokon kívül a testére, a szexuális életére is elfogadhatatlan megjegyzéseket tett.
Mindketten azt állítják, minderről tájékoztatták a főigazgatót, de ő nem tett semmit.
Egy szakmai szervezet tájékoztatta az Operettszínházat fenntartó minisztériumot, de választ sem kapott az államtitkártól.
A főigazgató szerint kizárólag a rossz munkavégzés miatti retorzióktól tartó munkatársak panaszkodtak, alaptalanul.
A volt ügyvezető igazgató szerint is alaptalan rágalmakról van szó.
"Pokol volt bejárni. Tudom, mi az, ami egy színházban belefér, és mi nem. De itt rendszeres volt, hogy a folyosókon sírtak kolléganők; az ügyvezető igazgató minden nővel úgy beszélt, mintha tárgyak lennének, ráadásul teljesen kiszámíthatatlan volt. Olyan volt ott dolgozni, mint egy idegőrlő érzelmi sakkjátszma, ahol, ha egyáltalán szóba állnak velem, minden szavamra vigyáznom kell."
Így írja le a légkört a Budapesti Operettszínház egyik munkatársa, és ezek még csak a dolgos hétköznapok: a hatalommal való visszaélésről és a szexuális zaklatásról szóló beszámolók csak ez után következnek. Az Operettszínházban egyszer már kirobbant hangos botrány a korábbi vezető, Kerényi Miklós Gábor személye körül, és az új vezetés, úgy tűnik, megismétli a történelmet.
