Nekem eccer meg a táskám volt nehezebb, mint
én, és a metrón azt tettem az ülésre (magam
helyett). Egy pasi meg jó pimasz hangon (gon-
dolom ez az életkoromnak szólt) felcsattant,
hogy hagyüjjönmáide! Mondtam, hogy semmi aka-
dálya, ha fogja a táskámat.
Szerintem ő volt bunkó. Én legalábbis nem
kérek bocs*-ot.
Ide olyasmi történeteket várok, amikor bunkó(k) voltam (voltunk), és égtem (égtünk), mint a rongy.
Példa:
Gimnazista koromban két dolgozat megírása után rettentő fáradságot mímelve mentem hazafelé a buszon. Egyszer egy amorf, kövér nő elkezdett kapacitálni, hogy ugyan adjam már át a helyem. Mondtam neki, nem szívesen tenném, mert ollllyan fáradt vagyok. Amikor kicsit "egyszerűbb" lett a nő, mondtam neki, hogy nem kéne annyi krémest berámolni, hátha jobban bírják majd lábai terjedelmes korpuszát. Erre ő: Nem kívánom neked, hogy terhes legyél.
Bocs, modtam, majd bíbor arcszínnel iszképeltem az ajtó irányába és a következő megállónál lesomfordáltam...
Utólag jókat mosolyogtunk ezen a komákkal, de azért a helyzet vérciki volt.