Bocs de nem hiszem hogy a fiúk jobban kitárulkoz-nak itt.Egy két topicban lánykák is felfedik hamvas lelkük titkait.Meg van néha olyan akiröl nem derül ki egyértelmüen a neme.Amúgy meg ez a
hely azért van.
No!Kit kell itt vigasztalni?
Tudom hogy a mélyponton levőket semmi nem vigasztalja.De egyszer a felhő elszáll és csak
jobb jöhet.Ennek egy ici-pici trükkje van.Én aztán
sokat hibázok,de ugyanazt a hibát kétszer soha...
szemnek
Azért kérdeztem - lehet hogy rossz a megfigyelésem -, mert a lányoknál nem vettem észre akkora mélységekig való önkiaknázást, mint a fiúknál.
Izééé, köszönöm Neked is és an Danténak is a biztatást, így már két hozzászólásra bebiztosítottam magam :o) Ezt hívják dupla nullának?
(Majd felnővök...:)
a) szerintem a férfiakban valahogy több a kisfiús, dicsekszenek, nagyot mondanak, fantáziálnak és azt hiszik hogy igaz, stb. És itt ezt -mint lélekbúvár asztaltársunk már oly találóan meglyegyezte- arc nélkül tehetik, azok lehetenek akik csak akarnak.
Igen azok! (:
Szerintem mert arctalan. Nem kell szégyelleni, hogy uncsik az ágyban, nem áll fel, homokos hajlamaik vannak, stb. Arc nélkül ráérősen könnyebb udvarolni is. Ne félj, ha találkoznál velük, mindjárt kisebb lenne a száju(n)k. Nem mintha a lányokkal másképp lenne...
Hát persze...- azok a csodálatos férfiak :)))
Viszont kedves szemnek azt megmondhatnád, mint szakavatott cihológus, hogy miért tudnak - legalábbis itt a topicokban - jobban kitárulkozni a fiúk. Van rá valamilyen jó magyarázatod? :)
Asszem megnyitom itteni első topicom :)
Meg abból is fakad, hogy a szerencsétlen kedves fiúkat állandóan bántják a lányok. Jáccanak velük, kihasználják őket és visszaélnek a vonzerejükkel, aztán koppnak a fiúk. Nyilvánvaló hogy mindenben a nők a hibásak (-:
Sírni van kedvem. A fiú tudta, hogy sokat jelent nekem. Valószínűleg neki én nem ennyit. Ennek ellenére hosszas győzködéssel, hódítással, udvarlással "megszelidített". Pedig menekültem előle, sokáig. De igazából hinni akartam neki, benne. Miért volt ilyen szemét velem? AZt hittem, ennél azért többet jelentek neki, s nem játszadozik velem. :(
Engem is szeretett már fiú, szerelmes volt, de sosem ámítottam hiú ábrándokkal.
Ez nem volt fair, tisztességes! :((
Igazad van, de nincs idom a magvas gondolatokra, nincs idom leírni. Nem 2 napja "ismerjük egymást" veled sem, én sosem szoktam sokat írni, pedig most (is) tudnék mit és fontos is lehetne. :)
De ez van. :(
Egyáltalán nem értek Veled egyet. Ahogy szemnek is írta, nem fedi a valóságot a kijelentésed. A lányok éppolyan érzékenyek, mint a fiúk, ill. épp olyan érzéketlenek. Amit írtál, a szomorúságod diktálta.
Viszont a felvetésed tényleg jó volt (a topicokról) :))
Nem akartam senkit sem megbántani, fleg nem a lányokat, egyszeren csak leírtam, hogy ezt gondolom, és azt is, hogy miért. Egyébként igazatok van, nem szabad általánosítani, az biztos, hogy én sokkal szintébb és egyenesebb vagyok, mint az említett "hölgy", de én csak egy vagyok és is csak egy.
Kékróka, most nem igazán értelek, lehet, nem olvastalak figyelmesen, de végül is egyetértesz velem valamilyen szinten vagy sem?
szemnek kedves, eszemben sem volt ítélkezni feletted, mindössze összefoglaltam azt amit írtál. Igen, úgy ahogy én láttam és tényleg nem volt tole katarzisom. :(
Legalább ilyen hosszú válaszom lenne arra amit írtál, de nincs idom most itt erre. Megtartom magamnak, na essse könnyu. :)
moho bogarpattintofenevad (paste = ilyet sem csináltam még, dehát én egy érzéketlen nő lennék...)
A lányok érzéketlenebbek, mint a fiúk? Ez jó. Ez új nekem :)
Azt írod:
" Lehet, hogy csak rossz topicokra bukantam, azert gondolom igy (melyek azok, ahol a lanyok sirnak? ..."
Ez érdekes felvetés. Nem láttam még olyan topicot, amelyet lány indított volna azzal a felvetéssel, hogy elhagyták. Igazán_nem_áll_szándékomban_senkit_megbántani, de ilyet főként/csak fiúk tettek.
Azt vettem észre, a lányok úgy menet közben, ha valamiről eszükbe jut, akkor sírják el a keservüket. (Én is :)) Van, aki egész novella-ciklust varázsol belölük, van, aki csak fejezeteket sír, azt sem összefüggően.
Jó, hogy erre felhívtad a figyelmet! :))
Bizony, igazad van. Bár annyiban módositanám, hogy az igénytelen _emberektől_ ments meg uram. Bár ehhez nem "fohászkodni" kell, csak elkerülni őket.
Nem egészen értem, hogy ezt mire irtad. Miért lenne igénytelenség, ha az ember már nem tud szerelmes lenni (a szó 16-éveskori értelmében)? Talán kissé sarkitva fogalmaztam, de attól, hogy én már nem hiszek, és nem tudok (amire utaltam: igazából nem is _keresem_) a szerelmet, még nem jelenti azt, hogy ne tudnék szeretni (mintahogy teszem azt lassan 1 éve) és ettől érzelmi igénytelen lennék. Inkább beteg, pszichológusra volna szükségem (de tényleg).
Úgy látom, a szerelemre való késség egyrészt adottság (genetikus? hormonális?), másrészt nevelési/szociális/családi hatás/példák, harmadrészt saját tapasztalat. Nagyon szépnek tartom azt a fajta szerelem-mitoszt, amit az ember tini korában elképzel, jobb esetben át is él. Nekem is volt benne részem, tán kétszer is, aztán rájöttem, hogy ez igy nem elsz jó. A pofáraesés és a szenvedés olyan mértékű volt, hogy a pályaválasztásomat is meghatározta. Kiváncsi voltam, hogy az embereket mi, hogyan mozgatja (ebben a kérdésben is), és hátha tudok nekik segiteni, mert nekem akkoriban nem segitett senki.
Ugyhogy megkimélendő magamat a kudarcoktól és a szenvedésektől, kitaláltam, hoygan tudom megóvni magam. És ez remekül működik. Nem azt jelenti (ahogy értetted) hogy én érzéketlenül használom a nőket, hanem azt, hogy nem hajszolom az érzéseket, azok vagy jönnek vagy nem (általában olyan "szerelem"-szintjén nem), ráadásul elkerülöm módszeresen az olyan szituációkat, amelyek tiy éve még felforgatták az életem napjait.
Gondolok itt olyanra, hogy megtetszik valaki, úgy _igazán_. Akinek már volt gyomorgörcseés fajfájása, hányingere egy nőtől, egy lehetséges érzéstől, az tudja. Namármost ilyen enkem sokkal több volt, mint betejesült szerelem. A hiba az én készülékemben van, és az a módszer, hoyg elkerülöm az ilyen találkozások minden formáját, szintjét - ez segitett. Én pusztán erre céloztam. Az aktiv szerelmes énemet valahol magukkal vitték ketten-hárman, azóta a passziv énem van felszinen.
Sajnos, a szenvedések eltűnése némileg magával vitte a pozitiv érzelmi hullámok egy részét is.
Ezt persze lehet igénytelenségnek felfogni. Szvsz a szerelem (a szerelemben lenniség) nem érdem, hanem állapot.
Az elképzelésedhez persze jogod van, én mondjuk úgy válaszolnék rá 8ha kérdés lenne), hogy az ember bennem maradt, egy része a kanapé mellett ülve a rendelőben, egy másik a magánéletben (ami néha nem ugyanaz), a férfi szintén, de mindkettőnek egy részét elvitték.
Tudod, egy ideig vissza akartam szerezni, aztán rájöttem, hogy ez nem igy működik, majd visszahozza valaki. Vagy maradok agglegény :-I
És igazad van, az ember valahogy mindig jobbra számit.
Hát a sztori nagyon jellemző. De nem függ a nemtől. Nyilvánvaló, hogy aki a szakitást kezdeményezte, az érzi jobban magát, magasról nem foglalkozik a másikkal, már rég nem érdekli, van új partnere, ismét az ujdonság varázsával.
Dehogy mi férfiak egyenesebb lények lennénk, ez mulatságos. Most igy érzed, emrt ebben az esetben te vagy a szenvedő fél, és valóban ő a nem-egyenes. Amikor meg mi tartunk két-három barátnőt, akkor meg mi nem vagyunk azok. Ez nem férfi-nő kérdés, hanem emberi tulajdonság.
Igazad lehet. Remelem, hogy igazad van. Rossz arra gondolni, hogy a lanyok erzeketlenebbek, mint mi. Lehet, hogy csak rossz topicokra bukantam, azert gondolom igy (melyek azok, ahol a lanyok sirnak? Kivacsi vagyok, ok hogy elik meg a hasonlo helyzetet). Na meg szemelyes okokbol is: masfel evig jartam vele, kirugott, osszeomlottam, neki semmi baja, sot vidaman rohangal itt a folyoson a szemem elott az uj faszijaval, akivel olyan gyorsan jott ossze, hogy nem hiszem, hogy ne lett volna "atfedes", es meg csak nem is erzi, hogy gazos, amit csinal, sot ugy gondolja, hogy akar meg joban is lehetnenk, ha en nem viselkednek ilyen hidegen. Es meg nem is irtam le a sztori minden reszletet, pedig tanulsagos. Azt pedig meg mindig fenntartom, hogy mi egyenesebb lenyek vagyunk, mint a lanyok. Greyhoundnak pedig csak annyit uzenek, hogy minel hamarabb kivered a fejedbol azt a lanyt, annal jobb lesz. Hulyeseg azon ragodni, milyen jo volt vele, meg milyen jo lehetett volna (gondolod, en nem ezen ragodom egy masfel eves, oroknek tuno kapcsolat utan? de hulyeseg.), abban a pillanatban, hogy ezt tette veled, kiderult, hogy megsem o az, akit te keresel. Es ne is gondolj arra, hogy meg rendbe johet, meg ha vissza is szerzed, aki egyszer ezt csinalta veled, masodszor is meg fogja tenni. Az emberek nem valtoznak. Legalabbis alapvetoen nem, ez pedig alapveto dolog, nem?
Bocs, hogy hosszu voltam.
Nem gondoltam volna, hogy _itt_ és _így_ fogunk újra találkozni (szövegfelolvasó).
ON
Én is jártam már pár kört ebben a befelé stoplis cipőben, pont ugyanez volt a helyzet. Álmaim nője elhagyott, összeestem. Az idő mindent megoldott, pedig görcsösen ragaszkodtam az emlékekhez és mindenhez, amihez adott esetben nem szabad. Akkor azt hittem, hogy soha többé nem leszek szerelmes, sírógörcsök, stb. Ez kb 3 hónap alatt lecsengett, elkoptak az érzéseim iránta. És most van egy barátnőm, egy tündér. Néha akaratlanul is összehasonlítom őket és magamat a két korszakban és rá kellett jönnöm, hogy az első iránt éreztem valamit, de _ez_ az igazi szerelem!
Lényeg: soha nem szabad teljes 10 pontot adni senkinek, mert mi van, ha jön egy jobb. És jobbak csak jönnek, csak jönnek... :)
azt hiszem az "érzéketlen" szemneknek szólt...de bocs hogy belekotyogok...
Más. Tudom mit érzel. Sajnos én is nagyon hasonló dolgokon mentem/megyek keresztül (Egyetemista barátnö - topik).
Nem akarlak továbblehangolni, úgyhogy távol álljon tölem, hogy tanácsot adjak. Én kezdem (így 3 hónap távlatából tekintve) túltenni magam rajta és próbalom "bebeszélni" magamnak, hogy ha képes volt ilyesmire, nem is érdemel meg. Veled is biztos ez a helyzet. Persze azt is tudom, hogy ez nem vígasztal. Csatlakozva Nyomkeresö sorstársunkhoz, én is csak javasolni tudom, hogy olvass, talán könnyebb lesz. Nekem könnyebb lett. (ha csak egy hangypucányival is.....).
Ember gyereke, haladj tovább az úton.
(Hij, de bátor vagyok, amikor nem rólam van szó...)
Az érzéketlen pasiktól ments meg Uram minket, noket, de engem mindenképp! :)
Mai napom elso fohásza. :))
Hogy ezek után hol maradt benned az ember arról van elképzelésem, annak függvényében a férfit már nem is keresném.
Gratulálok szemnek, szép volt! :-//
Az ember valahogy mindig jobbra számít. :-/
Ajjaj, azt hiszem én most nem tudok ebben érdemben segítséget adni, mert közhely lenne, tankönyv izű, és sajnos nem a saját véleményem.
Szóval, én is úgy gondoltam _akkor_, hogy a legjobb, ha "Ez a szomorúság sokkal erősebb, mint az a csöppnyi boldogság, így azt mondom, nem éri meg. Inkább nem vágyom arra a boldogságra, így elkerülöm a bánatot is." Ez mindig így van, csak néha úgy is marad. Amikor majd hideg, tiszta, és kipihent fejjel is így gondolod, akkor más a helyzet.
(Elárulok egy titkot: én most is így gondolom, 100%-ig. Ezt a három mondatodat kimásoltam és kinyomtattam a falra). Sőt, van egy jó hírem: működik is. Kiválóan. Az életem legjobb döntése volt, mikor 5 évvel ezeleőtt kiirtottam magamból a szerelem (és az összes velejáró szenvedés) érzését. Azóta kiegyensúlyozott, elégedett és stabil vagyok.
Jaj, GH, hogy fogom ezt így bírni... Figyelj, én azt mondom, amit a többiek is, fogod magad, kikapcsolsz mindent, aztán irány a Balcsi, valami jó kis strand, elnézegeted a cicababákat egy ideig... Másnap megint kimész, akkor már szemezgetsz velük, szóval szépen sorban haladsz, és a végén azt veszed észre, hogy 20 csajszi lófrál körülötted. Leckéről, leckére, mint a suliban! Sok sikert! :-))
kedves greyhound, sajnos a zenet nem tudtam meghallgatni, ebben a buzi melegben nemtom, holvan a winzipem vagy talan mas oka is van.. majd nekifutok ujra.
amugy meg nagyon helyes fiu vagy, nem is buta, ha osszehasonlitalak a keresztfiammal, aki egyidos veled es a poros labad nyomaba nem erhet( gyonyoru a honlapod)
tekerj le valami strandra a nyari szunetben es elobb utobb talalsz egy csinos leanyzot,aki elfelejteti veled azt a szivtelent!
Nagy Pofáraesésem alkalmával azt mondta egy nagyon jó komám: amelyik nő el tud hagyni, az nem érdemelte meg, hogy veled legyen! Vmi hasonlót tudnék én is mondani: amelyik nő baseballütővel támad rád, az nem érdemli meg, hogy szeressék! Egy igazán jó nő - ha szeretett!- még szakítani is tud szeretettel. Engem is dobtak már (a Nagy Pofáraesésen kívül), de a nőci úgy csinálta, hogy azóta is sokszor talákozunk, és fontosak vagyunk egymásnak azért, amit még mindíg tudunk egymásnak adni... Szerintem ez az igazán tartalmas kapcsolat egyik ismérve: nem csak az ízéért vagytok együtt, hanem az érzelmeiteken kívül is összeköt vmi. Ha pedig egy nő szívtelenül a lelkedbe tipor, akkor eljött az ideje, hogy az érzéseidet egy nála érdemesebbnek add! Van egy nő a világon, aki a _te_ érzéseidért bolundul, és úgy látszik, ez nem az a nő... Tessék megkeresni ezt a nőt, hogy ne csak te adhass, hanem ő is neked adhassa mindazt, amiért két embernek érdemes együtt élni!
"Az az egy bajom van, hogy túlságosan hűséges vagyok ahhoz, akit szeretek."
Huhh akkor te mar majdnem tokeletes vagy.. :))
De azert kotozkodnek, az a huseg hogy kuzdesz valakiert, szenvedsz miatta ??
En nem igy tudtam..
