Sziasztok! A facebookon létrehoztam egy magyar nyelvű mizofóniás csoportot. Jelenleg 114 tagja van. Fő célja, hogy tabuk nélkül beszélhessünk a mizofóniáról, illetve ahogy tudjuk támogassuk, segítsük egymást. Aki szintén mizofóniában szenved, és szeretne csatlakozni a facebook csoporthoz, akkor keresse ezt a csoportnevet és csatlakozzon: "Mizofónia Magyarország (Misophonia Hungary)".
végre találtam olyanokat, akik át is élik azt amit én. Ez tényleg egy sokszor elviselhetetlen állapot.
Az én problémámat lehetne enyhíteni, de aki ezt megtudná tenni, esze ágába sincs.
Röviden. A Tisza mellett lakom, nyugodt hely lenne, ha nem jönnének hetente legalább 3-szor, van még este 8-kor is, a grippenek. Őrjítő hanggal süvítenek a település felett, legalább 15-20 percen keresztül. Soha sem lehet tudni, mikor jönnek, és mikor mennek el. Naponta több alkalommal is dübörögnek felettünk. Volt, hogy olyan alacsonyan repültek, még a pilótát is lehetett látni. Már volt, hogy csak sírással tudtam enyhíteni a kínomon. A költözés is szóba jött, kerestünk máshol házat, de nem jött össze. Ide is 3 éve jöttünk lakni, hogy közelebb legyünk a szüleinkhez, hogy tudjunk nekik segíteni. Kétszer is beszéltem a kecskeméti parancsnokkal, semmi javulás. A minap írtam az egyik email címükre, azóta még intenzívebb en gyakorlatoznak. Kérdem én, miért nem lehet békés időszakban békében élni. Miért kell a békét háborús módszerekkel kezelni? A saját polgáraikat készítik ki. Itt a nagy pusztaság. Ha már kell gyakorlatozni, miért nem ott ahol kevésbé zavarja az embert. Biztos vagyok benne, hogy az állatok is megszenvedik, nem is beszélve a hatalmas kiadásról.
Még az a szerencsém, hogy a meggyőződésem szerint ez az állapot nem sokáig fog tartani. Hamarosan olyan világban élhetünk, ahol nem lesz szükség fegyverekre, mert minden mai "probléma" a múlté lesz. Nyilván vannak még olyan zajok amik zavarnak, de azokon túlteszem magam, mert kiszámíthatók.
Nálam még hozzájön az, hogy a hallásom túlérzékeny. Tehát még a legkissebb zajt, neszt, zörejt is meghallom. Köszönöm, hogy ez a levél enyhített egy kicsit rajtam, és tudom hogy valakik meghallgatnak.
Azt is tudom, hogy Valaki, aki tényleg enyhíteni tud ezen a betegségen, Ő is meghallgat.
Én is mizofóniában szenvedek, bár nekem mások a kiváltók, a problémáidat teljes mértékben meg tudom érteni. Megrémít, hogy Magyarországon mennyire nincsenek ilyen fórumok, és tényleges mizofóniában szenvedő hozzászólók. Nekem az egész eddigi életemet teljesen tönkretette eddig ez a rohadt betegség. 12 éves korom óta szenvedek tőle, most 34 vagyok. Állandóan csak azon agyalok hogyan tudnék kiszabadulni ebből a börtönből, de sajnos eddig nem találtam én sem megoldást. A tudományos kutatása is annyira gyerekcipőben jár, és annyira nem támogatott, hogy esély sincs rá, hogy mostanában valami értelmes dolgot találjanak ki rá.
Szinte minden nap majd bele roppanok ebbe a betegségbe, a szorongásba, és ezek hozadékaiba. Plusz még annyira szégyellem is mások előtt ezt a dolgot, hogy tényleg már csak akkor merek szólni másoknak, ha kínomban már a falat kaparom, pedig a megértés nagyon fontos dolog lenne ennél a betegségnél, de sajnos nagyon kevés megértést találtam másoktól, főleg a kezdeti szakaszban, és főleg a családomtól.
Van 1-2 módszerem, amivel megpróbálom átvészelni a nehéz helyzeteket, de persze ezek csak tűzoltásra valók. Például megpróbálom kijátszani az egyik triggert a másikkal- ha mondjuk elkezd zavarni valami, egy másik olyan dologra gondolok, ami ugyanúgy zavart, és örülök neki, hogy nem azt kell hallgatnom, talán ez, ami most megy, nem is olyan rossz, mint amaz. Vannak szituk, amikor megnyugtat.
Mostanában vettem észre, hogy a frontin (nyugtatószer) 1-2 triggert mintha tompítana, azelőtt csak akkor vettem be ilyet ha stresszes voltam, konkrét kiváltóra nem, ezért is lepődtem meg rajta, hogy még így nem is próbáltam még. De ez is korlátozott hatású (pl. ha fizikailag folyamatosan mozgok, akkor nem érzem, hogy használ), és persze nagy a rászokás veszély az ilyen gyógyszereknél, ezért is ódzkodok kicsit tőle.
Meg persze az utánzós módszert is szoktam alkalmazni, ha valaki idegesít valamivel, akkor le utánzom a kiadott zajt, sokszor ez nagyon jól használ.
Hát, egyelőre ennyi. Ha visszaválaszolnál még szívesen beszélgetnék ilyen dolgokról. Minden jót, és kitartást!
Nem memorizálom a zajokat, zajforrásokat, hanem az ismétlődő ingerek egyszer csak betörik a tudatom kapuját, nyilván akkor, ha már eleget rugdosták azt, és onnantól kezdve felismerem őket: már megint ordítozás, már megint mélynyomó, már megint.... Ezt hívja a szakirodalom trigger zajnak, ami elszabadítja az állatot a mizofónban.
Nyilván nem rám irányul a zaj, a zajforrás számára senki és semmi vagyok, nem létezem nekik, számomra viszont betörés, erőszak.
NYILVÁN figyelmen kívül kellene hagyni a zajforrást, de nem tudom visszacsinálni a folyamatot, a baj az. Az ismétlődésen van a hangsúly. Hazamész, előveszel egy könyvet, és minden alkalommal felfigyelsz arra, hogy ordítanak, hogy megy a mélynyomó, hogy kopog a cipő az emeleten. Minden rohadt nap. Nincs kilépés, nincs szünet, nincs áldott nyugalom. Az mindenütt máshol van. Egy padon 3 utcával arrébb, a munkahelyeden péntek délután, egy parkban. Ahol a legnagyobb szükséged van rá, ott nincs.
De köszönöm a gondolataidat, még forgatom magamban őket, hátha fel tudom őket használni.
Komolyan érdekelne, hogy milyen hatékonysággal tárolod az információt – annak minőségétől függetlenül. Memorizálsz szinte mindent, amit látsz és hallasz; illetve, hogy szerinted hány dologra tudsz egyszerre figyelni?
Számomra (szerintem) az sem mellékes, hogy szerinted fontos-e minden (általad) érzékelhető információ és annak forrása, mint például a(létezésed nem befolyásoló) diszharmonikus környezeti zajok.
És tényleg csak utolsóként kérdezném meg tőled: szerinted a jelenléted okán befolyásolt környezeted számára te mit jelentesz? Érzékelhető vagy? Hasznos információ?
Persze a zajjal, mármint a káosszal nem lehet harmonizálni –de nem is volna érdemes arra törekedni...merthogy, az lehetetlen.
Szerinted nem kellene, nem volna érdemes figyelmen kívül hagyni a (csupán az érzékelhetőségük időtartamáig ható, számodra nulla információtartalmú, az életedre csak a saját elhatározásod okán jelentőséggel bíró)zajokat?
Azért indítom a fórumot, mert mindenhol azt olvasom, hogy terápiás megoldása nincs igazán, és idővel rosszabbodik. De mi van, ha már nagyon rossz?? Beszéljük ki, gyűjtsük össze a praktikáinkat.
Én magam nem klasszikus mizofón vagyok, idegesít is, hogy csak a csámcsogást, meg a többi apró zajt emlegetik az oldalak. Ezeken úrrá tudok lenni, többé-kevésbé. Engem az ordítozás, a mélynyomók, az ablakon-ajtón beszivárgó erős zajok csinálnak ki.
Jelenleg az, hogy új lakásunk egy focipályára néz, ahol folyton ordítva fociznak. Kerülőúton megyek haza, inkább padokon ücsörgök, hogy ne halljam ezt, beszereztem egy tuti fülvédőt, van füldugóm is alatta, de a tudat a legrosszabb, hogy bármit meghallok, attól végem van.
