Keresés

"megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött.", mondta Rákosi Rajk kivégzését követően.

ez mind szép, hozzá is szólnék, de be kell vallanom, hogy kurvára nem értek azokhoz a dolgokhoz, ami emberekkel zajlik úgy általában a világban..

Módosítanék, pontosítanék. Itt tévedés is lehet. Micsunovics Moszkvából jelzett Rajknak, amikor sötét (csaknem fekete), csokoládés áfonya konzervet küldött (mint ahogy a dokumentatív fényképen is látható). Feltételezte, hogy egy néhai kommunista ellenálló, és vaddisznó gourmand érti a célzást. Micsunovics ennél többet nem tehetett, az életével fizethetett volna. Az már Rajk hibája, hogy csokoládés áfonyával ették a sültet Marko Risztic magyarországi jugoszláv nagykövettel. Risztic is pancser volt. Hacsak nem moszkvai vagy washingtoni ügynök volt.

A mit sem sejtő Rajk, a számára végzetes vadászat végeztével

(Jó úton jársz, de nem tudni. Május 24-én még Rajk Szakasits Árpád társaságában meglátogatta a beteg Révait, a véreskezű kultúrkommiszárt. Áfonyát kért tőle. De a sunyi Révai a jugoszláv nagykövet telefonszámát adta meg (tényleg, akkoriban nemigen volt áfonyalekvár). Ognyenovics Milán közvetítésével jutott Rajk az imperialista, zacskós áfonyához. Rajk nem tudta, hogy Ognyenovics infója alapján Micsunovics, moszkvai jugoszláv nagykövet szerezte be a corpus delictit, a szomszédos amerikai nagykövetségről.)

Rajk veszte jogilag nem a vadászat volt, hanem az, hogy beismerte, hogy Marko Risztic magyarországi jugoszláv nagykövet a barátja volt, tőle tanult meg áfonyalekvárt főzni. Kádár, mint belügyminiszter, amikor vallatta, csak annyit kérdezett tőle: "zacskós volt-e az áfonya, vagy üveges?" Rajk köpött.

miért ne, ha szereti az áfonyát?

(abból kell kiindulni, hogy akik ma politizálnak, azok nem értik a humort, tehát értelmileg kiszelektálódnak az első kétértelműbb megjegyzésnél..)

Sokszor megpróbálom végiggondolni az úgynevezett történelmi gazságok hátterét is, a gazok szempontjait.
Nem illendő pont a mai nap belekezdeni ebbe, tudom.

Ezért, az egyszerűség kedvéért Rajk Lászlót említeném.

Vajon illik-e egy diplomatának (ha jól tudom külügyminiszternek), az akkori láncos kutya (vagyis Tito) nagykövetével együtt vadászgatnia Pakson (hozzágondolhatjuk a csajokat, áfonyás vaddisznót, de ez nem biztos), vajon nem árulás-e ez egy adott vörösinges, vagy Pál utcai csapatban?

(Mint topiknyitó, megragadom az alkalmat arra, hogy jelezzem, nem szeretném, ha becsődülnének ide mai párt-bikaviadorok magán-fiókintézményei, és ócska zsebeseik. Sőt... A Metakazamata megnyílása óta gondolkodom, hogy megnyissam-e ezt a topikot, és bízom a nem annyira politikai, hanem inkább történeti vérmérsékletű, hevületű hozzászólókban.)