Én úgy gondolom, hogy ez a két szó önmagáért beszél. Egy olyan topicot szeretnék elindítani általa, mely talán korábban még nem volt itt a fórumon. A woodland gardenek nagy rajongója vagyok, s örömmel várnék minden olyan kedves fórumozót ezen az oldalon, aki hozzám hasonlóan rajong az ilyen stílusú kertekért :)
Tegnap késő délután a tó felé vettem az irányt, hogy megnézzem a halakat, s ekkor hirtelen valami nagy robajjal bekúszott a sűrű sásliliom tenger közé. Hirtelen megijedtem, mert erre nem voltam felkészülve. Aztán pár perccel később megmutatta magát, egy jól megtermett vízisikló volt az.
Rengeteg a kecske és talán egyéb béka a tóban, amiket habár tudom hasznosak, hisz sok szúnyogot fogyasztanak, mégsem kedvelnek a családtagjaim, nagyon félnek, viszolyognak tőlük. A sok béka vonzotta ide a siklót szerintem. Emellett a tavamban a kárászok is elszaporodtak, mert sokszor nem aranyhal, hanem sok kis kárász születik két aranyhal nászából. A sikló talán megold bizonyos problémákat, béka túltengést, és túlzott kárász elburjánzást. Más részről abban reménykedek hátha más kártékony rágcsálókat is elfogyaszt az új lakó hébe hóba, ha esetleg az útjába tévednek.
Abban bízom, hogy minden halat azért csak nem eszik ki a tóból, mert jelenleg még bőséges a halállomány.
IMHO they don't give a damn what is written about their gardens in a tucked away Eastern European country's horticultural (erm...) forum (capital's Bucharest, right? =8-()...
Nade vissza magyarra, mer' ez szvsz nem az angolos topic és így, ezt nem mindenki dekódolja. Talán a cím is kicsit visszarettentheti a szigetországot nem megjártakat, plusz a nem hardcore anglománokat, bár engem speciel pont nem zavar, mert kábé megvan, a névválasztással mire gondoltál - de hátha másoknak más a véleménye...
Így Skóciát megjárva, az ott látottakból és tapasztaltakból merítve, élményekkel megrakodva, okulva a régi topicom hibájából, arra gondoltam, hogy megnyitom ezt az új topicot egy új "élet" reményében, mert talán e cím tükrözi leginkább azt az elképzelést, amit mindenképp szeretnék megvalósítani a kertemben.
Én is nagyon szeretem az Egyesült Királyságot, habár én eddig csak Skóciában jártam. Nagyon szerettem ott élni, és aki szereti a kerteket, kertészetet, mint hobbyt az biztos vagyok benne, hogy imádja Skóciát. Engem kert rajongóként nagyon elvarázsoltak azok a kertek, amiket ott láttam. Szinte a lakóházak is úgy néznek ki, mint egy kis kastély. Ahol én éltem ott a kerítések és a házak falai is terméskőből voltak rakva, a sok kastélyról nem is beszélve, amik szinte mindenfelé fellelhetők. Rengeteg feketerigót és más madarat láttam, mindenfelé fák vannak a kisvárosokban és szerintem nagyon jó a levegő is. Sokat esett az eső, de még attól is el lehet tekinteni, ha valaki szeret valahol élni.
Ha egyszer úgy hozná az életem szívesen telepednék le ott.
Irigyellek érte, hogy ilyen sok szép helyet bejártál : ) Az arborétumokat, kastélyparkokat is nagyon szeretem.
Persze sok növény szerintem nem érzi olyan jól magát nálunk, amik esetleg ott gyönyörűek és egészségesek. Például érdekes, hogy amerre én éltem, a párás klímának és az enyhe télnek köszönhetően burjánzottak a a növények, nagyon sok volt a berkenye, cseresznye fa, madárbirs és az erdei fák. Felénk a tűzelhalás sajnos igencsak meggyérítette az állományát néhány rózsafélének, de ott gyönyörűen virítottak.
Végre valakinek ilyesmi is eszébe jutott!Nekem is nagyon tetszenek természetességük,és gazdagságuk miatt ezek a kerttípusok.Néhány évig Angliában élve sikerült meglátogatnom pár ilyen woodland-ot.Ezek többnyire valamelyik királyi kastély régebbi vadászterületei,ill.kirándulóerdei voltak.Ma már a turistákat csalogatját,és olyan merész dolgokat is látni bennük,mint pl. az aljnövényzet jelentős részét rododendronok,meg más örökzöldek alkotják.A mi erdeinkben ezek valahogy nem igazán illenének,de Angliában ez valahogy mégis nagyon természetesnek hat.
Egy másik érdekes kirándulóhelyet alkotnak a Wetland-ok,ezek a parkok meg a vizes élőhelyeket alakították át turistabarátabbá.Ezekbe is rengeteg idegen fajta növényt és vizimadarat gondoznak természetes körülmények között.Hatalmasak voltak pl.a Gunnera manicatá-ik,és mivel ősszel jártam ott,azt is láttam,hogy miként takarják be őket telelni.
A feketerigók harciasságából és terület védelméből kiindulva gondolom más kisebb testű madár fajok félnek megtelepedni a közelükben.
Télen a számukra kihelyezett etetőket szén és kék cinegék látogatták, míg ősszel barát cinege, rozsdafarkú és vörösbegy lakmározott a som bokor terméséből.
E madarak a cinegékkel egyetemben azonban azóta sem bukkantak fel újra a kertben, s ezért gondolom csupán a bogyók vonzották ide őket.
Pár évvel ezelőtt figyeltem már meg a kertemben átutazóként őszapókat, zöldikét és ökörszemet is. Utóbbi olyan pici volt, és úgy beleolvadt a környezetbe, hogy először azt sem tudtam, hogy ott van, csupán később lettem rá figyelmes, de sajnos nem sokáig időzött nálam.
Minden madarat más és más vonz, ezért próbáltam úgy kialakítani a kertem növényvilágát, hogy az a lehető legtöbb hasznos madárfaj számára otthont, élelmet és védelmet nyújthasson. A rigók voltak az első betelepedők, kik fészket raktak, majd felnevelték csemetéiket a kertemben. Hozzájuk hasonlóan a balkáni gerlék szintén gyakori látogatók felénk, bár idén a rigókkal nagy rivalizálásban voltak, amiből úgy gondolom a rigók kerültek ki győztesen.
A kert talán nem túl nagy, de mégis sok olyan szeglete van, ahová távol egymástól fogok tudni kihelyezni odúkat, amennyiben néhány év elteltével megnőlnek a fák. Most sajnos csupán néhány olyan magasabb létesítmény van a házunk körül, ami megfelelhet madárodúk kihelyezésére avagy egyéb nem odúlakó madárfajok fészkelésére.
A rigók területvédése nálunk nagyon erős volt költés és fiókanevelés idején. Azonban ahogy megfigyeltem leginkább azt a részt, azokat a fákat tartotta irányítása alatt, amik hozzá a legközelebb voltak, hisz nem csupán egyéb madarakra kell odafigyelniük, hanem a macskákra is, melyek minden irányból támadhatnak.
Abban reménykedek, hogy amint a fák kellő magasságot érnek el, több fészekrakásra alkalmas hely keletkezik, s ezáltal kiszélesedik az a terület, amit akár egyéb madárfajok is birtokukba vehetnek.
Madarak nélkül persze soha nem volt a kertem, hisz szinte évről évre költöttek vagy csupán csak tartózkodtak nálunk balkáni gerlék, valamint verebek. A gerlék kárt soha nem okoztak, mindig is szimpatizáltam velük. A verebek azonban nem tartoznak azon madárfajok közé, akiket szívesen látok otthonom körül, szemtelen viselkedésük és felénk rendkívül nagy egyed számuk miatt.
Amennyiben ez lehetséges, megpróbálom ezt a topicot egy kicsit bloghoz hasonlóan vezetni. Sokat gondolkodtam blog íráson, azonban vannak olyan időszakok, amikor szinte egyáltalán nem jutok gép közelbe, s ezért nem látnám értelmét annak, hogy egy blog írásába kezdjek.
Így aztán inkább, amikor erőm és időm megengedi, megpróbálom egy bloghoz hasonlóan vezetni eme topicot...
Madarak a kertben 1.
2010 őszén néhány nagyobb fa megvételével, ha minden igaz, befejeződött a fásítási projektem. Most már csupán várnom kell, hogy az évek múltával felcseperedjenek e fák. Amikor pár évvel ezelőtt elkezdtem létrehozni a kertet, teljesen zöldfülű voltam, s számos hibát vétettem, melyeket azóta próbáltam/próbálok orvosolni.
A parkosítás során mindenképp arra törekedtem már a kezdetektől, hogy madárbaráttá változtassam kertemet, mármint amennyire ez megoldható. Kertemben az évek folyamán a madarak igényeire tekintettel az alábbi bogyó, gyümölcstermő cserjék kaptak helyet, melyek közül számos cserje termését a madarak is előszeretettel fogyasztják:
- fekete bodza (Sambucus nigra)
- tűztövis (Pyracantha)
- közönséges mogyoró (Corylus avellana)
- egres (Ribes grossularia)
- málna (Rubus idaeus)
- ostormén bangita (Viburnum lantana)
- thüringiai berkenye (Sorbus x thüringiaca)
- madárbirs (Cotoneaster horizontalis)
- kányabangita (Viburnum opulus)
- veresgyűrűs som (Cornus sanguinea)
- fekete berkenye (Aronia melanocarpa)
- zselnice meggy (Prunus padus)
- fekete szeder (Rubus fruticosus)
- szamóca (Fragaria)
- csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
- kökény (Prunus spinosa)
- vadrózsa (Rosa canina)
- japán rózsa (Rosa rugosa)
A kert gyorsabb ütemű kialakítása igazán 2008-tól indult meg, s azóta a korábban kopár földterület egyre több és több fának, cserjének, s általuk madárnak adott otthont.
Érdekes megfigyelésre tettem szert, 2009 őszén, és 2010 tavaszán, mikor is az általam talaj takarásra használt mulcsot és falevelek halmát feketerigók kezdték el látogatni. Ezen madarak azonban korábban, főként 2008 előtt egyáltalán nem látogatták kertünket. Most azonban, immáron az évről évre több és több falevélnek köszönhetően (melyek alatt számos bogár és giliszta rejtőzködik) terült asztalt kínáltam fel a feketerigók számára, melynek őszintén örülök.
Szintén 2010-ben, mégpedig augusztus legvégén történt a kertben egy számomra azelőtt sosem látott vendégsereg megjelenése is. Ekkor először termett bogyókat a konyhánk ablakával szemközti Veresgyűrűs som, mely a madarak számára ízletes fekete csemegéket érlelt. Életem első vörösbegye, barátcinegéje, és szürke légykapója falatozott e bokron. S emellett rendszeres vendég volt e cserjén a rozsdafarkú is. Voltak akik rovarokat, mások a som bogyóit fogyasztották nagy lelkesedéssel.
2009 telén a madarak számára először helyeztem ki dióval feltöltött függeléket felfüggesztve. Nagy érdeklődést mutattak felé,s emiatt egyre több és több dióval feltöltött függeléket kellet kihelyeznem, hogy csillapítsam a kertben élelmet kereső széncinegék és kék cinegék étvágyát. Abban reménykedtem/reménykedek, hogy talán az etetők által fészkelésre, s egyben a kertben való megtelepedésre fogom tudni őket serkenteni. Ez okból 2010 telének végén 1 db A típusú, 3 db B típusú, 1 db C típusú és 1 db D típusú odút készítettem, s helyeztem ki kertem jövőbeli vendégei számára. Reménykedem benne, hogy ezen odúk az évek múltával, s a kert fejlődésével számos hasznos madárnak fognak fészkelésre alkalmas helyet biztosítani.
Néhány évvel ezelőtt egy kirándulás alkalmával tudatosult igazán csak bennem, hogy egy woodland garden mintára tervezett kertet szeretnék teremteni magam és a családom örömére. Egy olyan kert megtervezésén fáradoztam, s teszem ezt mind a mai napig, ami egyfajta menedéket nyújthat emberek és a kertbe idővel betelepedő madarak, s egyéb kisállatok számára egyaránt. Menedéket egy olyan felgyorsult életet élő világban, ahol néha jól esik félre vonulni egy békés kis zugban, a kert valamely szegletében, s picit elmélázni, csendben, nyugalomban, szinte eggyé válva a természettel. Kell egy hely, ahol kikapcsolódhatunk, csupán csak azzal, hogy gyönyörködünk a természet szépségében.
Ez a cél lebegett mindig is a szemeim előtt, s pár éve sikerült elkezdenem a megvalósítási munkálatokat is, mely nem volt azonban zökkenőmentes, mégis úgy érzem, hogy lassan a benne élő növényzet kiteljesedésével kezdi kiforrni magát az általam megálmodott woodland garden szerű álom kert. Egy olyan kert képe kezd kibontakozni, melyre mindig is vágytam. Egy olyan kert, mely a magam és a családom igényeit abszolút mértékben kielégíti, s mely ki merem jelenteni, hogy képes mosolyt csalni az arcokra és örömet vinni egy ember mindennapi megszokott életébe azzal, hogy a hónapok múlásával mindig egy új arcát mutatja, s nap-nap után szemet gyönyörködtető színeivel kápráztat el...
Woodland garden létrehozása lebeg szemeim előtt. Annyi sok szép példát láttam erre, főként skóciai kinn tartózkodásom alatt, hogy úgy gondolom kicsiben az én kertemben is meg lehet valósítani ezt a fajta kertstílust.
Talajtakarók a kertemben:
Idén tavasszal minden talajtakaró oda került végre a kertemben, ahová való. Vannak, amiktől egy kicsit tartok agresszív mivoltuk végett, de mégis valami azt mondja, hogy könnyelműen nem dobhatom ki őket, csak azért, mert erőszakosan terjeszkednek, helyette megpróbálom őket egy szigetre ültetni, ahol egymással versenghetnek, de mivel ott csak bokrok és fák vannak, ezért nem igazán lesz mit elnyomniuk egymá féken tartásán kívül.
Ezért került nálam külön zónába a kis meténg, a sárga árvacsalán és a kerek repkény. Melléjük ültettem pár tő indás ínfüvet is, mert nagyon szép és egész évben takarja a talajt. Illetve egy-két tő kerti szamóca. Az összhatás nem tudom pontosan, hogy milyen lesz, de amennyiben alkalmazkodnak egymáshoz, kellő mértékben vissza fogják tudni szorítani az agresszívan terjeszkedő gyomnyövényeket.
E területről likvidáltam a százszorszépet, viszont a csíkos ibolyát sajnos már nem tudtam.
A ház előtti szigeten önmagában a kerti szamócát szeretném elszaporítani, mint talajtakarót. Eddig gyönyörű volt minden évben. Innen áttelepítettem az indás ínfüvet, a százszorszépet, és kiirtottam a csíkos ibolyát, amit anno én vittem oda pár éve, zöldfülű kezdőként. Mellette még nyomokban nől gyöngyvirág is, de csak itt-ott.
Végül a legnagyobb területen, ami rögtön a bejárti ajtónk mellet van, a csíkos ibolya és a százszorszép van leginkább elszaporodva. Kezdi azonban az indás ínfű is felvenni velük a versenyt. Emellett a gyöngyvirág, a kerti és az erdei szamóca valamint a tó körül a pénzlevelű lizinka is jól terjed.
Én a talajtakarók tekintetében egy hasznos tanácsot szeretnék adni azok számára, akik a fű(és az egy idő után benne megjelenő agresszív gyomok) helyett ebben gondolkodnak hozzám hasonlóan.
Saját hibámból tanulva mondom, hogy nem érdemes csupán olyan területekre agresszív talajtakaró növényeket telepíteni, ahol kordában tudják őket tartani, pl. egy szigetre ami a ház olyan szegletében van, amit körbe járdák vesznek körül, vagy méterek választanak el egymástól ezáltal kisebb lesz az esélye a kert más szegleteiben történő megtelepedésnek.
Rendkívül agresszív, nálam már-már kiirthatalan fajok:
Nálam a fekete lista csúcsán a legrangosabb helyet a borsmenta (Mentha piperita), a hamvas szeder (Rubus caesius) és a télizöld meténg (Vincs major) kapták.
1. A borsmenta: azért, mert a föld alatti kúszó gyökereivel úgy behálózta a tó melletti dombot, (más területekről nagyjából már sikerült eltávolítanom) hogy évek alatt sem sikerült kiirtanom ,pedig folyamatosan rajta vagyok az ügyön. Emellett felnőtt korában előnytelen külseje magas termete miatt sem bírom elviselni. Pedig mikor hoztam, egy pici tő volt és olyan kis ártatlannak nézett ki, mint a ma született bárány.
2. A télizöld meténg:, amit amerikában gyomnak tekintenek, nálam szintén horror kategória csillapíthatatlan terjeszkedési vágya és télre lefagyó, rendkívül előnyelen, fonnyadt lombja miatt. Majd tavasszal újra kihajtó, mindent beborító és elnyomó roppant erős hajtásai miatt.
3. A hamvas szeder: apró gyümölcsöket termett, mindent behálózott, hatalmas bozóttá alakult, szúrt és ezáltal fel sem tudtam a levágott szárait aprítani, hogy mulcsként esetleg hasznosítsam. Kész katasztrófa volt, pedig emlékszem anno, hogy örültem zöldfülűként neki. Gondoltam majd milyen hasznos növényt engedek általa a kertembe. Egy olyan növényt, mely kis mennyiségben talán még mutatósnak is mondható, illetve ehető gyümölcsöt terem, azonban nagyobb telepeket képezve viszont már hatalmas problémát jelentő veszélyes gyomnövényként kell tekinteni.
4. A borostyán: Őt nem bántom, nem veszem többé a számra, mert őt is én ültettem oda ahol agresszíven terjedt. Talán túl jók voltak számára a terjeszkedéséhez szükséges feltételek. Őt azért tartom veszélyes kategóriának, ( Skóciában is megfigyeltemezt a problémát) mert egy természetközeli kertben a fákra felkúszva már-már megállíthatatlan, és így vagy úgy de képes megfojani a fákat egy idő után. Nálam amint elérte a tuják, borókák törzsét elkezdett felkúszni rájuk és egyszerűen lehetetlen volt egy idő után lehámozni róluk őket és nálam ebbe a kategóriába tartozott anno a felfutó komló és a virginiai repkényszőlő is, így tőlük is búcsút kellett vennem.
Egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy teljes mértékben száműznöm kell a kertből azokat a fajokat, melyek felfutnak a fákra, ezáltal spórolva meg magamnak és családomnak sok-sok munkát karbantartásukat tekintve. Egyre inkább arra kell törekednem, hogy egy idő után legalább egy kis mértékben a kert önállóvá váljon, mint felénk sok régi elhagyott kúria, kastély kertje, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan fajok, melyek állandó karbantartást, metszést igényelnek, mert különben mindent beborítanának agresszív terjeszekedésük révén.
Feketerigók a kertben:
Pár évvel ezelőtt a kertünk még nem volt madárbarátnak nevezhető, ezért semmilyen hasznos madár nem fészkelt nálunk, s ezáltal nem örvendeztettek meg bennünket dalaikkal sem. A házunkat körülvevő kertben nem volt csupán csak néhány keleti életfa a kerítések mentén,valamint néhány kis gyümölcs és fűzfa a ház jobb oldalán lévő legnagyobb kertrészben. A tujákat szüleim ültették, s megsaccolva korukat körülbelül most 10 évesek lehetnek.
A tuják ma is ugyanott állnak, ahová anno szüleim elültették őket, szépek és egészségesek. A fűzfák azonban idővel kipusztultak, drótférgek támadták meg őket, szép lassan legyengültek és elpusztultak. A gyümölcsfák nem voltak permetezve és gondolom én, hogy a manapság olyan gyakori betegségek tették tönkre, pusztították el őket szép lassan.
Továbbá volt egy szép és nagy madárbirs bokrunk is. Elég terebélyes volt, talán kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis) lehetett. Apum vágta régen mindig a füvet, amíg ugye mi gyerekek voltunk. Annyira sajnálom ezta szép bokrot ugyanis kipusztult, mindig vágva és vágva volt, aztán egyszer kiszáradhatott :(
Volt egy hatalmas tűztövis bokrunk, kerti gyöngyvesszőnk is, amik a hozzá nem értés miatt szintén hasonló sorsra jutottak. Így már hozzáértőbb, felnőtt fejjel mondom, hogy meg lehetett volna őket menteni, de családomnem igazán foglalkozott úgy velük, ahogyan kellett volna, a hangsúly inkább a füves területeken és a fűnyíráson volt.
Aztán pár éve itt-ott talajtakarást végeztem, melynek következtében egy rigó pár költözött a kertbe, akik idén fészket raktak és ki is költötték fiókáikat nagy örömömre. Rendkívül jó látni őket, amint élelem után keresgélnek a mulcsréteg alatt, fürdenek a tóban vagy éppen dalolásznak a kert valamely szegletében.
Nagy vágyam volt, hogy egy rigó család végre beköltözzön a kertembe, és most végre valóra vált egy álmom :D
Tudom, hogy hasznos segítőtársak szegődtek általuk mellém, hisz sok-sok kártékony rovart, csigát, férget pusztítanak el itt tartózkodásuk idején.
A bokorfává nevelési projekt:
A bokorfává nevelési projektemet azért is indítottam el 2010-től, mert idén volt először lehetőségem arra, hogy sok jó cuccot ingyen kapjak. Az erdőkben és a díszkertekben látottakat veszem alapul. Azt, amikor egy fa magától kel magról és emberi beavatkozás nélkül csperedik fává. Felénk van 1-2 erdős terület, ahol Nyugati ostorfák maguktól szaporodnak, sűrűn sok tő van egy helyen kisebb erdőt alkotva, legtöbbször gyökérsarjról vagy magról kifejlődve. Felénk azonban a madarak is terjesztik a nyugati ostorfákat, amik aztán gyorsan felnőnek. 3 darab ujjnyi vastagságú kb. 1,5 méter magas nyugati ostorfám van és őket ültettem egybe, úgy mint egy olyan bokrot, aminek 3 felfelé törő törzse van. E 3 példány, véleményem szerint visszafogja egymást a növekedésben és ezáltal nem lesznek majd olyan nagyok.
Mezei szilnél és vadgesztenyénél ugyanezt a történetet reszkírozom meg. Mezei szilből kb. 5 darab ujjnyi vastagságú és kb. 1,5-2 méter magas eddig fák alatt fejlődött példányokról van szó, melyeket összefogva ültettem el, s így bokrot formálnak, DE, hozzáteszem, hogy így találtam rájuk. Egy gyökérről nőtt több törzs a mezei szil esetében.
A vadgesztenye megint más tészta. Őt is úgy alakítottam ki, hogy több tő van közel egymáshoz, hogy később mivé forrja ki magát - szó szerint - hogy a törzsek egyszer összenőlnek-e azt nem tudom, de mindenképp megér nekem egy próbát. Az ihletet az adta, hogy pár évvel ezelőtt láttam egy gesztenye fa környékében 3 darab kb 40 cm-es gesztenye magoncot, melyek szinte egymás hegyén hátán keltek ki, gyönyörűek és egészségesek voltak. Magról maguktól keltek, senki nem tudta őket kiritkítani, így 3 kis fa növekedett pár centis távolságra egymástól. Szerintem ez érdekes dolog. Kiváncsi vagyok mi fog kisülni ebből a dologból. Talán a több kis fa elkezd növekedni, majd idővel úgy alakulnak ki a törzseik, hogy egymással szinte összeforrnak, vagy ha nem akkor a természet megoldja, rábízom a kertem :)
