Ha jól tudom, tervben van, hogy kihozzák puhafedeles kiadásban is, az valamivel olcsóbb lesz, és többen fogják tudni megengedni maguknak. LEgalább szélesedik az olvastóbor.
Sziasztok!
Akkor a könyvről...
A könyvesboltba tudatosan ezért a könyvért mentem, de amikor megfordítottam elkezdtem vacilálni, ugyanis nem számítottam rá, hogy ennyire drága. Popper + Müller közös könyve 800,- Ft-tal olcsóbb, kicsit kezembe vettem azt is, aztán végülis LE nyert (Popperék következő fizetésig elhalasztva) Hazafelé a buszon már olvastam, aztán 3 napig folyamatosan.
A véleményem az, hogy valóban kár a "történetben" filozófiai mélységeket keresni, egyszerűen az életről szól és kész.
Mint gyerekvállalástól rettegő "anyajelölt" azonban néha nem tudtam felhőtlenül mulatni a leírtakon. Tudom, hogy eltúlzottak és kisarkítottak a "gyereksztorik", de a leírt káosz és fejetlenség a könyv közepén már komolyan idegesített...
Ha valami rendkívülit rakunk be:
1. megnézhetjük, hogy fog kinézni az editorban, vagy egy próbatopikban, amit úgyse olvas más.
2. ha mégis annyira elrontottuk, hogy az olvasást nehezíti, kérhetjük a moderátort, hogy szedje ki.
Azért moderáltattam ki a bocsánatkérést is, mert különben az eggyel előbbi hsz-ra hivatkozott volna, úgy meg félreérthető.
ON
Azért én mégis megpróbálom a cikket- most csak 1x idetenni!
Férjes szingli
Lukács Eszter kötetéről
NSZ • 2003. június 14. • Szerző: Seres László
Bemegy az ember az első jelentősebb Librinek abba a részébe, ahová a „szórakoztatónak” szánt szépirodalmat pakolták, és elborzad. Helen Fielding még hagyján, a Bridget Jones naplója valahol vicces volt, könnyed és önironikus, és bár a nyál határát súrolta, ami utána jött, az konkrétan elviselhetetlen. A polcokon egymás hegyén-hátán sorjáznak a Bridget Jones-epigonok, mit sorjáznak, kelletik magukat, „vegyél meg!” – üvöltik, „én is vicces vagyok, könnyed és önirónikus”, mondjuk a könynyedből annyi igaz, hogy az csordul ki, amint belenézel a magyar fordításba.
Ez a Fielding nevű kortünet iskolát teremtett: divatba jött a szánalomra méltó középosztálybeli harmincas szingli nő, aki odaát a kapitalizmus és a feminizmus, ideát a rendszerváltás nyertese, ámde hátulütője, hogy nem és nem talál normális pasit, ezért időnként felüti a fejét. A Fielding-koppintás alvállalkozói már nem is kísérleteznek eredetiséggel: álautentikus generációs nyelvezeten megírt nárcisztikus önsajnálatok, kínos manírral összefércelt bornírt pszeudók születtek szegény Bridget nyomán (a legközépszerűbb, ámde legprofibban médiakezelt magyar könyvből például most film is készül). Még jó, hogy itt van Lukács Eszter: apró, reményteli fénysugár abban a sötét éjszakában, amit kortárs irodalomnak hívunk.
A Lukács Eszter fedőnevű harmincvalahány éves szerzőről azt kell tudni, hogy újságíró egy hetilapnál, az egyik legkorrektebb a szakmájában, ezenkívül férje is van meg két gyermeke, akik így együtt merőben új hátteret teremtenek az ismert műfajon belül: a magyar házas szingli válogatott életét. A kötetből kiderül, hogy az ember akkor is lehet szingli, ha történetesen van férje, hiszen a világ röhejes, problematikus vagy katasztrofális viszonyairól való töprengés nem családi állapot kérdése, csupán a gyerekek etetése, nevelése, születésnapi zsúrra történő felkészítése és az általuk lehányt ruhák kimosása az. Egyébként meg a férjes szingli is kényszeresen eszik, fogyókúrázik, levisz sétálni egy „feszült kutyát”, osztálytalálkozik, megnézi a szaunában az izmos pasikat, és angolra jár, hacsak nem marad el az óra, mert a tanár „petefészek-ultrahangra viszi a tengerimalacát”. És még a bejárónő is késik, a „burkolt béremelés jegyében”.
Vicces Lukács Eszter? Feltétlenül, és minden kényszer nélkül. A nem tolakodó, nem cinikus, nem kimódolt humornak egy sajátosan finom útját járja, amely leginkább utalások, áthallások formájában működik, plusz tagadhatatlanul rejlik benne egy adag női Woody Allen („egy parkoló autó visszapillantó tükrében magamra mázoltam egy kis szemfestéket, ne nézzek már úgy ki, mint Elena Ceausescu a kivégzése előtt”). A humor látásmód kérdése, helyzetek felismerésének és bemutatásának kérdése; ennek gyöngyszeme az az eset, amikor interjúalanya épp akkor hívja vissza L. E.-t, amikor ő a HÉV-en utazik: „Most tudnám önnek az államtitkár urat kapcsolni.” Az interjúból nagyjából annyi marad, hogy „Filatorigát megállóhelyre érkeztünk”.
Női irodalom Lukács Eszter? Nem feltétlenül. Az ismert példakép szerint naplószerűen, időpontokra tagolt tárcák nem feminista gondolatfutamok a férfivilág kegyetlenségéről, de visszatérően tárgyalják a (barát)nők elleni erőszak vagy az olvasott pedofil bűncselekmények okozta komoly szomorúságot. Megrázó a 2001. szeptember 11-i bejegyzés, a sokkot az Amerikában élő barátnővel történt mailváltás dokumentálja. A női nézőpont (ha létezik ilyen egyáltalán) leginkább a megközelítés érzékenységében és a nyelvezet természetességében manifesztálódik. A férjes szingli időnként kilép a hétköznapokból, és nem a külvilágot, hanem önmagát elemzi: „Én valahogy minden intézményben megtalálom azt az ávóst, akivel konfliktusba lehet keveredni.” Igen, a helyszín Ká-Európa, helyben vagyunk.
Tegnap este - véletlenül 3x is- betettem a Fórumba egy Nsz cikket. (jún. 14. 11. old. Lukács Eszterről.) Ma észrevettem, hogy háromszor is bemásoltam, s ezért szép illedelmesen elnézést kértem. Hová tűnt a két utolsó bejegyzés? Hogy lehet "kimoderálni" a nem tetsző hozzászólást??
Már azt hittem, vége. Örülök, hogy talán sikerült az állóvizet felkavarni. Így van. Nem mindenki számára vicc(humor) ,ami nekem az. Nem is kell, hogy az legyen. Pont az a szép az életben, hogy mások vagyunk. Ízlések és pofonok....
Nekem azért is volt élmény a könyv olvasása, mert valamikor még kisgyerekes anyként volt egy csomó hasonló élményem, s ezek mind eszembe jutottak az olvasáskor. Csak én nem tudtam megírni. És aztán persze elgondolkodtatott a mai kisgyerekesek sorsa is. A lányoméi, a fiamé. Hogy mennyiben más, mennyiben ismétli magát a történelem.
Bizony drága a könyv. Bizony drága sok minden. De micsoda klassz dolog, hogy vannaK könyvtárak is a világon!( Igen, igen, még a miénkbe sem érkezett meg LE. )A könyveket kölcsön lehet kérni/adni. Ma már én sem veszek sok könyvet. Nem is tudnám hova tenni. De olvasni attól még lehet.. S van még egy óriási előnye ennek a könyvnek : nem kötelező, tehát ha nem tetszik, nem kell elolvasni...... szerintem.
Nem tudom mennyire vagy tisztaban az irodalmi elmeletekkel. Sokfele van, en az olvasokozpontunak vagyok a hive, mely szerint egy irodalmi mu nemcsak arrol szol, ami szorol szora benne van, hanem arrol is, amit az olvasonak jelent. Ettol valik az elemzes, a mu megvitatasa erdekesse. A humor meg olyan, hogy van akit eltalal, van akit nem. Az en csaladomban mindig mindenki nagyokat rohogott a Gasperini konyveken, en meg meg egyiknek sem tudtam a vegere jutni. Lukacs Esztert viszont csak ugy faltam. Abban viszont igazad van, hogy draga a konyv, de errol nem csak a kiado tehet?
Nem fog beérni.Arcátlanul drága a könyv, az ember inkább kölcsönadja vagy kölcsönkéri.S ráadásul nem "szolgálja meg" a befektetett pénzt.Brunella Gasperini -ebben a műfajban klasszikusnak számító-könyvei feleekkora terjedelemben, többszörös élményt adtak.Anno 38 forintért...
A mulatságos az, hogy mindarról, amin ti elfilozofálgattok LE kapcsán, igazából nem szól a könyv.Semmiről sem szól.Vagyis arról, hogy mindig összemaszatolják magukat a gyerekek +kutya (tuti recept), de ezért kár a számítógépet bekapcsolni.
De lehet, hogy felületesen olvastam.
Mindenestere a probléma ettől még él, s érdemes körbejárni.
Jol van na, azert nem kell igy leugatni, csak egy kerdesre probaltam valaszolni. Abban igazad van, hogy az USA sokkal csaladcentrikusabb, mint Magyarorszag. (Azert szinhazban meg nem lattam kulon szoptatasra kijelolt helyet, de a templomokban tuti, hgoy van, meg a repulotereken is. Lehajthatos pelenkazos asztal viszont szinte minden normalis etteremben, moziban, boltban van. De azert itt sem tokeletes minden, pl. a ferfi mellekhelyisegekben nagyon ritkan lehet ilyesmit talalni.)
Azert tuti, hgoy Magyarroszagon is javulni fog a helyzet a gyermekmegorzest illetoen, mert ha nem maradhatnak otthon az anyukak 3 evig, akkor valamit csak kell csinalni a gyerekekkel. Es kulonben is, hogy van ez? Annyi meddo nobol es annyi ferfibol lehet valogatni, hogy a munkaltatok kenyelmesen elkuldhetik a fiatal noket? Es hogy all a demografiai valasag? Mar nem fogynak a magyarok?
Bár nem én vagyok a kérdés címzettje, de én úgy gondolom, hogy egy könyvrôl leírja vki, hogy a megjelenés után x idôvel beérni, akkor az azt jelenti, hogy akkora kerül be a köztudatba, hogy létezik, akkor fogják többen is keresni, akkor fog nagyobb példányszámban elkelni.
Értelmeznéd ezt a mondatot számomra?
Hogy érhet be egy hónapokkal ezelőtt kiadott könyv a Könyvhétre?
Megszűnnek a stilisztikai, tartalmi és egyéb hiányosságai? Vagy a meglevő pozitívumai még ízesebbek lesznek a déli verőben?
Most nem arról van szó, hogy kinek milyen dolga van, hanem hogy milyen a társadalmi környezet. Hogy szóba állnak-e még veled akkor is, ha gyereked van. Amerikában a színházakban is van helyiség a szoptatásra, nem néznek ki egy étterembôl, ha kisbabával mész be, és a munkahelyekkel egy épületben van sok esetben az óvoda. (De hát ezt te biztos jobban tudod.)
Kriszta, ha jól emlékszem, otthon van, de nagyon ambicionálja, hogy dolgozzon is.
Hát így.
Nektek ott Magyarorszagon a GyES-sel/GyED-del olyan jo dolgotok van, hogy nem is tudjatok. Megis mindenki mindig panaszkodik, es ott csal, ahol tud. Jelenleg az EC-ban szules utan minimum 14 hetig kell valamit fizetni az anyukaknak (de nem tobbet mint a minibalber), de ugy tudom, hgoy vannak elteresek orszagonkent, es vallalatonkent. Ez a 3 honap iszonyatosan rovidnek tunhet a 3 evvel oszehasonlitva, de gondoljatok bele, itt az USA-ban a nok tobbsegenek 6 het utan vissza kell mennie (csaszar eseten 8-ez am a kedvezmeny!) Es olyan draga a gyerekmegorzes, hogy akkor mar jobban megeri, ha otthon marad a no, plane ha egynel tobb gyereke van. Tenyleg, LE amerikai baratnoje (Kriszta, ha jol emlekszem?) dolgozik, vagy otthon van a gyerekekkel? Mar nem emlekszem, el kellene ujra olvasni a konyvet.
Ami elszomorító,hogy humánerőforrásmenedzsmentből a következőket tanultuk: a legjobb munkaerő a fiatal meddő nő és a fiatal katonaviselt férfi (utóbbinak 2005-től aligha lesz jelentősége).
Az EU-ról érdemben nem tudok nyilatkozni,de sz.tem valamilyen támogatást biztosan kapnak a kismamák.
Hahó!!
Remélem, nem maradunk csupán ketten!! Elgondolkodtató, amit írtál. Nehéz ma a kisgyerekesek sorsa. De régebben sem volt sokkal könnyebb.Kicsit biztosabb volt a munkahelyünk, ez persze óriási fór veletek szemben. De főnökeink nekünk sem nézték jószemmel a szaporodást. Én pl. a 2. terhességemet meg sem mertem mondani. Amikor a fülébe jutott, már látszott is a letagadhatatlan.Az én generációm a szerencsésebbekhez tartozott: én már élvezhettem a GYES áldásait.Igaz, csak egy évet maradhattam otthon, de ez is csoda volt. De mi van az EUban? Van Gyes? Van GYED? Tényleg, mit tudtok erről? Kinek van külföldi ismerőse? Fagassátok ki!!
Sziasztok! Hallottátok, amiket ez az új esélyegyenlôtlenségügyi miniszter nyilatkozott? Hogy a nôk, fôleg a kisgyermekes nôk milyen hátrányban vannak a munkavállalásban. Csak eszembe jutott az a jelenet, amikor Lukács Esztertôl megkérdezték a munkakezdéskor, hogy na és ki vigyáz a gyerekeire, ha azok betegek, ô meg fortyogott magában, hogy ehhez nincs semmi közük.
Vasárnap este meg a Deep Impact-ben volt Robert Duvall magyar hangja.
Amúgy nem figyeltem volna fel rá, de így, hogy előző nap felolvasott, nem tudtam nem észrevenni!
Csak hallani lehetett, egy magyar rajzfilmsorozatban, a "Mesék Mátyás királyról"-ban. Mondjuk Helyey a mesélô hangja volt, nem Mátyás királyé, de végül is mindegy. Lényeg: akkoriban még voltak magyar rajzfilmsorozatok.
