Szeretnék segítséget kérni: Anyukámnak vennék CBD olajat, de szeretném ha az adagolásról tudnék hozzáétő orvossal beszélni. Tudna nekem valaki ajánlani orvost? Nagyon hálás lennék!
Ha esetleg van valakinek tapasztalata itt a CBD olajjal kapcsolatban és megosztaná velem, annak is nagyon örülnék.
Előre is köszönöm a segítséget és mindenkinek jobbulást kívánok!
Szerintem te nagyon el vagy tévedve ezen a fórumon. Itt beteg emberek és hozzátartozóik próbálnak tapasztalatokat cserélni, egymást erősíteni. Neki a te " a hasnyálmirigyrák a legkönnyebben gyógyítható" kinyilatkoztatásod sérti a saját kétségbeesett küzdelmüket.
Nem mehetnél inkább a hozzád hasonló kiválasztottak közé? Itt csak rombolod a topicot és elriasztod az esetleg újonnan érkezőket.
Most olvastam a bejegyzésed, fogadd őszinte részvétem. Hidd el, bárhogy döntött, döntöttetek, az így volt jó döntés. Sajnos, tudom, hogy min mentetek keresztül, én 1,5 éve veszítettem el az édesapámat. Ő 65 éves, életvidám, minden káros szenvedélytől mentes, erős férfi ember volt. Szeptemberben még betonozott, októberben kiderült a betegség, decemberben meg elment. Kezelésig el sem jutottunk, mivel novembertől szinte ki sem tudtuk hozni a kórházból a fájdalmai miatt. Lesz idő, mikor azon kattogsz majd, hogy mi lett volna ha... Hidd el, ez a betegség olyan szörnyű, olyan gyors... Nincs idő semmire. Csak még egy kicsit vele lenni. Ennyi. Ha ezt megtetted, mindent megtettél. Láttam betegeket, akiket megműtöttek. Vegetáltak, hosszú hónapokon keresztül csak feküdtek leszedálva, morfinnal telepumpálva. Ez a betegség nem a küzdelemről szól, csak a szeretetről.
Kedves Mindenki! Drága, szeretett édesapám ma este 21 után nem sokkal örök nyugalomra tért. Tudom, nem mindenkinek az az első, hogy egy fórumon megírja, de nem tudok aludni, és szeretném a betegségével kapcsolatos oldalakat bezárni a telefonom is, így gondoltam befejezem az itteni jelenlétem is.
Januárban sárgult be, február végén kaptunk diagnózist. Ellátást nem kért, mert már 2 daganaton és egy stroke-on is túl volt, békében, a természetre bízva szerette volna leélni hátralévő napjait, 81.életévében. Büszke vagyok a bátorságáért, ahogy a példaértékű kitartásáért, amellyel a betegséget az utolsó pillanatig viselte. 1,5 hónapja nem tudott lábraállni a gyengeségtől, 1 hónapja nem evett, és 4 napja nem ivott. A vége, ez az utolsó 4 nap nagyon keserves volt, sokat szenvedett. Annyi mindenért meg kellett küzdenie élete során, most a haláláért is. De úgy ment el, hogy szerettei körében lehetett és az utolsó pillanatig fogtuk a kezét édesanyámmal. Csütörtökön mindenkitől elköszönt velem a nevében, és elmondta hogy sajnálja hogy itt kell hagynia bennünket, de “születünk és meghalunk, ez az élet rendje”. Mielőtt kilehelte utolsó lélegzetvételét még meghallgatta az imát, amit elmondtam érte és csak azután ment el. Mondhatnám, hogy ez nagyon szép pillanat volt, de mélységesen fájdalmas is egyben. Viszont a pillanat, amikor teljesen lehunyta a szemét, végre megszüntette az összes szenvedését, nem érzett már fájdalmat, szomjúságit, éhséget, sem semmi rosszat. Az én kivételes édesapám 1941. február 2-tól 2021 május 3-ig élt. Az életben helyt állt orvosként, apaként, férjként, testvérként, nagyapaként. Hálás vagyok érte a mi Istenünknek, hogy hozzá küldött engem gyermekeként. És azért is, hogy idős nagypapaként a 3 lánya után 2 éve még megélhette első unokájának születését, a kisfiamét.
“Nyugszik a szív mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. De Te számunkra sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.”
Régen nem néztem màr a fórumot, de az egyre romló àllapot miatt most újra felkerestem. Szinte hihetetlen, hogy ahhoz képest hogy február 23-àn azt mondtàk az apukámról, hogy hetei vannak hàtra, de ô még mindig él🙏 Persze más kérdés hogy hogy 😔 Sajnos nagyon rossz állapotban van már. Felállni egyàltalán nem tud, felülni is csak segítséggel. Ha néhány percig (ágynemű csere miatt) ülnie kell, durva izomràngás jön rá. Rettentő ijesztő, legutóbb mintha az eszméletét is elvesztette volna néhány pillanatra. Enni màr 3 hete szinte semmit sem eszik. Ma végre kiîrtàk neki az infúziót, meglátjuk mennyit segít. mivel eddig azért viszonylag jobban ivott, nem írták ki, de már az ivás is max napi fél liter, így nem várhattunk már tovább-nyilván. Amikor írtam után egész erőre kapott ahhoz képest hogy közben gyengült. De nem aludt annyit és szivesen beszélgetett, elvolt. most viszont már egyre többet alszik, és ami új, kb 1 hete hogy szinte egész nap hányingeres és rengeteget öklendezik. 1-2 kortynál több nem megy le semmi neki. Pelenkára szorul nyilván, de csak a vizelet miatt, mivel emellett stoma zsákkal él. Utóbbi miatt látjuk ha van széklete. És ami nagyon fura hogy van neki, van amikor nagyon sok, csak az a baj hogy szinte fekete, ami ha jól tudom vérzésre utal. A sárgasàga semmit sem javult, ő már nem sàrga hanem barna. emiatt nagyon szomorú is vagyok, mert ha eddig is így bírja a szervezet, a stent nàla is sokat segíthetett volna, de ő abszolút elzàrkózott, és maximàlisan leállîtott minket ha szóva hoztuk. Igaz ugye nekünk annak idején azt is mondták, ha elkezdik kezelni lehet hogy belehal. szóval nem tudom mi a jó döntés, de sajnos már felesleges belegondolni, hogy mi lett volna ha..mert összeszorul a szivem ha arra gondolok hogy még bírhatta volna. Azt nem tudom hogy írtam-e, hogy orvos volt az apukám, így pláne nem lehetett befolyásolni a döntéseiben sajnos. amit tudunk megteszünk ért természetesen. Fentanyl tapaszt használunk egy ideje, de mellé sok fàjdalomcsillapitot is beszed. illetve ami nehezseg, hogy bár nappal sokat alszik, èjjel meg sokat kel fel és tesz vesz, maga körül, altatót keres, klimat kapcsol..mindig félek hogy nagyon felbátorodik félalomban, mozgás ügyben és elesik. Szóval amikor itthon vagyok, szinte alig alszok, mert aszomszéd szobából akarva-akaratlanul is minden mozgására kelek. Ahogy a testvéreim is mikor vàltjuk egymást. de ez oersze nem érdekes, nyilvan porszem az ő szenvedéseihez képest. mi itt tartunk most! Köszönöm, hogy leírhattam!
Kevdes Éva, Apukámnál is a sárgaság kapcsán derült ki a hasnyálmirígytumor, neki betették a csövet hogy tudjon távozni az epe, elmúlt a sárgaság, egy hét múlva itthon volt. Azóta hála istennek nem romlik az állapota, kapja a cbd olajat és a reishi gomba kapszulát valamint egy csomó vitamint. Az étvágya is javult. Már egyedül ellátja magát. Igaz nem tudunk áttétekről. A hospice-szolgálattól rendszeresen kijár egy nővér és egy orvosnő akik segítenek mindenben. Szerintem mindenképpen keresd fel őket. Igaz hogy most nem fogadhatnak lakókat de amiben tudnak segítenek. Kívánoma legjobbakat! A legfontosabb most hogy mellette legyen a család.
Daganatos betegeknél ahol egyre gyorsuló progresszív leépülés van, pl. cachexia, szinte mindig éppen a beteg tartja a lelket a hozzátartozókban, akik csak kapkodják a fejüket mert sokkban vannak, hogy nem tudnak segíteni.
Lehet, hogy igazad van, ide is azért keveredtem, hogy megkíséreljek bármi segítséget találni a feleségem számára. Mindent meghallgatok.
Dehogy is vitatkozunk, csak mindenki másképp éli meg ha egy szerettét elvisz ez az alattomos betegség, vagy éppen maga is érintett benne. Ha esetleg kicsit nyers lettem volna elnézést kérek.
Nehogy ezen bàrki is összevitatkozzon.🙏 Tényleg tudom, hogy ismeretlenül is mindenki a tőle telhető legjobb tanácsot, meglátást fogja közvetíteni. talán egyenlőre (legalábbis ma még) ez a kórhàzi dolog nem aktuális. De ki fogjuk majd találni hogy mikor, hogyan és kivel beszéljük meg. Való igaz, hogy neki is kellene beleszólási jogot biztosítani. Valószínűleg én is így akarnám forditott helyzetben. De valahogy az embert nem viszi rá a lelek, hogy ilyet kérdezzen, erről beszéljen. Többek között nem akarja még jobban megijeszteni a beteget, másrészt ha kimondjuk akkor az már valóság lesz. Ezt nehéz elfogadni, mi is napról napra csak odàzzuk a dolgot. Viszont van egy olyan gondolatom is, miszerint ha eljön a pont akkor már lehet hogy nem lesz választási lehetőség sem, és talán kérdezni se lesz már kitől, hanem mindenképp kórház lesz a vége. Kicsit azt érzem hogy ez elkerülhetetlen lesz, de meglátjuk még. most a fájdalomcsillapítás aggaszt, ugyanis nekünk azt mondták hogy ez neki nem fog fàjni. Na most szivem szerint visszamennék a dokihoz és lefejelném. Ugyanis már napok óta fájlalgatja a hasát. És én tegnap éjjel nem voltam ott, mert kicsi gyerekem van, de tesóm mondta hogy éjfélkor felkelt és nagyon fájlalta a hasát. A sürgősségis orvos ismerős azt mondta, hogy hàziorvoshoz forduljunk. Háziorvos azt mondta, hogy bódító fájdalom csillapítót nem adhat, mert az végzetes lehet, az epe jelenlegi állapota miatt. Aszpirint javasolt. Erről mit gondoltok?
aszpirint? Fejfajasra szoktak bevenni maximum. Áttétes rákra aszpirint? amikor nyomja az epét is a daganat? Ténykeg nincs más lehetőség?
"Regényekben van olyan csak hogy megvárta hogy valakit utoljára lásson és meghalt."
Nem csak a regényekben, sokszor ez a valóság, arra vágynak, hogy szeretett párjuk, testvérük stb. legyen velük. Természetesen olyan is van, hogy valaki éppen kórházba akar menni, mert tehernek érzi másokra az állapotát, a végső stádiumot. Erre nem lehet sémát mondani.
"Persze hogy meghal a szerencsétlen hiszen feladja, mert még a hozzátartozók is erősítik benne hogy közel a vég, az elmúlás."
Az, hogy ki mikor adja fel, többnyire tapasztalható a megnyilvánulásaiból. Daganatos betegeknél ahol egyre gyorsuló progresszív leépülés van, pl. cachexia, szinte mindig éppen a beteg tartja a lelket a hozzátartozókban, akik csak kapkodják a fejüket mert sokkban vannak, hogy nem tudnak segíteni. Tudják, hogy meg fog halni, de képtelenek elfogadni amíg meg nem történik. A haldokló már menne, de visszatartják, és ő csak végtelen szeretetben, szelíd beletörődéssel, megfáradva tűri, hogy végre elengedjék.
"A kórházban tudnak segíteni a legjobban a fájdalmán és a félelmén."
Ha vastag betűvel szeded akkor sem igaz, különösen nem ezekben a kovidos időkben. Ne akard eldönteni a beteg helyett, hogy mi a jobb neki. A betegek többsége nagyon is tisztában van a saját állapotával, és szeretnének méltó módon eltávozni. Ezt a jogot nem lehet tőlük elvenni, és meg lehet kérdezni tapintatosan is, hogy ha valami baj lenne, vagy annyira súlyosbodna a helyzet, hogy nem tudna magáról dönteni, akkor mit szeretne, hogyan járjanak el. Kb. úgy állítod be a dolgot, mintha nem lennél normális és csak azt tudod elképzelni, hogy direktben rákérdez valaki, hol szeretne a beteg meghalni. A kórháztól azért félnek, mert félnek nem lesz éppen ott senki szerettük aki fogja a kezüket, vagy attól félnek gépekre teszik, szondával táplálják akaratuk ellenére. Ha kórházba szeretne menni, akkor úgy kell eljárni, ha otthon szeretne meghalni, akkor ebben kell segíteni, és erősnek kell lenni. De az orvost mindenképpen meg kell kérdezni mert emlékeim szerint ha életveszélyes állapot áll fenn, és a beteg előtte nem rendelkezett úgy, hogy otthon szeretne maradni, akkor hivatalból köteles mentőt hívni.
Köszönöm mindkettőtök hozzászólásàt. Próbálok minden állaspontot átérezni, mert aki ilyesmit él át, megpróbàl a lehetô legjobb tanácsot adni a saját tapasztalatai alapján. Viszont így van, a hozzátartozók az utolsó pillanatig reménykednek, és reménykedni is fogunk. Mellette pedig a jó halàl kegyelméért imádkozunk. az biztos, hogy ezt nem fogjuk tőle megkérdezni, azért sem mert tegnap előtt még azt mondta hogy meg kell erősödnie, kicsit mozogni és jobban lesz. Mi tudjuk, hogy ez valószínüleg nem fog sajnos megtörténni. De a reményt sem magunktól, sem tőle nem fogjuk elvenni. Akkor sem ha hazugsàg vagy valaki szerint kegyetlenség így tenni, de az ember már csak ilyen és az én apukám egy percig sem érezheti, hogy lemondtunk róla. Ha eljön az idô nyilvan kórhàzba kell vinni, csak ebben a koronavírusos bele gondolni is szívszaggató. Az utat mindenképp egyedül kell majd megtennie, csak mint mindenki aki szereti a másikat, abban bízik, hogy erőt ad neki is a többi ittmaradónak is ha vele lehet. Meglátjuk. Ami jó is és egyben rossz is, hogy teljesen tudatánál van, és tökéletesen látja, tudja és érzi mi történik. Véletlen sem szeretném az apukámat zavartnak látni, de valahol könnyebb volna a lelkemnek, de ez szerintem màr nem fog megtörténni. De nagyon fèlek és még jobban féltjük őt, hogy még mi jöhet. Köszönöm a válaszokat és a jó szavakat.
Igen, aki épp átéli, az utolsó pillanatig reménykedik.
Éppen ezért kegyetlen dolog az amit leírsz! Megkérdezni egy végstádiumos beteget hol akar meghalni?? Barbár és kegyetlen dolog. Majd ahogy a helyzet megkívánja. A kórházban tudnak segíteni a legjobban a fájdalmán és a félelmén. Mint az is - ha csak ő maga szóba nem hozza - hogy kivel akar még utoljára találkozni. Regényekben van olyan csak hogy megvárta hogy valakit utoljára lásson és meghalt. Persze hogy meghal a szerencsétlen hiszen feladja, mert még a hozzátartozók is erősítik benne hogy közel a vég, az elmúlás.
Kedves Éva! Ne tervezzetek előre, bízzatok az orvosokban. Ha úgy ítélik meg hogy kórházban a helye, akkor be kell vitetni. Ha nem akkor az otthoni ápolást kell a legjobban megszervezni.
Igen, aki épp átéli, az utolsó pillanatig reménykedik. Utolsó napon jól volt reggel, eszegetett is bár akkor már pár napja nagyon keveset evett, beszélgettünk, még meg tudtam nevettetni. Aztán nap folyamán egyre roszabbul lett, kora délután még orvossal konzultáltam, hogy nem lenne-e jó ötlet osztályra vinni mert azt hittem talán még megerősödhet, de ő is azt mondta a mozgatás felesleges, így még élhet több napot is, de ha az osztályra beviszik még aznap meghal, és szerettem is elvetette, majd megynugodott, hogy nem megyünk kórházba semmiképpen. Testvérével együtt végig mellette voltunk. Du négykor látszott, hogy nagy a baj, elkezdett összeomlani a keringés és ami ezzel jár, este pedig eltávozott. Háziorvos közben kijött, azt mondta mivel volt rendelkezés közjegyző előtt, így hivatalból nem kell mentőt hívnia és bevinni, mert az orvosokat köti a protokoll. Ezt azért jó megkérdezni, hogy ez az eljárás van-e még mindig, hogy ha nincs külön rendelkezés akkor mindenképpen bevitetik-e? Nem olyan egyszerű otthon eltávozni, szerettem előtte utánanézett, hogy minden akarata szerint történjen. Sok erőt kívánok!
Kedves Válaszoló! Köszönöm, hogy írtál. Igyekszem mindent számba venni, amit javasoltál. Megdöbbentő, mennyire hideg fejjel tud gondolkozni aki (épp) nincs ilyen helyzetben és mennyire hasztalan az, akinek a leginkább észnél kellene lennie. Úgyhogy köszönöm! Többször elolvastam és el is fogom még, mert ezekre valóban figyelni kell.
Háziorvossal már beszéltünk. A cseppeket amiket írtál nem kaphatja, mert az epéjét jobban összehúzza és az végzetes is lehet. tapaszról nem volt szó, de azonnal utána nézek. A halál jeleiről már olvastam, szerencsére eddig nem látni rajta. A kórháztól a végsőkig meg szeretnénk óvni, még nem tudjuk mi lesz az a pont, egyenlőre erre nem is szeretnénk erre gondolni, de természetesen mindenki figyel, ugrásra kész, ha ezirányban cselekedni kell. hospice-al már felvettük a kapcsolatot, csak amíg el tudjuk látni nem akarunk mellé idegent.😞
A leírásod alapján arra számíthattok, hogy hamarosan meg fog halni. Ahogy a test a betegségtől tönkremegy, a fájdalmak és a rossz közérzet miatt egyre inkább börtönné válik, és egy ponton túl már csak azt szeretnék, hogy vége legyen. Ezt a hozzátartozók sokszor nehezebben tudják elfogadni, mint maga a beteg, és még vizsgálatokra mozgatnák. Meg kell tudni az álláspontját, amíg lehet, hogy ha olyan rosszul lenne, hogy nem tud magáról akkor mit szeretne vitessétek kórházba, vagy otthon szeretne eltávozni? Ha valakivel találkozni szeretne, az illetőt elhívni. Nekünk sokat segített volna, ha a hospice ápolók elmondják azokat a jeleket, amiből ők már tudják, hogy a beteg néhány napon belül el fog távozni: "A kutatók nyolc egyszerűen megfigyelhető fizikai jelet azonosítottak, amelyek megléte erőteljesen jelzi, hogy a beteg három napon belül meg fog halni: nem reagáló pupillák, csökkent válasz verbális stimulusokra, csökkent válasz vizuális stimulusokra, képtelenség a szemhéj zárására, a nasolabiális redő (orr-ajak barázda) ernyedtsége (amitől az arc relaxáltnak tűnik), a nyak hiperextenziója, felső gasztrointesztinális vérzés, továbbá jellemző, hogy a hangszalagok morgó, hörgő hangot adnak ki." itt is van egy leírás: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egyeb/22168/a-halal-kozelseg-jelei A gyakorlatban keringés összeomlás következik be gyakran. A háziorvossal még most konzultáljatok, a fájdalmak ellen szoktak etil morfin cseppeket, vagy tapaszokat írni, bár ezt már biztos tudjátok. Az én szerettem még életében közjegyző előtt rendelkezett, hogy állapotára tekintettel ne élesszék újra, ne táplálják mesterségesen szondán, ne tartsák gépeken, ezzel még pár napot nyújtva a szenvedésein. Legöbbet amit tehettek, hogy otthon biztosítjátok neki a hospice ápolást, hogy otthon mehessen el megszokott környezetében, szerettei körében. Mozgatni, osztályra vinni csak akkor, ha életében úgy rendelkezett.
Sziasztok! Véletlen találtam a fórumra. 80 éves édesapámnál áttétes hasnyálmirigy daganatot diagnosztizáltak és össze van törve az egész család. Ott kezdődik a történet, hogy tudom bár idős de mégis nagyon fájó
az elvesztésének lehetősége, mert kései házasságból vagyunk mi, a gyerekei 28-30 évesek. Emellett már 2 daganatos betegséggel megkűzdött az elmúlt 10 évben. 71 éves korában műtötték rosszindulatú prosztatadaganattal, amely után surgár terápiát is kapott. Majd 75 éves korában végbéldaganattal, ami utántól már sztóma zsákkal él. Tehát mondhatni hogy már 2 daganatot is legyôzött, túlélt. És most itt a 3. ami teljesen független a másik kettőtől. A szívem is összeszorul ha erre gondolok, hogy másnak 1 is sok, neki meg 3 is ”jutott”. Egyébként fogalmunk se volt arról hogy bármi baja is lehet. Járt vissza a gondozásokra, de most a kovid miatt, valamivel talán felületesebbek voltak a vizsgálatok, de akkor is voltak. Különösebb panasza sem volt, de tény hogy néhány hónapja valamivel rosszabb volt az étvágy mint általában. Viszont sajnos ennek senki sem
tulajdonított nagy jelentőséget. Aztán január közepén nagyon rosszul lett, kiderült hogy a cukra az egekben 20-25-ös értékeket verdesi. Sürgősségi diabetológiai ellátáson inzulint kapott. Majd a kúra kezdete után 3-4 nappal besárgult. A vizelet sötét lett, a széklet meg világos, agyagszínű. Pár nap rábeszélés után csak el tudtuk vinni a sürgösségire. Ott hasi ultrahang és labor. Mindkettő rossz. A hasi ultrahang máj áttéteket vetett fel, és nyirokcsomó áttéteket. A labor értékeknel pedig rossz máj értèkek, a bilirubin pedig az egekben. pár napra rá, tumormarkerek. Se CA 19-9 5600 felett. Emeltt enyhén emelkedett a CEA is. Ő szegénykém már nem is akart több vizsgálatot, jól
tudta hogy ez nagy baj. De mi még elrángattul egy endoszkópos uh-ra. Na ott egy igen jó
orvoshoz került, aki talált egy 33x39mm-es daganatot a hasnyalmirigy feji részen, ami már szétszórta teljesen az àttéteket. 2 a Máj bal lebenyében, 2 nyirokcsomókban és a májkapuban meg vénákon/vagy azokhoz közel is. Emellett nyomja az epét, ezért sárga. Azt mondták, hogy a daganat nem műthető és hogy hetei lehetnek hátra. Maximum valami fémsent behelyezésével tudnának segiteni, de úgy fogalmaztak, hogy “ha elkezdik kezelni ő már nem jön haza a kórházból.” :( Illetve kemot ajánlottak még, de nem fogadta el. Hozzá kell tenni hogy a sárgaság óra fokozatosan gyengül, most már néhány méter megtétele is egy maraton neki, rettentően szédeleg, étvágya pedig egyre rosszabb. Sokat alszik, most kezdi fájlalni a hasát is már. kb 4 hete sárga, ami folyamatosan fokozódott. Kórházba nem szeretnénk vinni hogy egyedül haljon meg a hülye kovid miatt. Mert ugye még látogatni se lehet, úgy tudom a hospice részlegeken sem. Otthon amennyire tudjuk ellátjuk. legyen a köreinkben, szeressük Ameddig tudjuk és ahogyan csak tudjuk. De annyira félünk, mégis mire számíthatunk? Mennyire lesz rosszabb? Milyen tünetek lehetnek még? Fájdalom, étvágytalanság vagy rosszabb? Akinek volt hasonló helyzetben családtagja tényleg csak hetekig élt? Lesz olyan pont amikor már nem tusjuk ellátni és mindenképp korházba kell vitetni? Annyira nehéz így látni, napról napra gyengèbbnek és betegebbnek. Bármi tapasztalatotok, tanácsotok van, osszàtok meg velem kérlek!🙏 köszönöm!
Végső elkeseredésemben irok, apósom, aki világ életében életvidám, szorgos, erős, dolgos emberke, november végén erős alhasi fájdalomra panaszkodva kórházba került . Másnap felnyitották és vissza is csukták, mondván : hasnyálmirigyrák, ami olyan erősen szétszóródott , hogy gyakorlatilag a gyomrán, belein, veséjén, máján , szinte mindenhova átterjedt. Kemoterápiát nem kaphat, mondván nem birná és azonnal kihányná a gyomrát, azóta Teltek múltak a napok, hetek, közben volt részünk gyomorvérzésben, gyomorfekélyben is, ráadásul az enyhe cukorbetegségből inzulinozás is szükségessé vált, szóval durva, hogy miken ment - mentünk - megyünk keresztül, nem mellesleg az óriási fájdalmak amiket nap mint nap megél.
Most abban kérnék segitséget, hogy éjjel többször hányt, jelenleg épp a sürgősségin vizsgálják, vérvétel, infúzió, röntgen stb. egyszerűen nem tudom, hogy most hol tartunk, felfoghatatlan, hogy nem tudunk segiteni , de úgy látom és gondolom ,hogy ebben mi már tényleg nem , szerintetek ? Akinek van több tapasztalata, kérem irja meg , hogy mi jöhet még ezután, Annyira fáj ez az egész, annyira szeretjük, olyan jó lenne még boldogan élni ....
Fél éve már, másként süt a nap, más a levegő de a fájdalom nem enyhül.
Nyolc évvel ezelőtt, ezeken a napokon éjszakákat nem aludtam, kerestem a választ miért tudok rajtad segíteni, miért tudom megszüntetni a minden nap fellépő majd egyre ritkábban jelentkező erős, elviselhetetlen fájdalmat.
Évek teltek így el amíg rájöttem a te fájdalmad előzőleg nálam jelentkeznek. Az erős fájdalomtól éveken keresztül aludni nem tudtam. Ami enyhítette az én szenvedésemet az segített rajtad is. Átéltem a hasnyálmirigyrák összes tünetét.
Majd megjelentek, nem vagy csak radikális módon gyógyítható betegségek és mindet ................
Drága mamikám, drága feleségem ott fent a menyben tudom, érzem ahogy figyelitek az életem Elmondom nektek és mindenkinek. A nyáron már megmentettem két életet, a harmadik ott volt a temetéseden. Nagyon jól nézett ki. Néhány hét múlva meglátogatott. Elmondta, hogy hasi fájdalmai miatt CT és szövettani vizsgálatra kell mennie. Elmeséltem a te betegségedet, hogy onkológiai kezelés helyet mit csináltunk. Ő az orvosában bízva, választotta a kemoterápiát. A tegnapi nap szörnyű szenvedés után elhunyt A lelke ott van veletek.
Ma öt hónapja mentél el. Nagyon hiányzol. Hiszem, hogy nem hiába haltál meg.
Nyolc évvel ezelőtt ezekben a napokban már a végstádium összes tünete megjelent. Már csak néhány napod volt hátra. 29-én
fél tízkor bekövetkezett a fordulat. Néhány nap múlva keresett a sebész aki felelősségre vont miért nem jelentkeztél a megbeszélt műtétre. A sebész minimális esélyt adott a túlélésre. Az onkológián egy orvos maximum 2 hónapot jósolt.
Két és fél évig nem mentünk orvoshoz.
Négy évvel ezelőtt ezekben a percekben Istenhez fordultam segítségért. Perceken belül segített. Újabb és újabb súlyos betegségek jelentkeztek és amikor már elviselhetetlen volt a fájdalom megint hozzá fordultam és mint korábban, perceken belül segített és rövid időn belül azokon akiknek kértem, hogy segítsen.
Négy hónapja halt meg a feleségem. Nagyon vágyom és várom, hogy ismét találkozzunk. Állandóan eszembe jutnak az elmúlt évek. Az aki betegségekkel halmozta el az életemet, majd megmutatta a gyógyulás útját, amikor elviselhetetlenné vált a sok szenvedés, fájdalom miatt. Megkérdeztem miért szenvedek ennyit és három dolgot mondott. Másokért szenvedsz, az utad ki van jelölve, és .....A feleségemnek azért tudtam segíteni mert előzőleg minden tünetet átéltem én is és ami rajtam segített neki is javulást hozott.
Ma van három hónapja a feleségem halálának. Holnap lenne 65 éves. A fájdalmam nem csökken. Minden nap a sírjánál keresek enyhülést.
Megmenthettem volna az életét ha az a tudás és tapasztalat amit az elmúlt időben szereztem, egy évvel ezelőtt a rendelkezésemre áll. Ha nyolc évet vissza lehetne menni, akár 10-15 évet élhetet volna még.
Három évvel ezelőtt a háziorvos felírta az egyik leggyakrabban szedett gyógyszert azzal a megjegyzéssel, hogy minden daganatos beteg ezt szedi.
Ma visszatekintve, a leleteket átnézve, ismerve feleségem tüneteit, az addig stagnáló állapota nagyon lassan elkezdett romlani.
A gyógyszer mellékhatásai: hányás, hasmenés, a szervezetben egyébként ott lévő egyes baktériumok túlzott elszaporodása, a máj állapotának fokozatos romlása, a B12 vitamin felszívódási zavara és a B12 vitamin hiány tünetei, a test lassú leépülése az utolsó hónapokban egyértelművé tette a tünetek kiváltó okozóját.
