Csak három példa hirtelen a ma reggel általam látogatott topikokból: "esetleg nincs valakinek linksyshez képe a configről...?" "Nem lehet hogy Natolt ip címed van?" "Nem tud valaki vmi jó munkaközvetítő irodát...?" Miért egyre gyakoribb írásban és szóban is az a jelenség, hogy nemmel kérdezzük meg azt, amit tudni szeretnénk? Miért az kérdezzük, hogy nincs-e valakinek egy papírzsepije, amikor azt szeretnénk tudni, hogy van-e valakinek papírzsepije? És a helyes talán az lenne, hogy ha jelentkeznék: "Szia! Én például nem tudok munkaközvetítő irodát! Üdv!" ? Engem egyre jobban zavar. Azt kérdezzük meg, amit tudni szeretnénk az ellenkezője helyett!
Azért komolyra fordítva a szót, nem a fenyő ünnepéről volt szokás beszélni, hanem fenyőünnepről. Az meg lehet jelentéssűrítő összetétel is. ;-) De akár egy fenyőt is lehet ünnepelni (bár pont a fenyő erre elég idétlen, mert egész évben egyformán néz ki), hiszen a japánok például remekül elünnepelgetik a cseresznye vagy a szilva virágzását, a törpejuhar levelének pirosodását stb.
Nem lehet, hogy az az ok, hogy valóban ezt érezzük , valójában így akarunk kérdezni, mert valahol gátlásosak vagyunk és ez egyfajta visszafogottságot, szerénységet sugall?
Ah, köszi. Hát igen, meg pl. a gyereknap. "A felnőttek egész nap csak a gyerekek kedvét lesik, csak azt nem értem, hogy más napokon miért nem ezt teszik."
Arról nem beszélve, hogy olyan nincs, hogy mindenkit szeretünk, karácsonykor sem. Az ilyen ünnepi "szeressük egymást"-ok nagy része képmutatás, sajnos.
Úgy értettem, hogy ebben a képrendszerben Jézus a fény megszemélyesítője, mivel azonban Jézus a szeretetnek is megszemélyesítője, az egy másik visszafejtés. Azt hiszem ugyanakkor, a fény nem azonos a szeretettel, legfeljebb nagyon bölcselkedő értelemben, így a fény ünnepe = szeretet ünnepe összefüggés már semmiképp se érvényesül. Amúgy a szeretet ünnepe megfogalmazással már gyerekként is az volt a bajom, hogy de hát nem minden ünnep a szereteté? (Ugyanez a nők napja: nem minden nap a nőké? And so on.)
De amit a mai kultúránkban a karácsony szó szimbolizál, annak az időpontot leszámítva semmi köze a pogány napforduló ünnepekhez. Nekem éppen Jézushoz sincs. És ezzel biztosan nem vagyok egyedül.
Ha a keresztény ünnepek zavarják őket, ezek miért nem? Nem hinném, hogy innen bárkit is zavarna, nem is értem, honnan veszed ezt.
Nem, engem (más nevében nem nyilatkozom) nem zavarnak a keresztény ünnepek, miként a buddhista és a muszlim ünnepek sem: egyszerűen nem szólnak hozzám. Ünnepelje, akinek jólesik, csak ne akarja rám oktrojálni. Az én primitív, csökött agyam annyit fog a világból, hogy egy ideig egyre rövidebbek a nappalok, és már gyűlölöm a sötétséget, de egyszer csak lelassul ez a rövidülés, majd átfordul, és újjászületik a fény, és ettől boldog vagyok. Nevezheted ezt a megváltó (újra)születésének, a sokáig kitartó világítóanyag ünnepének – mindegyik az újjáéledésnek egy metaforája (a szeretet ünnepe ami vicces, mert az a metafora antimetaforája, ott vannak is rendesen értelmezési problémák). Én ilyen konkrét csávó vagyok, hogy metaforák nélkül konkrétan azt szeretem ünnepelni, amit. Ettől még nem zavar, ha más mást ünnepel.
(Amúgy a téli napfordulót ünnepelni készülő ateisták és agnosztikusok figyelmét halkan felhívnám arra a tényre, hogy ők ezzel pogány vallási szokásokat követnek. Ha a keresztény ünnepek zavarják őket, ezek miért nem?)
"A kereszténység, mikor terjeszkedni kezdett kénytelen volt hozzácsatlakozni a népek ősi szokásaihoz. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy meglovagolva ezen ünnepi időpontok oldalvizét így is előrébb jutni."
Ez a lényeg. De amit a mai kultúránkban a karácsony szó szimbolizál, annak az időpontot leszámítva semmi köze a pogány napforduló ünnepekhez.
Ebben kénytelen vagyok a többiek eszére támaszkodni: téli napforduló. Egyébként az én családomban soha nem volt jézuskázás, szó nem esett az ünnep vallási körítéséről. Nekünk karácsony 'az az ünnep, amikor összegyűlik a család a fa alatt és megajándékozzák egymást'.
Keresztény teológiában képzett ember mondta egyszer nekem, hogy Jézus karácsonykor született, tehát karácsony már korábban létezett. (Amúgy történetileg még ez sem igaz, mert Jézus születését aránylag későn kezdték ünnepelni, és későn kapcsolták, nyilván szemantikai alapon, a téli napfordulóhoz – nem úgy, mint a halálát, ami mindig is fixen pészahhoz kötődött.)
> A 'Jézuska' szó ebben a kontextusban nyilvánvalóan nem a názáretit jelenti, hanem azt a szokást, hogy a Jézuska ajándékot hoz.
Nem értem, hogy ez miért nyilvánvaló. Számomra már kisgyerekként is nyilvánvaló volt, hogy a Jézuska csak a kisjézus lehet, mivelhogy más Jézust nem ismertem. (más kérdés, hogy ettől aztán teljesen össze voltam zavarodva: hogy hozhat nekem valaki ajándékot, akit régen megöltek, és ráadásul 33 éves "vénemberként", amikor az embert már nemigen becézgetik...)
Ez már igazán szőrszálhasogatás. Mert életében nem lehetett keresztény? Olvastam is múltkor, hogy a Keresztelő Szent János megnevezés hibás fordítás, hiszen ő nem keresztelt, csak merített.
A legfurább az, amikor a zsidó kisfiút kérdezik az osztálytársai, hogy téged hogyan kereszteltek?
