Géczi István 1944. március 16. – 2018. szeptember 10.
Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében.
18 éves korában került a Ferencvároshoz, ahol szinte azonnal első számú kapus lett. Klubjához visszavonulásáig hű maradt. A zöld-fehérek színeiben öt bajnoki címet és két Magyar Kupát nyert. Legnagyobb sikerét 1965-ben aratta, amikor csapatával megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, a Juventus elleni döntőt kapott gól nélkül zárta.
Az FTC-vel szerepelt KEK-döntőben és UEFA-kupa elődöntőben is.
Eredményei magáért beszélnek, a Ferencváros történelmének legsikeresebb kapusa.
Szavakkal nehéz leírni, mekkora kapus volt ő, egyedülálló pályafutása volt. A maiak példát vehetnének róla! Talán játékostársának szavaival lehet leírni az ő hozzáállását, Rákosi mondta:
„KÉTSZER RÁM MOSOLYGOTT, ÉS BECSUKTA A SZEMÉT…” „Két napja voltam benn nála, elköszöntem tőle. Kétszer rám mosolygott, és becsukta a szemét, én pedig eljöttem... Nagyon szomorú vagyok, egyre kevesebben vagyunk a VVK-győztes csapatból. Nagyon szerettem őt – idézi a Ferencváros hivatalos honlapja Rákosi Gyulát, a legendás kapus egykori csapattársát. – Nem szeretett gólt kapni. Emlékszem, amikor mégis gólt lőttek neki, Flóri letette a labdát középre, hátrafordult és csípőre tette a kezét. Pista odakiáltotta neki, hogy »jól van, jól van, kaptam egyet, lőjetek elöl kettőt«… Nagyon jó kapus volt, élt a játékkal, minden rezzenésre reagált, irányította a védőket, ha kellett, keményen jött ki, a saját testi épségét sem kímélte. Kiváló csapatunk volt, megnyertük a bajnokságokat, és ahogy a híres mondás is tartja: egy mindenkiért, mindenki egyért küzdött. Mindent megtettünk, hajtottunk, lelkesítettük egymást, és nagyon boldogok voltunk, ha örömet szereztünk a nagy szurkolótáborunknak.”
"Hetvenötödik életévében elhunyt a Ferencváros labdarúgócsapatának egykori klasszis kapusa, az olimpiai ezüstérmes, VVK-győztes és KEK-döntős Géczi István, aki teljes pályafutása alatt a Fradi játékosa volt."
Gyerekkorom egyik nagy kapusa volt. Emlékét örökre megőrizzük, nyugodj békében!
