Vannak számok, és mindegyikhez tartozik valami gyakoriság. Vagy valószínűség.
Hogyan számolod ki a várható értéket?
Add össze súlyozva azokat a számokat, amelyeknek a súlyozása nagyobb nullánál.
Az ember azt hinné, hogy néhány szorzást és összeadást megspórolhatunk, ha kihagyjuk a nulla gyakoriságúakat.
Az optimalizálás olyan, mint a tánc. A kezdőknek nehéz. Megfelelő mennyiségű gyakorlattal a háta mögött az ember már a nehezebb figurákat is rutinból csinálja.
Tehát az optimalizálás árulás dátum kérdése. ;)
Ja, ugyanezt elképzelheted egy digitális keverőpulton. Súlyozás helyett kívánt hangerő.
> A kérdésem az, hogy ha csak az adatbázis a végtelen de a "programja" véges, akkor mi van ?
Akkor Neumann-féle pszeudo-végtelennek nevezzük.
> És mi van akkor, ha ez a adatbázis kisebb metódusokból állna ?
Mennyire kicsi? Ha minden metódus kisebb az egész 27 százalékánál, akkor az említett Neumann-féle tétel erősebbik változata is teljesül, vagyis az adatbázis legfeljebb O(n3) idő alatt lefut.
Minél kevesebb bigyó van, annál nehezebb tévedni. Vagyis a nagy helyiértékű számjegyek elég biztosak, tévedés legfeljebb a szám végén (a folyamat elején) lehet. Ki lett próbálva működött. Amiért nem vette át tőlem a módszert senki (sőt én is visszatértem a régire), az a módszer lassúsága volt. Nem nagyon sokkal, de határozottan több ideig tartott, mint az egyzer százig számolás + egyetlen mérés.
Eszembe jut egy ismerősöm, aki a pénztárnál örömmel és hangosan konstatálta, hogy az általa fizetendő 256 forint (rég volt ...) milyen szép kerek szám :)
Egy darabig betanított munkásként dolgoztam a Ganz Műszer Műveknél. A feladatom az volt, hogy kis műanyag zacskóban érkező pár centis alkatrészeket számoljam meg. Különféle alkatrészek voltak, egy részük műanyag, más részük fém. Egy zacskóban csupa azonos alkatrész volt, a számuk tipikusan 500 és 3000 között változott. A számolást egy kétkarú mérleg segítette. Le kellett kézzel számolni 100 darabot, megmérni, majd az egész zacskót megmérni. Ahányszorosa volt az egész zacskó tömege a 100 darabénak, annyiszorosa volt a darabszám a 100-nak. Nekem nem tetszett, hogy minden zacskó esetén százig el kell számolni, ezért az alábbi módszert találtam ki.
A kétkarú mérleggel megállapítom, hogy páros, vagy páratlan számú alkatrész van a zacskóban (pontosan két egyforma tömegű csoportra bontható, vagy le kell venni egyet valamelyik serpenyőről, hogy a két rész egyensúlyban lehessen.
Ha páros volt, leírtam egy papírra egy 0-t, ha páratlan, akkor egy 1-t.
A kiegyensúlyozott mérleg egyik serpenyőjében lévő kupacról is megállapítottam, hogy páros, vagy páratlan. Ha páros volt, akkor a papíron szereplő szám elé egy 0-t írtam, ha páratlan, akkor egy 1-t.
Ezt így folytattam addig, amíg el nem fogyott az összes.
Az eredmény ott állt 2-es számrendszerben a papíron.
Algoritmus feledékeny emberek számára, akik minden másnap szeretnének hajat mosni.
Motiváció. Egy feledékeny ember elfelejti, hogy előző nap mosott-e hajat, vagy sem. Ezen segít az algoritmus.
Mentegetőzés. Ha Francis Galton írhatott tudományos cikket arról, hogy hogyan érdemes szeletelni a szülinapi tortát, akkor ér miért ne írhatnék ide erről.
Megoldás.
Az algoritmus nem túl bonyolult, de nekem mégis csak másodszora sikerült a jó algoritmust megtalálni. Lerom először a rossz algoritmust, aztán a jót.
A rossz algoritmus.
Ha nem találom a sampont a zuanykabinban, akkor beviszem és nem mosok hajat
Ha ott találom, akkor hajat mosok, majd elrakom a sampont a szekrénybe
Ez az algoritmus azért rossz, mert néha elfelejtem hajmosás után elrakni a sampont a szekrénybe. Ezért ha ott találom a sampont, akkor nem lehetek benne biztos, hogy tényleg hajat kell-e mosnom.
A jó algoritmus
Ha nem találom a sampont a zuanykabinban, akkor beviszem és hajat mosok (a sampont ott hagyom)
Ha ott találom, akkor elrakom a sampont a szekrénybe és nem mosok hajat.
Tegnap az egyik weblapon azt magyarázták hogy négyzetekre is lehet bontani a kontinuumot, mint a kockáspapír, és ezeket a négyzeteket aztán szomszédsági alapon bejárni az akadályok között .
