A lingvisztika mint a történelem segédtudománya - szemellenző nélkül. Nyitok neki egy új topikot, amit az íráskényszeres önjelölt "történészgéniuszok" remélhetőleg nem árasztanak el érdektelen zagyvaságokkal.
kímél [1476 k.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -l igeképzővel ellátott alakja. A szótő ismeretlen eredetű. A kímél eredeti jelentése ’tartózkodik, vonakodik valamitől, sajnál valamit megtenni ’ volt [1495 e.].
török. kıyamamak (ang. spare)
azeri. qıymamaq (ang.have pity on, grudge, spare, give to unwillingly)
"mag [1086 tn., 13. század eleje] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén mÏg ’a ruha ölrésze, az ing derékrésze’, cseremisz movçr ’törzs, test’. Ezek forrása a ’test’ jelentésű finnugor *muvk szó lehetett."
Már csak azért is kapitális hülyeség, mert a magyar ümög=ing=mÏg, mint ruhadarab pontosan azt jelenti, amit jelent eredendően: ing, inog, lifeg.
Az égvilágon semmi köze sincs semmilyen magsághoz, ami kerekdedséget jelent és nem ingást.
mag [1086 tn., 13. század eleje] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén mÏg ’a ruha ölrésze, az ing derékrésze’, cseremisz movçr ’törzs, test’. Ezek forrása a ’test’ jelentésű finnugor *muvk szó lehetett.
Historical linguistics, also termed diachronic linguistics, is the scientific study of language change over time.to reconstruct the pre-history of languages 2048 cupcakes and to determine their relatedness, grouping them into language families (comparative linguistics) to develop general theories about how and why language changes. to describe the history of speech communities. to study the history of words, i.e. etymology.Linguists Silvia Luraghi and Vit Bubenik point out, "[The] official act of birth of comparative historical linguistics is conventionally indicated in Sir William Jones' The Sanscrit Language, delivered as a lecture at the Asiatic Society in 1786, in which the author remarked that the similarities between Greek, Latin,
a harmadik személy viszont -s (keres, nyes) és -(s)z is (üldöz, tesz, vesz, szerez)
aha, megvan
-s 1 [1055] Névszóképző. Ősi eredetű toldalék, feltehetően egy uráli *-c képzőre vezethető vissza, így származását tekintve azonos az igeképző -s 2 -sel, valamint a kicsinyítő -cs-vel. Az egész magyar nyelvtörténet folyamán változatos jelentésárnyalatokkal nagyszámú származék képzésére szolgált. Mai nyelvünkben leggyakrabban és legelevenebben főnévi alapszavakból elsősorban ’valamivel ellátott, valamivel rendelkező’ jelentésű mellékneveket hoz létre, pl. motoros, köves, talpas, de kifejezhet ’valaminek megfelelő, valamire jellemző’, pl. törvényes, magyaros, ’valamit okozó’, pl. káros, vagy ’féle, szerű’ értelmet is, pl. férfias, gyerekes. Melléknévképzőként ritkán igei alapszavak mellett is előfordul, pl. lakos, tilos, de ebben a szerepében már elavult. Elevennek tekinthető még foglalkozásnév-képzőként is, e funkciójában ma is hoz létre új főneveket, pl. űrhajós, szoftveres.
-s 2 [1150 k.] Gyakorító igeképző. Ősi eredetű toldalék, feltehetően egy uráli *-c képzőre vezethető vissza, így származását tekintve azonos a névszóképző -s 1 -sel. A 16. századig valószínűleg még eleven volt, pl. Heltai Gáspárnál is olvasható futos ’futkos’ igealak. A mai magyar nyelvben teljesen elavult, régi származékai is elhomályosult képzésűek, pl. olvas, keres. Egy-két továbbképzett szóban vagy képzőbokorban található még meg, pl. rakosgat, kuksol.
és az etimologiai szótár is ősmagyar, létezik az urali nyelvekben
ász/-ész [1055] Foglalkozásnév-képző. Az ősmagyar kor folyamán kialakult toldalék. Feltehetőleg a finnugor (uráli) eredetű -sz képző tővégi magánhangzóval bővült változata, így azonos eredetű az igeképző -ász(ik)/-ész(ik)-kel. Már a korai ómagyar korban kimutatható, A tihanyi apátság alapítólevelében a luaszu ’lovász’ szóalakban olvasható.
-asz/-esz [1318] Névszóképző. Mind igei, mind főnévi alapszó mellett előfordul, elsősorban főneveket képez, pl. eresz, dugasz, kopasz. Eredetét tekintve visszavezethető arra az uráli *-ś képzőre, amelyből a régi magyar gyakorító -sz képző is származik.
ez utóbbi arra utal(hat) h komplementer a türkkel. az uraliban -s a szkitahun -isz, a türkben -as a szkitahun -ash.
-sz [1055] Névszóképző. Ősi eredetű toldalék, uráli *-s képzőre vezethető vissza, így származását tekintve azonos a gyakorító -sz3 képzővel. Igéből és névszóból képzett származékai egyaránt megtalálhatóak. Igék mellett elsősorban tővéghangzóval bővült -asz/-esz, névszók mellett szintén az -asz/-esz, valamint -ász/-ész változata terjedt el. Ma ezeket külön képzőkként tartjuk számon. Az -sz névszóképzőnek kialakult zöngés -z variánsa is. Ezekben a származékokban már teljesen elhomályosult a képzőelem, pl. nehéz, igaz, száraz.
-sz [1372 u.] Gyakorító igeképző. Ősi toldalék, az uráli *-s-re vezethető vissza, így származását tekintve azonos a névszóképző -sz1 -szel. Néhány ősi származékban tővégi magánhangzó nélkül kapcsolódott az igei alapszóhoz, pl. metsz, játszik, úszik. Ez a változata feltehetően már az ősmagyar korban elavult. Az ómagyar korban a tővégi magánhangzóval bővülve -ász/-ész formában működött mérsékelt gyakorisággal. Származékainak jelentős része ikessé vált. A puszta -sz eredetileg a cselekvés folytonosságát jelölhette, korai elavulása után az igék egy csoportjában a jelenidő-jel szerepét töltötte be. E funkció azonban nemcsak nem vált általánossá, hanem az érintett igék esetében is elhomályosult, ma az szszel bővülő v tövű igék jelen idejű, kijelentő módú alakjaiban jelentkezik a tő részeként, pl. tesz, lesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik, alszik, fekszik. Az -odik/-edik/-ödik ~ -szik képzőváltakozást mutató gyarapodik ~ gyarapszik, verekedik ~ verekszik típusú igepárok esetében is az sz csak kijelentő mód jelen időben mutatkozik, ami szintén egykori jelenidő-jel funkciójára vezethető vissza. Az -sz igeképzőként és időjelként is teljesen elavult, de igei személyragként mai nyelvünkben is tovább él, vö. -sz2 .
az -es-t nem találom az etimologiai szótárban, mi a helyzet az uraliban ezzel
ez valszeg csendisz volt a (késő-)szkitahunban. nem -es jelző, ami már létezett (-eshi) az előmagyarban (-ís, -és, -éjs változatokban) és ha nem tévedek a türkben nem, de az -ash (-ás) főnévképző igen.
csillapít [1608] Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. Az abszolút tő talán hangfestő eredetű, a relatív tő -p mozzanatos képzővel alakult.
Old English ciele, cele "cold, coolness, chill, frost, sensation of suffering from cold, sensation of cold experienced in illness," from Proto-Germanic *kal- "to be cold," from PIE root *gel- "cold; to freeze." In modern use perhaps a back-formation from the verb. Figurative sense "depressing situation or influence" is from 1821 (in Middle English the figurative sense was "suffering, misfortune").
late 14c., intransitive, "to feel cold, grow cold;" c. 1400, transitive, "to make cold," from chill (n.). Related: Chilled; chilling; chillingly. Figurative use "discourage, dispirit" is from late 14c. Meaning "hang out" first recorded 1985; from earlier chill out "relax" (1979).
_____
csitít [1572] Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. A tő a csi! ’pszt!, hallgass!’ indulatszóval függ össze. A végződés műveltető igeképző. A csitt [1693] valószínűleg szóelvonással keletkezett az igealakból.
csend [1748] Szóelvonással keletkezett a csendes-ből. A csendes melléknév [1416 u.] ismeretlen eredetű. Eredeti hangalakja csendesz volt, az -s végződés vagy a -ség képzős származékban fejlődött, vagy az -s végű melléknevek hatását mutatja. A csendes származékai a csendesség [1416 u.], csendesít [1416 u.], csendesül [1416 k.], csendesedik [1519].
2 In Armeno-Kipchak only the form tabor is attested always with an -o- in the second 3 syllable which is, in general, quite unusual for Turkic native words. Its oldest attesta4 tion goes back to the 17th century, i.e. the period when Armeno-Kipchak was under 5 very strong Polish and Ukrainian influence (for a detailed overview of Polish lexical 6 influences on Armeno-Kipchak, see Stachowski 2010). The most probable and most 7 obvious explanation would be, then, that Arm.-Kipch. tabor is a Polish (or less proba8 bly Ukrainian) loanword, and therefore cannot represent the Middle-Turkic lexical 9 stock, cf. OPol. (1424) tabor ‘castra curribus cincta’ (SStp 1982–1987, vol. 9, p. 80) 10 and OUkr. тáбір ~ тáбор ESUM (2006, vol. 5, pp. 499–500)
7. Conclusions
29 According to the view expressed in this article the word tabur cannot be explained as
30 a variant of tapkur for phonetic, morphological and semantic reasons.
31 As far as the Turkic languages are concerned, tabur in the sense ‘military
32 camp’ appears only in Ottoman (from the 17th century on), and seems to be of Polish
33 or Hungarian origin. In the meaning ‘camp; gipsy camp’ it is found in Tatar, Bashkir,
34 Kirghiz, Nogai, Kumyk and Turkmen and is of Russian origin there. The meanings
35 ‘1. cattle camp; watering place for cattle; 2. watering time; 3. herd of horses’ show up
36 only in Tatar and Chuvash, i.e. only in the Volga region, and seems to result from a
37 specific semantic development (which is visible in Russian dialects, too). In other words, tabur has no significant Turkic background.22
csakhogy ez nem veszi figyelembe a
magy. toboroz igét
és Taboristan nevét (amelyik nem arab eredetű és létezett már a 7.században is)
a toboroz kapcsán az etimologiai szótár nem okoz meglepetést
toboroz [1553 u.] Származékszó egy önálló alakban nem adatolt tobor- alapszóból. Az alapszó maga is származékszó, mely -r gyakorító képzővel keletkezett a tipor, toporog igék alapjául is szolgáló nyelvjárási top ’lenyom, lép’ igéből. A toboroz szóvégi -z hangja gyakorító igeképző, a szó belseji b zöngésülés eredménye, vö. tobzódik, tombol. Eredeti jelentése az alapigének megfelelően ’táncol’ [1553 u.] volt, a később használatos ’verbuvál’ értelme [1816] nyelvújítás kori, és az alakilag hasonló táboroz ige hatását tükrözi.
ha jól tudom a kuss-t is (ugyanazt jelenti mint magyarul), magyar képzővel - másik alakja a kusuj (kussolj)
etimologiai szótár
kussol [1704] ’lapítva hallgat’ Német jövevényszó, vö. német (sich) kuschen ’lefekszik , meglapul, csendben marad’. A német szó a francia se coucher ’lefekszik’, francia argó nyelvi ’meglapul, kussol’ igére vezethető vissza, mely eredetileg vadászati kifejezés volt, a vadászebekre vonatkozott. A kuss állítmányi névszó [1706] a német kusch ’feküdj! ’, illetve durvább, emberre vonatkozó jelentésében a német kusch dich ’hallgass!, maradj veszteg!’ átvétele.
ezzel a teóriával az a baj, h magyarul van
kushad, kuporog, kucorog
etimologiai szótár:
kushad [1622] Belső fejlemény. Valószínűleg származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -had igeképzővel ellátott alakja lehet, a képzőre vö. korhad. A szótő ismeretlen eredetű.
na ez a vicc.
+
kuporodik [1655] Származékszó. Egy önállóan nem adatolható szótő -odik visszaható igeképzővel ellátott alakja
kucorog [1645] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -g gyakorító igeképzős alakja.
persze, a szócikk maga a történelem. még jó, h a csehek meg a szlovákok nem tudtak róla, meg a többi szláv, mert akkor nem szabadott volna úgy használniuk, és akkor az orosz nyelvészdoktorok mit szólnának hozzá
