Elhevert már a mécs, túl a sástengerbe Nagy piros kabátját imhol itt feledte. De az éj, elindult, nem késett, betoppant Odafent és alant feketébe takart És nyitolt ládára körbe, nyítszegekkel fémes csillogásnak hálóját ívkerettel. Végül a vén holdat is előbogarászta, S plexi betétnek párnaként rárakta.
Ah! Áusztrálijába! Csak ott tul a tengeren, ott van az élet! Ah! Áusztrálijába miért nem utazhatom én soha véled... Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdenitér: tengve a műkenyéren,unalmasan itt nyavalyogni mit ér?